Jusztina
12 °C
23 °C

Kárpátalját nem érdekli a kijevi forradalom

2014.02.24. 22:32
Lassan három hónapja tartanak a rendkívüli események Ukrajnában, amelyek Kárpátalján a legcsendesebbek. Beregszászon és Ungváron jártunk, hogy megtudjuk, miért nincsenek a magyarok a barikádokon.

Nem értem én sem, mit paráznak így a magyarok. Próbálom már én is hónapok óta magyarázni, hogy nem a nacionalizmusról szól a forradalom. Kijevben is rengeteg nemzetiségi ember tüntet első perctől, a kárpátaljai magyarságnak üldözési mániája van, és azt hiszik mindenkinek ők vannak a fejében. Adja ég, hogy mindig így legyen, hogy amíg egy ország szenved kilátástalanságban, éhínségben, nincstelenségben, addig a 100 ezer magyarnak csak annyi baja legyen, hogy kedvelik-e őket vagy sem. (Facebook)

Az Ukrajnában három hónapja tartó forradalom/felfordulás/rendszerváltás a kárpátaljai területen zajlott a legkevesebb konfliktussal, vérrel, ajtó/ablak töréssel. A nagy százalékban magyarok lakta településeken pedig gyakorlatilag észrevétlenül: a hétfői, csapi Lenin-szobor ledöntésének hírét is olyan kommentek követték, hogy ezt is más területekről érkező ukránok csinálhatták, mert a város tudja, hogy mennyi pénzébe került a szobor, biztos nem bántották volna. De Timosenko szabadulása utáni beszédét a Majdanon is hang nélkül nézték a magyarok a beregszászi étteremben, a péntek esti zenehallgatás fontosabbnak tűnt. (Persze a Janukovics villáját bemutató híradórészletre már győzött a tévé.)

Kárpátalján lett a legbékésebb ez a rendszerváltás, mert itt elég sok nemzetiség él együtt: orosz, szlovák, lengyel, moldáv, ruszin. Itt nem akart senki egymással konfliktust, nem is akart háborúzni senki. A helyi vezetőség sem akarta egymásnak uszítani az embereket. Itt a Szvoboda sem villogott azzal, hogy menjetek neki a ruszinoknak vagy magyaroknak.

− fogalmazott Makuk János, a Máltai Szeretszolgálat beregszászi vezetője. Szerinte alapvetően az jellemző Kárpátaljára, hogy ésszerűen gondolkodnak. De Kulin Zoltán, a Kárpátaljai Megyei Állami Televízió és Rádió vezérigazgató-helyettese és kollégái Ungváron is úgy fogalmaztak, hogy sem a magyarok ellen, sem más nemzetiség ellen nincsenek a régióban támadások. Amikor a tüntetők, azaz a Szvoboda párt álarcba-kamuflázsba öltözött fiataljai elfoglalták a televíziót, csak leültek a portán, és nem avatkoztak bele semmibe.

Darcsi Karolina, a beregszászi magyar főiskola szociológia-politológia tanára szerint azon túl, hogy a kárpátaljai magyarok kifejezték szolidaritásukat a tüntetőkkel, és megvitatták az aktuális eseményeket egymás közt, igazából kimaradtak az eseményekből. Még pártszinten is majdnem sikerült, ebbe csak Gajdos István, az UMDSZ (Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség) vezetője kavart bele azzal, hogy felszólalt az Antimajdanon, és szavai szerint az egész Kárpátaljai magyarság nevében tett hitet Janukovics mellett. Bár később kilépett Janukovics pártjából, és a vasárnap visszavont nyelvtörvény ellen is felszólalt, sokak véleménye szerint a magyarok előtt végképp lejáratta magát. Ukrán tüntetők szerint pedig nagyon szerencsétlen volt, hogy az egész magyarság nevében nyilatkozott, mert ezután tele volt a sajtó és a magánbeszélgetések is azzal, hogy a magyarok elárulták a forradalmat.

