Törökország versenybe szállt Iránnal
Törökország élt a lehetőséggel, és felrúgta szövetségét Izraellel a Gázai övezetbe tartó segélyszállítmány megtámadása után. A két ország közti konfliktus azonban elsősorban nem a palesztinok függetlenedési törekvéseiről szól, hanem arról, hogy a törökök hogyan próbálják közel-keleti pozíciójukat erősíteni, a vezető szerepet átvenni Irántól és az Egyesült Államoktól.
Május 31-én az izraeli hadsereg megtámadott egy hat hajóból álló rajt, ami tízezer tonna segélyszállítmánnyal a Gázai övezet felé tartott. A rajtaütésben nyolc török és egy török-amerikai állampolgár életét vesztette.
Már az incidens után látszott, hogy a 2008-as Gázai övezet elleni izraeli offenzíva óta amúgy sem virágzó török-izraeli kapcsolatok tovább romolhatnak, egyre egyértelműbb jelei vannak az 1996-ban kötött szövetség talán végleges felbomlásának. Ez egyben a törökök regionális erősödését is jelenti: távolodást az Egyesült Államoktól és a Nyugattól, közeledést Iránhoz, Kínához és Oroszországhoz.
Új bizalmasok, aggódó Nyugat
A török nemzetbiztonsági tanács, amelynek tagjai kormányzati és katonai tisztségviselők, augusztus végén vizsgálta felül azt az öt évvel ezelőtt készült listát, amin az országra fenyegetést jelentő államok szerepelnek. Az októbertől hatályos új összeállításban Irán már nem szerepel a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő országok között. A dokumentum kitér Irán sokat bírált atomprogramjára, és megismétli a török diplomácia egy fontos irányvonalát, az atommentes Közel-Kelet vízióját, aminek ebben az olvasatban csak azért van jelentősége, mert Törökország nem tartozik az atomhatalmak közé.
Törökország közeledése Iránhoz komoly aggodalmat okozott a Nyugatnak már júniusban is, amikor az ENSZ Biztonsági Tanács nem állandó tagjaként ellenezte az Irán ellen bevezetett újabb szankciókat. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök ugyanakkor azt állítja, hogy a közel-keleti vagy akár dél-amerikai országokhoz való közeledés nem befolyásolja a kapcsolatokat a Nyugattal.
A törökök nem csak Irán, hanem az örök rivális Görögország jelentette fenyegetettségi szintet is csökkentették. Bár a két ország hosszú ideje nem tud területi vitákat rendezni, az utóbbi időben kereskedelmi kapcsolataik élénkülése közeledést eredményezett. Lekerült még a listáról Irak és Oroszország is.
Görögország léphet a közvetítői szerepbe
Az erőviszonyok átrendeződését jelzi az is, hogy Benjamin Netanjahu személyében a múlt héten először látogatott izraeli miniszterelnök Görögországba. Izrael kapcsolatainak javítása Törökország szomszédjával utalhat arra, hogy a gazdasági és politikai együttműködés mellett közvetítői feladatok is juthatnak Athénnak, hiszen hagyományosan jó kapcsolatokat ápol az arab országokkal és a palesztinokkal. A görögök nem akarnak Izrael oldalán állást foglalni a Törökország és Izrael közti vitában, de az simán előfordulhat, hogy épp semlegességük miatt ők közvetítsenek a két fél között, vagy akár a palesztinokkal vagy a Szíriával megkezdett és elakadt béketárgyalásokon.
View Untitled in a larger map
Henry Barkey Törökország szakértő a Foreign Policy elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy a május végi incidens Törökország és Izrael között megteremtette a lehetőséget a török kormány számára, hogy nyíltan konfrontálódjon Izraellel, miután felmérték, hogy ez belpolitikailag és regionálisan is az ország érdekeit szolgálja.
Az Európai Uniótól érkező negatív visszajelzések jól jönnek Erdogan konzervatív iszlamista pártjának, akik így figyelmen kívül hagyhatják a kurd kisebbség jogainak biztosítására vonatkozó elvárást, legalábbis amíg az uniós tagság nem kerül érintésközelbe, ami akár 10 évet is jelenthet. A 2002 óta hatalmon lévő kormány ugyan próbál javítani a kurdok helyzetén, de úgy tűnik, nem járnak sikerrel a tavaly kezdődött tárgyalások. Május óta egyre gyakoribbak a török hadsereg és a kurd lázadók közti véres összecsapások.
A török hadsereg és az ellenzék ugyanakkor szekuláris országot akar, támadják az iszlamista vonalat, inkább a Nyugathoz való közeledést és a modernizációt támogatja. Az Oszmán Birodalom felbomlása előtti regionális hatalmi pozíció visszaszerzésére azonban most nyílhat lehetőség, az EU-csatlakozás késlekedése lehetőséget hagy Törökországnak, hogy egyelőre ne köteleződjön el EU-tagként a Nyugat felé, hanem saját katonai és gazdasági erejére támaszkodva építkezzen a Közel-Keleten. A csatlakozás eddigi tempója mellett erre még bőven van ideje.
Apropó a szerepváltásra
Törökország a NATO-tagként elköteleződött a nyugat-európai országok és az Egyesült Államok mellett, utóbbi pedig egyértelműen azt diktálta, hogy az izraeli-arab konfliktusban a zsidó állam pártján álljon, földrajzi elhelyezkedéséből és gazdasági érdekeiből adódóan ezt azonban nem engedhette meg magának, regionális pozícióját önállóan kellett alakítania, amihez meg is volt a szükséges ereje.
