Ha így folytatják, háború lesz
További Külföld cikkek
- Lemondott a lengyel kulturális miniszter, Bartlomiej Sienkiewicz, hogy induljon az EP-választáson
- Meghalt Frank Field, volt munkáspárti miniszter
- David Pressman a kormány békejavaslatát bírálta
- Izrael ismét arra készül, hogy megtámadja Rafah városát
- Magyar Péter hangfelvétele miatt blokkolhatják újra a Magyarországnak járó uniós pénzeket
A béke és biztonság alapvető fontosságú Szudán gazdasági fejlődése szempontjából, mondta április 26-i, budapesti előadásában. Hogyan tervezi a szudáni kormány az ország több területén, így Abyeiben, a Dél-Kordofán és Kék-Nílus tagállamokban zajló konfliktusok és a Dél-Szudáni Köztársasággal való, egyre feszültebb viszony feloldását?
Elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy béke legyen Szudán és Dél-Szudán között, és hogy jó kapcsolatot ápoljunk az összes szomszédos országgal. Ez szerencsére így is van, a Közép-Afrikai Köztársasággal például megállapodtunk a határok közös felügyeletéről, és ezt szeretnénk Dél-Szudánnal is elérni. A szudáni elnök tavaly júliusban a Dél-Szudáni Köztársaság függetleneségének napján kiemelte, hogy békét szeretne, és jó kapcsolatokat Dél-Szudánnal. Sajnos a dél-szudáni elnök, Salva Kiir ekkor azt mondta, hogy nem fog elfelejtkezni Kék-Nílus tagállamról, a Núba-hegyekről és Darfúrról (ezekről a konfliktusokról lásd a keretes írást), azaz hogy továbbra is bele fog avatkozni a dolgokba, noha azóta egy önálló állam vezetője lett, Dél-Kordofán és Kék-Nílus viszont Szudánhoz tartozó területek. Ennek a rossz jelnek ellenére mi belementünk a tárgyalásokba, és 2011 szeptemberében Kartúmban határbiztonsági megállapodást kötöttünk, korábban pedig megegyeztünk, hogy a határ északi és déli oldalán 10-10 kilométerre fegyvermentes övezetet alakítunk ki, de a fő hátráltató tényező az volt, hogy ők nem akarták tisztázni a konkrét határokat.
Azóta 2012 februárjában született egy meg nem támadási szerződés, de ennek ellenére a két ország közötti feszültség egyre nő, és az elmúlt hetekben, miután Dél-Szudán bevette a Szudán területén fekvő Higliget, számos hír született arról, hogy a fegyveres konfliktus háborúvá nőheti ki magát. Ön szerint ez elkerülhető?
Mi nem akarunk visszatérni a háborúhoz, békét szeretnénk. A probléma a déli testvéreinkkel
van: miután márciusban megállapodtunk a két ország polgárait megillető négy szabadságjogról, a
szabad mozgáshoz, lakáshoz, gazdasági tevékenységhez és tulajdonláshoz való jogokról, Dél-Szudán megtámadta a dél-kordofáni Talodit és Higliget. Egyértelmű volt, hogy nem gondolják komolyan a megállapodást, az csak színjáték, hiszen három-négy napra rá támadtak, pedig fel is kellett készülniük rá.
A katonai felderítés szerint viszont nemcsak a déli, hanem az északi fél is évekkel ezelőtt
megerősítette határmenti és Abyei-környéki pozícióit. Ez így volt?
De mi nem támadtuk meg Abyei-t. És tudja, hogy ők állították le az olajkitermelést...
De igaz, hogy mindkét fél fegyverkezett a legutóbbi támadásnál sokkal régebb óta?
