Utcai harcok Athénban

Könnygázban és felgyújtott kukák füstjében úszott a görög parlament előtti tér, mialatt zajlott a szavazás az újabb óriás megszorító csomagról. A Telegraph tudósítása szerint a rendőrök már a békés tüntetőket is könnygázzal oszlatják, sokan nem kapnak levegőt, a sebesülteket pedig egy közeli metróállomáson ápolják.

A tüntetők és a rendőrök közötti összecsapások már reggel elkezdődtek a Szintagma téren. A tüntetők mindenre elszántnak tűnnek, és sokan azt mondják, a végsőkig harcolni fognak az újabb megszorítások ellen.

Mindenki az utcán

A helyszíni tudósítások szerint az erőszakos tüntetők csak egy kisebbség a tömegen belül, de az utcákon vannak a görög társadalom szinte minden részének tagjai, az eliten kívül. Tanárok, köztisztviselők, színészek, a legkülönfélébb szakmák képviselői mentek most először életükben utcára.

A tüntetők azt mondják, az utóbbi egy év megszorításai után többet nem viselnek el. “Mi maradt nekünk?” - idéz egy 61 éves görög tanárt a Guardian, aki már 1990-ben is éhségsztrájkolt a tanárok helyzetének javításáért. “Harminc évnyi uniós tagság után se infrastruktúránk nincs, se termelésünk. El kell zavarni a kormányt, leírni az adósságot és kilépni az EU-ból, különben generációnk maradnak majd szegénységben.” A legtöbb tüntető ugyanakkor maga sem gondolja, hogy tudná, mi lenne a megoldás, de félnek attól, mi vár rájuk, és nem bíznak többé a vezetőkben.

Pürrhoszi győzelem

A tüntetők felkészültek arra, hogy a parlament megszavazza a csomagot. Azt ígérik, legfeljebb pürrhoszi győzelem lesz ez a megszorítások támogatóinak, mert az ellenállás folytatódik, sőt, még erősödni fog, ha konkrétan meg is akarják majd valósítani azokat, és elkezdődik a privatizáció. A pireuszi kikötőben már látszanak is ennek jelei, a szakszervezetisek meggátolták, hogy kompok induljanak el.

Kedden 48 órás sztrájk kezdődött, mely az első ilyen méretű sztrájk a katonai diktatúra 1974-es bukása óta. A tömegközlekedési eszközök többsége nem jár - kivéve azok, amelyek vállalták a tüntetők szállítását. Ez is egy jele annak, hogy a közös ellenség régóta nem látott szolidaritásban kovácsolta össze a görög társadalom különböző rétegeit.

Az elit ellen

“Új a helyzetben, hogy a politikailag mindig is aktív görögök most a teljes politikai elitnek fordítottak hátat. Az 1974-es demokratikus átmenet óta stabil váltógazdálkodás folyt a két nagy párt között, amik közül az egyik mindig stabil többséget szerzett a parlamentben. A választásokon együtt általában az összes szavazat 80-85 százalékát is elvitték, ma viszont együtt se kapnának többet 40 százaléknál” – mondja Fokasz Nikosz, az ELTE TÁTK Szociológia Tanszékének egyetemi tanára.

Viszont egyelőre még az alternatívák se látszanak: a kis pártok közül semelyik nem tudott kiemelkedni a többi közül. Valószínűleg azért, mert abban nagyjából mindenki egyetért, hogy szükség van az uniós segítségre. „Egy közvélemény-kutatás szerint a tereken táborozók 85 százaléka nem lát alternatív kiutat a válságból, egyszerűen csak dühös” – mondja Fokasz Nikosz.

Az uniós politikusok folyamatos nyomás alatt tartják a két vezető pártot, hogy hozzanak létre egységkormányt a válság kezelésére, ennél azonban még az előrehozott választások is valószínűbbek. Ezek azzal az eredménnyel járhatnak, hogy magas tartózkodás mellett egyik párt sem szerez abszolút többséget, így 1974 óta másodszor alakulna ki koalíciós kényszer.

Etnikai feszültségek

Közben növekednek az etnikai feszültségek is: bár a görög állam nem ismer el etnikai kisebbségeket - így a törököket is vallási kisebbségnek tekinti -, a tízmilliós országba három hullámban mintegy egymillió bevándorló érkezett az elmúlt évtizedekben (a szovjet utódállamokból, Albániából és Romániából). Nagy részük illegálisan dolgozik, és eddig könnyen észrevétlenek tudtak maradni az amúgy sem a hatékonyságukról híres görög hatóságok előtt, de most, hogy a válság hatására 15 százalék közelébe ugrott a munkanélküliségi ráta, könnyen rajtuk csattanhat az ostor.