A másik nagy magyar szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Kovács Miklós (Gajdos régi politikai ellenfele) lapunknak korábban úgy nyilatkozott, hogy a magyaroknak nem kell elkötelezniük magukat egyik párt mellett sem, a KMKSZ-nek pedig úgy kell pozicionálnia magát, hogy a magyar közösség minél kevésbé legyen veszélyeztetve. <<A két kárpátaljai magyar szervezet tömör történetét itt olvashatja el.>>

Darcsi Karolina szerint a másik ok, amiért távol maradtak a magyarok az eseményektől, hogy csalódtak már az ukrán ígéretekben, politikában. Darcsi szerint '90-ben részt vettek az eseményekben, akkor volt ígéret, hogy Kárpátalja autonómiát kap majd. A helyi népszavazás ugyan megtörtént, de az Alkotmányba nem került bele végül: „Amikorra tisztázódott a politikai helyzet, az ukrán politikai elit azt gondolta, hogy jobb az ország egyben.”

Aztán jött a válság, ami ‘99 környékén tetőzött, és kellett körülbelül 10 év, hogy nagyjából kilábaljon az ország. Darcsi szerint három csoport küzdött a hatalomért: az ukrán nemzeti erők, akik Ukrajna függetlenségét akarták, a régi nómenklatúra elit a kommunista pártban, és az oligarchikus csoportok. Ennek a három csoportnak a küzdelme jellemezte, és jellemzi ma is az ukrán politikát. Amikor már az ukrán társadalom azt mondta, elég, jött a narancsos forradalom: akkor is ígéretet kaptak a magyarok. Juscsenkótól közigazgatási autonómiát, Tisza-melléki járással. Ebben bízva szálltak be ismét aktívan a politikába a narancsos erők mellett. Látszott a választási eredményeken is. De Juscsenkó nem csak a magyaroknak, de az ukránoknak tett ígéreteit sem tudta beváltani

Aztán később Timosenko alatt pedig olyan törvények születtek, amik hátrányosan érintették a magyarokat. Pl. a hírhedt rendelet az emelt szintű érettségivel kapcsolatban: a magyar iskolákban is kötelező lett, hogy minden egyes tantárgyat ukránul kellett letenni. Ez egész évfolyamoknak tette nehezebbé a továbbtanulást, mivel sok magyar diák nem beszélt ehhez elég jól ukránul.

Ami pozitívum volt Timosenko után, az a Janukovics által elfogadott nyelvtörvény. Legalábbis amikor meghozták. Mert sokak szerint ez csak egy kampánynyelvtörvény volt, ami valójában soha nem valósult meg, a törvényhez soha nem rendeltek valódi forrásokat, jogszabályokat. Gyakorlati haszna a magyar közösség számára nem volt, egyetlen hivatalban sem lehetett használni a törvényt. Bár voltak, akik azt mondták, hogy legalább jogi garancia volt, amire lehetett hivatkozni adott esetben. A legtöbben mégis azon az állásponton voltak, hogy ez egy olyan törvény volt, aminek a be nem tartása semmiféle szankciót nem vont maga után. (Meglepő módon épp a nacionalista Szvoboda Párt volt az, aki azt ígérte, hogy a kisebbségekkel együttműködve fognak, egy minden igényt kielégítő nyelvtörvényt alkotni.)

Melyik a jobb? A korrupt és minden hatalommal visszaélő rendszer vagy egy nemzetállami eszmék mentén létrehozott erős ukrán államépítés, ami azzal kezd, hogy szűkíti a kisebbségi jogokat. Vagy leszavazza a nyelvtörvényt, ami bár csak gesztus volt de annak is vége.

A magyarok távolmaradásának az is oka, hogy szélsőséges, nacionalista csoportok is részt vesznek a tüntetéseken. A legtöbben nehezen tudják elképzelni, hogy együttműködjenek egy olyan párttal, ami folyamatos magyarellenes kirohanásaival, illetve a hozzájuk köthető Petőfi-szobor rongálással gondolja megfogalmazni ukrán öntudatát. Darcsi Karolina szerint egyébként ezek a magyarellenes kirohanások érezhetően megszaporodtak, mióta a Jobbik aktívabban kezdett el részt venni a kárpátaljai közéletben: például irodát nyitottak Beregszászon.

