Huba
18 °C
34 °C

Krím lehet az új Szarajevó

2014.03.02. 17:09 Módosítva: 2014-03-02 17:09:11
Lövés ugyan nem dördült el, de bevetette a hadseregét Oroszország a Krímben, lényegében elszakítva a főként oroszok lakta területet Ukrajnától. Kijev mozgósít, de katonailag tehetetlen, és a NATO közbenjárását kéri. Nagy kérdés, mit tehet a katonai szövetség, és mit az ENSZ BT a nemzetközi szerződést felrúgó Moszkvával szemben. Ukrajna szétesése mind valószínűbb lehetőség, kérdés, hogy ez megáll-e a könnyen leszakítható, majd annak orosz megszerzése után viszonylag könnyen védhető Krímnél vagy kiterjed az etnikailag, identitásában is sokkal bonyolultabb Kelet-Ukrajnára is, ami már súlyos áldozatokkal járhat. Az biztos, hogy a hidegháború vége óta a világ az egyik legforróbb konfliktushelyzethez érkezett, amely a globális világrendre is kihathat.

„Egyetlen szikra is elég, hogy valódi háború törjön ki, minden másodpercnek tétje van” – mondta az Indexnek a krímitatár parlament – a medzslisz – vezetője. Refat Csubarov szerint a 2,3 milliós Krím 10 százalékát kitevő krímitatár lakosság hiába áll a kijevi vezetés oldalán, az orosz erőktől körbezárva semmit sem tehet a lényegében megvalósult orosz okkupáció ellen. „Nem ismerjük el a krími vezetés döntéseit és kapcsolatban állunk Kijevvel, de puszta kézzel semmit sem tehetünk. Most a legfontosabb a nyugalom megőrzése” – figyelmeztetett a krímitatár politikus. „Minden nap, ami vérontás nélkül telik el, siker és esély a békés rendezésre” – bizakodott.

Lövés nélküli megszállás

„A városok utcáin, az utakon mindenütt felvonult az orosz haditechnika. A Krím északi bejáratánál, Csongarnál 20 orosz BTR-t ágyaztak be, egyértelműen arra készülve, hogy katonailag is megőrizzék az elfoglalt területet” – mondta Csubarov, aki az orosz páncélos szállító járművek és a 15 ezer orosz katona megjelenése mellett a Moszkva mellé átállt krími erőkről is szólt.

„Három egység maradt csak, amelyik nem adta meg magát az orosz ultimátumnak: az egyik egy szárazföldi egység Szimferopol alatt, a másik a tengerészgyalogság egysége Feodoszijánál és egy speciális egység Szudak mellett" – sorolta Ukrajna megmaradt szerény erőit a politikus, megjegyezve, hogy a katonaság java mellett a rendőri egységekre sem számíthat Kijev, hiszen a Berkut is átállt Moszkva oldalára.

Útlevélháború

„Hatan a Berkut tisztjei közül nyilvánosan átvették orosz útlevelüket is, a jövő héten nyilván még sokkal többen fogják ugyanezt tenni” – mondta Csubarov, aki Kijevet is felelőssé teszi a helyzetért. „Most a kijevi kormány hibáiról szeretnék a legkevésbé beszélni, de tény, hogy a midenkori vezetés az elmúlt tíz évben sokat elmulasztott. Ez, ha másból nem, hát abból látszik, hogy pillanatok alatt mennyire nem maradt Ukrajnának megbízható katonai ereje a Krímben.”

Az útleveleknek egyébként komoly jelentőségük van: Moszkva ugyanis 2008-ban főként arra hivatkozva szállta meg az orosz segítséggel lényegében amúgy is önálló életet élő, de hivatalosan Grúziához tartozó Abháziát és Dél-Oszétiát, hogy Tbiliszi katonai akciói miatt orosz állampolgárok vannak veszélyben. A két terület összesen 150 ezres lakosságának csaknem egésze rendelkezett 2008-ra orosz állampolgársággal. A két kváziállamot a grúz-orosz fegyveres konfliktus után Moszkva önálló államoknak ismerte el. (Igaz, ezzel – Nicaraguát és az óceániai Naurut leszámítva, amely 50 millió dollár orosz támogatást kapott – lényegében mindmáig egyedül van, még legközelebbi szövetségese, Belarusz sem ismerte el az új országokat.)

A világrend erőpróbája

Oroszország hiába írta alá 1994-ben a a Budapesti Memorandumot, amelyben kijelentette, hogy nincsen területi igénye Ukrajnával szemben, Moszkva „úgy lépett, ahogyan lépett”, ezért Csubarov szerint az Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára, a NATO-ra és az EU-ra hárul, hogy hathatós golbális intézményeket vessenek be a történtek rendezésére. Szerinte ha a nemzetközi jog nem képes ezt megállítani, akkor mindennek vége.

Ha semmit nem ér a Budapesti Memorandum, az orosz-ukrán barátsági szerződés, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, és az ENSZ elvei sem érvényesülnek, akkor mi marad? Összeomlik a világrend.

