Olivér
1 °C
5 °C

Hullanak a fejek Boszniában

2014.02.11. 07:37
Az évtizedekig puskaporos hordónak tartott Bosznia-Hercegovinában megint összecsapások robbantak ki, de ezúttal nem etnikai, hanem gazdasági okok állnak a háttérben. A tiltakozások miatt már több helyi vezető és a rendőrfőnök is lemondott, de a hétfőn is folytatódó tüntetéseken még több fejet követelnek. Pillanatnyi fellángolás, vagy a boszniai tavasz előszobája?

„Amikor egy éve voltam, nagyon meglepődtem, tök békés ország volt, és a háború sebei nagyrészt már begyógyultak, csak kevés romos épületet láttam. Az emberek nyugodtak voltak, az árak meg alacsonyak" – emlékezett vissza egyik kollégánk Bosznia-Hercegovinában tapasztalt élményeire.

Az 1992–1995-ös délszláv háború után sokáig tartottak az újjáépítések, most pedig megint megfeketedett, kiégett épületek szegélyezik Szarajevó utcáit, miután az elmúlt húsz év legsúlyosabb összecsapásai robbantak ki a szegénység és a korrupció ellen tüntetők és a rendőrök között. Ezúttal nem etnikai okokból szabadult el az erőszak, de az egymással szemben álló népcsoportok közötti feszültség hátráltatja a gazdasági fejlődést is.

Hogyan kezdődött ez az egész?

Megvoltak az előjelek: már júniusban ezerötszáz képviselő, kormányzati tisztviselő és külföldi vendég szorult be órákra a parlament épületébe, miután dühös tüntetők élőláncot alkotva körbevették egy törvény körüli politikai patthelyzet ellen tiltakozva.

Kedden folytatják

Hétfő este teljes nyugalom volt Tuzlában, a pénteken kiégett kormányépületet egy rendőrautó őrizte, jelentette az Index tudósítója a városból.

A hétfő délutáni tüntetések után Szarajevóban is nyugodtan indult az éjszaka, de kedd kora délutánra újabb tiltakozást hirdettek meg a korábban megtámadott kormányzati épületek környékére.

Az egymást erősítő tüntetések azonban öt napja robbantak ki, először az északnyugati Tuzla városában vonultak utcára az emberek a helyi gyárak bezárása ellen tiltakozva kedden. A több mint tízezer tiltakozó a helyi kormányzatot hibáztatta, amiért nem kérték számon a privatizációs szerződések betartását. A kantonban a legtöbb munkát adó gyárakat felvásárló négy nagyvállalat ugyanis beleegyezett, hogy nyereségesen működtetik tovább a cégeket, ehhez képest eladták a vagyontárgyakat, és csődeljárást kezdeményeztek. Több tüntető azt állította, hogy már több mint négy éve nem kapott fizetést.

Mennyire komoly a helyzet?

Az 1992–1995-ös délszláv háború óta nem voltak ilyen súlyos összecsapások az országban. A mélyszegénység és a korrupció elleni tiltakozások gyorsan továbbterjedtek, és az elmúlt öt napban már harminc különböző településen vonultak utcára az emberek. Pénteken kiégett a szarajevói kanton kormányépülete, de a bosznia-hercegovinai államelnökség, a központi vezetés épületét is felgyújtották a fővárosban.

Lány a mostari híd romjainál 1994-ben
Lány a mostari híd romjainál 1994-ben
Fotó: Eric Cabanis

A szombati tüntetések már egy fokkal békésebbek voltak, mint az azt megelőző napokban, de vasárnap megint ezrek csaptak össze a rendőrökkel politikai forradalmat követelve. Zenicában politikusok autóit lökték az árokba. A rendőrök gumilövedékkel, könnygázzal próbálták oszlatni a tömeget, összesen már háromszáznál is több sérültje van az összecsapásoknak.

Ez még mind a délszláv háború utóhatása?