Erre persze vannak, akik nem annyira érzékenyek. A cikk elején idézett Facebook-bejegyzés mellett Ugrin György, az avtomajdan (a kijevi kormányellenes tüntetések egyik civil csoportja, amely autós tüntetőkből szerveződött) ungvári szervezője is azt mondta nekünk, hogy ezt túlreagálják a magyarok. Szerinte egyszerűen csak arról van szó, hogy minden politikai erő, csoportosulás benne van az ellenzéki megmozdulásokban, és az önmagában nem probléma, hogy egy ilyen vegyes erőtér jön létre. Sőt Ugrin szerint nagyon szomorú, hogy a magyarok ennyire passzívak ebben a helyzetben. A magyarok zártságának oka többek között a nyelvi nehézségek: szerinte nem tehetik meg a magyarok, hogy nem tanulnak meg ukránul. Egy egészséges ukrán nemzeti tudat kialakulása csak segít az országnak.

Ugrinnal az ungvári megyeházában beszélgettünk, amit elfoglaltak a tüntetők. Az ajtóba őrséget állítottak, az eredetileg rendőrök által elkezdett barikádokat megerősítették, bent ételt osztanak, és bárki, aki úgy érzi, beszédet mondhat. Ugrin szerint az ukránok most bebizonyították a világnak, de leginkább az Európai Uniónak, hogy ország lassacskán tényleg kinövi magát a posztszovjet rendszerből. Úgy fogalmazott, ez nem politikai mozgalom, hanem egy népi felkelés. Addig maradnak, míg el nem érik a céljaikat.

„Egy egészen más nép jött létre most, más rendszerben gondolkodnak. Eddig a pártok húzták maga után az embereket, most a nép a pártokat. “Jött egy csomó új ember, friss vér, akik nem voltak benne a korrupcióban és ezekre az emberekre kell felépíteni a rendszert” - mondja és hozzáteszi, hogy ez nem lesz könnyű feladat, évekbe fog telni, de nem lehet más cél, mint egy olyan rendszert létrehozni, ahol szakértők ülnek a megfelelő pozíciókban és tudják, értik, hogy a nép bármikor leválthatja őket.

Timosenkóról azt mondta, már a téren is látszott, hogy az emberek nem ájultak el tőle, tudják, hogy ő is a régi korrupt rendszert testesíti meg, de ha már választani kellene a két rossz közül (Janukovics vagy Timosenko), akkor ő a kisebbik rosszat, Timosenkót választaná. “Ő alatta nyugodtan dolgozhattak az emberek, mert nekik az kell, hogy az életüket ne bántsa semmi. Ez a rendszer, Janukovicsé pedig belemászott mindenki zsebébe.” Ugrin szerint az emberek addig maradnak a megyeházákon, hivatalokban, tereken, utcán, amíg nem látják biztosítottnak a változásokat. Amint valami visszarendeződést látnak, azonnal újra akcióba lépnek.

Hogy a tüntetők meddig lesznek az utcán azt nem tudja Darcsi Karolina, a beregszászi főiskola tanára, de abban biztos, hogy az egész folyamat, politikai átrendeződés hosszú időbe fog telni. „Mindenki, aki a Majdanon volt, kér a hatalomból, így elhúzódó tárgyalások lesznek.”

Darcsi szerint az is jó kérdés, hogy ki lesz az, aki bevállalja azokat a megszorításokat, amelyek a jelenlegi gazdasági helyzetben elkerülhetetlenek lesznek, „ki az, aki bevállalja a gazdaságilag lenullázott, csőd szélére került ország irányítását” – mondta, és hozzátette, hogy mindeközben mennyire lesz kitartó az ukrán társadalom, azt nem lehet tudni. Az pedig, hogy kit támogat a kárpátaljai magyarság, az attól függ, ki tekinti őket partnernek. „Hogy lesz-e rájuk szükség, szóba kerül-e, hogy ígérni kell a magyaroknak valamit.”