Tekla
8 °C
13 °C

Az oroszok ezt túltolták

2014.02.20. 19:16 Módosítva: 2014-02-20 19:21:05
Oroszország túl erős nyomást gyakorolt Ukrajnára, ez vezethetett el a térség békeidőben tapasztalt eddigi legvéresebb tömegoszlatásához – vélekedtek külügyi szakértők egy csütörtöki műhelybeszélgetésen. Janukovics politikai karrierjének gyakorlatilag vége, az államcsődöt viszont még nem kerülték el az ukránok. Az is kérdés, ki tudja megfékezni a nemzeti forradalmat hirdető ultraszélsőségeseket.

A jelenlegi ukrán válság egyik kiváltó oka az volt, hogy az oroszok túl erős nyomást gyakoroltak Viktor Janukovics ukrán elnökre – fogalmazott Rácz András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem posztszovjet térséggel foglalkozó oktatója.

Van az az erőszakszint, amivel a Majdant ki lehet pucolni, de ez a helyzetet nem oldja meg, csak rendészetileg

– fogalmazott a szakértő az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebségkutatási Intézete által rendezett csütörtök délutáni, Ukrajna a vilniusi keleti partnerségi csúcs előtt és után című beszélgetésen.

Rácz szerint már szinte biztos, hogy a válságot Janukovics elnök vezetésével nem lehet megoldani, mivel az elmúlt napokban politikai karrierjének végéhez közelít, nyugaton pedig már senki nem állna szóba vele, mert „mostanra könyékig véres”. Személye egyben az EU-val kötendő társulási megállapodás novemberben elhalasztott aláírásának sem kedvez, ugyanis 

senki nem akarja, hogy Janukovics aláírása legyen rajta

– mondta Rácz András. Az elemző ugyanakkor úgy véli, hogy az ukránok akkor sem mennének bele az orosz vámunióba, ha az EU-hoz való közeledésük egy időre ellehetetlenülne, ez ugyanis ellentmondana az elmúlt két évtized egyensúlyozáson alapuló ukrán külpolitikájának, amelyet hivatalosan „multivektorálisnak” hívnak, de a „szemérmetlen köpönyegforgatás” sem áll tőle távol.

Gálik Zoltán, Rácz András és Fedinec Csilla
Gálik Zoltán, Rácz András és Fedinec Csilla
Fotó: Bődey János

A térségben nehezíti a tisztánlátást a két fél eltérő percepciója: míg Oroszország a Keleti Partnerség 2009-es indulása óta a befolyási övezetekért vívott harcként érzékeli a programot, és meg akarja akadályozni, hogy az EU rátegye a kezét a térségre, utóbbinak tulajdonképpen nincs is ilyen szándéka – vélte a szakember.

Nem tettek le az egyezményről

Hogy az EU-nak azért mégsem semleges, hogy Ukrajna kinek az érdekeltségi körébe kerül, azt jól jelzi, hogy a velük kötendő társulási megállapodás a korábbiakhoz képest több ponton jóval engedékenyebb, „tulajdonképpen egy új generációs társulási szerződés első példánya lenne” – fogalmazott Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet kutatója.

A szerződésben új elemként jelentek meg például a korábbiaknál szélesebb körű mezőgazdasági kedvezmények, 10-15 évre nyújtott alkalmazkodási időszakok,  és a vámok több területen majdnem nullára való csökkentése. Ami azonban ezeknél is szokatlanabb, hogy a korábbi, általában lépcsőzetes, egy-egy szektorra vonatkozó megállapodások időben eltolt megkötése helyett az ukránok társulási szerződése egyidejűleg terjedne ki számos területre. A megállapodás megkötéséhez az EU előírná a nem vámjellegű akadályok lebontását, ugyanakkor nem tiltaná, hogy Ukrajna más kereskedelmi blokkokkal új egyezményeket kössön, vagy hogy a korábbiak érvényben maradjanak. Ez alól viszont kivétel az orosz vámunió, ami már „negatív következményekkel járna”.

Gálik Zoltán szerint a társulási megállapodás még nem a múlté, a következő időszak arról fog szólni, hogy hogyan lehet az egyezmény irányába elmozdulni.

Nincs Nokia, nincs Lego

Az európai integráció a jelenlegi helyzetben nem lenne feltétlenül üdvözítő megoldás a sok sebből vérző ukrán gazdaság számára: a kristálytiszta oligarchiára épülő gazdasági struktúra sérülékeny, a gazdaság gerincét adó acél- és gépiparban elmaradt fejlesztések most kezdik megbosszulni magukat, az ország pedig mindenképpen külső finanszírozásra szorul – mondta Deák András, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa.

A kutató szerint az ukrán gazdaság 2000 és 2008 között tapasztalt relatív fellendülése az alacsony gáz- és a magas acéláraknak, valamint a relatív tőkebőségnek volt köszönhető, ez a trend azonban a 2009-es gázvitával megtört. Az ország ugyanakkor a közép-kelet-európai államoknál kevésbé integrálódott a világgazdaságba: nincsenek külföldi autógyárak, nincs Nokia, nincs Lego, az orosz piactól túlságosan függő állam pedig a csőd szélén táncol – fogalmazott Deák.

A szélsőnél is szélsőbb jobboldal

A jelenlegi tüntetéseket több januárban és februárban készült felmérés szerint nagyjából az ukrán társadalom fele támogatja, maguknak a tüntetőknek pedig

  • 40 százaléka 30 év alatti
  • 60 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezik
  • 15 százaléka diák

– derült ki Fedinec Csilla, a beszélgetésnek otthont adó intézet munkatársának előadásából. Fedinec szerint ugyanakkor kevés szó esik arról a szélsőjobbnál is szélsőségesebb „Jobb szektor” nevű formációról, amely megnehezíti a válság békés rendezését. A november 30-án (a tüntetések elleni első rendőri beavatkozás napján) létrejött, paramilitáris csoportokból álló szervezet felett ugyanis a parlamentben lévő ellenzéki pártoknak nincs kontrollja, a tüntetők viszont nem zárkóznak el tőlük egyértelműen.

A Jobb szektor célkitűzései között nem szerepel az EU-tagság, csupán Janukovics rendszerének megdöntésére törekednek, és tárgyalni sem hajlandóak, mivel ez nem férne össze az általuk meghirdetett „nemzeti forradalommal” – mondta a kutató.