Nem. Csak megerősítettük a haderőnket Abyeiben, hogy meg tudjuk védeni magunkat, mert biztosak voltunk benne, hogy támadni fognak. Kétszer játszották el azt, hogy megtámadták Higliget. Először, amikor Jubában voltunk egy találkozón, és Salva Kiir nyíltan azt mondta a médiában, hogy bevették Higliget. De ez valójában nem így történt. Aztán április 10-én tényleg bevették Higliget és azt állították, hogy a város Dél-Szudánhoz tartozik. De ez nem igaz! És aztán Kiir azt mondta, hogy nem fog kivonulni, és őt az ENSZ főtitkár, Ban Kimun nem utasíthatja, aztán később feltételeket szabott a kivonuláshoz (végül 10 nap után, április 20-án vonultak ki a déli csapatok Higligből – F.E.).
Jelenleg mi a helyzet? A szudáni elnök, Omar el-Besír mobilizációt hirdetett, és egy tegnapi hír szerint pénzügyi megszorításokat fognak bevezetni a szudáni hadsereg támogatására. Ez nem mond ellent annak, hogy békét akarnak?
Ez egy normális szituáció. Bármelyik ország, amelyet megtámad egy másik, meg kell, hogy védje magát.
Szudán az elmúlt héten állítólag többször is bombázta a déli Unity államot, amire Kiir elnök azt mondta, felért egy hadüzenettel. Most akkor van háború vagy nincs?
Nincs háború. De ha ebben a stílusban folytatják, és továbbra is támadják a határainkat és támogatják a darfúri lázadókat, valamint a 9. és a 10. divíziót (Szudán szerint a déli hadsereg, az SPLA ezen részlegei harcolnak Dél-Kordofán és Kék-Nílus államokban – F. E.) és ők adják a katonák fizetését, az háborút jelent. De reméljük, megváltoztatják a véleményüket.
Mit gondol az Afrikai Unió (AU) közvetítésével zajló tárgyalásokról, amelyek márciusban megszakadtak? A szudáni külügyminiszter, Ali Ahmed Karti azt mondta, Szudán nem fog visszaülni a tárgyalóasztalhoz.
Ön halotta Ali Kartit? Amit mondott, az az volt, hogy bármiféle tárgyalások megkezdése előtt biztonsági megállapodásnak kell megszületnie. Ez az álláspontunk: ha a biztonsági kérdéseket rendezzük, a többiről is tárgyalhatunk. De ha minket bombázol és lősz, akkor nem tudok egyéb kérdésekről beszélni. Az Addisz-Abebában, az AU közvetítésével zajló tárgyaláson azt kértük, hogy Dél-Szudán hagyjon fel a darfúri lázadók és dél-kordofáni és kék-nílusi csapatok támogatásával. Ha pedig egyéb problémájuk van, akkor azt beszéljük meg!
Az AU április 24-én született cselekvési terve arra szólítja fel a két országot, hogy két héten belül kezdjék újra a tárgyalásokat, és három hónapon belül oldják meg a hátralévő kérdéseket, így az országhatárok, az olajbevétel elosztásának és az állampolgárságnak a kérdését is. Ez teljesíthető?
Ez a másik félen múlik. Amikor Dél-Szudán megtámadta Higliget, már nem mondhattuk, hogy csak
határmenti összecsapásokról van szó. Az SPLA máig létezik (ez Dél-Szudán hivatalos hadserege, amely a 2005-ben véget ért polgárháborúban Kartúm ellen harcoló fegyveres lázadóseregből alakult ki – F.E.) és azt gondolják, hogy megdönthetik az északi kormányt. Hacsak meg nem gondolják magukat, és a saját dolgukkal nem törődnek, akkor gond lesz.
Ön nem tesz különbséget az SPLA és az abból kivált, Dél-Kordofánban és Kék-Nílusban aktív hadsereg, az SPLA északi szárnya, az SPLA-North között?
Az SPLA fizeti őket és vásárolt tankokat Ukrajnából, T-72-eset, egy ilyet el is fogtunk Heglignél! Az SPLA vezetőjének, Abdelaziz Hilunak a felettese pedig a déli védelmi miniszter.
