Anna, Anikó
20 °C
31 °C

Esterházyn még mindig háborúzunk a szlovákokkal

2011.08.24. 18:01
Rögtön a rendszerváltás után kiderült: hiába bukott meg a szocializmus, Esterházy János, két világháború közötti felvidéki magyar politikus háborús bűnösségét Pozsonyban még mindig komolyan gondolják, esetleges rehabilitálását a szlovák szuverenitás elleni támadásnak tekintik.
2011. március 14-én, az avatásának napján készített kép Esterházy János mellszobráról, amely Kassán, a Csáky-Dessewffy-palota udvarán áll
2011. március 14-én, az avatásának napján készített kép Esterházy János mellszobráról, amely Kassán, a Csáky-Dessewffy-palota udvarán áll

Ivan Gasparovic szlovák államfő kedden egy szoboravatás kapcsán újból elővett egy régi szlovák mantrát: eszerint Esterházy János, a felvidéki magyarság két háború közötti vezetője Hitler és a fasizmus híve volt.

Ami tény: Szlovákiában a mai napig nem mentették fel a hazaárulás 1947-es vádja alól, hivatalosan háborús bűnösnek számít. Rehabilitációról esetében nem lehetett szó, mivel a szlovák törvények értelmében a totális kommunista hatalomátvétel, vagyis 1948 februárja előtti ítéleteket csak perújrafelvétellel lehet orvosolni. Az 1994-es perújrafelvétel azonban nem járt eredménnyel, de erről majd később.

Mindeközben az Orosz Legfőbb Ügyészség a kilencvenes évek elején okmányt adott ki arról, hogy Esterházy Jánost ártatlanul börtönözték be és hurcolták el, vagyis lényegében rehabilitálta. (Esterházyit a KGB 1945-ben hurcolta el a Szovjetunióba, ahonnan 1949-ben térhetett haza, hogy végrehajtsák rajta a két évvel korábbi halálos ítéletet. Az ítéletet a csehszlovák államfő életfogytiglanra változtatta. Végül 1957-ben, 56 évesen halt meg egy morvaországi börtönben.)

Lengyelországtól megkapta az egyik legmagasabb posztumusz kitüntetést a lengyel második világháborús menekültek támogatásáért, és a lengyel emigráns kormány hadügyminiszterének, Kazimierz Sosnkowski nyugatra szöktetéséért.

Izraeltől alighanem megkapta volna a legnagyobb elismerést, a Világ Igaza címet, csakhogy előbb az kell, hogy a szlovák törvények szerint ne számítson háborús bűnösnek. Maga Simon Wiesenthal az 1994-es perújrafelvételkor személyesen tanúsította, hogy írásos dokumentumok bizonyítják: a gróf sok zsidó családot mentett meg a pusztulástól, és sokan neki köszönhetik, hogy nem hurcolták őket haláltáborokba.

Egyedül Szlovákiában nem jutott előre tapodtat sem Esterházy János rehabilitálásának ügye.

Esterházy János
Esterházy János

Esterházy a csehszlovák parlamentben Kassa képviselőjeként képviselte a felvidéki magyarság érdekeit. Olyannyira, hogy 1938-ban, amikor az első bécsi döntéssel a Felvidék egy része, így Kassa is újra magyar kézre került, ő inkább a Tiso-féle Szlovákiába költözött, hogy ott folytassa küzdelmét. Célja a teljes revízió volt, amit, mint majd látni fogjuk, Pozsony a mai napig nem bocsátott meg neki.

Politikai pályájának másik lényegi eleme a zsidósághoz fűződő viszonya. Ahogy Magyarországon, úgy Szlovákiában is korlátozták a zsidók jogait, majd deportálták őket. Egyedüli szlovákiai parlamenti képviselőként a zsidók kitelepítését elrendelő 1942-es törvény ellen szavazott. (Szlovákiai történészek a perújrafelvételkor ezt a lépését is negligálták: ez igaz ugyan, állították, de valójában több szlovák képviselő egyenesen kivonult a szavazásról, ez pedig szerintük a tiltakozásnak jóval erősebb módja a nem-szavazatnál. Az is igaz ugyanakkor, hogy Esterházy egy sor, a zsidók jogait korlátozó törvényt megszavazott.)

