Putyinnak dolgozik Obama

„Ha egy cég akarja, hát legyen offshore, de a pénz jöjjön ide” – mondta Vlagyimir Putyin tavaly decemberi elnöki beszédében, nagy tapsot aratva. Az államfő azonban gyorsan le is hűtötte a kedélyeket: az orosz gazdaság offshore-talanítása eddig még kevéssé haladt előre.

Hogy mennyire keveset, az jelzi: olyan nagy cégek is operálnak offshore hálózatokkal, mint a Gazprom, az ország legnagyobb olajexportőreként a Gunvor, a Viktor Vekszelberg milliárdoshoz köthető Renova, a világ egyik legnagyobb alumíniumtermelő cégét, a Rusalt birtokló En+ Group – amely Oleg Gyeripaszka érdekeltsége –, vagy Gennagyij Tyimcsenko cége, a Volga Group.

Nyolc paksi erőmű

Nem csekély pénzről van szó. Az orosz pénzügyminisztérium 2012-es adatai szerint külföldre mintegy 100 milliárd dollárt fizettek Oroszországban működő cégek – ebből nyolcszor jönne ki a paksi atomerőmű tervezett bővítése –, az összeg fele alacsony adózású országokban kötött ki.

Ez a kötelezettség azokra az országokra terjedt ki, akik rajta vannak az orosz pénzügyminisztérium offshore-feketelistáján. Itt eddig 37 ország szerepel, de könnyen lehet, hogy később az oroszok által kedvelt Ciprus is felkerül rá.

A törvényjavaslatot a Kommerszant orosz újság szerint kifejezetten Putyin kérésére készítette el a pénzügyminisztérium. Az orosz elnöknek már régi vágya, hogy az országból kifolyt pénzt valahogy visszacsábítsa, de még ő is elismeri, hogy ha az offshore-ozás miatt csak büntetik a cégeket, akkor azok nem fogják hazahozni a pénzt. Az adóalanyok és cégek külföldi érdekeltségeit elsősorban úgy szeretnék felderíteni, hogy olyan offshore-paradicsomok adóhatóságaival kötnek adatcsere-egyezményeket, mint a Brit Virgin-szigetek, Bermuda, Man-sziget és Gibraltár.

Putyinnak többször meggyűlt baja nemcsak a magánkézben lévő orosz cégek tulajdonosaival, de az állami vállalatok vezető beosztású tagjainak az offshore-ügyeivel is. Ilyen esetek nem kerülték el a legnagyobb orosz vállalatot, a Gazpromot sem.

Putyin sok érdeket sért

A oknyomozó újságírók nemzetközi szövetsége (ICIJ) pár éve közzétett egy offshoreleaks nevű adatbázist, amiben feltérképezték az adóelkerülő hálózatokat. Az ICIJ a cégek között több olyan tulajdonost is talált, akik a Gazpromnál vagy annak leányvállalatainál töltenek be vezető állást. Ilyen Valerij Golubev, akinek a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Sander Universal Incorporationon keresztül több cégben volt érdekeltsége.

Golubev a Gazprom igazgatósági tagja volt, és nem mellékesen a kilencvenes évektől Putyin bizalmasa. A Sander Universalban, érdekeltsége volt Borisz Pajkinnak is, ő Gazprom Szocinveszt a vezérigazgatója volt. A Szocinvest részt vett a megszaladt költségvetésű Szocsi olimpiai beruházásaiban.

Putyin offshore-ellenes politikájának máris vannak ellenzői: például az orosz állami vasút (RZSD) egyik képviselője arra figyelmeztette a befektetőket, hogy

Így például ilyen cégektől nem kaphatna teherszállítási megbízást sem, ami az RZSD fő bevételét adja. A tavaly kétmilliárd dollár üzemi nyereséget termelő cég állam az államban, így a kiadványban szereplő figyelmeztetés jelzésértékű, és nyilván nem kerülhetett nyilvánosságra a Putyinhoz hasonlóan Szentpétervárról induló vezérigazgató, Vlagyimir Jakunyin tudta nélkül.

De nem csak állami vállalatoknak okoz fejfájást Putyin offshore-ellenes törekvése. Egy nappal a törvényjavaslat benyújtása után Lukoil egyik képviselője úgy nyilatkozott a RBK Dailynek, hogy a jogszabály jelentősen gátolni fogja az orosz vállalatok külföldi terjeszkedését, mivel a terjeszkedéshez a profitot vissza kell forgatni, befektetni, márpedig a törvény – amennyiben elfogadják – lényegében kettős adóztatást is jelentene.

Obama besegít

Kevés azonban, ha az orosz hatóságok szeretnék otthon tudni a befolyásos milliárdosok nyereségének egy részét. Ráadásul Putyin nyílt összeütközésbe sem kíván kerülni a hatalmát elfogadó és őt támogatókkal, ezért is maradt meg az offshore-mentesítés a politikai lózungok szintjén.

Ha azonban nyugati szankciók kényszerítik haza ezeket a vagyonokat haza – és azokét, akikre nem vonatkozik a szankció, de tartanak attól, hogy idővel rájuk is sor kerülhet –, akkor a feladat már sokkal egyszerűbb, politikailag pedig sokkal kényelmesebb: hiszen így az elnöknek nem kell nyíltan konfrontálódnia az oligarchákkal. Obama így lényegében Putyin hazai céljait valósítja meg.

