Megszületett a klímamegállapodás Koppenhágában

Tizenhárom napig tartó tárgyalássorozat után szombaton délután lezárult a koppenhágai ENSZ klímakonferencia utolsó plenáris ülése, és ezzel véget ért a világszervezet eddigi legnagyobb szabású éghajlatváltozási tanácskozása.

Az eredetileg 12 naposra tervezett konferencia a vártnál jóval szerényebb eredménnyel zárult. A 193 delegáció egy új nemzetközi szerződés elfogadása helyett mindössze tudomásul vett egy 30 ország részvételével kidolgozott, kevés konkrétumot tartalmazó, két és fél oldalas politikai nyilatkozatot. A megállapodás teljes, eredeti szövegét itt olvashatja el.

Az ENSZ vezető tisztségviselői ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a Koppenhágai Egyezmény címet viselő dokumentum alapján tovább folytatódhat a munka, és a következő, 2010-es mexikóvárosi klímakonferencián megalkothatják az éghajlatvédelmi harcot szabályozó, kötelező jogi érvénnyel bíró szerződést. Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár szerint ugyan nem sikerült elérni mindent, amiben előzetesen reménykedtek a konferencia résztvevői, a megállapodás mindenképpen bíztató kezdet a Föld megmentéséhez.

A dokumentum 2 Celsius-fokban maximálná a globális felmelegedés mértékét az ipari forradalom előtti szinthez képest. A felmelegedés miatt emelkedő tengerszint által legfenyegetettebb országok (kisebb trópusi szigetek, alacsonyan fekvő, sűrűn lakott tengerpartokkal rendelkező országok) másfél fokban szerették volna ezt az értéket rögzíteni.

A dokumentum szerint 2015-ben ismét át kell tekinteni a kérdést, és meg kell vizsgálni, hogy lehetséges-e még szigorúbban, a kis szigetállamok igényeinek megfelelően korlátozni az általános felmelegedést. Egyes tudósok szerint ez a terv nemcsak gyakorlatilag, de elvi szinten is kivitelezhetetlen, a másfél fokos melegedést akkor is túllépnénk, ha máról holnapra nullára csökkenne a szén-dioxid-kibocsátás.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának alakulása az elmúlt 50 évben

A kiszivárgott dokumentum melléklete rögzíti, hogy a 2010-2012 közötti időszakra az Európai Unió 10,6 milliárd dollárt, Japán 11 milliárd dollárt, az Egyesült Államok pedig 3,6 milliárdot ajánl fel. Az egyezmény 8. pontjában az áll, hogy a fejlett országok közössége együttesen 30 milliárd dollár nagyságrendben tett támogatási ígéretet az említett 3 éves periódusra vonatkozóan.

A fejlett, iparosodott államok hosszabb távú célkitűzése az, hogy "2020-tól közösen előteremtenek évi 100 milliárd dollár értékű forrást a fejlődő országok szükségleteinek fedezésére" - áll a dokumentumban. Az egyezmény részesei kötelezettséget vállalnak arra, hogy 2010. január 31-ig meghatározzák kibocsátás-csökkentési céljaikat nemzeti vagy nemzetközi szinten. A vállalások teljesítését és az iparosodott államok támogatásainak felhasználását átláthatóvá kell tenni és ellenőrizni kell.

A fejlődő államok az egyezmény-tervezet szerint minden második évben felülvizsgálják klímavédelmi programjaikat és jelentést tesznek az ENSZ-nek. Ezzel kapcsolatban a dokumentum rögzíti, hogy "tiszteletben kell tartani az egyes államok nemzeti szuverenitását," a külföldi támogatással végrehajtott programokat ugyanakkor nemzetközi szabványok szerint szükséges ellenőrizni. A dokumentum ezzel lényegében a kínai álláspontnak megfelelően nemzeti keretek között hagyja a klímavédelmi programok ellenőrzését. Korábban a fejlett államok - az Egyesült Államokkal az élen - azt követelték a pekingi vezetéstől, hogy tegye lehetővé a külső ellenőrzését.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!