Bosznia-Hercegovina a mai napig nyögi az 1992–1995-ös, délszláv háború nehéz örökségét. A Jugoszlávia felbomlása után függetlenedő ország három népcsoportja, a boszniai horvátok, a bosnyákok és a boszniai szerbek között kirobbant háborúban több mint százezren haltak meg az etnikai tisztogatásokban, a lakosság fele, kétmillió ember volt kénytelen elhagyni otthonát. A Radovan Karadzsics által vezetett boszniai szerbek megostromolták Szarajevót is, a muszlim bosnyákok és a horvátok összecsapásaiban pedig megsemmisült a híres mostari híd is. A Srebrenicánál felállított ENSZ-tábort lerohanó Ratko Mladics emberei több ezer muszlim férfit mészároltak le.

A háborút lezáró daytoni békeegyezmény fektette le a mai boszniai közigazgatás alapjait. Az országot két részre osztották, a bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra és a szerbek lakta Boszniai Szerb Köztársaságra. Mindkettőnek van külön elnöke, kormánya, intézményrendszere, míg az államelnökség nyolchavonta rotálódik egy szerb, egy bosnyák és egy horvát között. Felvázoltak tíz kantont szintén saját vezetéssel, lett egy Brcko nevű, semleges terület is, emellett létrehozták az ENSZ Boszniai Főmegbízottjának Hivatalát, amit egy nemzetközi megbízott tölt be, és jogköreivel szinte mindent felülírhat.

A felépítményt ugyanakkor első körben NATO-csapatok, majd pedig az Európai Unió békefenntartói támogatják, és segítenek fenntartani a rendet. A kritikusok szerint ráadásul integráció helyett megvetették a szeparatizmus és a nacionalizmus melegágyát, de az etnikai alapon folyó véres öldöklésnek sikerült véget vetni. A bonyolult adminisztratív felépítés miatt ugyanakkor Bosznia az egyik legkorruptabb állam Európában, ami a háború óta nem tudott gazdaságilag talpra állni.

Most akkor az egész ország forrong?

A tiltakozások eddig főként Bosznia-Hercegovina egyik országrészére, a bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra korlátozódtak. Srecko Latal, egy szarajevói kutatóintézet egyik elemzője szerint ugyanakkor a szerb rész sem marad érintetlen, a politikai bénultsággal szembeni elégedetlenség összehozza az etnikailag megosztott lakosokat. A korábbi etnikai alapú konfliktusokkal szemben ezúttal éppen a siralmas gazdasági helyzet a mostani tüntetések legfontosabb kiváltó oka.


Nagyobb térképre váltás

Mit keres Bosznia-Hercegovinában az a sok gyár, ahonnan a tiltakozó dolgozók jöttek? És miért ilyen szegények?

Az ipar túlsúlyos jelenléte a régióban a Tito által levezényelt iparosítás öröksége, mivel a jugoszláv gazdasági munkamegosztásban Bosznia-Hercegovinában főleg energetikai, elektrotechnikai és nehézipari gyárakat húztak fel a központi tervezés céljainak megfelelően.

Az 1992 és 1995 között lezajló háború aztán a termelés drasztikus, 80 százalékos visszaesését és a munkanélküliség megugrását okozta. A GDP a háborút követő időszakban változó mértékben nőtt, ugyanakkor a válság miatt 2009-ben újra 3 százalékkal esett vissza a gazdaság, ami azóta nagyjából stagnál: 2012-ben fél százalékot esett vissza, míg 2013-ban egy százalékot nőtt. Az egy főre eső bosnyák GDP kevesebb mint fele a magyar egy főre eső GDP-nek, és az átlagfizetés 130 ezer forintnak megfelelő konvertibilis márka.

 

Hogy lehet ilyen kevés?

Az etnikai alapú háborút lezáró békeszerződés egy erősen decentralizált politikai rendszert hozott létre, amely az állam, a kantonok és az önkormányzatok közti munkamegosztást biztosítja, ugyanakkor hatalmas bürokráciát követel meg. Az állami újraelosztás nagyjából a GDP 50 százalékát teszi így ki, amit ugyanakkor eléggé hatékonytalanul használnak fel. A tüntetők egyik célja ezért a bürokrácia és a politikusok fizetésének csökkentése.

