Vendel
6 °C
21 °C

Nyáron a forradalmak is felforrósodtak

2011.07.06. 01:00
Recsegő-ropogó szír rendszer, újra forrongó Bahrein, félig megdöntött elnök Jemenben és Mubarakot idéző hangulat Egyiptomban: az elmúlt hónapban sem lett langyosabb a közel-keleti forradalmi helyzet. Megszületett az első nagy ítélet is.

Amikor egy hónappal ezelőtt áttekintettük, hol tartanak a közel-keleti forradalmak, Ali Abdullah Száleh jemeni elnök még hatalmon volt, Szíriában még csendesen gyilkolták a szórványosan tüntető csoportokat, Ben Alit pedig még nem ítélték börtönbüntetésre. Azóta komoly fordulat történt több országban is, de az is igaz, hogy véglegesen továbbra sem dőlt el semmi. Így állnak most a forradalmak.

Szíria: recseg-ropog a rendszer

Szíriában ma sem veszélytelenebb dolog a kormány ellen tüntetni, mint egy hónappal ezelőtt. Március óta már több mint 1500-an haltak meg a demonstrációkban. Pénteken is több tízezer ember vonult az utcára Szíria több városában, azóta pedig a hadsereg Hamában is megjelent - itt készült az internetet bejárt felvétel a tüntetőről, aki lefilmezte a saját halálát.

Az utóbbi időben megváltozott a vezetés hozzáállása és az ellenállás jellege is. A fordulatot az hozta, hogy az északi Dzsiszr-al-Sughur városban tisztázatlan körülmények között meghalt a kormány biztonsági erőinek 120 embere. Az állami változat szerint fegyveres terroristák végeztek velük, a helyiek beszámolói szerint ugyanakkor a biztonsági erők különböző csoportjai egymás ellen fordultak, mert voltak, akik nem akartak tovább civilekre lőni.

Ami biztos, hogy a kormány erre hivatkozva gyakorlatilag megszállta a negyvenezres várost, ahonnan szinte minden lakó elmenekült. Egy részük a közeli dombokon bújt el, sokan pedig elhagyták Szíriát, és a török határ túloldalán felállított táborokban húzzák meg magukat azóta. Pedig a katonaság hivatalosan a lakosságot megvédeni érkezett a városba.

Az állami propagandát azonban egyre kevesebben hiszik el, és már nem csak az ellenállók, hanem a katonák is. A héten például az al-Dzsazíra egy olyan mesterlövésszel készített interjút, aki Deraából (a városból, ahonnan a tüntetések elindultak márciusban) szökött el, mert nem bírta tovább a civilek legyilkolását. Azt mondták neki, terroristák ellen fog harcolni, de hamar rá kellett jönnie, fegyvertelen tüntetőket kell lelőnie.

A rendszer egyre inkább recseg-ropog. Már Bashár el-Aszad elnök is arról beszélt, nagyon súlyos problémák vannak a gazdasággal, és ahogy az Economist összefoglalója írja, a lakosság menekíti a pénzét, ahogy csak tudja. A turizmus leállt, és most már szankciók is sújtják Szíriát, ami olajbevételekre sem tud támaszkodni. Könnyen lehet, hogy a vezetés egyszerűen pénzt akar majd nyomni. Ha azonban ezzel elértéktelenedik a lakosság megtakarítása, az csak tovább növelheti az ellenállást. Közben az állami alkalmazottak fizetésének emelésével is próbálják lekenyerezni a népet, amire szintén nincs fedezet. Egyre többen állnak át a tüntetők oldalára, Aszad pedig nem mutatja kifejezetten erős vezető képét: látszólag következetlenül váltakoznak a tüntetőknek tett engedmények, és a brutális támadások.

