Az álvalóság függönye

Már majdnem a fal tövében voltak, amikor a sugárkéve ellendült észak felé, teljes sötétségben hagyva őket. Lizt pillanatra sem eresztve, Leamas vakon tapogatózott előre, míg kinyújtott balja bele nem ütközött a durva salaktéglába. Most már látta a falat, s föltekintve, a hármas szögesdrótot meg a drótot vezető gonosz kampókat. Acélékek voltak a falba verve. Leamas megmarkolta a legfelsőt, fölhúzódzkodott, és felnyúlt a fal tetejére. Megrántotta a legalsó szögesdrótot, és az csakugyan el volt vágva.

– Gyerünk – sürgette suttogva. – Mássz! Hason fekve a falon, lenyúlt, megfogta a lány csuklóját, és óvatosan húzta fölfelé, míg Liz lába rá nem akad az első fokra.

Egyszer csak, mintha tűzbe borult volna az egész világ, felülről, oldalról, mindenünnen fénycsóvák csaptak le rájuk gyilkos precizitással.

A világ értelmetlensége

A részlet minden idők talán legeredetibb kémtörténetének zárójelenetéből származik (ford.: Falvay Mihály). Az 1963-as A kém, aki bejött a hidegről az egykori brit hírszerző John le Carré harmadik regénye, és az első, amely romantikus és ideologikus felhangok nélkül mutatta meg, hogy a titkosszolgálatok a fal mindkét oldalán egyformán könyörtelen és elvtelen, ám céltudatos brutalitással végzik a dolgukat.

Két évvel megépítése után a berlini falon, melynek tövében a csavaros történet végződik, le Carrénál már nem érdemes átmászni, mert az nem a szabadság és a zsarnokság határát, hanem egy ideák és erkölcs nélküli világ értelmetlenségét jelöli.

A világ értelmessége

A másik végletre, az idealizmus megőrzésének fontosságára Msztyiszlav Rosztropovics, a világhírű orosz csellista szolgáltatta a legjobb példát. Rosztropovics elvei miatt előbb belső száműzetésbe, majd emigrációba kényszerült, és végül szovjet állampolgárságától is megfosztották, így meglehetősen konkrét tapasztalatai voltak a fal két oldalán működő rendszerek mibenlétéről.

Élete első felét egy kommunista diktatúrában élte le, majd hosszú évtizedekre Amerikába költözött, végül ide-oda utazott Oroszország és a kedvenc városai között. Az összeomlás hírére azonnal Berlinbe repült, és hogy osztozzon az eufóriájukban, az összegraffitizett fal tövében spontán koncertet adott a járókelőknek.

Identitáskérdés

Átvitt értelemben és egy jelenetben konkrétan is a falról szól Christa Wolf német írónő híres regénye, a Kettészelt ég is, mely egy keletnémet pár szerelmén keresztül mutatja be a kettészakított ország társadalmi problémáit, és vele párhuzamosan az egyén érzelmi és a morális dilemmáit. Az 1961-ben játszódó történetben a nő Nyugat-Berlinben talál rá a keleten elvesztett férfira, de benyomásai miatt inkább visszautazik keletre, hogy ne kelljen feladnia önmagát, pár nappal később pedig már nincs visszaút, mert áll a fal.

A fal mibenléte, elsősorban mint a háború utáni német identitás központi kérdése, mindkét oldalon művészek egész nemzedékeit foglalkoztatta. Megjelent ugyanakkor a populáris kultúrában is. Az egyik legjobb példa a Good Bye, Lenin című 2003-as német filmkomédia, ahol az országegyesítést kómában töltő, rendszerhű asszonynak ébredése után a fia kirakatvilágot épít, nehogy belehaljon amikor rájön, hogy időközben minden megváltozott.

Az álvalóság függönye

A film azért is lett nagyon sikeres odahaza, mert a fal (és mögüle az NDK) eltűnése, noha szükségszerű volt, keleten rengeteg embert ért készületlenül. Sok hajdani keletnémet állampolgárban erős az NDK iránti nosztalgia, és az a vita sem jutott még nyugvópontra, hogy voltak-e a keleti ország társadalmi berendezkedésének megőrzendő értékei, ha pedig igen, pontosan melyek azok.

Az NDK álvalóságként való tálalása azért is szórakoztató, mert nem teljesen alaptalan. Miközben egyes nyugati cégek (például az Axel Springer-lapcsoport), mintha csak cukkolni akarták volna az ossie-kat, az új, magas épületeikre helyezett fényreklámokat szándékosan Kelet-Berlin felé fordították, az NDK az Alexanderplatzon felhúzta a régió legmagasabb, és Berlin látképét azóta is meghatározó toronyépületét, amivel vezetői a szocialista rendszer felsőbbrendűségét próbálták hirdetni.

Thriller és nyúlperspektíva

Az első, a berlini fal ihlette amerikai film, a Szökés Kelet-Berlinből már 1962-ben a mozikba került. A leginkább hidegháborús thrillernek nevezhető mű az alagútásós szökések történetét dolgozta fel, bő kézzel mérve a kor szokásos hollywoodi kliséit. Húsz évvel később a fal már nem a pokol kerítése, hanem a berlini városkép magától értetődő díszlete az Octopussy című 1983-as James Bond filmben, amikor az első  percekben egy angol ügynök hamis Fabergé-tojással menekül az őt üldöző szovjet kémek elől.

De a berlini fal nemcsak díszletként szerepelt költségtételként a produkciók büdzséiben. 1961 nyarán Billy Wilder amerikai rendező épp Berlinben forgatta Egy, kettő, három című vígjátékát, amikor a stábnak a határzár miatt a teljes díszletet újra kellett építenie, 300 ezer dollárért.

Dokumentumfilmből rengeteg készült a falról, viszont van egy, ami teljesen kilóg a sorból. A berlini fal nyulai c. 2009-es opusz a határsávban élő és ragadozók híján szinte akadály nélkül szaporodó nyulak szemszögéből meséli el a fal történetének évtizedeit.