A túlburjánzó bürokrácia két okból is káros a térség gazdaságának. Az egyik gond, hogy bár a bosnyák magángazdaság folyamatosan növekszik, a külföldi befektetések 2007 óta drasztikusan lecsökkentek, amit az magyarázhat, hogy a külföldi cégeket elriasztja a bonyolult szabályozás, a pénzügyi források hiánya és a politikai instabilitás. Az etnikai alapon széttagolt politikai hatalom pedig eléggé megnehezíti a megbízható gazdaságpolitika kialakítását, mivel a legmérsékeltebb reformok mögött is a nemzetiségek felhatalmazása kell, hogy álljon. Ennek tudható be az állami cégek privatizációjának komótossága is, ami különösen a Föderáció területén jelentett problémát.

Az országnak 2012-ben a fenntarthatatlan költségvetése miatt az IMF-hez kellett fordulnia, aminek egy 405,3 millió eurós készenléti hitelmegállapodást lett a vége. Az Európai Bizottság jelentése szerint az ország a régió országaihoz képest egyrészt túl sokat – a GDP 13 százalékát – költi az állami dolgozók fizetésére, másrészt pedig szintén sokat – a GDP 17 százalékát – költi szociális kiadásokra, amelyeknek egy nagy része a háború miatt jött létre.

És miért beszélnek „elsikkasztott" privatizációról?

A helyi cégeket sok esetben a pillanatnyi érdekeknek megfelelően privatizálták, így vállalatok tucatjait zárták be a felvárásárlások után. A tulajdonosok gyorsan eladták a részesedéseiket mielőtt csődöt jelentettek volna, így zsíros profitot tettek zsebre, miközben emberek százai maradtak munka és remény nélkül. A helyi médiában mindennaposak az olyan történetek, ahol az új tulajok nem tartották be a privatizációs szerződésben foglaltakat, és nem fizették ki a munkásokat.

De mitől ilyen nagy a munkanélküliség?

A statisztikai hivatal szerint a munkanélküliség 44 százalékos, ugyanakkor a bosnyák gazdaság elég nagy részét – becslések szerint akár 18-22 százalékát is – a szürkegazdaság teszi ki. A bosnyák jegybank becslése szerint nagyjából 27,5 százalékos lehet a valódi munkanélküliség. Sokkal nagyobb probléma ugyanakkor, hogy a fiatalok körében is hatalmas – nagyjából 25 százalékos – a munkanélküliek aránya, ami a válság utáni 60 százalékhoz képest sokat javult, de még így is az egyik legmagasabb lehet Európában.

Az Európai Bizottság jelentése szerint a munkanélküliséget a rosszul szabályozott munkaerőpiac és a képzetlen munkaerő kombinációja okozza. A cégeknek egyrészt túl sok adót kell fizetniük a munkavállalóik után, másrészt a szociális kiadások szerkezete nem segíti elő a munkába állást, miközben a munkavállalók sokszor alulképzettek.

Mi volt a kormány(ok) reakciója a tüntetésekre?

Kis túlzással amennyi kormányzó szerv és tisztviselő, annyi reakció repkedett az elmúlt napokban, de úgy tűnik, a többség valós problémának tartja a tüntetők követeléseit. A kantoni kormányépületeket célzó tiltakozások hatására lemondott négy, köztük a tuzlai kanton vezetője, Mostarban viszont keményen léptek fel a tüntetők ellen. A boszniai rendőrfőkapitány is távozott posztjáról, lemondását részben azzal indokolta, hogy hiányosak voltak a rendőri vezetői jogkörei, például nem tudott pénteken különleges egységeket bevetni.

Valentin Insko nemzetközi főmegbízott jogosnak nevezte a tiltakozásokat. „A társadalmi egyenlőtlenség, az oligarchia, a korrupció áll a háttérben" – mondta. Nermin Niksics, a tüntetésekben érintett bosnyák-horvát föderáció miniszterelnöke szerint a tüntetők több követelése jogos, például a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás terén. Ugyanakkor több más politikushoz hasonlóan úgy vélte, hogy huligánok próbáltak hasznot húzni a kialakult káoszból.

