Emma
3 °C
10 °C

Bárki boldog lehetne, ha így élne

2014.02.03. 11:23
„Nemrég ellenőriztem a dolgot és sok igazság van benne.″ „Magyarország örülne, ha ilyen gondokkal küszködne.″ „Aki ezt írta, nettó elmebeteg″ – írták az északi csoda árnyoldaláról szóló cikkünkre olvasóink. Michael Booth új könyve teljesen megosztja az Északon élő magyarokat, akik a muminok, Björk, Amundsen, a dinamit és a Celsius-fok hazájában keresik a boldogulást, és úgy tűnik, egy sor probléma dacára a legtöbben meg is találják.

Olyan szar itt, hogy 8 otthon töltött nap után alig vártam, hogy elrugaszkodjunk Ferihegy betonjáról.

– írta egy Északra származott magyar olvasónk az északi csodát ekéző új könyvről szóló cikkünk után. Volt, aki már tört magyarsággal kommentelt: „Az első dolog, amit Magyarországon figyelembe vettem, hogy mindenki maga alatt van, és siránkoznak. Nagyon sokáig nem lehet azt kibírni, mikor visszamentünk Norvégiába, teljesen más volt a helyzet.″ Felhívásunkra rengeteg levél érkezett az északi régióban élő olvasóktól, mint kiderült, nagyon megosztóak a Dániában élő Michael Booth nézetei: „Ha nem szereti őket, mi a fenének van még ott? Menjen haza, az angolok sem különbek, és az italozással kapcsolatban jobb volna, ha csendben maradna″ – üzente a szerzőnek egy olvasónk.

Rasszizmus vagy multikulti

A nyelvtudás fontossága mellett többen írtak arról, hogy külföldiként nem érzik egyenrangúnak magukat, néha még az elitszakmákban dolgozók sem: „A helyzet itt sem egyszerű, ha nem tudod a nyelvet, nincs esélyed, a nyelvtanítás meg azon alapul, hogy minél többet maradsz, annál több pénzt kap a suli″ – írta egy olvasónk Svédországból. Egy Dániából menekülő magyar orvos a dánok hozzáállására panaszkodott: „Mi épp a mai napon költöztünk Dániából Norvégiába. A dán egészségügyet orvosként és betegoldalról is megtapasztaltam, és sajnos nagyon vegyes a kép. A társadalom elkepesztően zárt, soviniszta és diszkriminatív. Lenézik a közép-kelet-európaiakat, ezt maguk a dánok is elismerik, pedig szakmailag sokszor jóval jobbak vagyunk. Kifelé minden tökéletes, műmosoly, közben meg isznak meg marokszámra eszik az antidepresszánsokat.″

Mások is szereztek hasonló élményeket: „Katasztrófa, idegengyűlölők″ – írta Svédországról egy olvasónk, míg sokan pozitívabb élményeket szereztek: „A helyi sajátosságok nagyon fontosak, másképp beszél és viselkedik egy jokkmokki svéd, mint egy malmöi, hiszen Svédország kétezer kilométer hosszú. Az északi régióban élek, és nem találkoztam rasszizmussal Svédországban. A statisztika szerint valóban majdnem 10 százalék a Svéd Demokraták támogatása, de nyíltan rasszistának lenni továbbra is ciki.″

Amíg ők jól élnek a segélyből

Van, aki viszont maga sem szereti az összes bevándorlót: „Az élet Svédországban sem fenékig surströmming (azaz erjesztett hering), mégis sokkal kényelmesebb. Persze csak ott, ahol még nem leptek el a bevándorlók. Kétségtelen, hogy kevés európai városban lehet egy délután alatt egy metró-napijeggyel ellátogatni Észak-Afrikába, utána Indiába majd Nigériába, és még sötétedés előtt haza is érni, de mi van, ha nem is akarok?″ „Igazából ami engem feszít az a háborús menekültekhez való hozzáállás: amíg ők jól élnek segélyből az isten tudja hány gyerekükkel, amit persze szó nélkül megkapnak, addig a fehér embernek könyörögnie kell és hónapokig leveleznie némi segítségért. Ha rosszul áll a szénád, akkor segítenek, főleg ha van minimum egy gyerek... Gyerekkel itt sok mindent el lehet érni″ – merengett egy olvasónk szintén Svédországból.

Egy másik olvasónk a norvég bevándorláspolitikát vette védelmébe: „Valóban nem fogadnak be annyi menekültet, mint a svédek, mert nem is jönnek annyian, Svédországba mennek, mert az ottani juttatások tényleg utolérhetetlenül bőkezűek. Háborús övezetből jövőket, politikai üldözötteket természetesen Norvégia sem küld vissza, és válságövezetekben, szegény országokban segélyakciókra a GDP 3 százalékát költik, messze a legtöbbet a világon.″

Mit adtak nekünk az északiak?

