Fülöp, Evelin
12 °C
27 °C

A színfalak mögött aggódtunk Magyarországért

2012.10.24. 15:06
Jonathan Knott, Nagy-Britannia magyarországi nagykövete azt mondta, hogy London sok európai aggodalmat osztott az itteni kormányzással kapcsolatban, de helyesebbnek látták, hogy a háttérben egyeztessenek. A közeljövőben nem zárják le Nagy-Britannia határait a magyar munkavállalók előtt, de számos EU-s szerződést felülvizsgálnának Brüsszellel.

Az elmúlt időszakban EU-s intézmények sokat kritizálták Magyarországot, a médiatörvény, az igazságügyi reform, vagy éppen a demokrácia általános állapota miatt. Több kormány is részt vett e kritikák megfogalmazásában, például a német és a francia. A brit kormány viszont mindvégig hallgatott. Ez arra utal, hogy a brit kormánynak sosem voltak ilyen típusú aggályai?

A brit kormány nem vitte ki a véleményét a nyilvánosság elé. Ám a színfalak mögött nagyon komoly megbeszéléseket folytattunk a magyar kormánnyal ezekről a problémákról. Úgy véljük, hogy ez a módszer sokkal konstruktívbab, mint a nyilvánosság előtti vita. Őszintébbek tudunk lenni, ha személyesen, közvetlenül beszéljük meg a problémákat. Éppen ezért részletekbe most sem kívánok belemenni ezekben a kérdésekben.

Mindenesetre nem arról van szó, hogy ezek az ügyek ne érdekelték volna a brit kormányt, hogy ne akart volna részt venni az erről szóló párbeszédben. Támogattuk az Európai Bizottságot a munkájában, hiszen a bizottság felel az EU szabályainak és értékeinek betartatásáért. A német, a francia illetve a brit kormány fellépése közötti különbség inkább taktikai jellegű volt.

E viták fontos eleme volt a válságadók magyarországi bevezetése, amelyek inkább érintették a vitát nyilvánosság elé vivő országok cégeit. Azonban a különadóval sújtottak között is van komoly brit cég, elsősorban a Tesco érintett. Voltak brit cégek, üzletemberek, akik a brit kormányhoz, vagy az itteni követséghez fordultak közbenjárásért?

Persze. Ez a normális ügymenet része. Többek között ezért van itt a követség, hogyha üzleti problémák merülnek fel, akkor legyen hova fordulniuk. Ilyenkor a követség felveszi a kapcsolatot a magyar kormánnyal, és elmagyarázza, hogy a brit üzleti világnak milyen problémái adódtak, és ennek milyen következményei lehetnek, a lépések hogyan érintik az itt befektető cégek stratégiáit. Ezt tettük a válságadókkal kapcsolatban, az adórendszer módosításaikor, különböző korlátozások bevezetésekor. Ez egy nagykövetség normális működéséhez hozzá tartozik.

És gyümölcsözőek voltak a magyar kormánnyal folytatott egyeztetések ezekben az ügyekben?

Úgy találtuk, hogy a magyar fél nagyon nyitott volt arra, hogy meghallgassa fenntartásainkat. Nyitottnak mutatkoztak abban is, hogy alternatív megoldásokat találjanak. Nem állítanám, hogy minden gondunk megoldódott, és hogy mindig minden megbeszélés után elégedetten távoztunk, de mindig értelmes párbeszédet tudtunk folytatni, amit nagyra értékelünk.

Nagyon örültem például, hogy Matolcsy és Szijjártó urak eljöttek a házamba, hogy ott közvetlenül tárgyaljanak brit befektetőkkel. Ez a típusú közvetítés is a követségi munka része. A válságadók esetében nagyon fontosnak tartjuk, hogy 2013-ban tényleg kivezessék őket, ahogy azt korábban a magyar kormány megígérte. És ne is helyettesítsék őket új adókkal. Ez volt ebben az ügyben a legfontosabb üzenet, amit a magyar kormány tudomására hoztunk. Ez azért is fontos, mert a brit cégek most kevésbé tartják vonzó befektetési célnak Magyarországot, mint korábban. Ahogy a magyar piac is kevésbé vonzó, mint korábban volt. Úgy véljük, hogy a jólét feltételei mindenütt ugyanazok, Magyarországon és Nagy-Britanniában is: piacbarát és befektetőbarát környezetre van szükség.

