Gyémántokkal indult az afrikai csoda

Nagyobb térképre váltás

Minden Afrikával foglalkozó politikus, elemző és újságíró szeme felcsillan, ha Botswana szóba kerül. „Botswana a fejlesztési segélyezés egyik sikertörténete” – állítja az egyébként híresen szkeptikus Nobel-díjas amerikai közgazdász, Joseph Stiglitz. „A botswanai elnökök voltak életem legfigyelemreméltóbb interjúpartnerei” – mondja Richard Dowden, a Royal African Society elnöke, aki újságíróként harminc éven keresztül tanulmányozta a kontinenst.

Amikor Ian Khama botswanai elnök 2009-ben Washingtonban járt, Barack Obama közös sajtótájékoztatójukon példátlan dicséretözönnel („kiemelkedő sikertörténet, fantasztikus teljesítmény”) halmozta el az országot. Ha Afrikában valakinek jó a sajtója, az a pápa, Didier Drogba vagy Botswana.

Kicsi, de homogén

Minek köszönheti ez a mindössze kétmilliós dél-afrikai ország a sikerét? Részben annak, hogy kétmilliós. Ellentétben oly sok afrikai állammal (például Ruanda, ahol a népirtás egyik kiváltó oka a gyorsan növekvő népesség volt), Botswanában rendkívül alacsony a népsűrűség. Mivel a sivatagos országnak csak 0,65 százaléka művelhető, a kis lélekszám kulcsfontosságú előfeltétele volt Botswana gazdasági sikerének.

Az ország második nagy szerencséje, hogy a lakosság afrikai mércével mérve rendkívül homogén. A népesség 75 százalékát a csuánák teszik ki (innen Botswana angol gyarmati időkből származó neve: Becsuánaföld). Az Istenek a fejükre estek című filmből ismert busmanok (szanok) a lakosság mintegy három százalékát adják, de közülük már csak kevesebb mint tízezren élnek nomád vadászként. Jelentős a fehér és az indiai népesség aránya is, de a csuánák politikai és gazdasági vezető pozíciója a függetlenség óta egyértelmű.

Demokratikusan győzött az állampárt

A homogén népességnek köszönhetően az 1966-os függetlenség elnyerése után – sok másik afrikai országgal ellentétben – nem voltak különböző népcsoportok, amelyek egymás rovására rivalizáltak volna a hatalomért. Botswana első elnöke, a nagy formátumú és államalapítóként tisztelt Seretse Khama (1966–80) személye is garancia volt az ország békés fejlődésére. A békés bel- és külpolitika jegyében 1977-ig hadsereg sem volt az országban.

Akár egypártrendszerről is beszélhetnénk, hiszen a függetlenség óta a Botswana Democratic Party (BDP) van hatalmon, de a BDP mind a tízszer szabályos választásokon győzött, így Botswana az egyedüli ország a kontinensen, mely elmondhatja magáról, hogy megszakítás nélkül demokratikus államberendezkedése volt. Khama körültekintő politikáját utódai, köztük fia, a jelenleg kormányzó Ian Khama is folytatta.

Gyémánt járt a függetlenséghez

Az ország harmadik nagy szerencséjére a függetlenség másnapján, 1967-ben derült fény, amikor hatalmas gyémántkészletekre bukkantak Botswana keleti felén. A gyémántkitermelésnek köszönhetően fantasztikus gazdasági fellendülés köszöntött az országra: egyes számítások szerint 1966–99 között átlagosan évi 9 százalékkal nőtt a GDP, amivel Botswana a világ leggyorsabban fejlődő állama lett.

A befolyó bevételekből a kormány utakat, iskolákat és kórházakat épített, valamint fellendítette a turizmust és a gazdaság hagyományos alapjának számító marhahústermelést is. A bevételekből a szűkösebb időkre tartalékot képeztek.

Nigériával vagy Angolával szemben ráadásul a mindenkori botswanai kormány keze is tiszta tudott maradni. A Transparency International korrupciót vizsgáló 2010-es listáján Botswana a 33. helyen áll. Botswana ma a világ harmadik legnagyobb gyémánttermelője, a bevételeknek köszönhetően pedig az egy főre eső GDP magasabb, mint Romániában vagy Bulgáriában.