Nobel Alfréd, Nobel Alfréd,
Nobel Alfréd svéd kémikus,
feltalálta, feltalálta,
feltalálta a dinamitot-tot-tot.

Glicerint kevert kovával,
és megitta pléhpofával.
Nobel Alfréd, Nobel Alfréd,
Nobel Alfréd svéd kémikus-kus-kus.

– énekelték önfeledt cserkészek az Ó, Manuela és a Cinege között a századelő vidám dzsemborijain, pedig ma már a Nobel-díjat tekintjük a svéd kémikus legfontosabb örökségének, nem a nitroglicerinből és kovaföldből kevert dinamitot, melynek kikísérletezésébe a feltaláló testvére is belehalt. Svédországnak köszönhetjük még a Celsius-fokot (bár az eredeti változatban 100 fokon fagyott és nullán forrt a víz), és a Linné-féle rendszertant. A tudományos elnevezés iránti szerelem egyébként családi örökség volt Linnééknél, a nagy tudós apja saját magát is az udvaron álló hársfa (lind) után nevezte el, mivel eredetileg csak skandináv stílusú apai neve volt, a vezetéknév meg épp kezdett divatba jönni.

Norvégia adta Európa legjobb tenorszaxofonosát, Jan Garbareket, aki egy lengyel hadifogoly hontalan fiából lett világhírű autodidakta zenész. Egy másik nagy sikersztoriban Henrik Johan Ibsen patikussegédből lett drámaíró, a modernizmus egyik megalapítója, aki máig tartja a kiejthetetlen nevű polgárok szekrényeiből kieső csontvázak rekordját. Norvég szülők gyermekeként az Egyesült Királyságban nőtt fel, majd angolul alkotott Roald Dahl, a Matilda és a Karcsi (a filmben magyarul is Charlie) és a csokoládégyár megálmodója, akinek legjobb könyve mégis az önéletrajza, keresztnevét pedig egy másik híres norvég, Roald Amundsen után kapta.

Dánia Lars von Trierre, a rút kiskacsáról és a császár új ruhájáról ábrándozó Andersenre, Søren Kierkegaard filozófusra és Jørn Utzonra, a sydney operaház tervezőjére lehet büszke, bár a gurmanok René Redzepit, a világ legjobbjának tartott Noma étterem séfjét is gyakran emlegetik.

Izlandnak három Miss World mellett a Grönlandot zöldnek elnevező (és ezzel a globális felmelegedés első hírnökévé váló) Vörös Eriket és az Amerikát Vínland, azaz borföld néven felfedező Leif Ericsont köszönheti a világ. A legendás izlandi zenetörténetben elég Björk Guðmundsdóttir mellett csak Anna Mjöll, Ragnheiður Gröndal és Hafdís Huld nevét említeni.

A finnektől elsősorban megalázó gólokra emlékezhetünk Jari Litmanen Ajax-sztár jóvoltából, akinek már az anyukája is focista volt, és akit minden idők legjobb finn játékosának tartanak, miután 1996 és 2008 között a válogatott kapitánya volt. Híres sportolójuk még Mika Häkkinen és Kimi Räikkönen, és ismert finn Tove Jansson, a muminok megalkotója, Renny Harlin filmrendező és Patrik Antonius pókeres is.

Bármelyik magyar párt lekörözi

Egy Norvégiában élő olvasónk kiállt a története során először kormánykoalícióba került Haladás Párt mellett, melynek legismertebb volt tagja nem más, mint a tömeggyilkos Breivik, aki 77 ember megölése után embertelennek tartja, hogy hideg kávét kap és nincs kilátás a cellájából:

A Haladás Pártot populizmusban a magyar parlament bármelyik pártja lekörözi. A politika alapvető kérdéseiben itt teljes a konszenzus, a pártok vitái árnyalatnyi kérdéseken zajlanak. A városunkban a kampány egy olyan hétvégével tetőzött, amikor minden párt (a szélsőbaltól a szélsőjobbig) egymás mellett állított sátrat a főtéren. Az emberek békésen végigjárták a standokat, elbeszélgettek a jelöltekkel, begyűjtötték a szórólapokat, lufikat és süteményeket. Sehol semmi nácizás, komcsizás, anyázás. A választás kormányváltást hozott, de a mindennapok ettől semmit nem változtak. Az „idegengyűlölő″ Haladás Párt korlátozná a munkát egyáltalán nem kereső, Romániából, Bulgáriából jövő koldusok itt tartózkodását, az EU-n kívüli vendégmunkások számára pedig az eddiginél hosszabb nyelvtanfolyamot írna elő a végleges tartózkodási engedélyhez. Borzasztóan populista és szélsőséges ötletek...

