Elvisszük a Szovjetunióba

Az első átfogó Szovjetunió útikönyv jeles alkalomra, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára jelent meg. Mi a második, javított kiadást birtokoljuk. Mint arra a sok gonddal és szeretetettel összeállított könyv szerkesztőgárdája felhívta a figyelmet, ez sem akármilyen dátumhoz, Lenin születésének 100. évfordulójához kapcsolódik (segítünk, 1970-ről van szó).

Az első kiadás javítására nem ám azért volt szükség, mert figyelmetlen volt a cenzor. Hanem azért, mert olyan sebességű volt a Szovjetunió fejlődése, hogy azzal a könyvkiadás csak nagy nehezen tudott lépést tartani. Íme egy példa:

„Az utak mentén található benzinkutakról, szervizállomásokról,
összkomfortos campingekről és motelekről még csak megközelítő
felvilágosítással sem szolgálhatunk, mert ezt a hálózatot az utóbbi
években olyan szédületes gyorsasággal fejlesztik, hogy bármiféle adat
hónapok alatt elavulna."

Csak a kijelölt úton, mindig a kijelölt úton

A baráti Szovjetunióba elutazni nem volt annyira egyszerű. A társasutak kizárólagos szervezője az IBUSZ vagy az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda volt. Lehetett persze utazni egyénileg is, akár meghívásra is, de a meghívólevél csak akkor volt vízumként is érvényes, ha a területileg illetéges milícia láttamozta.

Ha meghívólevelünk nem volt, akkor előre meg kellett rendelni és ki kellett fizetni a szálloda, illetve az üdülő vagy gyógyszálló díját. Ebben is rend volt, a könyv szerint a gyógyüdülés minimális időtartama általában 14 nap, az előre fizetendő összegben az orvos vizsgálati díjai is benne foglaltattak. Mint a kiadvány egy későbbi, nem kifejezetten hangsúlyos részében kiderül, a szállodai előfoglalás amúgy praktikus is, mert van, ami nemcsak a magyar könyvkiadás, hanem még a Szovjetunió teljesítőképességét is meghaladja.

És ez a szigorú beléptetés ellenére a turizmus volt. Az útikönyvből kiderült, hogy a Szovjetunióban természetesen az idegenforgalom fejlődésének üteme is ugrásszerűen megnőtt. 1968-ban 1,7 millió külföldi fordult meg az országban, mégegyszer annyi, mint tíz évvel korábban. (A szerkesztők nem tették hozzá, azért mi jeleznénk, hogy ez a problémát okozó utazgató tömeg több mint harmadával kevesebb, mint ahány külföldi 1968-ban belépett Magyarországra.) Nade vissza az útikönyvhöz, a szerzők szerint a hirtelen megugró igényekkel - amihez hozzáadódott a nagyáranyú belső utasforgalom is - még a rohamos ütemű szállodaépítkezés sem tudott lépést tartani. Előfoglalás nélkül csaknem kilátástalan volt hotelszobához jutni, maradtak az autós capmingek és motelek.

A baráti Szovjetunióban az országon belüli utazás külön engedélyhez volt kötve, azaz ha a vízumon vagy engedélyen feltüntetett városokon kívül máshova is el akartunk látogatni, ezt a területileg illetékes milícián kellett kérnünk. Ugyancsak a helyi rendőrségen kellett be- és kijelentkezniük azoknak, akik nem szállodában laktak. Akik igen, azoknak a szállodák intézték ezeket a - ahogyan a könyv fogalmaz - formaságokat. Arra a szerzők nem tértek ki, hogy mi volt az oka a külföldiek, köztük a testvéri/baráti turisták mederben tartásának. „A Szovjetunióba látogató autóturistáknak az utazási okmányába rendszerint feltüntetik az útvonalat - erről ne térjünk le!” - javasolja az útikönyv.

A magyar utakhoz szokott autós elégedett lesz a szovjet műutakkal is - áll a könyvben, ami persze akár burkolt kritika is lehetne. A szerzők megemlítik, hogy noha autópálya a Szovjetunióban nemigen van (inkább csak Moszkva közelében), a főbb útvonalak szélesek és kitűnő aszfalt vagy beton burkolattal vannak ellátva.

Azt jön egy olyan rész, ami NSZK vagy Franciaország, pláne Egyesült Államok útikönyvekben aligha volt benne: "a benzin és az olaj a Szovjetunióban igen olcsó (1 liter benzin - minőségtől függően - 5-8 kopejkába kerül), olcsó a szervíz és a tartalékalkatrész is - ha hozzájutunk. (A legszükségesebb pótalkatrészeket vigyük magunkkal, még akkor is, ha szovjet márkájú gépkocsink van)." Ez a valóban praktikus jótanács így utólag kissé érthetetlen, hogy maradhatott az útikönyvben.

Hölgyeknek háziruha, férfiaknak melegítő

„A nagyobb távolságra utazóknak melegen ajánlhatjuk a repülőgépet, amely a Szovjetunióban alig drágább a vonatnál, és mindenesetre sokkal gyorsabb. Az Aeroflot járatai eljutnak mondhatni minden szovjet városba, sőt nagyobb községekbe is. A szovjet repülőtereken általában gyors és előzékeny a kiszolgálás, viszont nem mindenütt van hordár.”

