Kétséges a katalán függetlenség

Nem lett meg a 2016-ra függetlenségi népszavazást kiírni akaró CiU (Konvergencia és Unió) abszolút többsége, a 135 fős törvényhozásban 50 mandátumuk van, az abszolút többséghez 68 mandátum kellett volna. Az előrehozott választást kikényszerítő Artur Mas elnök korábban azt mondta, hogy csak ebben az esetben írják ki a népszavazást.

Meglepően jó eredményt ér el azonban a másik, a CiU ellen kampányoló, a CiU-nál jóval radikálisabb szeparatista párt, a Katalán Köztársaságpárti Baloldal (ERC), ami 21 parlamenti székkel a második legerősebb frakció lett a parlamentben, jelentősen javítva 2010-es eredményén (ekkor csak 10 képviselői helyet szereztek).

A szintén elszakadáspárti CUP-nak három mandátuma van, vagyis a függetlenség híveinek 73 mandátumuk, szűk többségük lehet, de hangsúlyozzuk: a választás előtti nyilatkozatok szerint a CiU-nak kellett volna egyedül abszolút többséget szereznie a függetlenségi népszavazás kiírásához.

Hogy a CiU megpróbálja-e szakadár partnereivel kiírni a függetlenségi népszavazást, azt még nem tudni. Erre utal mindenestre Artur Mas elnök vasárnap éjszakai nyilatkozata: "Most már tudjuk, hol van a többség, és hol nincsen. Az egyeztetési folyamat Katalóniában folytatódik. De a kivételes többség hiányában más politikai formációknak is részt kell venniük a felelősség megosztásában." Mas ez utóbbi mondatával az ERC-re utalt.

Oriol Junqueras, az ERC vezetője viszont úgy nyilatkozott, hogy pártja "nem nyugodna bele abba, hogy egyszerűen kisegítse a CiU-t a függetlenedési folyamatban".

Csak akkor hajlandó támogatni a győztes pártot, ha világos léptekkel haladnának előre a függetlenedés irányába, és megváltoztatnák a gazdaság- és szociálpolitikájukat. A fő bajuk a szerintük igazságtalan munkaügyi reformokkal és az adóemelésekkel van. (A CiU vezette a kormányzatot sokan a megszorításokkal azonosítják, az egyetlen betartott 2010-es választási ígéretük az örökösödési adó eltörlése volt, a szociális kiadások pedig a 2006-os szintre estek vissza Katalóniában.)

A mértékadó katalán napilap, a La Vanguardia címlapján "Mas súlyos választási veresége" a vezető hír.Ezt a baloldali katalán hírportál azzal támasztja alá, hogy a függetlenségpárti erők az eddigi 76 helyett most 73 mandátumot birtokolnak majd.

Hasonló szellemben írnak a madridi lapok. El Mundo: "Mas 12 széket veszít a függetlenségpárti vállalkozásával". El País: "Mas távol marad az abszolút többségtől, amire igényt tart tervének megvalósításához"

Az egységes Spanyolország-párti szocialisták és néppártiak szerint a választási eredmény a CiU egyértelmű kudarcát jelenti. Egy néppárti politikus egyenes úgy fogalmaz, hogy Mas hülyét csinált magából, a népszavazási ötlettel a radikális baloldali, mindig is szeparatista ERC-t erősített meg, saját pártját pedig meggyöngítette.

A két nagy spanyol párt katalán variációja közül a szocialisták a harmadik, a néppártiak a negyedik helyre futottak be. Két éve még összesen 46 helyük volt, most 39-re van.

Eredmény a teljes feldolgozottság után:

A részvétel

69,54 százalékkal ez volt minden idők legmagasabb katalóniai részvétele. A részvételi arány a választókörzetek közül Barcelonában volt a második legmagasabb Girona után, ami azért meglepő, mert a katalán nemzeti identitás hagyományosan gyengébb a multikulturális fővárosban, mint a kisebb katalán városokban.

