Olivér
1 °C
5 °C

Hónapokig húzódhat a holland kormányalakítás

2010.07.30. 18:33
Bár a múlt heti holland koalíciós egyeztetések nem vezettek eredményre, a tárgyalások jelen állása nem ad okot komolyabb aggodalomra: a mostani helyzet a holland politikai kultúra évtizedes hagyományait követi, ami alapján nem lenne meglepő, ha még hónapokig elhúzódna az új kabinet felállítása – akár az eddig nemkívánatos iszlámgyűlölő Geert Wilders, illetve pártja, a Szabadságpárt részvételével. A kitekinto.hu elemzése.

A váratlanul nagy választási vereséget követően leköszönt kereszténydemokrata Jan Peter Balkenende vezette kormány. Az akkori, Munkapárttal (PvdA) közös koalíció még februárban mondott csődöt, amikor a felek nem tudtak megegyezni az Afganisztánban állomásozó holland misszió sorsáról.

A szélsőjobb vezetője Geert Wilders (PVV), ünnepli pártja választási eredményét
A szélsőjobb vezetője Geert Wilders (PVV), ünnepli pártja választási eredményét

Az elmúlt lassan fél év alatt még mindig nem állt fel az új kabinet, legutóbb a bíbor koalíció tárgyalásai rekedtek meg. Az előrehozott választásokon először győzedelmeskedő liberális Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) illetve  a három baloldali politikai erő, a PvdA, valamint a két kisebb párt, a Baloldali Zöldek (GL) és a reformer Demokraták 66 (D66) között „áthidalhatatlan nézetellentétek” feszültek egymásnak.

A meggyengült (a választásokon 21 mandátummal csak a negyedik helyet megszerző) Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) eleinte a partvonalról figyelte a politikai játszmát, a tárgyalók szerint éppen ez volt az egyik gátja a megegyezésnek.

A VVD kifogásolta, hogy a kereszténydemokraták nem vettek részt a koalíciós megbeszélésen, sem a minden posztjáról lemondott Balkenende, sem pedig az ideiglenes pártelnök és egykori külügyminiszter, Maxime Verhagen.

Jan Peter Balkenende lemköszönt miniszterelnök
Jan Peter Balkenende lemköszönt miniszterelnök

A párt két első embere egyaránt arra hivatkozott, hogy a tárgyaló felek kompromisszumára várnak. Mint kiderült, hiába, mert a holland politikában egyébként rendszerint működő színes koalíció a tárgyalóasztalnál egyelőre megfeneklik. "Mindig is tudtuk, hogy a pártok között nagyok a különbségek, de reméltük, hogy áthidalhatjuk őket. A kedd délután tanulsága, hogy ez nem lehetséges" – elemzett akkor a kormányalakításra Beatrix királynő által felkért Mark Rutte, a VVD vezetője.

Azóta a legújabb fejlemény, hogy az eddig is bevándorlóellenes húrokat pengető miniszterelnök-jelölt Rutte hajlandóságot mutat – ha nem is hivatalos tárgyalások keretében – leülni a parlamenti választásokon harmadik legtöbb mandátumot (24) bezsebelő szélsőséges Szabadságpárt (PVV) vezérével, Geert Wildersszel, valamint a kereszténydemokratákkal, egy jobboldali koalíció reményében.

Wilders és antiiszlamista pártja a tavalyi EP-választások óta szárnyal, ahol ugyanannyi képviselői mandátumot (négyet) gyűjtött, mint az akkori kormánykoalíció két nagy pártja (a CDA és a PvdA). A lendületet csak az önkormányzati választások törték meg idén márciusban, amikor a párt ugyan jól szerepelt, de koalíciós partnereket nem találtak maguknak, így több helyen győztes pozícióból ellenzékbe kényszerültek.

Most ismét nyeregbe kerülhet a kiváló retorikai készségekkel megáldott Wilders, és a sajtóban „one-man-show”-ként gúnyolt pártja. Rutte korábban is utalt egy esetleges PVV-vel való együttműködésre, ennek esélye mostanra még tovább nőtt. Rutte elmondása szerint: "Wilders úr építő jellegű közeledést tett...A két párt megfelelő közös alappal rendelkezik ahhoz, hogy koalícióra lépjen a kereszténydemokratákkal.”

Egyetértenek, de másképp

A bíbor koalíció létrejöttének legnagyobb buktatójának a költségvetési szigor mértékéről vallott nézeteltérések bizonyultak. A megszorítás szükségességében egyetértés van, hiszen pl. a 2006-ban még 255 milliárd eurós államadósság mára elérte a 389 milliárdot, ami a GDP 65 százalékénak felel meg.

Az ijesztő adatok tudatában Rutte és pártja a büdzsé drasztikus lefaragása mellett kardoskodik, 20 milliárd euróval rövidítenék meg a költségvetést, amivel 2015-re a mostani 6,6 százalékos helyett 1,8 százalékos hiányt szeretnének elérni. A VVD javaslata pont 10 milliárddal több, mint amit a választásokon egyetlen mandátummal alulmaradó Munkapárt szorgalmaz.

Job Cohen (PvdA)
Job Cohen (PvdA)

A PdvA már kampányában is engedékenyebbnek bizonyult a liberálisoknál, üzeneteik között a társadalmi szolidaritás, a szociális, egészség – és oktatásügyi befektetések megóvása szerepeltek az élen.

