Pandora, Gabriella
6 °C
15 °C

Megvan az új New York-i polgármester

2013.11.06. 06:27

Magyar idő szerint hajnalra biztossá vált, hogy a demokrata Bill di Blasio lett az új New York-i polgármester. Az 52 éves demokrata jelölt még a hagyományosan baloldali beállítottságú New Yorkban is meggyőzőnek számító 73 százalékot szerzett, míg ellenfele, a republikánus Joseph J. Lotha csak 24,6-ot. Ennél jobban csak 2008-ban szavazott egy irányba a város, akkor a választók 81 százaléka hitte el, hogy Obama valóban változást jelent Amerikának. Di Blasio győzelme csak annyiban volt meglepetés, hogy sokáig úgy tűnt, a demokraták jelöltje a városi tanács szóvivője, Christine Quinn lesz.

Az Edison Research kutatóintézet New York Times által ismertetett exit-pollja alapján az 52 éves di Blasionak sikerült áttörnie a társadalmilag beágyazódott pártelkötelezettségen, és simán besöpörte a hagyományosan republikánus körzeteket is.

Elemzők szerint a munkásosztálybeli családból származó di Blasio politikai érdeme nem is elsősorban az, hogy sikerült meggyőznie választóit saját személyes városvezetői képességeiről, hanem az, hogy a szavazást az elmúlt húsz évről szóló referendummá tudta változtatni. A Rudy Giuliani és Michael Bloomberg polgármesterek nevével fémjelzett korszakot a helyiek többsége agresszív módszerei és szociális érzéketlensége miatt elítéli – különösen a lakásproblémák kóros megoldatlansága vált ki nagy indulatokat.

Di Blasio az általános elégedetlenséget érezve jó kis populista ígéreteket dobott be: kilátásba helyezte az évi félmillió dollárnál nagyobb jövedelműek megadóztatását, valamint azt, hogy megválasztása esetén megszünteti a színes bőrű kisebbségeket diszkrimináló "stop and frisk"-nek nevezett rendőrségi gyakorlatot, amely lehetővé teszi a gyanús személyek önkényes megmotozását.

Di Blasio a szó szoros értelmében sokszínű családjával is belopta magát a választók szívébe, fekete feleségét és helyes kávészín gyerekeit olyannyira előtérbe tolta a kampányban, hogy a vele nem túlságosan szimpatizáló Bloomberg el is kezdte emlegetni a „rasszista kártyát” - ami tanulságos módon az Egyesült Államokban inkább a bőrszín pozitív módon való hangsúlyozását jelenti.