„A vasúti közlekedés az utóbbi időben rendkívül gyorsan fejlődik a Szovjetunióban. Jelentősen lecsökkent a vonatok menetideje (Budapest-Moszkva például a korábbi két nap helyett alig másfél)” - írja az 1970-es útikönyv, és a menetidő 2011-ben is 37 óra. „A Távol-Keletre vagy Közép-Ázsiába utazóknak azonban mégsem ajánljuk a vonatot, hacsak nem kívánnak 4-8 napot egyfolytában utazni. A hálókocsiban a nappali viselet hölgyeknek: háziruha vagy melegítő, férfiaknak: melegítő. A szovjet vonatokat télen kitűnően fűtik. Hordárt minden nagyobb állomáson találunk. A bőröndöket (darabját 30 kopejkáért) a kijáratig, illetve a taxiig viszik.”

Minden vasútállomáson és repülőtéren van csomagmegőrző, de időnkkel úgy számoljunk, hogy a poggyász kiváltására esetleg nagyon sokat kell várnunk - számol be kedvesen feddőn rossz tapasztalatairól a szerző, ami nagyjából olyan modell lehet, mint egy hadizsákmány: könnyen elveszik, de nagyon nehezen adják vissza. A szovjet vasúti pályaudvarok világáról a szerző még azt is hozzáteszi: "a csúcsidőt leszámítva a nagyvárosokban rendszerint (sajnos éppen a pályaudvarok és a repülőterek környékén ritkábban) találhatunk szabad kocsit a taxiállomásokon, vagy menetközben inthetünk nekik." Moszkvában egyébként ebben az időben tízezer taxi volt, kivétel nélkül Volgák.

Teherautóval ismeretlen a jobbkéz-szabály

Márpedig a taxi jól jött, mert vezetni nem lehetett könnyű. A könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy bár a szovjet KRESZ nagyjából megegyezik a magyarral, azt azonban nem mindig tartják be. Így például a járókelők egyáltalán nem érzik magukra kötelezőnek a jelzőlámpa vagy a közlekedési rendőr jelzéseit, és piros fénynél is nyugodtan nekivágnak a kereszteződésnek. A gépjárművezetők (különösen a teherautó- és autóbuszsofőrök) viszont nem mindig veszik komolyan a jobbkéz-szabályt és a főbb útvonalakon haladó elsőbbségét, tehát mindig legyünk készen arra, hogy valaki bevág elénk. Sajátosan értelmezik a nagyvárosokban a többsávos közlekedést is: össze-vissza előznek, méghozzá gyakran indexelés nélkül.

Céllövölde a moziban

Ha túléltük a moszkvai közlekedést, akkor számos szórakozási lehetőség van, például a mozi. „Nem baj, ha jóval előadás érünk a moziba: nem fogunk unatkozni. A várakozó közönséget zenekarok, énekesek szórakoztatják, a legtöbb mozi előcsarnokában olvasó- és sakkozósarok, sőt, néha még céllövölde is van. Viszont az előcsarnokban tilos a dohányzás.”

„Cigarettát (szigaretta, illetve a szopókás orosz cigaretta neve: papirosza) és gyufát ne a trafikban keressünk. Léteznek ugyan dohányszaküzletek, (de csak egy-kettő az egész városban); sokkal egyszerűbb dohányszükségletünket a minden sarkon megtalálható bódékban vagy az élelmiszerüzletekben beszereznünk. Nagy - bár nem állandó - a választék, sokfajta füstszűrős és külföldi gyártmányú cigarettát árulnak, csak a Kossuth-erősségű hiányzik”. A nem állandó választék mellett rossz hír lehetett az erős dohányosoknak, hogy nemcsak a mozik előterében, hanem olcsóbb étkezdékben, cukrászdákban sem lehetett rágyújtani

Talán kicsit Moszkva központú lett a beszámolónk, de legközelebb leadjuk az útvonaltervbe Taskentet is, amiről azt írja az útikönyv, hogy ott jelentős az idegenforgalom. „Rengeteg olyan- főként ázsiai és afrikai - vendég keresi fel az üzbég fővárost, aki arra kiváncsi, hogyan lett egy mélységesen elmaradott, feudális vidék központjából öt évtized alatt korszerű ipari nagyváros.”

Árlista 1970-ből: 1 rubel kb. 13 forint volt. A magyar átlagkereset 1970-ben havi 2222 forint volt, nagyjából 171 rubel.
ágynemű fapados vasúti hálókocsiban	1 rubel
tea a vonaton	0,04 rubel
vasútállomási hordárnak bőröndönként	0,3 rubel
1 liter benzin	0,05-0,08 rubel
camping egy napra egy személyre	1 rubel
taxi 1 km - 1 kopejka	0,1 rubel
taxi, egy órás várakozási idő	1 rubel
metrójegy	0,05 rubel
villamosjegy	0,03 rubel
trolibuszjegy	0,04 rubel
buszjegy	0,05 rubel
szállodai egyágyas szoba, étkezés nélkül	4,50-13 r.
szállodai kétágyas szoba, étkezés nélkül	10-20 rub.
ebéd étteremben, ital nélkül	2-3 rubel
ebéd önkiszolgáló kisétteremben	1-1,5 rub.
Tretyakov képtár	0,3 rubel
színház	0,3-2 rub.
Moszkvai Nagyszínház	0,7-3,5 r.
mozi	0,1-0,5 r.
Fegyvertár, Kreml	0,3 rubel
Lenin Múzeum	ingyenes
osztakinói tévétorony (belépő, idegenvezetés, étkezés)	7 rubel
egy doboz cigi	0,15-0,4 r.
1 kg barnakenyér	0,18-0,4 r.
1 kg kockacukor	1,04 rubel
tojás	0,13 rubel
1 kg vaj	3,3-3,6 r.
1 kg sajt	1,60-4 r.
1 liter tej	0,60 rubel
1 kg kolbász, felvágott	2-3,5 rub.
1 kg tea	7,5-12,7 r.
1 kg félig pörökölt szemes kávé	4,1-4,5 r.
1 liter vodka	6,24 rubel