Ezzel szemben a VDA már a kampányban sem csinált titkot abból, hogy szükségesnek tartja az állam költségvetési kiadásainak visszafogását, a kisebb kormány felállítása és a bevándorlók kedvezményeinek csökkentése mellett.

Az igazság most is valahol középen van: „A számolgatás valószínűleg valahol a 15 milliárdos csökkentés körül fog megállni” – prognosztizált Rick van der Ploeg, az Oxford Egyetem közgazdász professzora.

Andre Krouwel, az Amszterdami Egyetem politológusa szerint a kormányalakítás érdekében a liberálisoknak engedniük kell az államháztartás kíméletlen megregulázásából: "Nincs meg a szükséges parlamenti többség egy ekkora költségvetési megszorításhoz” – elemezte a kilátásokat Krouwels. "Ugyanazokkal a gondokkal szembesülnek majd a következő tárgyalásokon, amivel a kormányalakítást lehetetlenné teszik” – figyelmeztetett a szakember.

A kialakult patthelyzet miatt szakértők attól tartanak, Hollandiáé lesz az eurozóna legújabb gyenge szövetségen alapuló kormánya, hasonlóan a jelen pillanatban is kormány nélküli belgákhoz, vagy a meggyengült német kormánypárthoz.

Elemzők arra számítanak, hogy Hollandia esetében ez komolyabb következményekkel járhat, mint másutt, köszönhetően a rendkívül magas nyugdíjköltségeknek, amit egyébként a liberális Rutte ugyancsak szabályozna a nyugdíjkorhatár 65-ről 67 évre emelésével. Az ún. tartós ápolásra szánt  kiadások az Európai Bizottság által becsült adatok szerint 2060-ra elérik a GDP 8,5 százalékát, a 2007-ben mért 3,4 százalék helyett, ami messze a legmagasabb arány az EU-ban. "Változatlan politikával a költségvetési deficit nőni fog, az államadósság pedig tarthatatlan lesz” – jósolta nemrégiben a CPB gazdasági elemző cég holland irodája.

Minden a régi

Ami a politikai konszenzusra vonatkozó kilátásokat illeti, korántsem meglepő, ami pillanatnyilag a koalíciós tárgyalásokon zajlik. A második világháború óta már-már hagyomány, hogy a kormányalakítást mindig kb. három hónapig elhúzódó tárgyalássorozat előzi meg. Ez alapján nem lenne meglepő, ha szeptembernél előbb nem állna fel az új kabinet. A nehézkesnek tűnő politikai viták mögött a holland politikai sokszínűség áll.

Beszédes adat, hogy a júniusban győztes VVD csupán 31-et kaparintott meg a 150 parlamenti székből - vagyis fényévekre van a kormánytöbbségtől. A megegyezést nehezíti, hogy sokszor (mint jelen esetben is) ideológiailag egymástól távol eső partnerek egyezkednek egymással. A múlt gyakorlatából azonban arra lehet következtetni, hogy a megegyezés előbb-utóbb ezúttal is megszületik, ahogy az 1970-es évektől szinte mindig, az ellenkező oldalon levő pártok között is. Kivéve, ha a most még csak informális tárgyalások keretében esedékes jobboldali koalíció szövetséget nem alakít.

Jobbra tolódás?

Ez utóbbi létrejöttét az segítheti elő, hogy a liberálisok mellett a kereszténydemokraták a másik olyan párt, amelyik hajlandó tárgyalni a Nagy-Britanniából iszlám-ellenes kisfilmje, a Fitna miatt kitiltott Wildersszel. A pártelnök filmjében azt állítja, a Korán „fasiszta könyv", az iszlám pedig erőszakra és terrorizmusra ösztönöz. Mindezek ellen a politikába átültetve az iszlám országokból emigrálók (a lakosság 10 százaléka!) ki – és a saría jogok betiltásával küzdene.

A szélsőségesek első embere olyannyira komolyan veszi az iszlám ellen való buzdítást, hogy nemzetközi szövetséget hozna létre az USA, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, és Németország bevonásával, melyeknek ezt üzeni: „Állítsd meg az iszlámot, oltalmazd a szabadságot!”

Wilders rámenőssége belpolitikai sikereket már hozott neki, hiszen korábban sikerült nyomást gyakorolni a liberálisokra: az egykori bevándorlási miniszter, Rita Verdonk pl. a szélsőségesek pressziójának hatására is kezdeményezte a bevándorlási politikát szigorító 2005-ös törvényt, melynek értelmében integrációs tesztet vezetett be, valamint a burka viseletére is tilalmat rendelt el.

A jobboldali koalíciós tárgyalások nem hivatalos megbeszéléseihez egyébként is harmadikként csatlakozó kereszténydemokraták valamivel tartózkodóbbak a Szabadságpárttal szemben, és Verhaegen jelezte is, hogy a hagyományos keresztény demokrata értéknek számító vallásszabadságról nem nyitnak vitát a szélsőségesekkel. Így például a burka viseletének büntetése sem merülhet fel közös nevezőként és a CDA számára elfogadhatatlan etnikai hovatartozás szerinti kötelező regisztráció szintén sem képezi vita tárgyát. Tekintve a CDA fenntartásait, Wilders szerint elképzelhető, hogy a kereszténydemokraták és a liberálisok kisebbségi kabinetet állítanának fel, amelyet a parlamentben a PVV támogatása kísérne.