Előrelátóan építgetik kapcsolataikat

A sikerek mellett természetesen problémákkal is szembe kellett néznie az országnak, de vezetőit dicséri, hogy a gondokkal szembesülve nem tétlenkednek. Egyértelmű például, hogy a gyémántkészletek nem fognak örökké tartani. A kormány ezért igyekszik diverzifikálni a gazdaságot, és a turizmust (Kalahári-sivatag, Okavango-delta), valamint a szolgáltató szektort erősíteni. A botswanai döntéshozók előrelátó módon már a 90-es évek elején nyitottak Keletre, és szoros gazdasági kapcsolatokat építettek ki Kínával, Japánnal és Dél-Koreával.

A sivatagosodás és a szárazság ellen nemzetközi segítséggel és a marhatartás miatt kivágott őshonos növényzet visszatelepítésével védekeznek. Botswanában a világon a második legnagyobb az AIDS-szel fertőzött felnőttek aránya (24 százalék), de a betegek 80 százaléka rendszeresen jut kezeléshez és gyógyszerekhez.

A busmanok bírósághoz fordultak

Ha valami miatt a kritika középpontjában állt az ország az utóbbi évtizedekben, az leggyakrabban a busmanokkal szembeni politikája, hiszen a kormány a 60-as évektől kezdve folyamatosan ösztönözte a busmanokat, hogy a vadászó életmódról térjenek át "civilizáltabb" foglalkozásokra, és vegyenek részt az oktatási rendszerben.

Mivel ez a politika nem igazán vált be, a kormány a 90-es évek elején elkezdte kitelepíteni a busmanokat ősi földjükről, a Kalahári-sivatagból. A busmanok hosszú jogi harc után 2006-ban érték el, hogy egy bíróság kimondja, jogtalan volt akaratuk ellenére elköltöztetni őket. Az ítélet után néhány ezer busman visszaköltözött a Kalaháriba, de eleinte nem volt vízhasználati joguk. Egy botswanai bíróság néhány héttel ezelőtt tett – remélhetőleg – pontot az ügy végére, amikor kimondta, a busmanok használhatják a meglévő kutakat, sőt újakat is fúrhatnak.

A fiatalok munkanélkülisége aggasztó

Azért Botswanában sem végződik minden történet happy enddel. A legnagyobb gondot jelenleg a munkanélküliség okozza, amely nem hivatalos adatok szerint negyven százalék körül áll. A munkanélküliség elsősorban a fiatalok körében magas, egyszerűen azért, mert nagyon sokan vannak. A lakosság átlagéletkora 22 év, 35 százalék 14 évnél fiatalabb. Erre a problémára a BDP még nem talált megoldást, pedig a párt további sikere miatt kulcsfontosságú a fiatalok szavazatának az elnyerése, az ellenzéki pártok támogatói ugyanis elsősorban a fővárosban, Gaborone-ban élő munkanélküli fiatalok közül kerülnek ki.

A BDP-vel szembeni növekvő elégedetlenség a választási eredményeken is meglátszódik. Míg 1984-ben 68 százalékot kapott a párt, a 2009-es választásokon már csak 53 százalékot. Ezzel párhuzamosan a két nagy ellenzéki párt 2009-ben együtt 42 százalékra jutott. A problémát a BDP-nél is megértettek, és a nyugtalanságot mutatja, hogy a pártból nyáron kivált négy képviselő, akik új pártot alakítottak. Igaz, „még korai megmondani, hogy az új párt komolyan csökkenteni tudja -e majd a BDP esélyeit a következő, 2014-es választásokon” – vélekedik Balefi Tsie, a Botswanai Egyetem politikatudományi professzora.

Akárki is nyerjen a három év múlva esedékes választásokon, nagy felelősség fogja terhelni, hiszen politikai stabilitása és gazdasági sikerei miatt afrikaiak milliói tekintenek példaként az országra. Botswana minden problémája ellenére annak a bizonyítéka, hogy az afrikai kontinensen is létezhetnek szabad, demokratikus, gazdag és előrelátó országok.