Máté, Mirella
11 °C
13 °C

Elvisszük a Szovjetunióba

2011.12.26. 12:06
Tessék felkészülni: a sörök gyengék, a vörösbor túl édes, a parfüm büdös, a szállodai pincérek lusták és a szovjet ember leszarja a KRESZ-t. És ne feledje, bár testvéri országban jár, ne térjen le az előre megadott útvonalról, mert kivívja a milícia haragját. Szovjetunió útikönvv, 1970.

Az első átfogó Szovjetunió útikönyv jeles alkalomra, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára jelent meg. Mi a második, javított kiadást birtokoljuk. Mint arra a sok gonddal és szeretetettel összeállított könyv szerkesztőgárdája felhívta a figyelmet, ez sem akármilyen dátumhoz, Lenin születésének 100. évfordulójához kapcsolódik (segítünk, 1970-ről van szó).

Az első kiadás javítására nem ám azért volt szükség, mert figyelmetlen volt a cenzor. Hanem azért, mert olyan sebességű volt a Szovjetunió fejlődése, hogy azzal a könyvkiadás csak nagy nehezen tudott lépést tartani. Íme egy példa:

„Az utak mentén található benzinkutakról, szervizállomásokról,
összkomfortos campingekről és motelekről még csak megközelítő
felvilágosítással sem szolgálhatunk, mert ezt a hálózatot az utóbbi
években olyan szédületes gyorsasággal fejlesztik, hogy bármiféle adat
hónapok alatt elavulna."

Csak a kijelölt úton, mindig a kijelölt úton

A baráti Szovjetunióba elutazni nem volt annyira egyszerű. A társasutak kizárólagos szervezője az IBUSZ vagy az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda volt. Lehetett persze utazni egyénileg is, akár meghívásra is, de a meghívólevél csak akkor volt vízumként is érvényes, ha a területileg illetéges milícia láttamozta.

Ha meghívólevelünk nem volt, akkor előre meg kellett rendelni és ki kellett fizetni a szálloda, illetve az üdülő vagy gyógyszálló díját. Ebben is rend volt, a könyv szerint a gyógyüdülés minimális időtartama általában 14 nap, az előre fizetendő összegben az orvos vizsgálati díjai is benne foglaltattak. Mint a kiadvány egy későbbi, nem kifejezetten hangsúlyos részében kiderül, a szállodai előfoglalás amúgy praktikus is, mert van, ami nemcsak a magyar könyvkiadás, hanem még a Szovjetunió teljesítőképességét is meghaladja.

És ez a szigorú beléptetés ellenére a turizmus volt. Az útikönyvből kiderült, hogy a Szovjetunióban természetesen az idegenforgalom fejlődésének üteme is ugrásszerűen megnőtt. 1968-ban 1,7 millió külföldi fordult meg az országban, mégegyszer annyi, mint tíz évvel korábban. (A szerkesztők nem tették hozzá, azért mi jeleznénk, hogy ez a problémát okozó utazgató tömeg több mint harmadával kevesebb, mint ahány külföldi 1968-ban belépett Magyarországra.) Nade vissza az útikönyvhöz, a szerzők szerint a hirtelen megugró igényekkel - amihez hozzáadódott a nagyáranyú belső utasforgalom is - még a rohamos ütemű szállodaépítkezés sem tudott lépést tartani. Előfoglalás nélkül csaknem kilátástalan volt hotelszobához jutni, maradtak az autós capmingek és motelek.

A baráti Szovjetunióban az országon belüli utazás külön engedélyhez volt kötve, azaz ha a vízumon vagy engedélyen feltüntetett városokon kívül máshova is el akartunk látogatni, ezt a területileg illetékes milícián kellett kérnünk. Ugyancsak a helyi rendőrségen kellett be- és kijelentkezniük azoknak, akik nem szállodában laktak. Akik igen, azoknak a szállodák intézték ezeket a - ahogyan a könyv fogalmaz - formaságokat. Arra a szerzők nem tértek ki, hogy mi volt az oka a külföldiek, köztük a testvéri/baráti turisták mederben tartásának. „A Szovjetunióba látogató autóturistáknak az utazási okmányába rendszerint feltüntetik az útvonalat - erről ne térjünk le!” - javasolja az útikönyv.

A magyar utakhoz szokott autós elégedett lesz a szovjet műutakkal is - áll a könyvben, ami persze akár burkolt kritika is lehetne. A szerzők megemlítik, hogy noha autópálya a Szovjetunióban nemigen van (inkább csak Moszkva közelében), a főbb útvonalak szélesek és kitűnő aszfalt vagy beton burkolattal vannak ellátva.

