Szarok a kódokra, adjon pontos parancsot

A terrortámadások tizedik évfordulójához közeledve csaknem kétórányi megrázó hangfelvételt hozott nyilvánosságra a New York Times, amelyen főként a zavarodott és megdöbbent légiirányítók, pilóták és katonák próbálják összerakni az éppen zajló eseményeket, és az egyik gépeltérítő fenyegetőzése is hallható.

2001. szeptember 11-én négy repülő felett vette át az irányítást 19 géprabló. 8:46-kor az American Airlines 11-es járata a World Trade Center északi tornyába ütközött, 9:03-kor a United Airlines 175-ös járata a déli toronyba, 9:37-kor az American Airlines 77-es járata a Pentagonba zuhant. A híres negyedik gép, aminek célpontja a Capitolium vagy a Fehér Ház volt, Pennsylvania államban zuhant le, miután az utasok visszafoglalták. A támadásokban 2995 ember halt meg, 246 a gépeken, 2605 a WTC tornyaiban vagy környékén, 125 a Pentagonban.

Habár írásos formában az anyag egy része eddig is ismert volt, a New York Times által közreadott 114 audiofájl rádiójáték-érzékenységgel és pontossággal mutatja be szeptember 11. hiteles történetét. A felvételeket a szeptember 11-ei eseményeket vizsgáló bizottságnak adták egykor. A bizottság egyik tagja megtalálta a fájlokat a nemzeti archívumban, és lementette az anyagot a Rutgers Egyetem segítségével.

Néhányan megdöbbennek, a katonák lelkesednek

Az első hangfelvételen a bostoni légiirányítók reggel 8:13-kor bejelentik, hogy elveszítették a kapcsolatot az American Airlines 11-es járatával. Hat perccel később az egyik légikisasszony, Betty Ong beszél a toronnyal: "Valakit megszúrtak az első osztályon, azt hiszem, könnygázt vetettek be, nem tudunk lélegezni. Nem tudom, azt hiszem, eltérítették a gépet!"

8:24-kor az egyik gépeltérítő, Mohamed Atta hangját hallani, amint bejelenti, hogy a repülő visszafordul a reptérre. "Senki ne mozduljon, minden rendben lesz. Ha bárki megpróbál megmozdulni, veszélybe sodorják magukat és a repülőt. Maradjanak nyugton" – mondta.

A légiirányítók kétségbeesetten próbálták átlátni a helyzetet. Miután egy repülő becsapódott, a második pedig pillanatokra volt a tornyoktól, az egyik légiirányító felhívta az amerikai szövetségi repülési hivatalt (FAA), hogy megkérdezze, bevetnek-e katonai gépeket. "Miért, mi történik?" – szólt a válasz Virginiából.

Az amerikai háborús filmek egyik legbénább jelenete itt konkrét valóság lesz, amikor Joseph Copper, az amerikai szövetségi repülési hivatal dolgozója felhívja Jeremy W. Powell őrmestert az észak-amerikai légvédelmi parancsnokságnál, hogy segítségre van szükségük, mert eltérítették a gépüket.

– Bajban vagyunk: az eltérített gépünk New York felé tart, és szükségünk van rátok, srácok, hogy küldjetek fel néhány F-16-ost, hogy segítsetek nekünk.
– Ez most valóság vagy csak gyakorlat?
– Nem, ez nem gyakorlat, nem egy teszt.
– Ok, akkor tartsa egy pillantra, rendben?
– Igen.
– Hé, hé, hé, hé, komolyan, BIG TIME!

Az észak-amerikai légvédelmi szektorban ezután nem sokkal szembesülnek vele, hogy valódi gépeltérítés történt, az egyik technikus, Shelley Watson egy coollal fogadja a hírt. Az eredetileg Bostonból Los Angelesbe tartó gépről nem tudják ekkor megállapítani, merre tart, ezért vadászokat akarnak. Nem nagyon tudják, hova küldjék a repülőket, mert ötletük sincsen, merre megy az eltérített gép.

9:02-kor arra kérik az FAA-től a New York-i irányítókat, hogy nézzenek ki az ablakon. Végigkövetik a United 175 ereszkedését, majd a gép becsapódását a másik toronyba.

Fél tíz előtt két perccel az észak-amerikai légvédelmi parancsnokság
radarkezelője kapcsolatba lép Washingtonnal, és jelzi, hogy az egyik
gép a főváros felé tart. Kissé idegesen nevetve közli, hogy talán
valaki szólhatna az elnöknek, hogy nincs minden rendben. A beszélgetés
alapján Washington nem nagyon hisz az ügy komolyságában, a légvédelmi parancsnokság munkatársa sem mondja ki egyértelműen, hogy a helyzet komoly. Abban egyetértenek, hogy ha a tényleg a Fehér Ház felé tart egy eltérített repülő, akkor az elnöknek már rég az Air Force One-on kéne ülnie, mivel az ország elleni támadás esetén ez a meghatározott protokoll.

Fél tíz után két perccel érzékeli először, hogy az American Airlines 11-es járata mellett a 77-est is eltérítették, és vélhetően az tart Washington felé. 9:38-kor egy katonai szállítógép jelenti a Reagan Nemzetközi Repülőtér irányítóinak, hogy az American Airlines 77-es gépe becsapódott a Pentagonnál.

Miután a Langley légibázisról felszállnak a gépek, a Norad egyik parancsnoka visszaküldi őket Washingtonba, amilyen gyorsan csak lehet. "Nem érdekel, mennyi ablakot törnek be" - mondja 9:39-kor.

Tíz óra után tíz perccel a harci gépek engedélyt kérnek a United 93-as
járatának lelövésére, miután a légvédelem információi szerint bomba
van a gépen. A gép ekkor már lezuhant, de a pilóták ezt nem
tudják, és a tűzparancs megadását kérik. A lelövésre adott parancsot
végig csak hármas kódként emlegetik, amikor az egyik pilóta elszólja
magát, akkor a központ le is szúrja, hogy használja a kódokat.
“Szarok a kódokra, adjon pontos célparancsot a járat számával”
– érkezik a válasz. A tűzparancsot pár perccel később határozottan
megtagadja a parancsnokság. 10:32-kor Dick Cheney alelnök engedélyezte a civil repülőgépek lelövését.

Nem nyilvános

Két felvételt nem hoztak eddig nyilvánosságra. Az egyik a United Airlines 93-as járatának pilótafülkéjében készült, amikor az utasok megrohanták a gépeltérítőket. A repülő végül nem érte el célját, a földbe csapódott Pennsylvaniában. Az áldozatok családjának kérésére nem hozták nyilvánosságra a felvételt.

A másik hiányzó anyag egy 9:28 órakor kezdődő konferenciahívás Dick Cheney akkori alelnök és Donald Rumsfeld védelmi miniszter között.

A szeptember 11-ei eseményeket vizsgáló bizottságnak készített jelentések egy része sem nyilvános, köztük George W. Bush elnök és Dick Cheney 2004. áprilisi meghallgatásáról készült harmincoldalas beszámoló.