Ugyanúgy éreznek

Összességében a legtöbb olvasónk szerint jobb az élet a messzi Északon, mint itthon. Egy évtizedek óta Svédországban élő olvasónk ezeket az előnyöket emelte ki: „A svédek pontosak, megbízhatóak, nincs meg bennük a kivagyiság, a munkahelyeden a főnököddel úgy beszélsz, mint a barátoddal. A fizetésből tisztességesen meg lehet élni már szakmunkás szinten is: elég a rezsire, egy középkategóriás autó fenntartására, külföldi nyaralásra, hétvégi szórakozásra. Barátokat hamar lehet szerezni, ha pozitívan áll hozzá az ember.″ Persze hátrányok is vannak: a hosszú, sötét és hideg tél és a bevándorlók integrációja. A kimértség viszont csak a felszín: „Mindenből a mértéktartás jellemző, ezért gondolják sokan, hogy hidegek, de a külső alatt ugyanúgy éreznek, mint bárki más.″

„Az emberek általában elégedettek: munkalehetőség van, tisztességes jövedelem szintén.″ – írta egy olvasónk Norvégiából, aki azért elismeri, hogy mindent még a norvégok sem szeretnek: „Néhány dologért zúgolódnak: ilyen az igen drága alkohol, a sok eső, a téli sötétség, a szórakozóhelyek és nyüzsgő sétálóutcák hiánya, rossz utak, és a szándékosan munka nélkül létező, jövedelmének 90 százalékát szociális alapon kapó emberek, akár ottani, akár külföldi.″

Magyarul panaszkodni kell

Az északiak jó tulajdonságait az is elismeri, aki amúgy nem tartja nagyon sokra őket: „Elég birka nép, minden meg van nekik magyarázva és hisznek is ebben. Egyszerűen a leírtak szerint működnek, viszont a javukra legyen írva, hogy türelmesek és kedvesek, nem egy ideges fajta″ – írta egy svédországi olvasónk, de van olyan is, aki rosszat nem is tapasztalt: „A svédek kedves, nyitott, érdeklődő, tisztességes emberek, akik nem csak ígérgetnek, de valóban mellettem állnak, ha úgy hozza a szükség. Nem gyanakodnak, alapvetően a jót feltételezik az emberekről.″

Minden Skandináv országban töltöttem el elég időt. Azt hiszem, attól boldogok, hogy nem bosszantják, csesztetik egymást, hanem igyekeznek békésen, kulturáltan, jól együtt élni. Nem nyírják, hanem segítik egymást. Betartják a törvényeket, társadalmi szokásokat, így kiszámítható az életük.

– írta egy kommentelőnk, és több hasonló levelet kaptunk: „Bárki boldog lehetne, aki úgy él, mint a skandinávok, és nem csak az életszínvonalra gondolok, hanem a mentalitásra, az összetartásukra, a korrektségükre. Tudnak és mernek kiteljesedni és boldogok lenni anélkül, hogy folyton siránkoznának.″

És hogy mi, magyarok milyennek tűnünk északi szemmel? Egy Dániában élő olvasónk azt mesélte, hogy egy magyarul tanuló ismerősének az egyetemen azt tanították, hogy a magyar „Hogy vagy?″ kérdésre panaszkodni kell, mert a magyarokkal így lehet párbeszédet kezdeményezni. Bezzeg ők: „Ha egy dánt megkérdez az ember, hogy hogy van, akkor a dán akkor is szuperül lesz, ha aznap ütötte el az autó a kutyáját.″

Észak címszavakban

Adók: „Most egy 11000 eurós autónk van, 13500 euró adót kellene fizetnünk, ha Dániába költöznénk. Egy része ennek visszajárna, amikor eljönnénk. Köszi. Azon is jókat mulattam, hogy maximálva van az adóprés, a bruttó jövedelem 51,5 százaléka. Nem kevés, de kibírható.″