A kelet-európai rendszerváltások után, de még a csehszlovák időkben (Szlovákia 1993. január elsején alakult meg) lángolt fel a vita először szlovákok és magyarok között Esterházy Jánosról. 1991-ben posztumusz Masaryk-érdemrendre terjesztették fel, de a száznál több kitüntetett közül az egyetlen magyart kihúzták a listáról.

Az eset sok évvel későbbi rekonstrukciója alapján Vaclav Havel köztársasági elnöknek nem lett volna ellenére kitüntetni Esterházyt, a szlovák nyomás azonban annyira erőteljes volt, hogy nem volt ereje ellenállni. Ahogy, szintén szlovák nyomásra, a magyarok második világháború utáni üldöztetését sem ítélte el, nem úgy a szudétanémetek kollektív megbüntetését. Már az 1991-es kitüntetésvitán előkerült az Esterházy rehabilitálása elleni legfőbb szlovák érv, miszerint a magyar irredentizmus híve volt, és a csehszlovák köztársaság szétverésén munkálkodott.

A perújrafelvételnek egyébként keresve sem lehetett volna rosszabb időpontot találni 1994-nél. A frissen függetlenné vált Szlovákia saját útját kereste – ahogy az ottani nacionalisták állítják – az évezredes magyar, majd az évszázados cseh uralom után, visszatérőben volt a hatalomba a köztársaság atyja, a nemzetieskedő Vladimír Meciar.

Mégis úgy tűnt, jó esély van arra, hogy megsemmisítsék a korabeli halálos ítéletet. Maga Wiesenthal volt hajlandó tanúskodni az ügyben, és, ahogy írtuk, nagyon kedvező véleményt mondott Esterházyról, és megvolt már az orosz rehabilitáció.

Kiderült azonban, hogy Szlovákiában a fasizmus védelmezőjének számít az, aki a két világháború között a revíziós kérdést feszegette. A Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet korabeli szakvéleménye szerint Esterházy ,,politikai pályafutásának elejétől a végéig kapcsolatokat tartott a magyar kormány hivatalos képviselőivel, és a kisebbségi politikát a magyar revizionista politikának rendelte alá”. „A gróf közvetlenül, de prágai és pozsonyi diplomáciai csatornákon eljuttatott levelek útján is érintkezett Budapesttel. Polgári nevén kívül a 221-es számot, a Tamás és a Mátyás fedőneveket használta.”

A vádak között olvasható még, hogy ,,a hivatalos magyar politikával összhangban a Csehszlovák Köztársaság szétverését és Szlovákia Magyarországhoz történő visszacsatolását szorgalmazta.

Ilyen előzmények után robbant be két szlovák történész szenzációsnak szánt leleplezése arról, hogy Esterházy 1938 áprilisában a magyar kormány által kidolgozott programot terjesztett elő Varsóban. Célja a Csehszlovák Köztársaság szétverése volt és Szlovákia Magyarországhoz csatolása olyan formában, amely nem nevezhető különösebben meghatározott regionális autonómiának.

A perújrafelvétellel remélt rehabilitáció ügye ezzel megbukott.

De nem lehet Meciarra, Gasparovicra, Ficóra, vagy más, nacionalista szlovák politikusra fogni Esterházy elmaradt rehabilitációját. Bizonyítja ezt, hogy 1998 és 2006 között a mérsékelt Mikulas Dzurinda volt hatalmon, koalíciójának tagja volt a Magyar Koalíció Pártja is, tavaly óta pedig Iveta Radicová a miniszterelnök többek között Bugár Béla Hídja támogatásának jóvoltából. Az Esterházy-kérdésben viszont nem tud kiegyezni a két ország, legfeljebb majd akkor, ha a szlovákság és a magyarság huszadik századi történelméről, így a második világháború utáni szlovákiai magyarság jogfosztottságához vezető Benes-dekrétumokról is hasonlóan vélekednek majd. Ez pedig nem most lesz.

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.