Koncentrációs tábor a kövérek országában

Ausztrália menekültekkel offshore-ozik, és nem igazán érdekli, hogy mi történik velük, amíg nincsenek a határon belül. Legalábbis erre utal az, hogy egy ausztrál nővér, aki tavaly Nauruban dolgozott, a szigetországban uralkodó brutális állapotokról mesélt. Marianne Evers azt mondta, hogy a naurui menekülttábor olyan, mint egy koncentrációs tábor, ezért felmondott.

Naurun forró, párás környezetben él 400 férfi, akiknek több mint a fele Srí Lanka-i, és mint mondta, egy sátorra 16 menekült jut. Sokan az öngyilkosságba menekülnek, a nővér hetente látott magukat felakasztó férfiakat. Egy börtönhöz hasonlóan sok fiatal férfit csoportokban erőszakolnak meg. „Láttam embereket állatokként kúszni a földön, akik azt mondták, hogy: »Kérem, hagyjanak meghalni!«” – mondta Evers. A bevándorlási osztály túlzónak találta a vádakat, de az Amnesty International is azt mondta, hogy az ausztrál adófizetők által finanszírozott szigetországi menekülttáborok közül a naurui a legrosszabb.

Offshore börtön

Az ügyben kirobbant botrány miatt az ausztrál bevándorlási miniszter közölte, hogy meg fogja látogatni a naurui tábort, de nem gondolja, hogy valóban ilyen súlyos lenne a helyzet. Pedig erre utal az is, hogy a naurui külügyminiszter, aki támogatta a menekülttábor fenntartása át, pénteken indoklás nélkül lemondott.

A mostani hír nem is annyira újdonság: már 2001-ben erőszakkal vittek oda afgán és iraki menekülteket, 2003-ban pedig – az emberi jogok nemzetközi napján – afgán illegális bevándorlók 3-4 öltéssel bevarrták a szájukat, és sem enni, sem inni nem voltak hajlandók, ezzel tiltakozva a fogság ellen. A menekültek helyzete azért is ennyire rossz, mert az állam a táborra fordítandó pénzen próbál spórolni, hogy törleszthesse az államadósságát.

Ausztrál katonák bicikliznek Nauruban

Fotó: Torsten Blackwood / AFP

Ausztrália tizenkét éve tart fent menekülttábort – több szigetország mellett – Nauru pusztaságában, hogy megakadályozza az illegális bevándorlókat a menedékjog-kérelem benyújtásában. A börtönökben azóta sok esetben voltak tüntetések és lázadások. Néhány napja például öt nap alatt öt iraki és iráni menekült ölte meg magát, két héten belül pedig azért kerül 14 iráni menekült bíróság elé, mert ősszel fellázadtak, és 24 ezer dolláros kárt okoztak a táborban. Az ausztrál Refugee Action Coalition nevű szervezet, ami az illegális bevándorlók ügyeivel foglalkozik, azt állítja, hogy sokakat becsapnak, így abban a reményben utaznak az offshore táborokba, hogy megmenekülnek.

A világ legkövérebb országa

Az 1968-ban kikiáltott mikronéziai Naurui Köztársaság 9000 lakosával és 21,3 négyzetkilométerével területre a világ harmadik legkisebb országa a Vatikán és Monaco mögött. A korallmészkőből álló sziget fennsíkját régen – sirályszarból képződött – vastag foszfátréteg borította, ennek az exportja pedig a világ legmagasabb egy főre jutó GDP-jét (50 000 dollár) hozta nekik. 2007-re viszont a foszfátot teljesen kibányászták – ami miatt a lakosság negyede el is ment –, és csak egy mészkősziklás táj maradt hátra.