Mégis erős meggyőződése sokaknak, hogy éppen az a mostani válság fő oka, hogy a politika túl lazán kezelte az üzleti szférát, elsősorban a pénzügyi szektort. Nem volt elég ellenőrzés, nem volt elég korlátozás. Így vélekedik a magyar kormány is. Európa leginkább piacbarát országának követeként mit gondol erről?

Egyetértek, a piacok valóban nem voltak kellőképpen szabályozva. Ez volt a bankválság egyik oka. Azzal viszont nem értek egyet, hogy átessünk a ló túloldalára, és túlszabályozzuk például a bankszektort. Néhány európai kollégánk éppen ezt akarja, és ez Európai Tanácsban ezzel mindig szemben áll a brit álláspont. Mert a túlszabályozással elvesszük a gőzt az üzlettől. A túlszabályozás leállítja a hitelezést, a spekulációt, és ez ugyanakkora problémákat okoz, mint a túl laza szabályozás.

Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt. Fontos lépés volt például Nagy-Britanniában, hogy szétválasztottuk a kereskedelmi és a befektetési bankokat, és ezzel jelentősen csökkentettük a kockázatokat. Ám ha túlreagáljuk a helyzetet, akkor rosszabat teszünk, mintha semmit se tettünk volna. Hiszen a pénzügyi szektor az alapja minden üzletnek.

A brit követ

Jonathan Knott idén februárban lett budapesti nagykövet. Előtte Dél-Koreában volt nagykövet-helyettes, de dolgozott Mexikóvárosban, Párizsban és Havannában is különböző pozíciókban. 1988 óta dolgozik a brit külügyminisztériumnál. Oxfordban szerzett jogi diplomát, nős, három gyermeke van.

EU-ról szóló népszavazást tart szükségesnek a brit miniszterelnök, de azt is mondta, hogy ez nem a kilépésről vagy a maradásról szólna. Akkor viszont mit kellene megkérdezni?

Valóban, a miniszterelnökünk nem egy kilépésről szóló népszavazást kezdeményezett. A brit politikában egyetlen radikális pártot kivéve az összes oldal egyetért abban, hogy az Egyesült Királyságnak az EU-ban van a helye. Ennek két alapvető oka van: első a földrajzi helyzetünk, a második a kereskedelem. Hatszor akkora Nagy-Britannia kereskedelmi forgalma az EU tagállamaival, mint második legnagyobb kereskedelmi partnerével, az USA-val.

A miniszterelnök arról beszélt, hogy az Egyesült Királyság és az EU kapcsolatát kell tisztázni. Az EU nagyon képlékeny állapotban van, senki sem tudja, hogyan fog kinézni a közeljövőben. Mostanában minden egyes ország és az EU viszonyának alakulása nagyon érdekes. A külügyminiszterünk megrendelt egy tanulmányt, hogy nézzük meg a hatáskörök közötti egyensúlyokat. Meg kell vizsgálni, hogy ezen a téren hol kellene esetleg változtatni. Ez a tanulmány hosszabb munkát igényel, 2014-re kell elkészülnie. David Cameron miniszterelnök azt mondta, hogy a népszavazásnak már ennek ismeretében kell megtörténnie. Tehát az nem kérdés, hogy tagok akarunk-e maradni. Az Egyesült Királyság az EU-ban van, és ott is marad. A népszavazás arról szólhat, hogy a kapcsolatunk az EU-val hogyan nézzen ki.

De azért az aktuális viták inkább arról szólnak, hogy miből szállhatna ki Nagy-Britannia, miközben az EU-s intézmények vezetői éppen egy ellenkező irányt, az integráció fokozását szorgalmazzák. Például múlt hétfőn merült fel, hogy több száz igazságügyi együttműködésből kiszállnának. Mi kell akkor az EU-ból?

