Cecília
3 °C
12 °C

Mubarak most tényleg kihúzta a gyufát

2011.02.11. 01:10 Módosítva: 2011-02-11 01:11:11
Hoszni Mubarak nem mondott le, és ha már így történt, mondhatott bármi mást, olyan dühöt és csalódást okozott a Tahrír téri százezreknek, hogy az pénteken minden bizonnyal az eddigi legnagyobb tüntetésekhez fog vezetni. Omar Szulejmán alelnöké lesz a tényleges hatalom és módosíthatják a szükségállapotot, de a legfontosabb kérdés most már az, mit kezd a helyzettel a hadsereg.

Hoszni Mubarak nem indul az őszi elnökválasztáson, de addig névleg nem is mond le a hatalomról - derült ki az elnök csütörtök esti beszédéből, ami valójában se előre-, se hátralépést nem jelent az eddigi helyzethez képest. A délutáni drámai felvezetés után azonban az, hogy végül nem történt semmi katartikus, úgy feldühítette a Tahrír téren összegyűlt százezreket, hogy pénteken a déli ima után az eddigi legnagyobb utcai megmozdulás következhet Kairóban.

Milliós tömeg is összegyűlhet, a helyszíni riportok, twittek és tüntetői dalok alapján pedig közülük sokan a halálra is készek. De hogyan jutottak ide a tüntetők egy olyan nap végén, ami eleinte nem ígérkezett kiemelkedően izgalmasnak a mostanában szokásos kairói mércével mérve?

Felkorbácsolt hangulat

Eredetileg, ahogy az utóbbi hetekben, most is péntekre terveztek óriástüntetést a Tahrír téri ellenállók. Csütörtök délután azonban elterjedt a hír, hogy Mubarak beszédet készül mondani este, amiben akár a lemondását is bejelentheti. A hír egy pillanat alatt felkorbácsolta a várakozásokat. Százezrek csatlakoztak a Tahrír téri tüntetőkhöz, miközben a legkülönfélébb hírek és elméletek terjedtek el arról, miről fog szólni az elnök beszéde.

A legtöbben természetesen azt várták, hogy lemond, de hasonlóan valószínűnek látszott, hogy átadja a hatalmat Omar Szulejmánnak, a január végén kinevezett alelnöknek. Sőt, az a hír is elterjedt, hogy az egész mögött valójában katonai puccs van, és a feltételezést erősítette, hogy érezhetően nőtt a katonai jelenlét Kairó belvárosában, egyre több tank jelent meg.

Fesztivál a Tahrír téren

Egy dolog biztosnak látszott: valami történni fog, ez pedig éppen elég volt a lendületüket egyelőre el nem veszítő tüntetőknek, hogy olyan izgalomba jöjjenek, mintha kedvenc rockzenekaruk fellépését várnák egy fesztiválon. A helyszíni tudósítások szerint estére a levegő megtelt elektromossággal a Tahrír téren, de alapvetően bizakodó és jó volt a hangulat.

Még az egyiptomi állami tévé is a Tahrír tér képeit sugározta, pedig az elmúlt hetekben ez egyáltalán nem volt szokás, eddig jellemzően vagy ignorálták a témát, vagy kifejezetten ellenségesen mutatták be a tüntetőket. Mire Mubarak az eredetileg bejelentett kilenc órához képest fél órás késéssel beszélni kezdett, a feszültség óriásira nőtt.

Atyáskodó elnök

Ebben a hangulatban okozott óriási csalódást az atyáskodó hangnemben, konkrétumok nélkül beszélő elnök, aki biztosította gyermekeit, hogy büszke rájuk, és hogy a mártírok vére nem folyt hiába. Arról beszélt, hogy mindenkit meg fog büntetni, aki bűnt követett el a tüntetőkkel szemben, és hogy megérti az egyiptomiakat. A Tahrír téren lassan megfagyott a levegő, amikor pedig a beszéd felénél Mubarak egyértelművé tette, hogy nem fog lemondani, elszabadultak az indulatok.

A tér hangulata pontosan a délutáni ellenkezőjére fordult, fesztiválozók helyett újra dühös tüntetőknek látszottak, de a csalódás miatt még sokkal dühösebbeknek: cipőjüket verve követelték skandálva Mubarak távozását.

A beszéd hátralévő részéből kiderült még néhány konkrétum. Mubarak lényegében csak névleg marad elnök, a tényleges hatalmat átadja Omar Szulejmánnak (a kormány több tagja szerint már a múlt héten is valójában ez volt a munkamegosztás kettőjük között). Igaz, a tüntetőknek ez nem jelent sokat, Szulejmánt semmivel sem tartják elfogadhatóbbnak, mint Mubarakot. Az elnök alkotmányos változtatásokról is beszélt, így módosíthatják az évtizedek óta érvényben lévő szükségállapotot, ennek részleteiről azonban nem beszélt.

Mubarak is volt fiatal

Amikor Mubarak azt üzente a tüntetőknek, hogy ő is volt fiatal, ezért megérti őket, az üzenet címzettjei a dühtől már nem is hallottak. A hangzavarban a tüntetők valószínüleg Omar Szulejmán beszédét sem hallották, aki azt mondta a fiataloknak, menjenek vissza otthonaikba és menjenek dolgozni ahelyett, hogy olyan tévékre hallgatnának, amelyek meg akarják osztani Egyiptomot (itt minden bizonnyal az al-Dzsazírára gondolt).

Vagyis Mubarak alig mondott olyat, amit eddig ne lehetett volna tudni, de elérte, hogy pénteken minden eddiginél nagyobb, csalódottabb és dühösebb tömeg menjen az utcára.

A fő kérdés pedig most már, hogy mihez kezd a hadsereg. Csütörtökön arról érkeztek hírek, hogy az eddig semleges katonák kormányellenes tüntetőket kínoztak meg, a délutáni drámában pedig voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, az utcára vezénylet tankoknak főszerep juthat. Ez az este végül nem róluk szólt, pénteken azonban, egy esetleges milliós tüntetések elkerülhetetlenné válhat, hogy beavatkozzanak valamelyik oldalon.

A hadsereg és a szállodák

A hadsereg hozzáállása a helyzetehez alapvetően ellentmondásos. Mivel a Camp David-i egyezmény miatt háborúra nem igazán készülhetnek, egészen másféle tevékenységet választottak: az egyiptomi idegenforgalom egyik meghatározó szereplőjévé váltak. Számos tengerparti terület és ingatlan az övék, komoly érdekeltségeik vannak a turizmusban.

Így egyfelől ellenségei a Gamal Mubarak körül kialakult korrupt körnek, másfelől mégiscsak a stabilitásban érdekeltek, hiszen a turisták csak akkor jönnek az országba, ha az stabil. Fontos része a hadsereg identitásának, hogy az embereket képviselik - de azért azt sem bánnák, ha az emberek lassan hazamennének, és lehetne újra pénzt keresni.