Lázba hozta a világot

Mint arról korábban beszámoltunk, a mai tartományi választásoknak a helyi kormányzat megválasztásánál jóval nagyobb a tétje: ha újraválasztják Artur Mas kormányzót, akkor ígérete szerint hozzálát a 2016-os, Katalónia mint önálló állam Spanyolországtól való elszakadásáról szóló népszavazás megszervezéséhez. Ehhez azonban szerinte új, megerősített mandátumra van szüksége.

A tét nem csak Spanyolországon hozta lázba, az angolszász sajtó is napok óta katalánok gondolataival van tele hétköznapi embertől miniszterekig. Nem véletlenül, hiszen Skócia hasonló módon készül éppen elszakadni Nagy-Britanniától, Skócia függetlenségéről 2014-ben szavaznak. Az elszakadás kérdése ugyan a Franco-diktatúra 1975-ös felbomlása óta terítéken van, de nem véletlen, hogy éppen most éleződött ki ennyire a téma. Az utóbbi tizenöt hónapban 43 százalékról 57 százalékra nőtt a katalánok között az elszakadást támogatók aránya.

Katalónia Spanyolország leggazdagabb része, GDP-jének 8 százalékát ugyanakkor be kell fizetnie a központi költségvetésbe. A legfontosabb kifogás éppen ez. Katalónia ugyanis egyben a leginkább eladósodott rész is, melynek mentőcsomagot kellett kérnie a spanyol központi banktól. A katalánok panaszai szerint míg évente 16 milliárd eurót fizetnek be a központi költségvetésbe, az állami fejlesztéseknél mindig a sor végére kerülnek.

Súlyos precedenst teremthet

Ha a katalánok valóban kiírják a 2016-os népszavazást, az más szakadár tartományok számára is precedenst teremthet. Baszkföldön októberben tartottak választást, ahol kétharmados többséget szereztek az elszakadáspárti erők. „Katalónia simítja el előttünk az utat” – mondta Iñaki Anasagasti baszk nacionalista politikus. Ha pedig Katalónia és Baszkföld is elszakadna, a spanyol gazdaság 25 százalékkal, az egy főre jutó GDP 5 százalékkal csökkenne. Mindehhez az Európába vezető spanyol autópályák és vasutak más országokon mennének keresztül.

Várhatóan a spanyol központi kormányzat adminisztratív lépésekkel próbálja majd korlátozni a népszavazás kiírását. José Manuel García-Margallo spanyol külügyminiszter már jelezte, az alkotmánybíróság meg fogja tiltani, hogy Katalóniában népszavazást tartsanak a függetlenségről. Ha Mas ennek ellenére is kiírja majd, az szerinte jogilag államcsínyt jelent.

Nem sima az út az EU-ba sem

Kérdés az is, hogyan fogadná az EU a korábbi tagállamok területén létrejött új államo(ka)t. Artur Más korábban azt a javaslatot tette a probléma megoldásra, hogy a majdani népszavazáson a következőképpen tegyék fel a függetlenségről szóló kérdést: "Szeretne-e ön egy saját államot az Európai Unión belül?" Így az unióba való belépés igen gyorsan, akár 24 órán belül is megtörténhetne, lévén az új ország minden feltételt teljesít.

José Manuel Barroso viszont azóta némileg lehűtötte a kedélyeket, mikor szeptemberben arról beszélt, hogy „minden létrejövő új országnak újra kell kérnie a felvételét az EU-ba". Bár Spanyolország legfejlettebb tartománya vélhetően minden kritériumnak megfelelne, a felvételi eljárás hónapokat, akár éveket vehetne igénybe, arról nem is beszélve, hogy a két kérdés összekapcsolása befolyásolhatná azokat a szavazókat, akik ugyan elszakadáspártiak, de egyben euroszkeptikusak is. És a tényleges határok esetleges felállításával a spanyoloknak szárazföldön két átkelőn kellene elverekedniük magukat Európába.