Ami az igazságszolgáltatási, belügyi témákat illeti: ahogy a belügyminiszterünk a parlamentben fogalmazott, a lisszaboni szerződésből adódó egyik kötelességünk, hogy a Lisszabon előtti időkből származó, ide vonatkozó szerződéseket átnézzük. Egy korábbi megállapodás szerint itt az a kérdés, hogy megtartjuk-e őket mind, vagy elvetjük az összeset. Elsősorban az Európai Bírósággal összefüggő együttműködések ezek. Kormányunk nem gondolja, hogy mindent fenn kellene tartanunk, hanem inkább a jó egyensúlyt kellene megtalálnunk. A döntést ugyan a parlamentnek kell meghoznia, de a kormány szerint a teljes opt-out (mentesség) lenne a helyes első körben, hogy utána visszatérhessünk azokhoz a részekhez, amelyek szerintünk hasznosak. A döntés határideje 2014 márciusa, szóval van még idő. Ám ez az egész felülvizsgálat nem a brit kormány EU-s politikájának fordulatáról szól, hanem egyszerűen a lisszaboni szerződésből következik. Bár hozzátartozik ahhoz a kontextushoz, ami a hatáskörök egyensúlyának újraosztását illeti. Meg kell nézni, hogy mit érdemes nemzeti, és mit közösségi hatáskörben hagyni.

Az EU-ban tapasztalható föderációs törekvés sem lelkesíti Londont, nem igaz?

Komoly változások történnek az EU-ban, és nagy bátorságra vallana, ha valaki azt merné állítani, hogy tudja, hogyan fog kinézni az EU. Ha ön tudja, kérem mondja el, hogy tájékoztathassam az otthoniakat. A tervek irányáról éppen most vitatkoznak Brüsszelben (az interjú október 18-án készült), aztán novemberben és decemberben megint tanácskoznak, és semmi garancia sincs arra, hogy az év végére világos menetrendet készítenek.

Persze az igaz, hogy sok területen az eurózónában hatalmi koncentrálódás történik, talán még azt is kimondhatjuk, hogy a föderalizmus irányába mennek. A brit álláspont szerint nagyon helyes, hogy az eurózóna ebbe az irányba halad. Ha közös pénzed van, akkor ehhez közös támogatás és szabályozás kell. Ám azt is fontosnak tartjuk, hogy a zónán kívüli tagállamok jogait és érdekeit is tiszteletben tartsák. Mert mi továbbra is a klub tagjai vagyunk.

Fontos, hogy a zóna válságának megoldása ne hasson hátrányosan a zónán kívüliekre. Ez az egyik legfontosabb aggodalmunk most. Hadd mondjak egy példát: az egységes bankfelügyeletet szerintünk az Európai Bankhatóságnak (EBA) kellene ellátnia, és nem az Európai Központi Banknak (EKB). Mert az EKB az eurózóna bankja, így nem kellene, hogy azoknak diktálhasson, akik kívül vannak a zónán. Ez nem volna tisztességes, mert sértené a zónán kívüli tagállamok jogait. Így a tárgyalásokon szeretnénk biztosítani, hogy a zónán kívüli tagállamok bankrendszere ne kerülhessen a zóna hatásköre alá. Általában is ez a fontos, hogy a zóna megoldásai a többi nemzeti pozíciót ne rontsák. (A múlt heti csúcson a tagállamok megállapodtak, hogy ugyan az EKB égisze alatt működik majd az új bankfelügyelet, de a zónán kívüliek megfelelő befolyást kapnak ezen a területen. A brit aggodalmakat ezen a téren a magyar kormány is osztotta. A csúcsról szóló cikkünket itt olvashatja el. - szerk.)

Egyébiránt viszont támogatjuk a zóna törekvéseit a válság legyőzésére. A brit gazdaságot is egészségesebbé teszi, ha a zóna gazdasága egészségesebb lesz. Nincsenek nagy nyersanyagforrásaink, ezért nekünk kereskednünk kell ahhoz, hogy talpon maradjunk, és kereskedelmünk több mint fele az EU-ba irányul. Ezért mondta Cameron miniszterelnök, hogy nagyon fontos nekünk, hogy az eurózóna minél hamarabb visszanyerje az erejét. Türelmetlenül várjuk a megoldást.

Vagyis Nagy-Britanniát az üzlet érdekli az EU-ból?