Bár a zavargások kezdete óta többször is leírtuk, hogy a sok kis helyi ellenállás egyelőre nem áll össze egy nagy közös ellenzéki mozgalommá, mostanra lassan úgy tűnik, mégis összeforr az ellenállás. Már az ország második legnagyobb városában, az eddig csendes Aleppóban is összecsapások zajlanak és befolyásos üzletemberek kezdték el segíteni az ellenállókat. Az újabb fordulat pedig a ramadánnal következhet be, ami augusztus elsején kezdődik. Eddig jellemzően a pénteki imákból alakultak ki nagyobb tüntetések, ekkor viszont minden nap összegyűlhetnek majd az emberek. Minden nap péntek lesz tehát, és kérdés, hogy ezt az egyre gyengülő hatalom hogyan fogja bírni.

Jemen: félkatarzis után

A legnagyobb katarzist az előző cikk óta a jemeni tüntetők élhették át. Június elején egy támadásban megsérült Ali Abdullah Száleh elnök, sőt, még a halálhíre is elterjedt. Nem sokkal később Szaúd-Arábiába utazott orvosi kezelésre, a hírt pedig óriási ünneplés fogadta Szanaában. Széleh azóta sem tudott visszatérni, az ünneplés ellenére pedig egyáltalán nem egyértelmű, mi lesz az ország sorsa. A helyzetet jól mutatja, hogy pénteken is több tízezer - a szervezők szerint 250 ezer - tüntető követelte a jemeni államfő távozását a hatalomból, a főváros déli részén viszont ezzel egy időben az elnököt éljenző tömeg vonult az utcára.

A tárgyalások folyamatosan zajlanak Jemen jövőjéről - szaúd-arábiai források szerint éppen ezért tartják lényegében kórházi őrizetben Szálehet, hogy ez nélküle történjen meg. Ettől még számos rokona és közeli bizalmasa vesz részt a tárgyalásokban - a napokban éppen fiai távozását követelték a tüntetők.

A Yemen Times összegyűjtötte, kik jöhetnek szóba egy esetleges átmeneti vezetés élén, ha Száleh hivatalosan is lemondana. A legnagyobb név Ali Mohszen, az egykori rettegett katonai vezető, aki márciusban átállt a tüntetők oldalára - bár hivatalosan nincsenek elnök ambíciói, megnyilvánulásai mégis erre utalnak. Vannak ugyanakkor egészen más jellegű jelöltek is, köztük az ellenzéki vezető Tawakul Karman, akit januárban le is tartóztattak a szervezkedés miatt, de szóba jönnek törzsi vezetők is. A jemeni helyzet egyelőre nagyon bizonytalan. Nem múlt el a polgárháború veszélye, azzal azonban a legtöbben egyetértenek, hogy Száleh ideje lejárt. A mindennapok egyelőre nem vidámabbak a legszegényebb arab országban, rendszeres az áramkimaradás, az üzemanyaghiány és a kisebb lövöldözés.

Líbia: előre se, de semmiképpen sem hátra

Még mindig nem látszik, mikor és hogyan oldódhatna meg a polgárháborús helyzet a kettészakadt országban - írtuk május végén, az állítás pedig továbbra is érvényes maradt. A frontok nagyjából megmerevedtek, a lázadók nem tudnak áttörést elérni, Kadhafi pedig napról napra gyengül, de bukásról még mindig nincs szó.

Bár a lázadók már kaptak fegyvert a franciáktól, további támogatást várnak. A miszrátai lázadók azt állítják, tárgyalnak a francia kormánnyal egy szállítmányról, amivel szerintük áttörést érhetnének el a város körüli ostromban. Az ellenállók fő problémája jellegéből adódóan az utóbbi egy hónapban sem oldódhatott meg: valójában házilag összeeszkábált felszereléssel harcoló amatőr forradalmárokról van szó, akiknek fegyvereiről egyrészt fantasztikus hangulatú képsorozatok készülnek, másrészt viszont mégiscsak nehéz így felvenni a harcot egy reguláris hadsereggel.

kadhafi letart02

Kadhafi ellen elfogatóparancsot adott ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) is. A vádak között szerepel az is, hogy tömeges nemi erőszakot vetett be fegyverként az ellenállás megtörésére. Ez a motívum több országban is előkerült, a rendkívül zárt arab társadalmakban azonban még beszélni is alig lehet ilyesmiről, ezért nehezen bizonyítható. Az ICC mindenesetre azt állítja, bizonyíték is van a kezükben.