Alkohol: „Magyarországon még mindig sokan úgy hiszik, hogy sokat isznak a svédek. Ez így nem igaz, hétköznap szinte semmit, de pénteken és szombaton elengedik magukat. Legjobban a sör és a bor fogy, a rövidet (biztos az ára miatt is) főleg ünnepi alkalmakra tartogatják.” (Svédország) „A Magyarországon ismert és teljességgel elfogadott mindannapi alkoholfogyasztás a szabályozásnak köszönhetően itt nem létezik. Általában nem kínálnak meg vendégségben egy felessel, sőt szinte csak az egyetemisták feleseznek, de legtöbbször egy pohár borral sem. Buliban természetesen isznak a finnek, és az olcsó vagy ingyenes alkoholnak nem tudnak ellenállni. Gyanítom, hogy sok alkoholista otthon iszik, mert az utcán kevesebbükkel lehet találkozni, mint Magyarországon.″ (Finnország)

Antidepresszánsok: „A kezelések száma magasabb, részben a hosszú téli hónapok miatt, de azért is, mert a dánok sokkal nyitottabbak a mentális problémák társadalmi elfogadásában. A depresszió egészségügyi problémaként van elfogadva.″ (Dánia)

Bürokrácia:Itt is van, de gondolkozó és felelős ügyintézőkkel. Az adóhatóság ügyintézője befizettetett velem egy adót, amit én vitattam, de a békesség kedvéért befizettem. Két nap múlva személyesen felhívott, bocsánatot kért, hogy hibázott és visszaadták a befizetett összeget. Ja, és alapból bíznak egymásban az emberek, nem kell az igazolás igazolását igazolni tíz évre visszamenőleg. (Dánia) „A hivatalok furcsán bánnak az emberrel: a bürokráciában el lehet veszni, hacsak nem akad egy svéd, aki rájuk borítja az asztalt szükség esetén.″ (Svédország)

Fegyvertartás: „Nem tudok senkiről a barátok-rokonok között, aki fegyvert tartana, kivéve azokat, akik vadásznak. Gyanítom, a statisztikákat azok a semmi közepén élő emberek húzzák fel, akik otthon fegyvert tartanak, és a vidéken élő lakosság nagy részét teszik ki.″ (Finnország)

Hallgatagság: „A finnek valóban csendesebbek, kimértebbek, itt nincs az a nagy how are you-zás, sőt még kézfogás is csak elvétve. A finnek pontosan fogalmaznak, kerülik a drámai hangvételt és tartják a szavukat. Ezt nagyon könnyű megszokni. Társaságban a hosszabb hallgatások itt teljesen normálisak: finn beszélgetőpartnered nem fog késztetést érezni arra, hogy megtörje a csendet, hacsak nem akar valóban mondani valamit. Én ezt roppantmód élvezem.″ (Finnország)

Házasságkötés: „Magyar barátnőmmel gyereket vártunk, én svéd állampolgár vagyok. Magyarországon 6-8 hónap alatt köthettünk volna házasságot, annyi mindent kellett volna beszerezni, bla bla bla. Írtam egy emailt egy svéd önkormányzatnak. Visszakérdeztek, hogy mikor akarunk házasodni, majd javasoltak egy időpontot telefonon. Kértek, hogy küldjem el a barátnőm útlevelét szkennelve és mondjam be a személyi számomat. Amikor kimentünk, egy kis tábla várt a nevünkkel. Két önkormányzati dolgozó volt a tanú, az egyik néni írt kézzel egy kis verset, amit elmondott. Amikor fizetni akartam, azt a választ kaptuk, hogy ez ingyenes.” (Svédország)

Hideg: „Lehet hozzá alkalmazkodni. Tartósan 0 fok alatt van a hőmérséklet télen hónapokig, aminek az az előnye, hogy nincs az állandó olvadás-ráfagyás probléma.″ (Finnország)

Korrupció: „Szinte nem létezik, a helyi politikusok közvetlenek és a nép között járnak, simán szóba lehet velük elegyedni a boltban vagy az utcán.” (Svédország)

Kórház: „Orvoshoz nem lehet csak úgy beesni, be kell jelentkezni, de ha a recepciós úgy dönt, hogy nem vagy beteg, akkor nem ad időpontot. Az ügyeletre is telefonon be kell jelentkezni, 38,5 fok még nem láz és 40 fok három napon keresztül teljesen egészséges, még nem kell csillapítani kisgyereknél sem. A háziorvoson kívül nincs fix orvos, tehát minden egyes alkalommal más fog megvizsgálni, adott esetben más diagnózist állít fel és más kezelést javasol. Az leső gyerekkel három napot kórházban lehet az anyuka, a többinél maximum három órát, utána mehet haza. Mindezért vagyonokat fizet az ember, persze hálapénz nincs és nem is tudják értelmezni.″ (Dánia)

