Ha nincs gyógyszer, marad a kábítószer

Az évente kétszer megjelenő North Korea Review legújabb kiadásában megjelent tanulmány szerint Észak-Koreában elharapódzott a rekreációs célú metamfetamin-használat. Mostanra odáig fajult a helyzet, hogy a droghasználat járványszerűen terjed, a függők száma egyre magasabb, és az észak-koreai vezetés gyakorlatilag tehetetlen a jelenséggel szemben.

A tanulmány társszerzője a Wall Street Journalnak azt mondta, hogy a leginkább érintett északi régióban a lakosság 40-50 százaléka is használhatta a szert. Arról már a Brooking Institution 2010-es jelentése is beszámolt, hogy az országban növekszik a metamfetamin-függők száma, de ilyen volumenű használatról még ők sem írtak. Ezeket a számokat azért érdemes fenntartással fogadni. Az Észak-Koreával foglalkozó jelentések nagy része becslésekre alapul, mivel az ország az egyik legkevésbé transzparens állam a világon, és valószínű, hogy a kevés hivatalos statisztika is erősen torzít. Az viszont biztosnak tűnik, hogy a lakosság nagy része alultáplált és szegény, és se pénzük, se lehetőségük nincs gyógyszerekhez jutni – hogy fizethetnek akkor a kábítószerekért?

Fekete kiskapu

Hihetetlennek tűnik, hogy az egyik legsötétebb diktatúrában, ahol szinte mindenkit megfigyelnek, elterjedhetett a kábítószer-használat. A jelenségre mégis van magyarázat. A kilencvenes években olyan éhínség pusztított Észak-Koreában, hogy sokan az ország teljes összeomlását jósolták. Hogy ez mégsem így történt, az annak köszönhető, hogy a phenjani vezetés szemet hunyt a feketepiaci forgalom fölött: hallgatólagosan beleegyeztek, hogy az északi határon nyissanak Kína felé, és engedélyezzék a kereskedelmet. Így juthatott élelem a világ legzártabb gazdaságába, és így sikerült elkerülni, hogy mindenki éhen haljon.

Határátkelő Kína és Észak-Korea közt

Fotó: - / AFP

A feketepiaci kereskedelmet az észak-koreai vezetés húsz év után sem számolta föl; valószínűleg belátták a hasznosságát. A kínai határ mentén található Észak-Hamgjong tartományban a gazdaság némileg liberalizálódott a feketepiac hatására – és az NKR jelentése szerint épp ebben a régióban terjedt el a legjobban a drogfogyasztás.

A metamfetamin eddig sem volt ismeretlen Észak-Koreában; a feketepiac lehetőségeit az állampárt is kihasználta, és nagy mennyiségben, államilag ellenőrzött laboratóriumokban gyártották a szert. Persze nem a belső fogyasztási igényeket akarták kielégíteni: az országnak nagy szüksége volt kemény valutára, de mivel nem vesznek részt a nemzetközi kereskedelemben, a feketepiacon át juttatták el a szert Kínába. A koreai kábítószerért kínai valutát kaptak cserébe - csakhogy, ahogy lenni szokott, a dolgok elszabadultak. Az Észak-Koreában gyártott metamfetamin egy része Kínából visszajutott az országba.

Nem zárható ki, hogy Észak-Koreában az állampárton kívül mások is elkezdtek metamfetamint gyártani, bár nem világos, hogy juthattak hozzá az ehhez szükséges alapanyagokhoz és a főzéshez szükséges laboratóriumokhoz. Elvégre egy olyan országról van szó, ahol egy rendszerellenes DVD birtoklásáért is halálbüntetés járhat.

Nem gyógyszer, de legalább van

A kilencvenes években nemcsak a feketepiac nyílt meg, hanem az állami egészségügyi rendszer is összeomlott. A kórházakban gyakran nincs villany, érzéstelenítés nélkül műtenek, a használt injekciós tűket kiköszörülik, hogy még egyszer felhasználhassák, és előfordul, hogy sörösüvegből csöpög az infúzió. Ilyen körülmények között még az elavult orvosi berendezéseknek és a lejárt szavatosságú gyógyszereknek is örülnek – ha akad egyáltalán.

Kristályos metamfetamin

Fotó: New York Daily News Archive / Europress / Getty

Ilyen feltételek mellett érthető, hogy a gyógyszerek, ha egyáltalán kapni lehet őket, nagyon drágák. A növekvő droghasználatra viszont magyarázat lehet, hogy az észak-koreai lakosok gyógyszer helyett használják a metamfetamint. A szer ugyanis könnyebben beszerezhető, mint a gyógyszer, aminek az árát mesterségesen magasan tartják, szemben az igen olcsó metamfetaminnal. Egy olyan országban, ahol a lakosság nagy részének semmilyen egészségügyi ismerete nincs, és sokan még mindig a népi gyógymódokban hisznek, nem meglepő, hogy gyógyszerként használják a metamfetamint.

A meth nem alakít ki fizikai függőséget, de pszichikait igen, ráadásul a szerhez igen könnyű hozzászokni. A metamfetamin emellett az egyik legkárosabb drog, a szövődmények kezelése szakszerű orvosi kezelést igényelne, de ez az egészségügyi rendszer hiányosságai miatt nem biztosítható. Hogy gyógyíthatna Észak-Korea drogfüggőket, ha más betegeket se tudnak ellátni?

Nem tudni, hogy a helyzet meddig fajulhat. Az észak-koreai vezetésnek nyilván nem áll érdekében a feketepiac felszámolása – elvégre nekik is szükségük van az innen érkező kínai valutára –, de ezt a piacot nem is ellenőrizhetik elég hatékonyan. Amíg az északi határ nyitva marad, a Kínából visszatérő drog szabadon áramolhat az országba. De mivel magát a szert is Észak-Koreában gyártják, a határ lezárása nem oldana meg semmit, csak még súlyosabb éhínségekhez vezetne.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!