Összeégve is csak a győzelemre gondolnak
További Külföld cikkek
- Az AfD kiléptetné Németországot az Európai Unióból, és visszatérne a nemzeti valutához
- Kiderült, miért rettegnek az oroszok a „halál útjaként” emlegetett kurszki szakasztól
- Amerika kijátszhatja egymás ellen a két legnagyobb ellenségét
- Ezeréves hagyomány szakad meg: bezárják a legrégebbi londoni hal- és húspiacot
- Hiába a tűzszüneti megállapodás, nem nyugszanak a fegyverek Libanonban
Bálint Gábor, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet főmunkatársa néhány napja tért haza Líbiából, a felkelők kezén lévő legnagyobb városban, Bengáziban járt. "14 napot voltunk kint, nagyrészt Bengáziban és a környező városokban, amíg lehetett mozogni. A fő célunk az volt, hogy a líbiai–egyiptomi határon rekedt külföldi menekülteknek élelmiszert biztosítsunk, illetve a kórházaknak alapvető orvosi felszerelést és tartós élelmiszert adjunk át" – mesélte.
"Amikor megérkeztem Líbiába, még nagyon sok külföldi volt a határon, a hazajövetelünkkor viszont már jóval kevesebben. Nagyon sok líbiai indult el Egyiptom felé menekülve, első körben nyilván azok, akik nem vesznek részt a harcokban, és van elég pénzük. Ha a harcok kiszélesednek, akkor viszont a nők, gyerekek, egyszerű emberek is megindulhatnak. Ha nagy tömegben mennek, ők is a határon rekedhetnek."
A férfi szerint a civil lakosságot lehetőség szerint próbálják megkímélni a harcoktól, de ez több okból is elég nehéz.
"Szemtanúi voltunk, hogy civilek súlyos bombasérülésekkel feküdtek a kórházban, és ha Bengáziban kitör egy nagyobb konfliktus, akkor abban ők is erősen érintettek lesznek. Eddig a becslések szerint háromezer áldozatot követeltek a harcok. A felkelők sincsenek jobb állapotban, a kormányerők nagy kaliberű fegyvereket használnak, és ez borzasztó sérüléseket tud okozni. Ha egy bomba felrobban, akkor szó szerint darabokban viszik vissza az embereket a frontvonal mögé."
Hihetetlenül lelkesek az emberek
A segélycsapat a harcokból nem sokat tapasztalt, mivel előírás, hogy ők csak a civil lakosságon segíthetnek, a frontvonal közelébe nem mehetnek. "Megrázó volt látni, hogy a sebesülteket összeégve, félkómás állapotban hozták el, és még így is a győzelem jelét mutatták a kezükkel. Utolsó szavaikkal vagy Kadhafi ellen buzdítottak, vagy arról beszéltek, hogy szeretik Líbiát, de az is eléggé szíven üti az embert, amikor látja, hogy akivel egy-két órája még vidáman beszélgettünk, pár óra múlva holtan kerül vissza a harctérről.
A helyiek, akikkel sikerült beszélnünk, többségében a felkelők pártján álltak. Sok, egykor a Kadhafi-adminisztrációt kiszolgáló ember viszont szintén a városokban maradt, és ráadásul még fegyverhez is jutottak, így sokszor ők is támadják a felkelőket. Az a szóbeszéd járja, hogy a külföldi újságírókat is Kadhafi emberei támadták meg. A helyzet ráadásul nagyon bonyolult, és egyik pillanatról a másikra változik."
Gábor tapasztalatai szerint a líbiaiak hihetetlenül boldogok. "Az emberek örömükben kézigránátot dobáltak a tengerbe mikor megtudták, hogy nemzetközi beavatkozás lesz. Találkoztunk olyan üzletemberrel is, aki napközben fogta a munkásait, kimentek harcolni a felkelőkkel, este meg hazajöttek. Láttunk légvédelmi fegyverrel felszerelt 16-17 éves fiatalokat is."
A városokban utcai zászló- és matricaárusok árulják a régi-új zászlókat. "A gyerekektől a felnőttekig mindenki örül, bár a több évtizedes diktatúra után azt sem tudják igazán, mi az a demokrácia. Szerintem még csak azt látják, hogy jó megszabadulni az elnyomástól, de hogy mi lesz, ha Kadhafit elkergetik, arról nincsenek konkrét elképzeléseik. Csak azt gondolják, hogy valami jó következik.”
Visszamennének
A szervezet azért jött haza, mert a nemzetközileg előírt biztonsági tér egyre szűkült. Terveik szerint azonban amint a helyzet engedi, visszatérnek.
"A Külügyminisztériummal most írunk alá egy hétmillió forintos szerződést, amit Bengáziban és környékén kell elkölteni. Ezt a kinti kórházak kérésére elsősorban speciális orvosi eszközökre, gyógyszerekre használjuk fel, amikkel a sérülteket tudják kezelni, akár hosszú távon is.”