Valóság lett Obama elcseszett szuvenírja
További Külföld cikkek
- A volt lengyel miniszterelnök is részt vesz a CPAC Hungary-n
- Nem eladó! Így tiltakoztak a turisták özöne ellen a Kanári-szigeteken
- Kijev olyan helyről kapott kritikát, ahonnan egyáltalán nem akart
- Ukrajna szuperfegyvereket kaphat Amerikától
- Észak-Korea nukleáris hadgyakorlatot tartott, szimulálták az ellencsapást
Biztos, hogy kimenteném, ha Putyin fuldokolna
– mondta a hét végén Barack Obama amerikai elnök, de azt nem felejtette el hozzátenni, hogy ő bárkit kimentene, ha rajta múlna. Arról is beszélt, hogy az orosz elnök aggasztó módon egyre inkább hidegháborús szemüvegen keresztül szemléli a világot, és ez megnehezíti az együttműködést.
Putyin még másfél hete válaszolta egy interjúban, hogy szerinte Obama még dobna neki mentőmellényt, ha a nyílt vízen sodródna – erre érkezett most meg az amerikai elnök reakciója. De az is biztos, hogy egy hete nem beszélt egymással a két vezető. A Kreml ugyanakkor cáfolta azokat a híreket, hogy megszakadtak volna az egyeztetések Ukrajnáról, még ha a véleménykülönbségek miatt meglehetősen kemény hangnemben zajlanak is a megbeszélések.
Obama egy hete azt mondta Putyinnak, hogy következményekkel kell számolnia, ha Oroszország továbbra is destabilizálja Ukrajnát. Genfben megpróbálták továbbra is diplomáciai úton rendezni a helyzetet, ettől azonban Obama sem várt sokat. Kedden John Kerry amerikai külügyminiszter már jelezte, hogy újabb szankciókat vethetnek be, ha Moszkva nem tesz lépéseket az Ukrajna keleti felében kialakult feszültségek enyhítéséért. A G7 pedig döntött is az újabb lépésekről, miután oroszbarát fegyveresek foglyul ejtették az EBESZ katonai megfigyelőit Szlovjanszknál.
A helyzet feszült és meglehetősen bizonytalan, de Obama azt mondta, meggyőződése, hogy a héten az ukrán határ mentén hadgyakorlatba kezdő Oroszország nem akar katonai konfliktust. „Nem érdekük a katonai összetűzés velünk, nem akarunk háborút” – mondta a CBS szerint. Obama azt sem mulasztotta el azonban odaszúrva megjegyezni, szerinte a Kreml tisztában van vele, hogy az amerikaiak hagyományos erői jóval meghaladják Oroszország katonai erejét.
Habár az eddig bevezetett szankciók mellett sem szakadt meg minden kapcsolat – amerikai katonák és felszerelés még mindig érkezik orosz területen át Afganisztánba, ahogy az új START szerződés alapján kezdett nukleáris leszerelési vizsgálatok is folytatódnak –, a Wall Street Journal szerint Obama hiába tervezte, hogy újrakezdi a kapcsolatokat Oroszországgal, az ukrajnai válság is rámutatott, hogy az amerikai-orosz viszonyt hihetetlen feszültségek terhelik.
Jack Matlock volt moszkvai nagykövet azt mondta a Reutersnek, hogy Putyinnál Ukrajna jelenthette a határvonalat, miután már egy ideje úgy érezte, hogy a Nyugat fojtogatja Oroszországot. Az biztos, hogy egyre több probléma roncsolta az amerikai-orosz kapcsolatokat az elmúlt időszakban, és nagy kérdés, mennyire mélyre süllyedhet az ukrajnai események miatt a Nyugat és Oroszország viszonya hosszú távon.
Újratöltés helyett túlterhelés
Obama elnöksége kezdetén még arról ábrándozott, hogy új partnerséget kezdenek Oroszországgal, és Washington csaknem 20 év tárgyalás után hozzájárult, hogy Oroszországot felvegyék a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO), mostanra mégis azon dolgozik, hogy korlátozza Moszkva kereskedelmi kapcsolatait.
