Már ünnepelt a város, amikor kivégezték őket

A csontok – koponyák, bordák, lábszárcsontok, mindenféle csont – úgy hevernek a kis tárolóépületben, a hamu között, mint egy náci krematóriumról készült fotón. Némelyik áldozat a hasán, némelyik az oldalán fekszik, van amelyik a plafonra mered elszenesedett holtában – abban a helyzetben, ahogy meghaltak, amikor a túlélők elmondása szerint augusztus 23-án a kadhafista őrök kinyitották az ajtót, tüzet nyitottak rájuk, aztán meggyújtották a maradványaikat.

A Tripoli egyik déli külvárosában lévő tárolóépületben, amit Muammar Kadhafi líbiai vezető egyik fiának milíciája használt, a líbiai háború eddigi legbrutálisabb tömeges kivégzőhelyére bukkantak szombaton. Az épületben több mint negyven szénné égett holttestet találtak, az udvarban pedig még hetet. A túlélők és a szomszédok szerint a gyilkosságokat a kormányerők követték el, az áldozatok pedig civilek voltak, akiket az elmúlt hónapokban tartóztattak le Kadhafi-ellenes tevékenység gyanújával.

„Valahogy nyitva maradt az ajtó, ami amúgy mindig be volt zárva. Az egyik őr látta, hogy nyitva van, azt hitte, menekülni akarunk, és tüzet nyitott ránk” – mondja a 45 éves Abdul Razzak, az egyik fogoly, aki túlélte a mészárlást. „Amikor a többi katona hallotta a lövéseket, ők is ideszaladtak, tüzelni kezdtek, puskákkal, Kalasnyikovokkal, aztán pedig kézigránátokat is bedobtak.”

Abdul Razzak azt mondja, a többségnek – talán kilencven embernek – úgy sikerült elmenekülnie, hogy amikor a katonák kifogytak a lőszerből, sikerült kitörniük, átszaladniuk a fogolytábor udvarán, és átmászniuk a falon.

Pokoli látvány

A hely pokoli látványt mutat, nehezen hasonlítható bármihez. A rothadó holttestek szaga összekeveredik az elégett gumiabroncsok bűzével, amivel a krematóriumot táplálták. Az udvaron fekvő holttestek közül néhánynak össze van kötve a keze és a lába, és legalább az egyiket hátulról lőtték fejbe.

Az egyik holttest a tábort körülvevő fal másik oldalán fekszik. Neki sikerült átjutnia a falon úgy, hogy felmászott az egyik mellette álló kocsi tetejére – még egy véres lábnyomot is hagyott maga után. Aztán vagy lelőtték, vagy elfogyott az ereje, de a falról a másik oldalon levezető lépcső tetején összecsuklott és meghalt.

Az udvarban kocsik parkolnak, az egyik egy fogolyszállító. Belül kis rekeszekre van osztva, mindegyik körülbelül egy négyzetméter alapterületű, zárható ajtóval, kis ülőkével. Itt is foglyokat őriztek. Az ülőkék alatt egy-egy tál van az ürüléknek, és egy műanyag palack a vizeletnek.

A történteket egyelőre nem lehet teljes megbízhatósággal rekonstruálni. Ez a cikk két, magát túlélőnek mondó férfival és egy szomszéddal készített interjún, és a terület alapos körbejárásán alapul. A tábort köztudottan Kadhafi egyik fiának, Khamisznak a milíciája üzemeltette. A raktárhelyiség közvetlenül egy nagy katonai tábor mögött helyezkedik el.

Abdul Razzak azt mondja, Ghadamesből, egy nyugat-líbiai településről származik. Ott gyűjtötték be a kadhafisták, és három hónapig raboskodott itt. Azt mondja, körülbelül százötven embert tartottak fogva itt, az ország különböző részeiről, és mindenki civil volt. Azt mondja, meg verték is őket, és alig kaptak enni vagy inni. A raktárhelység, ahol az elégett holttestek vannak, kicsi, legfeljebb nyolcvan négyzetméteres. Részben kőből van, a felső része bádog, és a plafon környékén és a bejárat felett van néhány nyílás, ahol a fény is sávokban beszűrődik, még groteszkebbé téve a szörnyű látványt.

Dr Szálem, az egyik szomszéd azt mondja, kedden este fél nyolc és nyolc között hallották a lövöldözést a területről. „Nem tudtuk, hogy pontosan mi ez a hely, de sok szomszéd azt gyanította, foglyokat tartanak itt, mert mindig hozták az embereket” – mondja. „Szerdán idejöttünk megnézni, mi történt, de a kadhafisták elzavartak minket. Aztán péntek este nagy tüzet raktak, még szombat reggel is lehetett látni a füstjét. Aztán elmenekültek, mi pedig idejöttünk, és ezt találtuk” – mondja. „Az emberek, akik ezt tették... Miért? Miért?”