Megerőszakolják a forradalmakat
További Külföld cikkek
- Börtönre ítélték a kutya- és macskaevő bevándorlók pletykáját kirobbantó ügy vádlottját
- Orbán Viktor elutazott, megkezdhette az új békemisszióját?
- Döntés született a dohányzás visszaszorításáról, szigorítások jönnek
- Letaszították a trónról az osztrák metropoliszt, már nem Bécs a világ legélhetőbb városa
- Életfogytiglani börtönbüntetést kapott a férfi, aki több mint 70 késszúrással ölte meg barátnőjét
“Mindannyian hallottunk történeteket arról, hogy a katonák nőket és lányokat erőszakolnak meg. Mindannyian félünk ettől” - mondták a török határon átmenekült szír menekültek közül többen a Time magazin tudósítójának.
Líbiában már vádat is emelt a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze Moamer Kadhafi ellen ezért, a legújabb hírek szerint pedig már Szíriában is Iránban is alkalmazzák ezt a módszert. A fenti idézet ugyanakkor azt is jól példázza, ezeket a híreket nagyon nehéz ellenőrizni, első kézből származó beszámolók alig vannak. Történettöredékekből rajzolódik ki a kép.
Viagra konténerszámra
Luis Morendo-Ocampo, a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze jelentette be, hogy Kadhafi nők tömeges megerőszakolását rendelte el. A vádak szerint a katonák konténerszámra kaptak Viagra-szerű gyógyszereket.
Moreno-Ocampo szerint eleinte ők is kételkedtek az állításokban (a nemzetközi sajtó tripoli főhadiszállására például hisztérikus állapotban, zokogva tört be egy asszony), de később meggyőződtek arról, Kadhafi valóban elrendelte a tömeges büntetést.
Árnyalja a képet, hogy két emberi jogi szervezet, az Amnesty International és a Human Rights Watch is utána ment a súlyos vádaknak, és egyelőre egyik sem talált bizonyítékokat arról, valóban történt volna ilyesmi.
A tömeges nemi erőszakról szóló hírek egyik fő forrása egy líbiai pszichlógus, Seham Sergewa volt, aki azt állította: 140 olyan nővel beszélt személyesen, akiket megerőszakoltak a katonák. Mikor azonban a szervezetek felkeresték az orvost, hogy mondjon nekik néhány nevet, azt mondta, elveszítette a kapcsolatot az asszonyokkal.
Mindez természetesen nem feltétlenül jelenti, hogy nem igaz a történet, csak azt, hogy bizonyíték nincs rá. A zárt közel-keleti társadalmakban ilyesmiről beszélni is alig szabad, ráadásul gyakran az áldozatok lesznek utána számkivetettek. Azt elismerni tehát, hogy “igen, én is tudok valamiről” vagy azt, hogy "igen, velem, vagy éppen a lányommal történt" egészen más dolog.
Hasonlót tapasztalt az említett Time cikk tudósítója is Törökországban. A menekültek táborába beszökő riporterek (a török hatóságok ugyanis igyekeznek elzárva tartani a menekülteket a médiától) megpróbáltak kapcsolatba lépni olyanokkal, akikkel ez megtörtént, de nem jártak sikerrel.
A szírekben az erős társadalmi tradíciókon kívül a titkosrendőrségtől való félelem is munkálhatott. A szír diktatúra alapeleme, hogy valaki mindig figyeli, amit mondasz, és könnyen lehet, hogy a menekülttáborban is vannak megfigyelők, különösen, hogy Dzsiszr-al-Sughur népe gyakorlatilag az állam ellensége lett. Így az ennyire kényes témákat jobb elkerülni. A tudósítók egy kamerát hagytak egy menekültnél, hogy próbáljon ő megtudni valamit, de több nap alatt ő sem találkozott senkivel, aki vállalta volna.
Pedig amikor nevek nem merülnek fel a történetben, a menekültek arról mesélnek, hogy a Dzsiszr-al-Sughúrba betörő katonák tömegesen erőszakoltak meg nőket, sokakat egyszerre többen is. Voltak, akiket brutálisan meg is gyilkoltak utána, vagy meztelenül rabszolgának használták.
Ez ellen emelte fel a hangját néhány férfi a városból, akik azt mondták, akár a hagyományokkal is szembeszállnak és feleségül veszik a megerőszakolt nőket, annak ellenére, hogy soha nem találkoztak korábban. “Meg akarjuk változtatni a dolgokat, mindenki előtt elvesszük őket feleségül" – mondta Kayyis, egy szír pék a Wasington Post tudósítása szerint. Mohammed Mourey gyógyszerész pedig azt mondta, ők a forradalom áldozatai, ezért meg kell védeniük őket. Konkrét áldozatok neveit azonban addig sem akarták elmondani, mert most még szégyen várna rájuk.
Hasonlóan brutálisan, de másképp alkalmazzák ezt a fegyvert Iránban – börtönben lévő aktivisták kicsempészett levelei alapján. A Guardian idézi a 2009-es iráni felkelés után letartóztatott Mehdi Mahmoudian levelét, aki szerint az ellenzékieket gyilkosokkal, fegyveres bandák tagjaival és más köztörvényes bűnözőkkel zárják össze. Diktatúrákban ez bevett gyakorlat, de Iránban még ennél is tovább mennek. A kicsempészett levelek szerint a nemi erőszak mindennaposnak számít a börtönben. Volt, hogy egy fiatal fogvatartottat egy éjszaka hétszer erőszakoltak meg. Az őrök pedig nemcsak, hogy szemet hunynak efelett, de kifejezetten bátorítják is, például azzal, hogy óvszereket osztogatnak a raboknak.
A helyzet kivizsgálására 26 börtönben lévő ellenzéki - köztük a volt iráni külügyminiszterhelyettes - hivatalos levelet is írt a börtönöket felügyelő iráni állami szervnek. Állami szinten természetesen tagadják, hogy ilyesmi előfordulna az iráni börtönökben.
Mahmoudian magánzárkába került a levél kicsempészése után, de olyanokról is mesélt, akik nála is sokkal rosszabbul jártak. Azt mondja, vannak rabok, akiknek már tulajdonosaik vannak, és szabályosan adják-veszik őket a börtönön belül.