Az újratöltésnek nevezett békülési politika 2009-ben egyébként is egy beszédes bakival indult: a kapcsolatok új alapokra való helyezését egy indítógomb jelképezte, amit Hillary Clinton külügyminiszter nyújtott át orosz kollégájának, Szergej Lavrovnak. Az amerikaiak az újratöltést jelentő szót oroszul is felírták a szuvenírre, ám a perezagruzka helyett a gomb alá a peregruzka szó került, ami viszont ellenkezőleg, a túlterhelést jelenti. Ennek ellenére az új indulás jegyében közösen megnyomták a gombot. A sors fintora, hogy valójában ez a félrefordított ajándék jellemezte a legjobban az Obama-időszak ma is érvényes amerikai-orosz viszonyát.
Két éven át nem voltak nagyobb összetűzések, Obama kerülte a vitás kérdéseket, inkább a közös érdekek kerültek előtérbe. Moszkva újra segített az afganisztáni logisztikában, támogatta az Irán elleni szankciókat, és a fegyverzetkorlátozásról szóló új START szerződésről is megállapodtak.
Még 2012 elején is egy bekapcsolt mikrofonnak köszönhetően az egész világ hallhatta, ahogy Obama második ciklusára több rugalmasságot ígért Dmitrij Medvegyev akkori orosz elnöknek, aki azt mondta, továbbítja az üzenetet az akkor miniszterelnök Putyinnak. „Úgy tűnik, hogy az 1980-as évek külpolitikáját húzná elő” – mondta Obama republikánus kihívójának, Mitt Romney-nak az egyik elnökjelölti vitában még 2012 októberében, jelezve, hogy az elnök nem kíván a hidegháborús mátrixhoz visszatérni. Romney geopolitikai ellenségnek nevezte Oroszországot, amit Obama nyíltan vitatott.
Putyin azonban az Egyesült Államokat okolta a 2011-es orosz parlamenti választások után kirobbant tüntetések miatt, és a másfél hete adott tévéinterjújában felemlegette, hogy a Nyugat az Oroszország és Kína tartózkodása mellett elfogadott ENSZ BT-határozatot kijátszva 2011-ben megbuktatta Moammer Kadhafi líbiai diktátort. Putyin – aki az egyébként rendet és átláthatóságot a Nyugatnak sem hozó líbiai rendszerváltással számos hadiipari, gázipari, vasútépítési szerződés hasznától esett el az észak-afrikai országban – kezdetektől kifogásolta, hogy Medvegyev elnök a vétó helyett tartózkodott az ENSZ BT-ben. (Medvegyev államfőként azonban gyakorlatilag Putyin meghosszabbított karja volt, és kevéssé valószínű, hogy saját mentora ellenére cselekedett volna.)
Elnöki visszatérése után Putyin azzal vádolta a Nyugatot, hogy több százmillió dollárt költött civil szervezetek támogatására Oroszországban. Ezután szigorították a külföldről is finanszírozott szervezetek működésének szabályait. Innentől Moszkva már nem volt együttműködő az ENSZ BT-ben, sőt, lényegében ellenpont lett Szíria esetében is, még akkor is, ha végül ő javasolta a vegyi fegyverek leszerelésének most is zajló menetrendjét. Más kérdés, hogy az orosz vétóval Moszkva lényegében szívességet tett a beavatkozástól ódzkodó, de a kérdésben politikailag kényszerpályára került Obamának.
Az NSA-botrány kiszivárogtatója, Edward Snowden sem véletlenül kötött ki Moszkvában, majd kapott ideiglenes menedékjogot is – igaz ez még akkor is, ha a globális lehallgatásokról hírt adó fiatalember eredetileg nem Oroszországba, hanem Kínába, majd Dél-Amerikába készült.
Az egész Snowden-ügy miatt már igazán fagyos lett a viszony a két ország között. Obama sem kezelte hímes tojásként az orosz elnököt: éppen a Snowden-ügy alatt beszélt arról, hogy a testbeszéde alapján Putyin „az osztály végében unatkozó kisfiúnak” tűnhet, bár hozzátette, hogy gyakran tudnak hatékonyan tárgyalni. A megjegyzés mindenesetre a Kreml névtelenül nyilatkozó tisztviselői szerint feldühítette az orosz elnököt, írja a New York Times.
Versenyben a keménykedésért
Az amerikai-orosz viszony az Egyesült Államokban is újra téma lett. Néhány hete a CBS felmérésében a válaszadók többsége, 56 százaléka támogatta az Oroszország ellen hozott amerikai szankciókat. Ugyanakkor összességében 46 százalék nem örült annak, ahogy Obama kezelte az orosz-ukrán helyzetet, és csak 38 százalékuk támogatta az elnököt. Ráadásul már csak 32 százalék mondja, hogy javult az Egyesült Államokról kialakult kép a világban, mióta Obama lett az elnök, míg 43 százalék szerint romlott.