A környező vizekben a foszfáttartalmú iszap miatt eleve alig van hal, és mivel a kókusz, a patkány, a sertés, a kutya és a macska behurcolása kiirtotta az élővilágot, csak 60 növényfaj maradt, ezért az élelmiszert nem tudják maguknak megtermelni, és ivóvizük is alig van, ami helyett esővizet gyűjtenek. Így kénytelenek főleg Ausztráliából importált konzerveken élni, emiatt a lakosság majdnem fele súlyos cukorbeteg. Jellemző a vese- és a szívbetegség is, és mivel a sziget 95 százaléka elhízott, Nauru a világ legkövérebb országa.

Az orosz maffia pénztára

A fölösleges külföldi tevékenységek – mint például az, hogy 1998-ban 160 millió dollár jelzáloghitelt vettek fel a General Electrictől a sziget ausztráliai hoteljeire és más ingatlanjaira, majdnem annyit, mint amennyit a 200 millió dolláros ország ér –, illetve a nyersanyagforrás megszűnése káoszhoz vezetett: összeomlott a telekommunikáció, és gyakorlatilag csődbe ment az ország. A munkanélküliség kb. 90 százalék. Bár tömegközlekedés vagy taxi nincs, a legtöbb helyinek van saját autója, vagy ismer valakit, aki néha elfuvarozná. A gazdaság vízi vámokon tengődik, de jelentős bevételt hoznak az ausztrálok által fizetett menekülttáborok is. Az 1 millió dolláros GDP-t Ausztrália 20 millió dollárral egészíti ki.

Nauru az 1990-es években offshore-paradicsommá vált, az orosz jegybank szerint az orosz maffia kb. 70 milliárd dollárt mosott tisztára a szigeten, ahol 400 bank működött postaládacégként, azaz legfeljebb egy postacímmel, iroda nélkül. A két ország viszonyáról utoljára 2009-ben volt szó, amikor Nauru elismerte Grúzia szakadár tartományának, Abháziának a függetlenségét, és nem sokkal később 50 millió dolláros humanitárius segélyt kapott Moszkvától.

Magyar–Nauru Baráti Társaság

Az óceániai szigetállamok szerepe felértékelődött, amikor Magyarország az ENSZ BT-tagsághoz szövetségeseket keresett, bár a kereskedelmi forgalmat nem lendítik fel. Nauruval a magyar állam 2011-ben kezdett kétoldalú diplomáciai kapcsolatot, Schmitt Pál is felajánlotta Marcus Stephen elnöknek Magyarország együttműködését a cukorbetegség elleni fellépésben, és biztosította őt arról, hogy hazánk elkötelezett a klímaváltozás hatásainak csökkentése mellett.

Egyébként sok más nincstelen, vagy Magyarországról nézve jelentéktelennek tűnő országhoz éreznek vonzódást magyar politikusok. Az LMP-s Schiffer András az Interparlamentáris Unió „magyar-Óceánia országai” baráti tagozatának elnökeként például tavaly elmondta, hogy már gyerekkora óta érdeklik az óceániai szigetállamok, mert azokat sújtja leginkább a klímaváltozás, bár még sosem járt arra, és nem is tervez naurui utazást.

A szervezet jobbikos alelnökét, Szávay Istvánt az egyetem alatt fogta meg Nauru sorsa. A barátaival – először csak viccből – még egy civil szervezetet is alapított Magyar–Nauru Baráti Társaság néven, aminek Staudt Gábor is tagja. Mint mondta, egy 2004-es Origo-cikk keltette fel az érdeklődését, abban olvasott először arról, hogy 10 ezer volt milliomos nyomorog az egykori paradicsomban. Szávaynak még szintén nem volt szerencséje Nauruba jutni.

Nauru szigete

Fotó: Torsten Blackwood / AFP

Azzal kapcsolatban, amit az ausztrál nővér mondott a menekültekkel való embertelen bánásmódról, azt mondta, hogy „a baráti társaság nem szívesen mond negatív dolgot olyan országról, amivel szimpatizál”, de szokták olvasni a híreket, és azt ugyan korábban is tudták, hogy a körülmények „hagyhatnak kívánnivalót maguk után”, de a csoportos nemi erőszakról még nem hallottak. „Ha így lenne, szomorúnak tartanám” – mondta.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!