Szavakban szeretik egymást
További Külföld cikkek
- A nagy balkáni munkaerő-vándorlás: szerb szakácsok az Adrián, török idénymunkások Szerbiában
- Szijjártó Péter: A NATO öles léptekkel halad a háborúba
- Orbán Viktor telefonon tárgyalt Volodimir Zelenszkijjel, egyvalamiben meg is egyeztek
- Újra illegális lesz a marihuána Thaiföldön
- Újabb Boeing-hiba: futómű nélkül landolt egy repülőgép
Először utazott Amerikába David Cameron mióta Nagy-Britannia miniszterelnökének választották.
Cameron kedden találkozott Barack Obama elnökkel és Joe Biden alelnökkel, szerdán pedig az ENSZ New York-i székházában tárgyal Ban Ki Mun főtitkárral, és a Pentagonban kap eligazítást Afganisztánról. Bár Cameron és Obama már találkozott egymással a torontói G20 csúcson júniusban, ez volt az első hivatalos kétoldalú találkozó közöttük.
A két ország jelentős múltra visszatekintő különleges kapcsolatáról – a kifejezést Winston Churchill vezette be – mostanában sok olyan véleményt lehetett hallani, hogy már nem olyan erős, mint régen.
Nagy-Britanniában Tony Blair rengeteg bírálatot kapott George W. Bush külpolitikájának feltétlen kiszolgálásáért, Amerikában pedig sokan nem tartják már jelentős tényezőnek a briteket a globális politikában.
Ráadásul a két ország kapcsolatát az utóbbi időben a Lockerbie-merénylő szabadon engedése, és a BP által okozott természeti katasztrófa is mérgezte. Ennek ellenére Cameron alighogy beköltözött a Downing Street 10-be, Obama máris meghívta őt a Fehér Házba, a most létrejött találkozót követő baráti hangulatú sajtótájékoztatón pedig nem győzték hangsúlyozni, hogy mennyire egyetértenek mindenben.
A két ország viszonyát Obama igazán különlegesnek nevezte, és kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nincs közelebbi szövetségese és erősebb partnere Nagy-Britanniánál. Cameron pedig nemcsak különlegesnek, hanem egyenesen nélkülözhetetlennek nevezte kettejük kapcsolatát.
A tárgyaláson szó esett Afganisztánról, ahol a britek továbbra is támogatják az amerikai stratégiát, melynek legfontosabb eleme az afgán hadsereg és rendőrség kiképzése annak érdekében, hogy jövőre el lehessen kezdeni a szövetséges csapatok részleges kivonását.
Cameron megjegyezte azt is, hogy a katonai stratégia nem elég, politikai koncepcióra is szükség van. Mindketten szorgalmazzák az Irán elleni diplomáciai és gazdasági szankciókat arra az esetre, ha az nem függeszti fel atomprogramját, Izrael és Palesztina kérdésében pedig két külön állam létrehozását, és a két nép közti kétoldalú tárgyalások megkezdését szeretnék elérni.
A gazdasággal kapcsolatban elmondták: egyetértenek a bankrendszer reformjának szükségességében (mindkét kormány szeretne valamiféle globális bankadót, és mindkettőnek vannak olyan tervei, melyek szerint szétválasztanák a befektetési és a lakosságot kiszolgáló kereskedelmi bankokat), a pénzügyi piacok szorosabb felügyeletében, és a deficitek csökkentésének fontosságában is. Obama megismételte a torontói G20 csúcson elhangzott kijelentését, miszerint a világ nem hagyatkozhat többé csak Amerikára a növekedésben.
Cameron kitért a két ország viszonyának legfőbb feszültségforrásaira, a BP olajkút katasztrófájára, és Abdelbaset Ali al-Megrahi líbiai terrorista, azaz a Lockerbie-merénylő szabadon engedésére is.
Biztosította az amerikaiakat arról, hogy a BP teljes felelősséget vállal a katasztrófáért, elállítja a szivárgást, és meg fogja téríteni az okozott kárt. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a BP mind a brit, mind az amerikai gazdaság számára nagyon fontos vállalat, amely embernek ezreinek ad munkát.
A skóciai börtönből halálos betegsége miatt méltányossági alapon kiengedett merénylő kapcsán pedig egyetértett Obamával: a skót kormány rossz döntést hozott, amikor szabadon engedte. Al-Megrahi ügye azért került újra elő, mert kiderült, hogy a líbiai olajüzletekben érdekelt BP is lobbizott a kiengedéséért, de Cameron szerint a skót kormány döntésének meghozatalában ez semmilyen szerepet nem játszott.
Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy nyilvánosságra fogják hozni az üggyel kapcsolatos iratokat, de nem alakítanak külön vizsgálóbizottságot az eset miatt.
Az amerikai-brit államközi tárgyalások után a brit sajtó szeret arról cikkezni, hogy az amerikai elnök szerintük mivel alázta meg brit kollégáját, és hogy az amerikaiak már nem kezelik egyenrangú félként a briteket. Ezért Cameron már az elutazása előtt megpróbálta csökkenteni az elvárásokat, és ki merte mondani, hogy a britek egyértelműen a kisebbik partner szerepét töltik be ebben a kapcsolatban.
A találkozót követő sajtótájékoztató viszont a BP vagy az al-Megrahi ügy ellenére is egy feszültségektől mentes protokoll esemény volt, melyen Obama és Cameron nem győzték hangsúlyozni országaik közös értékeit, céljait, és még a célokhoz vezető útról sem volt vita köztük.
Kommunikációs szinten tehát a különleges kapcsolat legalább olyan erős, mint eddig bármikor, az igazi szakítópróba viszont majd akkor jöhet el, amikor közeledik az afganisztáni csapatkivonás határideje, vagy amikor a BP-nek el kell kezdenie az általa okozott károk megtérítését.