Obama elnökségének legelején, 2009-ben még 60 százalék gondolta, hogy javult az Egyesült Államok megítélése a világban. A bengázi nagykövetség elleni támadást leszámítva Obama az első ciklusában ráadásul kifejezetten számolhatott azzal, hogy a külpolitika az egyik erőssége a választók szemében, emellett megfelelő főparancsnoknak is tartották.
Most viszont a régi, hidegháborús ellenfelet felemlegetve a republikánusok is bunkósbotként használhatják az ukrajnai eseményeket a novemberben esedékes félidős választások előtt. Az Obama adminisztráció kritikusai szerint katonai fenyegetés, vagy konkrét stratégia nélkül léptek fel a helyzetben, amivel csak felbátorították Putyint, ráadásul végig lépéshátrányban kullogtak.
Játszanak velünk
– mondta Bob Corker szenátor, a szenátus külügyi bizottságának befolyásos republikánus tagja.
De a republikánusokon kívül a külügyminisztériumban és a Pentagonban is többen attól tartanak, hogy Obama gyengének mutatkozhatott. A Quinnipiac Egyetem felmérésében arra voltak kíváncsiak, hogy vajon Obama vagy Putyin-e az erősebb vezető. Kérdés, kinek kedvező, hogy az amerikai válaszadók 42-42 százaléka látta keménynek Obamát és Putyint is.
Az amerikai fellépés támogatói szerint viszont semmilyen agresszívabb stílus sem tántorította volna el Putyint, mivel az erődemonstrációra saját belpolitikai helyzete is ösztökélte. A Wall Street Journal forrásai ugyan azt várják, hogy a kétoldalú kapcsolatok sérülnek, de szerintük Oroszország továbbra is együttműködő lesz a globális biztonságpolitikai kihívások kezelésében.
A fricska most belefér
Rövid távon egyelőre visszafogottabb lépéseket hoztak, Oroszország gazdaságának forrása, a földgázszektor nem lett céltábla, és ugyan előkészítették azoknak a további személyeknek a listáját, akik ellen szankciókat vezetnének be, de ezzel eddig sem feltétlenül értek célt. A Fehér Házban azonban a New York Times szerint úgy vélik, hogy Putyin idővel meglátja majd, milyen gazdasági károkat okozott országának, ahogy a nemzetközi befektetőket már eddig is elriasztották az intézkedések.
Az is szimbolikus üzenettel bírhat, ha végül valóban John F. Tefft lesz az új moszkvai nagykövet. Tefft olyan karrierdiplomata, aki korábban Ukrajnában, Grúziában és Litvániában is szolgált, ezért voltak, akik szerint ellenérzéseket kelthetett volna az orosz félben. A kialakult helyzetben azonban már nem nagyon tartózkodna a Fehér Ház egy ehhez hasonló fricskától.
Minszk is csóválja a fejét
Sajátos helyzetbe került Oroszország legszorosabb szövetségese, Belarusz elnöke az ukrán konfliktusban. Az Oroszországgal közös Szövetségi Államot fenntartó, a Moszkva vezette Vámszövetségben (TSZ) is szerepet vállaló Alekszandr Lukasenko intő jelet láthat az ukrajnai beavatkozásban. Az oroszbarát retorikája ellenére Moszkva és Brüsszel között sajátosan ingázó politikus elismerte ugyan a Krím csatlakozását Oroszországhoz, ugyanakkor, ellentétben Moszkvával, legitimnek tartja a Janukovics elűzésével hatalomra került kijevi vezetést.
A múlt héten Lukasenko az ukrán ideiglenes elnökkel, Olekszandr Turcsinovval folytatott telefonos tárgyalásán kijelentette, hogy helyénvaló a kijevi hatalom által indított kelet-ukrajnai terrorelhárító akció – ezt Moszkva egyébként törvénytelennek és bűncselekménynek nevezi –, és azt is hozzátette, hogy Ukrajna szövetségi állammá való átalakítása – amit Oroszország támogat – megengedhetetlen. Lukasenko fenyegetést hallhatott ki abból is, hogy Moszkva szerint saját állampolgárainak érdekvédelme, ha elnyomás fenyegeti őket, indokolttá teheti a katonai beavatkozást külföldön is.