Ami a legfelsőbb vezetést illeti: Zeljko Komsic, Bosznia-Hercegovina kollektív államelnökségének horvát tagja – aki egyes hírek szerint a lemondását fontolgatja – szerint egy több éve kezdődött problémáról van szó, ami most érte el tetőpontját. Megígérte, hogy nem vetik be a katonákat a tüntetők ellen. A háromfős államelnökség muszlim tagja, Bakir Izetbegovic egyetért a tüntetők céljaival, bár saját magát nem érzi felelősnek a kialakult problémákért. Nebojsa Radmanovic, az elnökség szerb nemzetiségű tagja nem jelent meg a munkahelyén hétfőn.

Mi jöhet még?

A legnagyobb kérdés, hogy a tüntetések kifulladnak-e egy-két hét után, vagy azoknak a tüntetőknek lesz igazuk, akik az arab tavasz mintájára „a boszniai tavasz kezdetéről" beszéltek. Az biztos, hogy az eddig bejelentett lemondások felbátoríthatják a tüntetőket, akik máris újabb politikusok távozását követelték – 150 miniszter van csak a Föderációban –, és a korrupt bürokrácia elleni küzdelemben a politikusok fizetését is megnyirbálnák. A boszniai védelmi miniszter antikorrupciós cunamit tartana szükségesnek. „Ha ez nem történik meg, akkor az állampolgárok cunamija zúdul (ránk)" – mondta Fahrudin Radoncic.

Sokan úgy vélik, hogy előrehozott választások kiírása oldhatná meg a helyzetet, de az sem kizárt, hogy ez csak szaporítaná a problémákat, ugyanis a legutóbbi, 2010-es parlamenti választás után 15 hónapig nem tudtak megegyezni a felek az új kormányról. Bosznia-Hercegovinában egyébként októberben rendeznek parlamenti választásokat, és Svetlana Cenic közgazdász az AFP-nek arról beszélt, hogy addig nem nagyon lehet reformokban reménykedni.

A bürokrácia elleni fellépés mindenesetre Valentin Inzko főmegbízottnak sem lenne ellenére nyilatkozatai alapján. Az osztrák főmegbízott azt is jelezte, hogy további katonákat hívhatnának be a mostani 800 EU-s békefenntartó mellé, ha tovább romlik a helyzet.

„Ugyanaz a helyzet, mint Ukrajnával. A nemzetközi közösség csak akkor eszmélt, amikor már kritikus lett a helyzet. Ugyanez fog történni Boszniával is" – mondta Christian Schwarz-Schilling, volt német főmegbízott a Deutsche Welle-nek. Szerinte csak akkor lehet tartós előrelépést elérni, ha a nemzetközi közösség világossá teszi, kész lépni a megoldás érdekében.

Milorad Dodik, Bosznia-Hercegovina szerbek lakta országrészének, a boszniai Szerb Köztársaságnak az elnöke szerint azonban a nemzetközi közösség sem avatkozhat be az alkotmányban foglalt lehetőségeken felül, mivel ennek mindkét országrészre következményei lennének. Dodik szerint a nemzetközi közösség sem hajtotta végre a daytoni szerződésben foglalt kötelezettségeket.

Mit szólnak ehhez a környező országok?

A szomszédok is izgatottan figyelik a fejleményeket. A boszniai Szerb Köztársaság elnökét Belgrádba rendelte Aleksandar Vucsics szerb miniszterelnök-helyettes, aki arról beszélt, hogy Szerbia a nyugat-balkáni régió stabilitásának megőrzésére törekszik. Zoran Milanovic horvát miniszterelnök pedig a hét végén Mostarba látogatott, ahol az MTI szerint kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovinának mielőbb meg kell kezdenie a közeledést az Európai Unióhoz. Szerinte az EU-nak egyértelmű európai perspektívát kellene kínálnia Boszniának. Stjepan Mesic volt horvát elnök a daytoni békeszerződést bírálta, ami szerinte életképtelen közigazgatási struktúrát hozott létre.

A B92 tévének Aleksandar Popov szerb elemző azt mondta, szerinte Szerbia és Horvátország is attól tart, hogy hozzájuk is átérnek a bosznia-hercegovinai események, és a gazdasági helyzet náluk is tiltakozásokhoz vezethet.