Jolán
-1 °C
7 °C

A katasztrófaturisták napja

2014.02.23. 13:28 Módosítva: 2014-02-23 14:25:10

"Nem fogok ezeknek tapsolni, mint egy hülye" - mondta forradalmi kalauzom, Janesz az ukrán parlament épületénél. Az út túloldaláról figyeltük, ahogy a képviselők, akik az imént megszavazták Janukovics trónfosztását, sorban hagyták el az épületet.

A Majdan védelmi egysége, a házikészítésű fegyverekkel, motoros sisakokban álló steam punk sereg kétoldalról felsorakozva hosszú folyosót képezett, a tömeg pedig mögöttük gomolygott, és éljenzett. "Szabadságot Ukrajnának, jók vagytok, köszönjük!" - harsogták, a képviselők pedig sorban feltartották az öklüket. "Mit köszönjek nekik, hogy évekig semmit nem csináltak, milliárdokat sikkasztottak, és most, mikor már nem volt más választásuk, mert százezrek vették körbe a parlamentet is, végül le merték váltani Janukovicsot?" - tette hozzá keserűen. Ilyen volt videón a steam punk sereg:

A fiatal egyetemista nem volt egyedül véleményével, amit jelzett, hogy az éjjenzőktől néhány méterre teljesen más volt a közhangulat.

"Még nem vagyunk a végén, korai örülni" - válaszolta egy távolabb álló, középkorú, fizikatanárnak tűnő férfi. "Az a lényeg, hogy milyen törvényeket fogadnak el" - mondta a lány, akin szintén számon kértem a tűzijátékozás elmaradását. Amikor pedig azzal próbáltam tüzelni a hangulatot, hogy a legfrissebb hírek szerint hamarosan Timosenko is a Majdanon lehet, többen csak legyintettek. "Új embereket akartunk, Timosenko meg ugyanúgy a régi politikusok közé való, mint Janukovics. Neki is megvannak a saját oligarchái, meg a saját bizniszei."

Forradalmi szelfizés

A Majdan és környéke persze nem alakult át egy letargikus Tarkovszkij-filmmé. Inkább olyan Tarkovszkij-filmnek tűnt, amelyikben épp forgatási szünet van, beengedték az érdeklődőket, akik mi mással töltenék az időt, mint szelfizéssel.A három napja még orvlövészekkel lőtt tér hangulata, ha nem is gyökeresen, de érezhetően átalakult. A tömeget még mindig a maszkos gerillák adták, de a hétvégi napsütésben családok sétálgattak szép ruhában, mintha a Városligetben lennének. Szőrmegalléros csajok karoltak drága bőrkabátos pasijaikba. Vidám csoportok másztak fel a kiégett kocsikra, a barikádokra fotózkodni.

Apukák és anyukák jöttek gyerekekkel, hogy virágot rakjanak a téren mindenfelé álló emlékhelyekre, amelyeket az ott meggyilkolt tüntetőknek állítottak. Gyertyák, virágok halmai, néhány arckép, és a szétlőtt sisak maradványai jelezték a közelmúlt eseményeit.

Az őrök továbbra is ott álltak a posztjaikon, a barikádok kapuinál, a kiszögelléseken; figyeltek, vagy irányították a forgalmat. Folytatódott a legmeglepőbb forradalmi tevékenység, a takarítás is. A tüntetők kis csoportjai még a vészes napokon is söpörték az utakat, szedték a szemetet, ürítették a szemetes zsákokat, ami különösen bizarr, ha figyelembe vesszük, hogy a felettük magasodó barikádok is szemétből voltak tulajdonképpen: a városból becipelt vashulladék, gerendák, letépett kapuk, törmelék építette a védelmi vonalakat. Ezek közt az utcák azonban tiszták voltak.

Az eddig alaptevékenységnek tűnő barikádépítés azonban leállt. Tombolt a hétvégi hangulat.

A tömeget tovább színesítette, hogy megjelentek az újságírók. Nett sisakba, press-feliratú golyoálló mellénybe öltözött riporterek vonultak a stábjukkal, fotósok álltak a barikádok tetején, odalenn pedig komoly arccal mondtak felkonfokat sisakos szőke riporternők angol, spanyol, német, és szerb nyelven. Minden sarkon készült egy interjú.

De akkor még nem tudtam, hogy a kiégett, parázsló autógumiktól füstölgő tér még jobban átalakulhat.

Fellép a U2

Este váratlanul áramlani kezdtek a tömegek a Majdanra vezető utcákban, és kilenckor arra lettem figyelmes, hogy az emberek szorosan kitöltötték a rendelkezésükre álló összes teret. Több százezren zsúfolódtak össze a barikádok közt.

Az összkép olyan volt, mintha a U2 váratlanul bejelentette volna, hogy koncertet ad. Persze nem így volt, de majdnem. A közönség összetétele gyökeresen megváltozott. Idősebb nők és férfiak szorongtak a kordonnál, olyanok, akik vélhetően először jártak a környéken. Sokan Timosenko képét tartották a magasba. Majd verekedés tört ki a színpad előtt álló fotósok közt, és megjelent a börtönből kiszabadított Timosenko. Gyújtó hangulatú szónoklata nem igazította el a politikai elemzésre hajlamosakat. A tömeg egy része a plakátjait lengette, a hátrébb állók pedig fütyültek, amikor a politikus arra utalt, indul az elnökválasztáson.

Timosenko beszéde végén meglódult a tömeg, mint amikor a Sziget nagyszínpadán véget ér a Blur, és újra csak azok maradtak a placcon, akik tényleg nagyot akarnak bulizni.