Erre utalva mondhatta a belarusz elnök, hogy aki az országában azt terjesztené, hogy az orosz nyelvet elnyomják, azt az állambiztonság betolakodó provokátornak fogja tekinteni, és annak megfelelően fog fellépni ellene. Kétségtelen, hogy Belaruszban nincs jele az orosz nyelv háttérbe szorításának, maga az elnök is kizárólag oroszul nyilatkozik, ezt a nyelvet használja az állami televízió is. Belarusz nyelvet sokkal inkább az ellenzék használja, ezzel is kifejezve Lukasenkóval szembeni fenntartásait.
Névtelen források szerint mindenesetre Obama már a mostani válság megoldódásától függetlenül is leírta Putyint, az elnökségéből hátralévő két és fél évben inkább olyan külpolitikai területekre koncentrál majd, ahol lehetséges még az előrelépés. Obama állítólag arról beszélt belső körökben is, hogy a legtöbb amerikait sokkal jobban érdekli a gazdasági helyzet és a belpolitikai problémák, mint Ukrajna, így ő sem akarja, hogy ez határozza meg elnökségét. A genfi tárgyalások estéjén is az új munkahelyi adatokról beszélt a Fehér Házban tartott sajtótájékoztatóján, csak külön kérdésre tért ki Ukrajnára is.
Ennek ellenére a New York Times szerint Obama és tanácsadói közben már azon gondolkoznak, milyen hosszú távú stratégiát folytassanak,
Igaz, ez az EU-nak egyáltalán nem kedvezne, így felmerülhetnek még buktatók.
Európával az ukrán csalánban
A konfliktus korábbi fázisában az Egyesült Államok diplomáciája rendkívül aktív volt – elég csak Victoria Nulandnak a kijevi tüntetőknél tett látogatására, vagy a CIA főnökének közelmúltbeli ukrajnai látogatására gondolni –, de az Army Times szerint a Fehér Háznak az lenne az érdeke, ha az európai országok nagyobb szerepet vállalnának a regionális biztonság megteremtésében, és nem rájuk várnának állandóan. Persze kérdés, mit is kellene tennie az EU-nak, amely az amerikaiaknál sokkal szorosabb gazdasági kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal, így a nagyobb mérvű szankciók európai gazdasági érdekeket is sértenének.
Az Egyesült Államok katonai szempontból mindenesetre Oroszország provokálása és a NATO-szövetségesek biztosítása közötti utat keresi, bár a Pentagon NATO-val karöltve tervezett kelet-európai átcsoportosításai Moszkva szerint inkább az előbbihez állnak közelebb. Az Egyesült Államok szárazföldi hadgyakorlatokat tart majd Lengyelországban és Észtországban, a NATO pedig általában akarja megerősíteni légi, tengeri és szárazföldi jelenlétét Kelet-Európában.
A tagországok közül a balti államok aggódnak a leginkább, mivel az Oroszországgal határos területeken már korábban is nagyobb autonómiát követeltek (Lettország negyede, Észtország 30 százaléka orosz nemzetiségű.) A lett nemzetbiztonsági tanács előző héten azzal vádolta Oroszországot, hogy ügynökei csendben felmérik a közvéleményt a keleti határok mentén. Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter egyenesen azt kérte, hogy a NATO állandó jelleggel küldjön 10 ezer katonát az országába, a lengyel kormány pedig egy állandó amerikai bázist akarna az országban.
Ugyanakkor sok tagország szerint nem szabad alapot adni Oroszországnak a helyzet elfajulásához, ráadásul Putyin is éppen a NATO terjeszkedését hozza fel az egyik érveként. Szerinte ugyanis nyilvánvaló, hogy Ukrajna esetleges NATO-tagságával nem maradhatott volna meg Oroszország Szevasztopolban lévő bázisa. Ezt geopolitikai és egyszerű földrajzi adottságoknál fogva is nehezen tudná Oroszország pótolni, ezért is volt fontos a bázis bebiztosítása – amit mostanra a Krím orosz annexiója betonozott be.
Ázsia felől kellene visszafordulni Európához
Az Európában állomásozó amerikai katonák létszáma folyamatosan csökkent a hidegháború óta: az 1980-as években még 350 ezren voltak, míg ma már kevesebb, mint 67 ezren vannak. Az Oroszországgal való viszony és a stratégia megváltozása a Pentagon költségcsökkentése és
– Obama éppen múlt héten biztosította támogatásáról ázsiai szövetségeseit, és 2020-ig átcsoportosítják az amerikai flottát is – miatt is kulcskérdés lehet majd az Egyesült Államoknak.