A higligi konfliktust általában az olajra vezetik vissza, pedig valójában nem egy sokkal összetettebb problémáról van szó, ami arról is szól, hogy Szudán szerint az északi lázadókat Juba támogatja, míg Dél-Szudán szerint a kormányellenes felkelőket Kartúm pénzeli?
Szerintem vissza kell kanyarodni a polgárháborút lezáró, Átfogó Békeszerződéshez, amely egyértelműen kimondja, hogy a déli fegyveres erőknek teljesen ki kell vonulniuk északról. De az SPLA 70 százaléka még mindig északon állomásozik, és nem akar kivonulni.
Kordofánban pont az a baj, hogy a helyi SPLA erők a polgárháborúban Dél-Szudánt támogatták, de földrajzilag északhoz tartoznak. Hová vonuljanak vissza a katonák, ha itteni lakosok a Núba-hegyekből?
Ha a hadsereg tagjai, akkor csatlakozzanak az SPLA-hez. Ha északi állampolgárok, semmi bajunk velük. Eddig mintegy ezerötszáz helyi erőt vontunk be az északi rendőrség kötelékébe.
Ha a katonákkal van baj, akkor miért mégis a civil lakosság szenved? Meg tudja erősíteni, hogy a dél-kordofáni légibombázás, amelyről a média is beszámolt, a mai napig zajlik?
Mindenki állandóan csak a probléma tüneteiről beszél, nem a valódi kiváltó okáról. A probléma valódi oka Abdelaziz Hilu, aki háborút kezdeményezett Dél-Kordofánban, és ha a háborút meg akarjuk állítani, Abdelazizt kell megállítani, és akkor megoldódik a probléma. Abdelaziz hatodszorra támadta meg Talodi falut, és civileket lövet – harmincezer ember elmenekült innen.
Meg tudja erősíteni, hogy a szudáni hadsereg továbbra is légibombázza a civil lakosságot Dél-Kordofánban?
Nem, ez nem igaz. Mi csak a lázadók ellen harcolunk, akik embereket ölnek és városokat támadnak meg.
Tehát azt mondja, hogy a városok elleni légibombázást, amelyre több bizonyíték is van, nem a szudáni hadsereg követte el, hanem az SPLA északi szárnya?
A nemzetközi közösséget csakis a légibombázás érdekli, miközben a felkelők egész városokat lőnek és bombáznak szét.
Mit tesznek azért, hogy a barlangokban rejtőzködő dél-kordofáni lakosság ne éhezzen, különösen most, az esős időszak közeledtével és úgy, hogy a nemzetközi szervezetek nem igazán juthatnak be a területre tavaly június óta?
Nekünk nincs bajunk a civilekkel, és összefogtunk nemzetközi szervezetekkel, az ENSZ-szel is, de az a baj, hogy néhány területen a felkelők még azt is megakadályozzák, hogy az emberek segítségért forduljanak.
Hogyan és mikor folytatódhat a tárgyalás az országhatárok kijelöléséről?
A határok 80 százalékában már megállapodtunk, és csupán négy terület marad fenn, ez igazából nem nagy probléma. De úgy látszik, hogy Dél-Szudán kormánya nem akar megállapodásra jutni.
Az lehetséges, hogy az északon maradt mintegy félmillió dél-szudáninak egyre ellenségesebb indulatokkal kell szembenéznie? A múlt hétvégén Kartúmban felgyújtottak egy evangélikus tempolomot.
Ez nem igaz, hogy legétettek egy templomot, az a helyi emberek közötti összetűzés volt, mert a templom a szomszédok szerint nagyobb területet foglalt el, mint amekkora valójában járt neki, ezért a hatóságok beavatkozását kérték. Viszont azok nem cselekedtek azonnal, ezért a helyi lakosok... nem égették le az egész templomot, csak egy részét.
A gazdaságot illetően: hogyan érinti Szudánt az, hogy Dél-Szudán tavaly decemberben leállította a teljes olajtermelést?
