Haiti szemtanú beszámolója
Újabb cikkünk ebben a témában:
Keresik az eltűnteket Haitin - 2010.01.15.
"Az ágyamon ülve szörföltem az interneten, amikor hirtelen csend lett, majd furcsa, morajló hang hallatszott. Először azt hittem, hogy egy vízszállító kamion haladt el a ház előtt. De aztán valahogy olyan érzésem támadt, hogy inkább a föld rengett" – így emlékszik vissza a haiti földrengésre Jonathan M. Katz, az AP amerikai hírügynökség helyi tudósítója.
„A ház rázkódni kezdett. Aztán már teljes erővel rázkódott. Gyorsan elhagytam a szobát, és kezemben a laptoppal óvatosan letérdeltem a hullámzó padlóra, miközben köröskörül ripityára tört az ablak, nagyapám egyik képe és megannyi haiti művészeti alkotás, amelyek kétévi jövedelmemmel értek fel.” – mondja Katz. Neki és tolmácsának szerencséje volt, nem sérültek meg, és sikerült kijutniuk a tudósító házából – igaz, nadrág és cipő nélkül.
Az internet és telefonkapcsolatok teljesen megszakadtak, sokáig Katznak sem sikerült kapcsolatot létesítenie szerkesztőségével. Mint mondja, a város romokban hever. „Nincs elég üzemanyag, élelem és víz. Anyák vesztették el gyermekeiket, gyermekek a családjaikat. Egész negyedek alszanak az utcán. Az emberek kilométereken át gyalogolnak, szinte céltalanul kószálva, magukkal cipelve az összes ingóságot, amelyet csak elbírnak. De nincs egyetlen zug, ahol igazán menedékre találhatnának.”
A riporter véleménye szerint itt nem szokatlan a szenvedés és a halál. Alig két éve trópusi vihar öntötte el az ország negyedik legnagyobb városát – az esőzések után az utcákon szabadon sodródtak a holttestek. „Haitin egy vihar vagy egy politikai puccs után megszokott az utcán heverő holttestek látványa, legfeljebb az kelt feltűnést, ha arcuk fedetlen maradt.”
Még ugyanabban az évben, a Petionville nevű elővárosban, a villák mögötti nyomornegyedben beomlott egy iskola, és vagy százan meghaltak. Azt, hogy valami történt, olyasfajta zaj jelezte, mintha szirénák szólaltak volna meg. Mindez a sikoltozó, üvöltő szülők hangja volt.
A helyiek azonban már hozzászoktak mindehhez. „A legtöbb ember szemében a tragédia annyira megszokott, mint a reggeli. Mindazonáltal az országot még soha nem érte ilyen kataklizmaszerű csapás.”