– adta meg a 28 ezer négyzetkilométeres, 2,3 millió lakosú félszigetért folyó versengés tétjét a krímitatár politikus.

Csak pókernek indult vagy háborúnak?

„Kérdés, hogy valóban katonai akcióra készülnek-e az oroszok, vagy ami eddig történt, az csak a nyomásgyakorlás része, olyan erőfitogtatás az ukrán kormánnyal szemben, amivel meg akarják ijeszteni őket, hogy ezután nekik kedvező pozícióból tárgyalhassanak Kijevvel és kényszeríthessék rá politikai akaratukat" – mondta Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő.

Vagyis egyelőre nem lehet tudni, hogy amennyiben az orosz erőfitogtatás ellenére a kijevi vezetés mégsem úgy reagálna, mint ahogy azt Putyin szeretné, akkor Moszkva valóban kész lesz-e háborúba kezdeni.

Azonban még ebben az esetben is két irányt vehetnek az események:

  • az orosz fellépés csak a Krímre koncentrál. A félszigeten már most is legkevesebb 25 ezer orosz katona van jelen. Közülük mintegy 15 ezret az elmúlt napokban dobtak át a félszigetre, a többit a oroszok krími bázisának személyi állománya adja. Itt, a szevasztopoli kikötőben van Moszkva fekete-tengeri flottájának támaszpontja. A félsziget lakosságának legalább kétharmada orosz. Úgyhogy aligha lesz akadálya annak, hogy az autonóm köztársaság Ukrajnából történő kiszakítását elvigyék a népszavazásig. Azon nyilván győznek az elszakadáspártiak és pillanatok alatt lehasítják a területet. Az orosz duma pedig gyorsított eljárással dönt a félsziget Oroszországi föderációhoz történő csatolásáról. Mindezt szeretnék gyorsan nyélbe ütni, már csak azért is, mert a Krím félsziget nagyrészt a turizmusból él, annak pedig az ott élő oroszok sem örülnének, ha elhúzódna a konfliktus.
  • a másik lehetőség, hogy a konfliktus az előbb fölvázoltnál jóval kiterjedtebb lesz, és a Kelet- és Délkelet-Ukrajnában élő oroszajkú lakosság szimpátiájára építve Moszkva megpróbálja a válságot kiszélesíteni. Ennek pedig az lenne a célja, hogy kikényszerítse Ukrajna föderalizálását, avagy konföderalizálását. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy valamilyen hivatkozással megtörténne e területek leszakítása.Harkovban, Donyeckben és több városban is utcára vonultak ugyanis oroszbarát tüntetők népszavazást követelve a terület hovatartozásáról, amit a helyi hatalom jóvá is hagyott.

A Krím talán még belefér

Moszkvának a katonailag könnyen védhető Krímben nem kell igazi ellenállással számolnia – a lakosság harmadát adó krímitatárok és ukránok ugyan elleneznék az átállást, de az orosz nemzetiségű többség nem – és bár ez a forgatókönyv is fagyasztóan hatna Oroszország kapcsolataira, úgy tűnik azonban, hogy ennek minden bizonnyal viselni tudnák a következményeit.

Azonban, ha a második forgatókönyv valósulna meg, az rendkívül bonyolult helyzetet teremtene, és Oroszország is komoly kockázatokat vállalna. A keleti területeken ugyan oroszajkú a többség, ám az indentitás kérdése ott bonyolultabb – erős a regionális öntudat, amely nem feltétlenül jelent lojalitást az orosz állam felé –, ráadásul egyértelmű földrajzi határvonalak sincsenek, amelyek mentén világos lenne, hogy milyen területek válhatnának le Ukrajnáról.

„Ennek teljesen beláthatatlan következményei lehetnek" – mondta Sz. Bíró. Ráadásul még annak lehetősége sem kizárható, hogy valóságos partizánháború kezdődik az orosz erők ellen civilek és különböző önvédelmi egységek részvételével. Azt azonban egyelőre nehéz megítélni, hogy az új kijevi vezetés mennyire ura a helyzetnek és képes-e a keleti területen diszlokált ukrán katonai erőket harcba vetni.

„Ebben az esetben az Oroszországról kialakult külföldi kép olyan drámaian romlana meg, hogy az akár egy évtizedre is meghatározhatná Moszkva megítélését. Ez egy tartósan démonikus kép lenne" – mondta. „Ha ez a rosszabb forgatókönyv valósulna meg, az teljesen lenullázná például a Szíria és Irán esetében elért diplomáciai presztízst, de a szocsi téliolimpia sikeres megrendezését is rögtön zárójelbe tenné" – mondta.

Hat éve már volt hasonló

A 2008-as orosz-grúz háborúval lehet párhuzamot vonni, de Sz. Bíró szerint lényeges különbség, hogy akkor a kölcsönös provokációk után „Szaakasvili elnök felelőtlensége, a grúz katonák Dél-Oszétia elleni támadása adott alkalmat Oroszországnak a katonai fellépésre."