Rövidtávon ugyan a zóna problémáinak a megoldása a legfontosabb kérdés Európában, de hosszabb távon a virágzás letéteményese az, hogy a közös piac működjék. Éppen ezen a héten ünnepeljük a közös piac fennállásának 20. évfordulóját, és azt hiszem, hogy a statisztikák elég sokat elárulnak ennek a jelentőségéről. Háromszorosára duzzadt az EU tagállamai közötti kereskedelem a bevezetése óta. A brit – magyar kereskedelem pedig 1500 százalékkal bővült, ami még akkor is elképesztő fejlődés, ha tudjuk, hogy egyéb okok miatt a rendszerváltás előtt a kereskedelmi kapcsolatok egészen szűkek voltak.

Tehát a hosszú távú célokat nem szabad elfelejteni a válságkezelés idején sem, hiszen növekedésre van szükségünk. Ezért mi a közös belső piac mélyítésében vagyunk érdekeltek. Az árukereskedelem területén a közös piac már nagyon jól működik, de azt akarjuk, hogy ugyanilyen jól működjék a szolgáltatások esetében is. Például a pénzügyi szolgáltatások területén, amely különösen fontos számunkra. Nemcsak azért, mert Európa legnagyobb pénzügyi központja London, hanem azért is, mert ez segíti a növekedést. Ha jók a pénzügyi szolgáltatások, akkor az segíti a fejlődést. Harmadrészben pedig a digitális technológia esetében kell fejleszteni a közös piacot. Nem látjuk egyelőre, hogy a közös piacon belül ennek az új kereskedelmi lehetőségnek hogyan alakul a jövője. Nagyon jó szabályaink vannak a hagyományos kereskedelemre, de nincsenek még megfelelő megoldások a jövő módszereire.

Kint is kell lenni meg bent is?

Mi úgy tekintünk az EU-ra, mint egy sok lehetőséget nyújtó klubra. Ez már nem olyan, mint volt, amikor mindenki ugyanazt csinálta, ugyanabban a tempóban. A klubtagok sok mindenben különböznek egymástól, sokkal inkább, mint az alapítás idején. Más az étvágyunk a kontinens különböző részein, más és más Európát akarunk látni.

Számunkra egyértelmű, hogy sem a schengeni övezethez, sem pedig az eurózónához nem kívánunk csatlakozni, és az igazságügyi szabályokhoz sem feltétlenül. Abban hiszünk, hogy attól lesz erős az EU, ha képes lesz elfogadni a különböző típusú tagságokat.

Nem szerencsés ilyenkor kétsebességes Európáról beszélni, mert a kifejezés leegyszerűsíti a helyzetet, ráadásul azt a képzetet kelti, mintha lennének első- és másodosztályú tagállamok. Inkább a soklehetőségű Európáról beszéljünk. Az uniónak elég szofisztikáltnak kell lennie ahhoz, hogy sokféle kapcsolatrendszert kezelni tudjon. Álláspontunk szerint nem szabad stigmatizálni azokat a tagállamokat, amelyek nem akarnak feladni annyit a nemzeti szuverenitásukból, mint esetleg mások kívánnak.

Több esetben a keleti új tagállamok és a brit érdekek itt összeérhetnek. Például a britek és a csehek maradtak csak ki a fiskális unióból, a szuverenitás kérdésében pedig hasonló nézeteket vall önökkel a mostani magyar kormány. Létezik stratégiai szövetség az EU-n belül Nagy-Britannia és a keleti tagállamok között?

Az európai tárgyalásokon különböző ügyekben különböző koalíciók születnek a tagállamok között. Bizonyos kérdésekben így Magyarország és az Egyesült Királyság közel kerül egymáshoz, míg más ügyekben éppen hogy egymással szemben foglalnak állást.

Utóbbira jó példa az EU költségvetése, ahol a magyarok több pénzt akarnak, míg a nettó befizetők közé tartozó Egyesült Királyság vágna a kereten.

Igen, bár a költségvetésnek sem minden elemében vannak vitáink. De ha már szóba került az EU-költségvetés, vegyük a közös agrárpolitikát. Mi úgy tartjuk, hogy ezen a területen csökkenteni és hatékonyabbá kellene tenni a kiadásokat. Ebben Magyarország nem ért velünk egyet. Érdekes ebben az ügyben a brit visszatérítés ügye, hiszen minél magasabb a KAP (Közös Agrárpolitika), annál több visszatérítést kap Nagy-Britannia. (Nagy-Britanniának van egy külön megállapodása az EU-val, amely alapján az agrártámogatások mértékének megfelelően vissza kap befizetéseiből, mert a többi tagállamnál jóval kisebb a mezőgazdasága - szerk.) De mi mégis a KAP csökkentését látjuk kívánatosnak. Ez is egy téma, amiről Magyarországgal tárgyalunk, ahogy a bankok szabályozásáról, és a kohéziós pénzekről is, hiszen utóbbi a magyar kormányzat egyik legfontosabb témája.