Jelenleg Törökország rendelkezik a világ egyik legnagyobb hadseregével, amelynek éves költségvetése 2009-es adatok szerint 12 milliárd dollár. Ebből legalább 700 ezer katonát finanszíroznak.
Izrael a kapcsolatok megromlásáig évente nagyságrendileg másfél milliárd dollár értékben exportált Törökországnak különböző árucikkeket és szolgáltatásokat, és egymilliárd dollár értékben importált is, amiből egyenesen következik, hogy az átrendeződés mindkét országot megviseli.
A két ország 1996-ban kötött katonai megállapodást, ami fegyveres konfliktus esetére ugyan nem terjedt ki, azaz igazi katonai szövetségnek nem tekinthető, azonban magában rejtette ennek a lehetőségét, hiszen mindkét ország nemzeti érdeke ezt kívánta.
Mivel Törökország határos Irakkal, Szíriával és Iránnal, Izraelnek fontos volt, hogy az 1996-os megállapodás lehetővé tette a feleknek, hogy a másik területén állomásoztassanak tengeri és szárazföldi erőket. Ezzel Izrael gyakorlatilag második védelmi vonalat épített: egy esetleges Izrael elleni támadás után, ha a kis területű ország akár teljes hadereje megsemmisül, képessé vált arra, hogy válaszcsapást hajtson végre török területről az ott állomásoztatott haderejével.
Még nincs mindennek vége
A kínai Xinhua hírügynökség hétfői beszámolója szerint Izrael augusztusban szállított le négy repülőt Törökországnak, a 10 gép adásvételéről szóló ügylet értéke 180 millió dollár. A megállapodást még 2004-ben kötötték, a teljesítés technikai okok miatt csúszott. Az első hat repülőt a törökök már márciusban megkapták, a következő négyet először májusra időzítették, a diplomáciai konfliktus miatt halasztották a végső határidőt augusztusra.
A Heron típusú pilóta nélküli repülő különlegessége, hogy egyszerre hat célpontot képes befogni, illetve hogy legalább 24 órán keresztül a levegőben tud maradni akár 10 ezer méter magasan.
A New York Times beszámolói szerint az üzleti életben olyan mélyek az összefonódások a törökök és az izraeliek között, hogy ezeket egyik fél sem rúgná föl szívesen. A hivatalos török álláspont továbbra is az, hogy amíg Izrael nem kér bocsánatot, és nem kárpótolja az áldozatok családjait, addig nem hajlandó szóba állni volt szövetségesével.
Iránnak is juthat a fegyverekből
Efraim Inbar, a Bar-Ilan Egyetem török-izraeli szakértője szerint ugyanakkor nem árt, ha Izrael óvatosan bánik a fegyverkereskedelemmel, mert egyes fejlett eszközök a törökökön keresztül akár az irániak kezébe kerülhetnek.
A sajtóban már meg is jelentek arról szóló hírek, hogy Törökország a közelmúltban megállapodást írt alá Iránnal: a törökök fegyverekkel látnák el az Irán által támogatott Hezbollahot. Ehud Barak izraeli védelmi miniszter ugyan zárt ajtó mögött, de egyenesen Irán-barátnak minősítette a török titkosszolgálat májusban kinevezett vezetőjét, Hakan Fidant.
A Hezbollah fegyverellátásáról szóló hírt a török külügyminisztérium cáfolta, azt azonban megerősítették, hogy Irán, Brazília és Törökország képviselői továbbra is egyeztetnek a májusban kötött, urándúsításról szóló megállapodás részleteiről. Ugyan az egyezség megszületett, de június elején az ENSZ Biztonsági Tanács újabb szankciókat fogadott el Irán ellen, a három fél ennek ellenére végre akarja hajtani a megállapodást. A szerződés arról szól, hogy Irán Törökországba szállít 1200 kilogramm alacsonyan dúsított uránt, amiért később 120 kilogramm dúsított fűtőanyagot kap.
A brazilok és a törökök szerepe az ügyletben hasonlít Irán céljához: amellett, hogy erejüket fitogtatják az Egyesült Államokkal szemben, legitimitást akarnak szerezni, hogy később atomhatalommá válhassanak.
Az ENSZ békíthet
Az Egyesült Államoknak ugyanakkor az az érdeke, hogy Izrael és Törökország, két stabil közel-keleti szövetségese, kiegyezzenek egymással. Erre remek lehetőséget teremt a Gázai övezetbe tartó segélyszállítmány ügyében augusztusban indult ENSZ-vizsgálat. A békítés a világszervezet nem titkolt célja, a vizsgálat ugyanis a felek által szolgáltatott adatokra épül, nem tekinti feladatának újabb tények feltárását.
Az erőviszonyok újraalakításában az is szerepet játszhat, hogy az Egyesült Államok támogatását élvező Izrael mellett a Közel-Kelet jelenleg két legerősebb hatalma Irán és Törökország. Utóbbi a világ 17. legnagyobb gazdaságával rendelkezik, de becslések szerint nem sokat kell várni arra, hogy a 10. helyre lépjen, emellett demokratikus berendezkedésű, megfelelő földrajzi adottságokkal rendelkező piacorientált országról van szó, így ha rövid időn belül nem is válik atomhatalommá, de gazdasági jelentőségének növelésével vezető pozíciót szerezhet a Közel-Keleten.