Előre tehát egyelőre nem igazán jutottak a felkelők, de rosszabb sem lett a helyzetük. Kadhafi pénze egyre fogy, egyre többen hagyják el a seregét, fogy körülötte a levegő. A lehetőséget azonban a lázadóknak ki is kell tudni használni. Közben tárgyalnak is ugyan Kadhafi megbízottjaival, de van egy pont, aminél közelebb soha sem kerülnek az álláspontok - a lázadók csakis olyan megoldást tartanak elfogadhatónak, ami Kadhafi távozásával jár a hatalomból, de cserébe maradhatna az országban, Kadhafi viszont hallani sem akar lemondásról, legfeljebb demokratikus engedményekre lenne hajlandó.

Egyiptom: újra 2011 február

Ha valaki a héten a 2011-es arab forradalmak egyik leginkább szimbolikussá vált helyszínén, a kairói Tahrír téren járt, ismét a Mubarak bukása előtti hetekben érezhette magát. Tüntetők csaptak össze a rohamrendőrökkel, a megmozdulást végül könnygázzal oszlatták fel éjszaka.

Azóta sem teljesen világos, miért robbant ki az összecsapás. Csak annyi biztos, hogy a forradalom áldozatainak családjai tüntettek azért, mert elmaradt a felelősségrevonás, ezután csaptak össze a biztonsági emberekkel. A kormányzó katonai tanács válaszul azt írta a Facebookra: a tüntetés célja – szerintük – az volt, hogy "a forradalom mártírjainak emlékével visszaélve, szervezett módon megrendítsék az ország biztonságát, éket verjenek a nép és a karhatalom közé".

Ez az eset is jól példázza, hogy sokan érzik azt, Mubarak bukása nem hozott még igazi változást. A választásokra még várni kell, és a hadsereg sem feltétlenül kezeli engedékenyebben a helyzetet, mint a korábbi rendszer, így Egyiptomra is egyelőre inkább a feszültség és a bizonytalanság jellemző.

Tunézia: a büntetés kiszabva

Zin el-Abidin Ben Alit, a januárban megbukott elnököt és feleségét távollétükben 35 évi szabadságvesztésre ítélték júniusban. A vád pénzmosás, valamint készpénz és ékszerek jogtalan birtoklása volt, a szabadságvesztés mellett 66 millió dollár büntetést is ki kell fizetniük

K EPA20110620051

Ez azonban csak az egyik vádpont, kábítószer-kereskedelem és fegyverek birtoklása miatt hétfőn további 15 évre ítélték Ben Alit. Az elnök és felesége a tömeges tüntetések után január 14-én menekült el Szaúd-Arábiába. Ben Ali azt mondta, vissza akart térni Tunéziába, de a gép utasításai ellenére nélküle szállt fel. Ügyvédei szerint az ítéletekkel az ideiglenes kormány csak el akarja terelni a figyelmet arról, hogy képtelen helyreállítani a rendet. Tunézia kérte az elnök kiadatását, Szaúd-Arábia még nem reagált. Választások csak október 23-án lesznek, a helyzet várhatóan itt sem lesz nyugodt addig.

Bahrein: júniusban újrakezdték

Június elején kezdődtek újra a tüntetések Bahreinben két hónap után – áprilisban a szaúdi katonák beavatkozása vetett véget a megmozdulásoknak. A hónap végére aztán ezek még jobban felerősödtek, mert életfogytig tartó börtönre ítéltek nyolc síita aktivistát azzal a váddal, hogy meg akarták dönteni a kormányt és külföldi terrorszervezetekkel tartottak kapcsolatot.

Manamában, a fővárosban könnygázzal ozszlattak végül, halálos áldozatok most nem voltak. A feszültség azóta sem csillapodott, és a vezetés ugyan most nincs közvetlen veszélyben, egy érzékeny veszteséget elszenvedtek: az ország nem rendezheti meg idén a Forma 1-es nagydíjat.