Felismerte ezt Soros György is. A magyar származású befektetőguru szerint a Nyugat által Oroszországra kivetett szankciók visszafelé sülhetnek el.

Oroszország ugyanis azért gyenge, mert oligarchái saját maguk sem bíznak meg benne, így pénzüket külföldön tartják. Ha ezeket a pénzeket az EU zárolja vagy hazakényszeríti, az Putyint fogja erősíteni

– idézte a Portfolio.hu Sorost, aki szerint az Egyesült Államoknak és az EU-nak inkább tárgyalóasztalhoz kell ülnie Ukrajna miatt Oroszországgal, mintsem szankcionálni.

Putyin barátja jókor lépett

Az amerikaiak célzott szankciói – amelyek Putyin bizalmasait tanácsadó körét érintették, befagyasztva kinti számláikat és megtagadva tőlük az amerikai vízum kiadását – olyanokat is érintettek, akik Putyin közvetlen baráti köréhez tartoznak, legalábbis az orosz sajtó szerint. Ilyen a Gunvor alapító társtulajdonosa, Gennagyij Tyimcsenko. A világ negyedik legnagyobb olajexportőreként működő – a Gazprom és a Szurgutnyeftyegaz olaját külföldre értékesítő – cég Putyin alatt futott fel, és tette milliárdossá Tyimcsenkót.

Az üzletember azonban ügyesen elkerülte, hogy a szankciók ellehetetlenítsék a vállalatát:

üzlettársának, Torbjörn Trönkvistnek. A 13 milliárd dollár értékűre becsült cég 2012-ben 93 milliárd dollár bevételre tett szert, igaz, nyeresége ehhez képes csupán 300 millió dollár volt. Arról nincs hír, hogy a kilencedik leggazdagabb orosz mennyiért vált meg 44 százalékos üzletrészétől.

Tyimcsenko így most már a Volga Group beruházási csoportra koncentrál. A vállalat képviselője az Rbc.ru szerint közölte: a Gunvor eladásából befolyó összeget oroszországi beruházásokra fordítják a logisztika, infrastrukturális fejlesztések területén.  A logisztika azt is jelentheti, hogy Tyimcsenko például az RZSD új partnereként is megjelenhet, miután a cégnek szakítania kell az offshore-partnerekkel – amelyek között sok minden bizonnyal az RZSD vezetőségi tagjainak érdekeltsége. Így vélhetően a belföldi piac újraosztása is várható azután, hogy a szankciókkal orosz tőke áramlik az országba.

Nincs is igazi szankció

A Krím visszatérését üdvözlő, bár a Kremllel szavakban gyakran konfrontálódó kommunista párt (KPRF) szerint is hasznot hajthatnak a szankciók. „Ha kényszerűen leállna az EU-ból származó élelmiszerek importja, akkor gyorsan fogunk reagálni, növelve a Belaruszból, Kínából származó importot és ezzel párhuzamosan fejleszteni tudjuk a hazai élelmiszeripart” – nyilatkozta nemrég a Dozsgy csatornának a KPRF színeiben a parlament védelmi bizottságának tagja, Vlagyimir Besszonov.

Egyelőre azonban a szankciók nem érintik a gazdaságot. A személyre szabott szankciókon túl a katonai együttműködést függesztette fel a NATO, és mondtak le számtalan találkozót a tiltakozáshoz csatlakozó országok, de külön ágazatokat nem érint.

A Gazprom továbbra is minden további nélkül importál az Egyesült Államokból olyan eszközöket, amelyek az orosz gáz kitermeléséhez szükségesek. „A szerződések továbbra is érvényesek, mi a Gazprom vezetőségének ülése után azt az útmutatást kaptuk, hogy továbbra is építsünk ezekre az import eszközökre, biztosítandó a zavartalan termelést” – mondta az Indexnek a Gazprom egyik leányvállalata, a Gazprom dobicsa Urengoj igazgatója, Szergej Mazanov. A cég – amely a Gazprom teljes gázkitermelésének 20 százalékáért felel – amerikai fúrókat használ a négyezer méter mélyen fekvő gázrétegek eléréséhez. 

Az orosz törvény magyar vonatkozása?

Az orosz sajtó már rég óta találgatja ki lehet az a rejtélyes orosz magánszemély, aki a belize-i offshore Normeston energiakereskedő cég tulajdonosa. A cégnek Magyarországon is van érdekeltsége: a Normeston vette meg az EMFESZ helyére lépő Mol Energiargiakereskedőt, amely később felvette a MET nevet. A Normeston később egy ciprusi cégnek adta el a MET-et. Az ügyletet az EU illetékes bizottságának is jóvá kellett hagynia.

Ez meg is történt , de a határozatból nem derült ki, hogy ki a Normeston valódi tulajdonosa, mivel a bizottság csak annyit árult el, hogy egy orosz magánszemély. Az orosz sajtó a magánkézben lévő Lukoil olajipari cég menedzsmentét sejti a belize-i cég mögött. A Lukoil magyarországi leánya ugyanazt a Normeston tulajdonába lévő épületet bérli , ahol a MET-nek is irodája van.