Tíz meglepő tény a kijevi forradalomról

1.  Nem volt fosztogatás. Emlékezetes, hogy a londoni zavargások az LCD-képernyős tévék tömeges magántulajdonba vételében csúcsosodtak ki, a tévészékház elfoglalását pedig a büfé és a túrórudi-automaták sínylették meg. Fosztogatásnak ugyanakkor nem volt jele a Majdanon és környékén, pedig erre lett volna lehetőség: a tüntetéseknek helyet adó környék a budapesti Deák tér – Andrássy út – Bajcsy Zsilinszky út zónájának felelt meg, márkás boltokkal, bankokkal, éttermekkel. A tüntetők néhány éttermet elfoglaltak, ezekben kórházakat rendeztek be. Egy boltot láttam felnyomva, ebben működtették a Majdan védelmi erőinek főhadiszállását. Amikor bementem érdeklődni, ajánlották, hogy körbevisznek, megmutatni, hogy minden épségben maradt. Meglepő volt ugyanakkor, hogy a tüntetők a parlament előtt kikergették drága luxusautóikból a Janukovics-párti képviselőket, majd a kocsikat a nép tulajdonba vette. Mi nem láttuk később a téren sem a terepjárót, sem a szép Toyotát. (Persze még sok más helyen teljesíthettek szolgálatot.)
   

   Fotó: Földes András
2. Ingyen volt az élelem. A téren asztalokon kínálták a szendvicset, kekszet, gyümölcsöket, levest, makarónit, mindezt bárkinek, aki kért. Ugyanígy voltak teás, kávés, gyümölcsleves pultok is. Így a védőknek, tüntetőknek nem kellett elhagyniuk a területüket. Az ellátást központilag nem szervezte senki, az emberek maguk hozták ki az élelmet, és kenték a kenyeret, főzték a tésztát. Ha mégis fogytán volt az ellátmány, a színpadról bemondták, hogy aki tud, hozzon. Egy ilyen alkalommal annyi élelem érkezett, hogy napokig elég volt.
   

   Fotó: Földes András
3. Nem szemeteltek. Ez volt az egyik legmeghökkentőbb dolog, tudva azt, hogy a barikádok tulajdonképpen hatalmas szeméthalmok voltak sittből, vashulladékból, gerendákból. A köztes teret mégis önkéntesek söpörték fel délutánonként, és ugyanígy takarítottak a környező területen is. A szemetet a kirakott nejlonzsákokba dobálták a tüntetők. A téren és a közösségi szájtokon lehetett adakozni a tüntetésre, ebből fizették a ToiToi-vécéket ürítő autókat, a szemétszállítást és néhány hasonló tételt.
   

   Fotó: Földes András
4. Tábori kórházakban műtöttek az orvosok. A tüntetők 5-6 tábori kórházat is építettek a téren. Az orvosi szerekre a neten gyűjtötték a pénzt, önkéntesek vásárolták és vitték a helyszínre az eszközöket. Nemcsak kötszereket, de újraélesztő készüléket is tudtak venni az adományokból. Az orvosok szabadságot vettek ki, így dolgoztak a kríziszónában, ahol még operáltak is.
   

   Fotó: Földes András
5. Volt lőfegyver a tüntetőknél is. Míg a Magyarországon ismert tüntetők, forradalmárok legfeljebb botokkal, kövekkel vannak felszerelve, Ukrajnában egy fokkal komolyabb volt a helyzet. Rengeteg embernek volt profi golyóállómellénye, és a barikádok környékén lőfegyvereket is lehetett látni. A legnépszerűbb fegyver mindazonáltal a Molotov-koktél volt, amiből egész rekeszek álltak minden védelmi pontban. Kézifegyverek közül a baseball-ütő volt a sláger.
   

   Fotó: Földes András
6. Nem volt központi szervezés, de működött a rendszer. Mivel nem hittem el, többeket is megkérdeztem, ki irányítja a téren folyó munkát, a védekezést, ám mindenhonnan azt a választ kaptam: az egész alulról szerveződik. Ha valakinek eszébe jutott valamilyen feladat, akkor szólt a környezetében állóknak, és ha sikerült támogatókat találnia, akkor együtt elvégezték a munkát. A legtöbb tüntető ugyanakkor valamilyen századba szerveződött, és a századparancsnokok koordinálták az embereik munkáját. De szigorú katonai szerveződésről mégsem volt szó. Kísérőm útközben beállt gerendákat hordani, barikádot építeni bárhova, ha éppen kérték. A fő szervezőerő úgy tűnt, hogy a színpad mikrofonja volt, ahol bemondták, ha valamelyik századnak szüksége volt felszerelésre, munkaerőre.
   

   Fotó: Földes András
7. A védelem az afgán veteránok kezében volt. A háborút járt katonáknak fontos szerepük volt a téren, ők vezényelték például a barikádépítést, olyan alaposan, hogy a nagy védvonalaknak például volt ki- és bejárata, egy-egy irányítóemberrel, hogy ne alakulhasson ki dugó az átjáróknál.
   

   Fotó: Földes András
8. Jól öltözött támogatók hoztak adományokat, felszerelést. Délutánonként dzsipek érkeztek takarókkal, matracokkal. Voltak akik autógumit szállítottak ki a pick upjukon, egy ismert üzletember állítólag egy alkalommal étteremből hozatott meleg élelmet a majdaniaknak.
   

   Fotó: Földes András
9. Gyerekek, nők is voltak a barikádokon. A téren még az összecsapások napjain sem csak marcona férfiak tüntettek. Amikor összecsapás bontakozott ki valamelyik részen, akkor a belsőbb részekre küldték a nem harcoló tüntetőket. 
   

   Fotó: Földes András
10. A véres összecsapások közben is békés volt a tér. A konfliktus forróbb pillanatait sem úgy kell elképzelni, hogy a tér minden pontján lövöldöztek, tusakodtak. Folyhatott a harc a barikádokon, de onnan száz méterre a Majdan már élte a szokásos életét. Még nagyobb volt a kontraszt a barikádokon túli várossal. A demonstrációtól egy sarokra szőrmebundás csajok shoppingoltak a bőrkabátos pasijukkal, működtek az éttermek, nyitva voltak a boltok, a bankok.
    

    Fotó: Földes András

Olvassa el,hogyan nézett ki mindez a való életben!