Tekla
9 °C
16 °C

Ki tud többet a volt Szovjetunióról?

2010.07.06. 12:41
A volt szovjet térség politikai-gazdasági erőviszonyairól még nem készült olyan részletes anyag, mint a most megjelent Az orosz kapcsolat. Gereben Ágnes könyve egyszerre sztorizós és politizálós mű.

Gereben Ágnes közelmúltban megjelent, Az orosz kapcsolat című könyve egy útmutató az egykori Szovjetunió helyén alakult államok világához. Vlagyimir Putyin „szuverén demokráciának” nevezte el a mostani orosz rendszert, és a könyvből elég alaposan kiderül, hogy mit kell értenünk ezalatt. A többi volt szovjet köztársaságról is kiderül, hogy milyen erőviszonyok és gazdasági érdekek határozzák meg működésüket. A korántsem vonzó ex-szovjet világról ilyen összeszedett mű még nem készült magyar nyelven.

Az orosz kapcsolat első része három magyar cég, a  Malév, a Mol és az Emfesz közelmúltbeli történetén keresztül mutatja be, hogy miért fontos Magyarországon is jól tájékozódni az orosz-ukrán viszonyokban. A Malév kapcsán kiderül például, hogy milyen oroszországi érdekcsoportok hatalmas vetélkedése állt a cég megvásárlása, majd visszaadása mögött.

A Molba bevásárló Szurgutnyeftegaz vezetőjéről pedig megtudhatjuk, hogy gyalog jár dolgozni, de olyan gyorsan halad, hogy a testőrei csak lihegve bírják követni.

Az alapvetően orosz lapszemléken alapuló összefoglalások egyes elemei már megjelentek itt-ott a magyar sajtóban, de összefűzésük mindenképpen elgondolkodtató, ha az érdekel valakit, hogy milyen orosz kezek és zsebek érdekeltek nagy magyar vállalatokban.

Az orosz oligarchákról szóló második rész lexikonszerűen végigveszi azokat a figurákat, akiknek nevei fel-fel tűnnek a magyar sajtóban is, de ennél sokkal többet nem szoktak írni róluk. Nem csupán az derül ki, hogy honnan jött a mostani orosz gazdasági-politikai elit, hanem az is, hogy milyen erőcsoportokba rendeződtek. Letartóztatások és zsarolások, elképesztő bevásárlások elevenednek meg, miközben a könyv stílusa kifejezetten olvasmányos.

Néha ez az olvasmányosság ahhoz vezet, hogy a szerző igen markáns személyes véleménye erősen meghatározza a szöveget. A gúnyolódás fontos eszköze Gerebennek, szó sincs itt a távolságtartó kutatói hozzáállásról.

Ez könnyedebbé teszi a szöveget, ám néha elbizonytalanodhat az olvasó, hogy hol van a tényekkel alátámasztatott információk és a nagyon valószínűnek tetsző, ám mégiscsak feltételezések határa. A könyvben például az olvasható, hogy a csecsenföldi rémtetteket feldolgozó Anna Politkovszkaja újságíró politikai gyilkosság áldozata volt. Politkovszkaja gyilkosait azonban nem kapták el. Tényleg szinte bizonyos, hogy politikai okokból tették el láb alól a hősiesen dolgozó újságírót, de közvetlen bizonyíték nincs rá, márpedig ezt a könyv tényként állítja.

Az ilyen bizonytalanságok ellenére a könyv alapvető állításai nyilvánvalóan megalapozottak. A trendeket érzékletesen megmutatja, például az ukrán belpolitikai viszálykodás kapcsán az idei elnökjelöltek mini-portréi bőven túlmutatnak az egyes személyek jelentőségén, hiszen a fejezet az egész ukrán közélet összes labilitását megvilágítja.

Az orosz gázpolitikáról szóló rész, a közép-ázsiai országok marakodásainak története, vagy az orosz nyomulás az Opelért mind tele van olyan háttérinformációkkal és összefüggésekkel, amelyek ismeretében az újságolvasónak sokkal többet jelenthet mostantól a hírek olvasása. A könyv nagyon friss, bőven vannak benne idei események értelmezései is. Egy elég rejtett, Magyarországon alig feldolgozott világ rendszere válik Az orosz kapcsolat által érthetővé.