A gazdaságot már Dél-Szudán különválása is befolyásolta, hiszen a bevételünk 30%-kát elveszítettük. A nemzetközi közösség annak idején az olajból származó bevételek elosztásának fokozatos változtatását akarta: a korábbi fele-fele osztozás után azt javasolták, hogy ez szakaszosan csökkenjen, hogy Szudán fel tudjon készülni, és ne érje sokk a gazdaságot. De Dél-Szudán vezetőinek az volt a stratégiai célja, hogy Szudán gazdaságilag összeomoljon, ezért ebbe nem akartak belemenni. Ezután mi megtettünk bizonyos lépéseket, hogy ne omoljunk össze, ők viszont továbbra sem voltak hajlandóak fizetni a kőolajvezeték-használati díjat, és először a Unity állambeli vezetéket zárták el, majd a többit is. A céljuk, hogy az északi kormány összeomoljon – de ők fognak hamarabb összeomlani.
Szeretnénk, ha a nemzetközi közösség elismerné, milyen nehéz helyzetben vagyunk ezekkel az emberekkel és nyomást gyakorolna rájuk, mert nem viselkednek felelősségteljesen.
Többször említette Higlig megtámadását, de mielőtt azt lerohanta volna a déli haderő, az északi hadsereg nem bombázta a déli Unity államot?
Nem, nem hiszem. Bár azt mondták, lelőttek két repülőgépünket, de nem mutattak fel bizonyítékot erre.
Vitatott területek és az olaj
Szudán belterületén csaknem egy éve folyik a háború: tavaly májusban az északi hadsereg lerohanta a 2005-ös békeszerződés, a CPA (Comprehensive Peace Agreement) által különleges tartományként kezelt Abyeit. A két hete Dél-Szudán által elfoglalt, kőolajban gazdag Higlig város Abyeitől keletre fekszik, és csakúgy, mint Abyeit, ezt is magáénak tekinti mindkét fél. Aztán júniusban kitört a Kartúm-ellenes felkelés Dél-Kordofánban, majd szeptemberben átterjedt a szintén határmenti Kék-Nílusra. Az ENSZ szerint több mint négyszázezer ember menekült el a két területről.
Abyei, Dél-Kordofán és Kék-Nílus sok elemző szerint a CPA vesztesei voltak: a két tagállam lakosai az 1983 és 2005 között zajló észak-déli polgárháborúban a déli lázadócsapatok oldalán harcoltak, ám földrajzilag mégis északhoz tartoznak, mivel a szerződés a brit-egyiptomi fennhatóság alatt megvont, 1956-os határokat állította vissza. Továbbá előírta, hogy a két államban „népi konzultációkat" kell tartani arról, hogy a nép hogyan értékeli a békeszerződés eredményeit, de ez Dél-Kordofánban el sem kezdődött, Kék-Nílusban pedig nem vitték végig. Abyei lakosainak a CPA népszavazást ígért 2011 januárjára arról, hogy északhoz vagy délhez akarnak-e tartozni, de ez sem teljesült, részben azért, mert a felek nem tudtak megegyezni, ki minősül „lakosnak": a területen ugyan többszáz évig megfért egymás mellett a fekete-afrikai, földművelő dinka ngok népcsoport és az itt minden évben a szarvasmarháival átvonuló arab misszeríja nomádok, egészen addig, amíg a kérdést át nem politizálták a vezetőik.
Szudán nyugati tartományában, Darfúrban 2003 óta dúl konfliktus, ami eddig 300 ezer ember életét követelte. A tucatnyi lázadócsapat közül csak egy, a Felszabadítás és Igazság Mozgalom (LJM) írta alá a kormánnyal tavaly júliusban a legutóbbi békeszerződést Dohában, míg a többiek nem hajlandók tárgyalni. Sőt, a kordofáni, kék-nílusi és kelet-szudáni erőkhöz csatlakozva tavaly novemberben megalakították a Szudáni Forradalmi Frontot, melynek célja Omar el-Besír katonai diktatúrájának megbuktatása.