Magyarázkodik az Északot ekéző brit író

Újabb cikkben magyarázza az északi csodát ócsárló véleményét Michael Booth. Mi is megírtuk, hogy a Dániában élő brit szerző a finneket alkoholistáknak, a svéd államot pedig a konszenzus diktatúrájának nevezte, de a gyógyszerfüggő dánokhoz és a lakhatatlan Izlandhoz is intézett néhány keresetlen szót. A szerző azért kénytelen magyarázkodni, mert egy emberként kérték ki maguknak a véleményét a skandinávok, akik szerint vicces, de sekélyes, amit róluk írt.

Booth azt állítja, direkt a negatívumokat emelte ki, hogy „az állandó Észak-párti propaganda közepette is meghallják a hangját″:

Minden igaz, amit a cikkemben leírtam, bár tényleg más igazságok ezek, mint amihez hozzá vagyunk szokva. A könyv egyébként árnyaltabb, és foglalkozik a pozitívumokkal is: a nemi és gazdasági egyenlőséggel, a bizalommal, a társadalom összetartásával, éa munka-magánélet egyensúllyal. Amit leírtam, vélemény: a benyomásaimra alapuló, elfogult útleírás, és nem tudományos szöveg.

A Guardianben Booth kiemeli, hogy a negatívumokat nem ő, hanem azok a helyi szakemberek, kutatók fogalmazták meg, akiket meginterjúvolt a könyvéhez: „Nem szeretném úgy beállítani, mintha a saját eredményem lenne, hogy Svédországot totalitárius rendszerre hajazó, Norvégiát elszigetelt, Finnországot tabukkal terhelt és Dániát soviniszta országként jellemzem″ – írja.

A szerző szerint az a legérdekesebb, ahogy az egyes országokból reagáltak a cikkre: „A finnek lazán vették, a svédek tudálékosan, de beletörődően; a dánok belementek a konfliktusba, a norvégok pedig nem örültek. Félreértés, hogy a cikk az Egyesült Királyságot ütköztetné Skandináviával. Jelenleg Dániában élek, és nem akarok sehova máshova költözni, amíg nem kényszerítenek rá″ – írta.

De mit mondtak az északiak?

A Guardian is készített egy összeállítást a beömlő reakciókból (az ötletet valószínűleg tőlünk lopták).

Adam Price, a Borgen drámasorozat megalkotója (Dánia): „A britek maguknak alkották meg a tökéletes skandináv csodaország eszményképét, ahol minden tökéletes. Igaz, hogy gondoskodunk a fiatalokról és idősekről, az oktatás ingyenes, így jó jegyekkel bárki lehet orvos, de ezért a jólétért 68 százalékos adót fizetünk. Ez kulturális különbség, a dánok bármilyen népszavazáson ezt a rendszert választanák, és nem például az amerikait. A brit társadalomban is vannak olyan dolgok, ami nekünk visszatetsző: a társadalmi rang ott fontos, a dán társadalom egységesebb. Mi tényleg szeretjük a krimisorozatokat, a vasárnap esti sorozatok nemzeti események. A boldogságról és antidepresszánsokról szóló statisztika vicces, de megmutatja, hogy kivételezett helyzetben levő nemzet vagyunk, de megvannak a jobb és rosszabb periódusaink, küzdelmeink.″

Alexander Stubb, Finnország európai ügyekért és külkereskedelemért felelős minisztere: „Az írás vicces volt, és nekünk, finneknek jó humorérzékünk van. Finnország az elmúlt húsz évben lett a top 3 tagja (versenyképességben), ezt az EU-nak és hidegháború végének köszönhetjük. Régen komolyan vettük volna a kritikát, de ma már lesöpörhetjük, mint a korpát: évek óta elsők vagyunk oktatásban, az első tíz között végzünk a boldogságkutatásban és harmadikok vagyunk versenyképességben, emellett a világ egyik legkevésbé korrupt országa vagyunk. Hogy mi lennénk Európai részegesei? Jártam az Egyesült Királyságban péntek este, és ha valamihez, akkor a britek ivási szokásaihoz hasonlítanám a mienket. Vagy hogy egysíkú lenne a táj? 20 ezres szigetcsoportunk és 100 ezer tavunk van, vagy ott van Lappföld: nem lehet nem nem beleszeretni. A sztereotípiák viccesek, és mindig van bennük egy kis igazság, és mi, skandinávok tudunk magunkon nevetni.″

Eiríkur Bergmann, a Bifröst Egyetem Európai Tanulmányok Központjának igazgatója (Izland): „Az írás teljesen beleillik az enyhén etnocentrikus (a világot a saját kultúrájának nézőpontján keresztül néző), de elképesztően sekélyes szórakoztató újságírás brit hagyományába. Booth lekezelő cikke telibe találja legnagyobb félelmünket: hogy nem vesznek észre minket a világban. Izland a gyarmati korszak után folyamatosan függetlensége megőrzésére törekszik, nemzetünket állandóan fenyegeti, hogy eltűnünk a Föld színéről. Nagy-Britannia tovább fogja húzni, valószínűleg nagyjából addig, amíg a szerző gyermekei nyugdíjba vonulnak, és a kínai birodalom le nem nyeli és meg nem emészti. Egyébként mi nem északiak, hanem atlantiak vagyunk, kulturálisan gyakorlatilag britek. Még a koromfekete és száraz izlandi humorunk sem északi.″

Agnes Bolsø, a Norvég Műszaki Egyetem szociológusa: „Booth írása nem ragadja meg a teljes társadalmi, kulturális és politikai helyzetet. Ebben a globális helyzetben szinte lehetetlen a szociáldemokrata intézkedéseket, de a jelenlegi kormány szándékos támadásokat indít a fenntartható közös megoldások ellen. Csökkentik az apai gyest, aláássák az abortusztörvényt, csökkentik a gazdagok adóját többek közt. De sok norvég harcol ez ellen, és élénk vita zajlik. Ezeket a kihívásokat és az ellenállást meg sem említi Booth összefoglalója, pedig ezek alapjaiban befolyásolják, hogy az ország jól élhető hely marad-e.″

Lars Tragardh történész (Svédország): „Az északi modellről utópiaként és totalitárius pokolként is régóta szokás beszélni. A modern Svédország igyekszik egyensúlyozni az egyéni szabadságot és a társadalmi összetartást. Szabad választás van, nem kényszerítés. Ez nem mindenkinek való: aki gyanakvóan közelít az államhoz, a hagyományos nemi szerepeket preferálja és ellenzi a gyerekek jogait, legjobb, ha elkerüli Svédországot. Más kérdés a jóléti állam fenntartása a migráció és globalizáció korában, mely a demokrácia nagy kihívása. A svédek egyelőre nem sikeresebbek ennek a kezelésében, mint bárki más.″