„Most viszont nem tudjuk, hogy mi lehet a szikra" – mondta. Lehet, hogy kiemelnek majd teátrálisan egy véres összeütközést, azt esetleg ki is provokálják, vagy csak retorikailag építik föl a hivatkozást, például azzal, hogy folyamatosan arról beszélnek majd, hogy milyen rohamos gyorsasággal nő az Oroszországtól menedékjogot kérő orosz és nem-orosz ukrán állampolgárok száma.

Az önmagában is kényes kérdés, hogy az új ukrán hatalom pontosan milyen erők felett gyakorol ellenőrzést ténylegesen. Ha pedig bármilyen incidens történne, arra könnyen lecsaphatnának az oroszok.

Pillantás a számokra

A Global Fire Power alapján a két ország katonai összehasonlítása, nem számolva az ukrán hadseregből esetleg átálló csapatokat:

   Aktív haderő Aktív tartalékosok Hadihajók Harckocsik Katonai repülők Védelmi kiadások 2013-ban
Ukrajna 160 ezer fő 1 millió 25 4112 400 4,88 milliárd dollár
Oroszország 766 ezer fő 2,485 millió 352 (ebből 13 romboló, 1 repülőgép-hordozó) 15 500 3082 76,6 milliárd dollár

A Krím félsziget esetében a népszavazás minden bizonnyal nekik kedvező eredményére is hivatkozhatnának az oroszok, habár ebben az esetben is hosszú vita indulhat el arról, hogy legitim-e a héten megválasztott új helyi vezetés, amely Putyin segítségét kérte. A kijevi vezetés és az új krími vezetés kölcsönösen nem ismerik el egymást.

„Az oroszokat ugyanakkor az sem feltétlen zavarná, ha a Nyugat akár évtizedeken át vitatná a népszavazás legitim voltát" – mondta. A Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa most nem sok esélyt lát arra, hogy a történet végén majd a Krím félsziget Ukrajna része marad.

Kijev elbukta a krími csatát?

Barack Obama ugyan jelezte Putyinnak telefonon, hogy komolyabb politikai és gazdasági elszigetelődés is lehet a vége az orosz fellépésnek Ukrajnában, de konkrét lépésként egyelőre csak a szocsi G8-csúcs előkészítésének felfüggesztését jelentették be.

Ami a nyugati lehetőségeket illeti, az Egyesült Államok és Oroszország közötti kereskedelmi kapcsolatok a teljes orosz kivitel négy százalékát teszik ki. Ugyanakkor nagyon lehűlhetne a viszony: „az amerikaiak vezényletével a Nyugat nem venne részt a G8-on, sőt, a helyzet súlyosra fordulásával Oroszországot akár ki is zárhatnák".

Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár szerint Oroszország egész Európa békéjét és biztonságát fenyegeti, ezért a feszültség enyhítésére szólította fel Moszkvát, de szombat esti források szerint a tagországok nem mérlegelnek katonai lehetőségeket vasárnapi találkozójukon. A rendkívüli üléseket összehívó ENSZ Biztonsági Tanácsában az amerikaiak azt javasolták, hogy nemzetközi megfigyelők kiküldésével próbálják enyhíteni a helyzetet. Közben Peking is utalt rá, hogy nem nézné jó szemmel Moszkva esetleges területi gyarapodását Ukrajna rovására.

Rókafogta csuka

Az EU egyik legfontosabb gázforrásaként Oroszország ugyan komoly adut tart a kezében, ám a Kreml aligha foszthatná meg az EU-t – főként Közép-Európát és Németországot – a földgáztól a konfliktus kiéleződése esetén: a függés ugyanis kölcsönös, hiszen a kontinens az orosz gáz és kőolaj legfőbb felvásárlója, így ha leállna a kereskedés a két rész között úgy Oroszország valutabevételeinek kétharmadától esne el.

Moszkvának vannak ugyan tartalékai, de egyrészt gyorsan olvadásnak indulnának, másrészt gyorsíthatná a gazdaság zsugorodását. A jelek már most is stagnálásra utalnak, és ebből az energiahordozók magas világpiaci árai mellett is könyen lehet recesszió. Putyin helyzete sem olyan biztos, mint volt a 2008-as válság előtt – akkor hét százalékos GDP-növekedéssel is büszkélkedhetett –, így a külpolitikai elszigetelést hozó konfliktus tovább élezhetné a feszültséget az elnök és belföldi ellenzéke között.

Jöhetnek konkrét szankciók is, amiket nehéz megjósolni, de ezeknek inkább szimbolikus jelentőségük volna. „Az általános politikai légkör megváltozása sokkal súlyosabb, mint bármilyen konkrét szankció" – mondta Sz. Bíró. A világpolitikában ugyanis Obama ígéretének megfelelően elszigetelődés kezdődhetne, „ahol csak lehet, ott jóval barátságtalanabb légkör fogadná Moszkvát, és ez a kapcsolatok minden dimenzióját, politikait és gazdaságit egyaránt érintene."