Főleg, hogy a következő költségvetésről szóló bizottsági előterjesztés alapján az összes tagállam közül Magyarország járna a legrosszabbul. Itt számíthat Magyarország a brit szolidaritásra?

Úgy tudom, hogy 29 százalékos csökkentésről van szó a Magyarországnak járó strukturális és kohéziós alapokból. Álláspontunk szerint az ilyen alapokra leginkább rászoruló országokat – mint például Magyarországot és más Közép-Európai államokat – meg kell védeni az ilyen típusú csökkentésektől. Erről is tárgyalunk mostanában a magyar kormánnyal.

A költségvetés esetében persze nehéz lesz gyors áttörést elérni. A brit álláspont az, hogy miközben a tagállamok nemzeti szinten drámai mértékben csökkentik a kiadásaikat - ezt teszi a brit és a magyar kormány is - nemcsak fura, de egyenesen bizarr, hogy egyesek az EU közös költségvetését növelni szeretnék. Arról kellene beszélni inkább, hogy a rendelkezésre álló EU-s forrásokat hogyan lehetne jobban elkölteni. A felhasználás módjáról lenne jó inkább beszélni.

Az Egyesült Királyság rögtön a keleti tagállamok csatlakozásakor megnyitotta határait az innen érkező munkavállalók előtt. Nagyon sok magyar is kiment dolgozni Angliába. Mostanában viszont olyan tervekről hallani, hogy Nagy-Britannia lezárná határait a kelet-közép-európaiak előtt. Ez érintheti a magyarokat is?

Ezt az ügyet a sajtó nagyon felfújta. Már beszéltem arról a munkáról, amely megvizsgálja Nagy-Britannia és az EU kapcsolatát. Ennek része a migrációs politika áttekintése. Vagyis a közeljövőben nem várható semmilyen változás a brit határvédelmi szabályozásban. 2014-ben megnézzük a most indult felülvizsgálatban felmerülő javaslatokat, és utána lehetségesek legkorábban a változtatások. És szinte bizonyos, hogy az EU-val kapcsolatos tervezett népszavazáson ez lesz nem lesz téma. Ha lesz is bármilyen változás ebben az ügyben, akkor azt jó előre bejelentjük. Magyarország esetében pedig éppen az a célunk, hogy több kapcsolat legyen a két ország között, az emberek jobban megismerjék egymást, és a kulturális mellett az üzleti kapcsolatok is fejlődjenek a két ország között.

Tudja, hogy hány magyar dolgozik most Nagy-Britanniában?

Erről nincsenek hivatalos adataink, hiszen az EU-n belül szabadon lehet mozogni. Beszéltem viszont a londoni magyar követtel, akinek becslése szerint csak Londonban 100 és 200 ezer között lehet a magyarok lélekszáma, és így most már London legalább az ötödik legnagyobb magyar város a világon. És London a hatodik legnagyobb francia, a második legnagyobb észt város is, ami mutatja, hogy mennyire kozmopolita városról van szó.

Összesen olyan háromszázezer magyar élhet Nagy-Britanniában. A magyarok régóta fontos részei a brit társadalomnak, hiszen több nagy bevándorlási hullám is volt, például 1945-46-ban, 1956-ban, majd a 80-as években, és egy újabb hullám érkezett az EU-csatlakozás óta. Azt hiszem azért ilyen vonzó az Egyesült Királyság, mert könnyű vállalkozásba kezdeni. Minimálisak a bürokratikus feltételek, és a kormány most ezt is csökkenteni kívánja. Ezt szeretném elmondani a magyar cégeknek is, ha aggódnának a külföldi partnerektől, hogy az Egyesült Királyság cégeivel nagyon könnyű üzletelni. Nagyon kevés szabályt kell betartani, és nagyon kevés űrlapot kell kitölteni.