Környezetvédelem: „A híres északi környezetvédelemnek nemcsak az olajtermelés tesz keresztbe. Itt is van szemét az utcán, a lakóparkok és a bevásárlóközpontok itt is megeszik a természetet. Specialitás a nagyüzemi lazactenyésztés (a tenger komoly szennyezésével) és a gyerekcipőben járó tömegközlekedés, ami rákényszeríti az embereket, hogy a vécére is autóval járjanak. Környezettudatosságban volna még mit tanulniuk, nekem is csalódás volt, amit ebben tapasztaltam.” (Norvégia)

Lakhatás: „A társadalom sötét bugyra. Három év alatt számtalanszor próbáltak átverni, lenyúlni, adócsalásba bevonni, egyszóval résen kell lenni.″ (Dánia)

Munkaidő: „Lehet ugyan, hogy a dánok kevesebbet dolgoznak, de jóval hatékonyabban, mint Magyarországon. Nekem bármilyen gondom akadt, azt készségesen és magyar szemmel hihetetlenül gyorsan elintézték mindig. A magyar bürokrácia útvesztőinek a nyomát sem találni, a legtöbb dolog egyszerű és gyors. Emellett a keresetüknek és a szociális biztonságérzetüknek köszönhetően nem különösebben stresszesek vagy barátságtalanok az alkalmazottak. Én nem a munka mennyiségével, hanem inkább a munkakörülményekkel magyaráznám a boldogságukat.” (Dánia)

Olajjövedelmek: „Nem szórják két kézzel, az állami alapban gyűlnek az olaj utáni időkre. Persze hogy az olaj után is legyen élet, ahhoz már most el kellene kezdeni az oktatást fejleszteni, új iparágakat beindítani, de erre nincs nagy hajlandóság. Helyette gyűlnek a részvények és kötvények, és lehet imádkozni, hogy egy válság ne nullázza le az alap értékét.″ (Norvégia)

Óvoda, iskola, továbbtanulás: „A bölcsőde-óvoda az csak gyerekmegőrző, foglalkozás alig.″ (Dánia) „Az oktatás hagy némi kívánnivalót maga után, az iskolák szerintem elég gyengék. Bármeddig tanulhat az ember fia, azt finanszírozzák neki, ez szimpatikus, csak megélhetésnek kevés. A fizetések elég jók, de az élet nagyon drága, szóval jó szakmával kell rendelkezni ahhoz, hogy kényelmesen éljen az ember.” (Svédország) „Más nyugati országokhoz képest meglepő és szerencsés, hogy a fiatalok nem akarnak mindenáron diplomát, elitszakmát, hanem villanyszerelőként, ápolónőként, postásként is elégedettek az élettel.″ (Norvégia) „A feleségem és a szüleim is tanárok. Az oktatásban dolgozókat jobban megbecsülik itt, mint Magyarországon.″ (Finnország)

Tévé: „A tévében semmivel sem jobbak vagy rosszabbak a műsorok a magyarnál. A felsorolt programkínálattal nem értek egyet, ez persze nem jelenti azt, hogy valami hihetetlenül magas színvonalról kell beszélnünk. Sitcom, vetélkedők, valóságshow-k, dokumentumfilmek, híradó... De itt egy link a tévéműsorral.″ (Dánia)

Versenyszellem: „Az iskolákban és a munkahelyeken tényleg hiánycikk, nem akar mindenki jobb lenni a másiknál. Lehet, hogy valakit ez visszahúz, de összességében legalább annyit használ, hogy gyomorgörcs nélkül tanulhatnak és dolgozhatnak az emberek. (Norvégia)

Vidék: „A dán fiatalok nagyvárosokba vágynak, tombol az Amerika-mánia, sokak nagy álma New York, akik viszont Dániában képzelik el a jövőjüket, azok vagy Århusba szeretnének költözni (amit a Jütland-félsziget fõvárosának tekintenek) vagy pedig Koppenhágába. Ezért aztán  a vidék elöregedik, de nem igaz, hogy nincsenek nyugatiak vidéken: a mi környékünkön a Siemensnek van gyára, ami rengeteg külföldit foglalkoztat Közép-Jütlandon.” (Dánia)

Vonatok: „Én elég sokat vonatoztam Dániában, igen, valóban előfordul, hogy késnek, de többnyire azért pontosak. Nagyobb baj az, hogy rettenetesen drágák, olyannyira, hogy ez a dánoknak is visszatérő problémájuk. Ezzel együtt azért összehasonlíthatatlan a magyarral az a kényelem és szolgáltatás, amit a dán vasút nyújt, de Németországban és Dániában is vonatozó ismerősöm szerint a német vonatokat is magasan veri.” „Késnek és szinte senki nem használja őket. Egyszer utaztam vonattal, szerelvényenként egy ember ült rajta.″ (Dánia)