Magyarnak gyenge a szovjet kávé

Feketekávéval az éttermekben ne igen próbálkozzunk: rendszerint nem a mi ízlésünk szerint való. Viszont a kisebb büfékben, étkezdékben mind több helyen működik eszpresszógép (1 csésze kávé 5-6 kopejka). Ha megkérjük, hogy kétszeres adag kávét és csak fele vizet tegyenek bele - és ha ezt meg is teszik, ami nem biztos! -, egész jó kávét kapunk.

Azt jön egy olyan rész, ami NSZK vagy Franciaország, pláne Egyesült Államok útikönyvekben aligha volt benne: "a benzin és az olaj a Szovjetunióban igen olcsó (1 liter benzin - minőségtől függően - 5-8 kopejkába kerül), olcsó a szervíz és a tartalékalkatrész is - ha hozzájutunk. (A legszükségesebb pótalkatrészeket vigyük magunkkal, még akkor is, ha szovjet márkájú gépkocsink van)." Ez a valóban praktikus jótanács így utólag kissé érthetetlen, hogy maradhatott az útikönyvben.

Hölgyeknek háziruha, férfiaknak melegítő

„A nagyobb távolságra utazóknak melegen ajánlhatjuk a repülőgépet, amely a Szovjetunióban alig drágább a vonatnál, és mindenesetre sokkal gyorsabb. Az Aeroflot járatai eljutnak mondhatni minden szovjet városba, sőt nagyobb községekbe is. A szovjet repülőtereken általában gyors és előzékeny a kiszolgálás, viszont nem mindenütt van hordár.”

„A vasúti közlekedés az utóbbi időben rendkívül gyorsan fejlődik a Szovjetunióban. Jelentősen lecsökkent a vonatok menetideje (Budapest-Moszkva például a korábbi két nap helyett alig másfél)” - írja az 1970-es útikönyv, és a menetidő 2011-ben is 37 óra. „A Távol-Keletre vagy Közép-Ázsiába utazóknak azonban mégsem ajánljuk a vonatot, hacsak nem kívánnak 4-8 napot egyfolytában utazni. A hálókocsiban a nappali viselet hölgyeknek: háziruha vagy melegítő, férfiaknak: melegítő. A szovjet vonatokat télen kitűnően fűtik. Hordárt minden nagyobb állomáson találunk. A bőröndöket (darabját 30 kopejkáért) a kijáratig, illetve a taxiig viszik.”

Mit érdemes venni?

Orosz iparművésezti dobozokat (korobka), matrjoska, közép-ázsiai hímzett népművészeti sapkákat (tyubetyejka), s ami jóval olcsóbb, mint nálunk, és a választék is nagyobb belőle: parfőmöt (duhi), villanyborotvát (elektrobritva), zseb- és táskarádiót (tranzisztor), karórát (csaszi), fényképezőgépet (fotoapparat). Az utóbbiakról azonban ne felejtsünk el említést tenni a magyar vámvizsgálatnál, annál is inkább, mivel nagyobb részüket amúgy is vámmentesen behozhatjuk! (A parfőmmel egyébként vigyázzunk, nem mindig felel meg a magyar nők ízlésének.)

Minden vasútállomáson és repülőtéren van csomagmegőrző, de időnkkel úgy számoljunk, hogy a poggyász kiváltására esetleg nagyon sokat kell várnunk - számol be kedvesen feddőn rossz tapasztalatairól a szerző, ami nagyjából olyan modell lehet, mint egy hadizsákmány: könnyen elveszik, de nagyon nehezen adják vissza. A szovjet vasúti pályaudvarok világáról a szerző még azt is hozzáteszi: "a csúcsidőt leszámítva a nagyvárosokban rendszerint (sajnos éppen a pályaudvarok és a repülőterek környékén ritkábban) találhatunk szabad kocsit a taxiállomásokon, vagy menetközben inthetünk nekik." Moszkvában egyébként ebben az időben tízezer taxi volt, kivétel nélkül Volgák.

Teherautóval ismeretlen a jobbkéz-szabály

Márpedig a taxi jól jött, mert vezetni nem lehetett könnyű. A könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy bár a szovjet KRESZ nagyjából megegyezik a magyarral, azt azonban nem mindig tartják be. Így például a járókelők egyáltalán nem érzik magukra kötelezőnek a jelzőlámpa vagy a közlekedési rendőr jelzéseit, és piros fénynél is nyugodtan nekivágnak a kereszteződésnek. A gépjárművezetők (különösen a teherautó- és autóbuszsofőrök) viszont nem mindig veszik komolyan a jobbkéz-szabályt és a főbb útvonalakon haladó elsőbbségét, tehát mindig legyünk készen arra, hogy valaki bevág elénk. Sajátosan értelmezik a nagyvárosokban a többsávos közlekedést is: össze-vissza előznek, méghozzá gyakran indexelés nélkül.

Céllövölde a moziban

Ha túléltük a moszkvai közlekedést, akkor számos szórakozási lehetőség van, például a mozi. „Nem baj, ha jóval előadás érünk a moziba: nem fogunk unatkozni. A várakozó közönséget zenekarok, énekesek szórakoztatják, a legtöbb mozi előcsarnokában olvasó- és sakkozósarok, sőt, néha még céllövölde is van. Viszont az előcsarnokban tilos a dohányzás.”

„Cigarettát (szigaretta, illetve a szopókás orosz cigaretta neve: papirosza) és gyufát ne a trafikban keressünk. Léteznek ugyan dohányszaküzletek, (de csak egy-kettő az egész városban); sokkal egyszerűbb dohányszükségletünket a minden sarkon megtalálható bódékban vagy az élelmiszerüzletekben beszereznünk. Nagy - bár nem állandó - a választék, sokfajta füstszűrős és külföldi gyártmányú cigarettát árulnak, csak a Kossuth-erősségű hiányzik”. A nem állandó választék mellett rossz hír lehetett az erős dohányosoknak, hogy nemcsak a mozik előterében, hanem olcsóbb étkezdékben, cukrászdákban sem lehetett rágyújtani

De mi van az itallal?

"Az italokról is beszélni kell. Orosz étteremben vizet egyáltalán nem tesznek az asztalra. Bort, sört, vegyi úton előállított üdítőitalt kérhetünk a pincértől, de zárhatjuk az étkezést orosz szoksá szerint teával vagy befőttel is. A borok közül a száraz grúz fajták felelnek meg legjobban az ízlésünknek, az úgynevezett vörös bor számunkra rendszerint túl édes. A sörök általában gyenge minőségűek. Kitünő viszont az örmény és a grúz konyak, a szovjet pezsgő, világmárka a sztolicsnaja vodka, de ne feledkezzünk meg arról, hogy - akárcsak nálunk - az éttermekben meglehetősen borsos áruk van. Ha az utcán megszomjazunk, 3 kopejkáért kaphatunk a minden sarkon megtalálható pavilonokban vagy az automatáknál sziruppal ízesített szódavizet,  vagy az ugyancsak az utcán álló pótkocsis tartályokból kvaszt. Gyümölcslevet viszont általában csak az élelmiszerüzletekben árulnak, kimérve is.

Talán kicsit Moszkva központú lett a beszámolónk, de legközelebb leadjuk az útvonaltervbe Taskentet is, amiről azt írja az útikönyv, hogy ott jelentős az idegenforgalom. „Rengeteg olyan- főként ázsiai és afrikai - vendég keresi fel az üzbég fővárost, aki arra kiváncsi, hogyan lett egy mélységesen elmaradott, feudális vidék központjából öt évtized alatt korszerű ipari nagyváros.”

Árlista 1970-ből: 1 rubel kb. 13 forint volt. A magyar átlagkereset 1970-ben havi 2222 forint volt, nagyjából 171 rubel.
ágynemű fapados vasúti hálókocsiban 1 rubel
tea a vonaton 0,04 rubel
vasútállomási hordárnak bőröndönként 0,3 rubel
1 liter benzin 0,05-0,08 rubel
camping egy napra egy személyre 1 rubel
taxi 1 km - 1 kopejka 0,1 rubel
taxi, egy órás várakozási idő
1 rubel
metrójegy 0,05 rubel
villamosjegy 0,03 rubel
trolibuszjegy
0,04 rubel
buszjegy 0,05 rubel
szállodai egyágyas szoba, étkezés nélkül
4,50-13 r.
szállodai kétágyas szoba, étkezés nélkül 10-20 rub.
ebéd étteremben, ital nélkül
2-3 rubel
ebéd önkiszolgáló kisétteremben
1-1,5 rub.
Tretyakov képtár 0,3 rubel
színház 0,3-2 rub.
Moszkvai Nagyszínház 0,7-3,5 r.
mozi 0,1-0,5 r.
Fegyvertár, Kreml
0,3 rubel
Lenin Múzeum
ingyenes
osztakinói tévétorony (belépő, idegenvezetés, étkezés) 7 rubel
egy doboz cigi 0,15-0,4 r.
1 kg barnakenyér 0,18-0,4 r.
1 kg kockacukor
1,04 rubel
tojás 0,13 rubel
1 kg vaj
3,3-3,6 r.
1 kg sajt
1,60-4 r.
1 liter tej 0,60 rubel
1 kg kolbász, felvágott 2-3,5 rub.
1 kg tea 7,5-12,7 r.
1 kg félig pörökölt szemes kávé 4,1-4,5 r.
1 liter vodka 6,24 rubel