Auschwitzot már 1944-ben lefényképezték, csak nem tudtak róla
További Külföld cikkek
- Rejtélyes körülmények között halt meg hat ember egy bangkoki hotelben
- Elengedték a rendőrök, négy órával később embert ölt a marokkói menekült
- Több tagállam is ellenzi Ursula von der Leyenék magyar elnökséggel szembeni tervét
- Oroszok is voltak a Crocus City Hallt ért terrortámadás kitervelői között
- Több mint negyven nő meggyilkolását vallotta be egy férfi Kenyában
A szövetségesek már korábban is készítettek felvételeket Auschwitzról és környékéről. De nem a halálgyárra voltak kíváncsiak, hiszen arról akkor még nem tudtak. Az angol hírszerzés 1944 elején információkat kapott az IG Farbenhez tartozó Buna Werke Auschwitz-Monowitzban működő hatalmas gyáráról.
A Die Welt cikke szerint a szövetségesek abban az időben összehangolt csapásokat akartak mérni a nácik üzemanyag-utánpótlására. Mivel a Buna Werke-gyárban gumit és folyékony üzemanyagot állítottak elő, a gyár előkelő helyen szerepelt a bombázásra kijelölt célpontok listáján. A monowitzi (ma Monowice) gyárat több tízezer zsidó kényszermunkás építette. Itt működött az Auscwitz III-nak nevezett munkatábor is.
A szövetséges dél-afrikai légierő Dél-Olaszországban állomásozó gépei kapták a feladatot, hogy a gyárat és környékét felderítsék. A felderítő gépek először 1944 április 4-én repültek el a terület felett. A gépek már akkor csináltak képeket a gyártól 3 km-re lévő auschwitzi főtáborról (Auschwitz I). Ez azonban nem nagyon érdekelte az elemzőket, mert a fotókon láthatóan nem volt célpontnak kijelölhető gyár.
1944. május 31-én ismét elrepültek a felderítők a terület felett. Ekkor 8500 méter magasból három kép is készült az Auschwitz I-nél többszörösen nagyobb területen elhelyezkedő Auschwitz-Birkenau táborról is (Auschwitz II). Mivel ezeken a képeken is csak barakkokat lehetett látni, és nem ipari termelésre alkalmas üzemet, a képeket elemző részleg ezeket is félretette.
Hogyhogy nem vették észre az elemzők a haláltáborokat?
Nem azt keresték: a fényképeket elemzők feladata az volt, hogy konkrét bombázási célpontokat és más fontosnak gondolt információval bíró pontokat találjanak, márpedig a koncentrációs táborok nem tartoztak ezek közé, ellentétben az összevont csapatokkal, fegyverekkel, raktárakkal, építkezésekkel – írja tanulmányában Dino Brugioni.
A kutató a képek alapján állítja: egyértelmű, hogy az elemzők a gyárral és a termelést ért kárral foglalkoztak, még utalást sem tettek Auschwitzra vagy Birkenaura. Az elemzők között külön csoportok foglalkoztak a bombatalálatok, vasutak, kikötők, radarok, repülőterek és katonai építmények elemzésével, a koncentrációs táborok elemzése nem volt elkülönített feladat.
Lényeges a prioritások szempontjából, hogy napi 25 ezer negatívból és 60 ezer képből még napi 24 órás munka esetén is szelektálni kellett. Csak a normandiai partraszállás előkészítésére félmillió fényképelemző munkaóra ment rá. A legfontosabb célpontok kapták a legtöbb figyelmet, köztük a repülőgép- és tengeralattjáró üzemek.
Azt is fontos tudni, hogy az elemzők körülbelül négyszeres, bizonyos esetekben hétszeres nagyításra alkalmas eszközöket használtak (ezt egy asztali nagyító is tudja). Az auschwitzi képeket akár harmincötszörös méretre is kinagyíthatták volna.
A monowitzi gyár bombázását a partraszállás miatt elhalasztották, de 1944. június 26-án, augusztus 25-én és szeptember 8-án újra fényképezték a környéket. 1944. augusztus 25-én készültek el az első olyan képek Auschwitz-Birkenauról, amelyeken kissé életlenül, de már az is látható, amint egy hosszú tehervonat-szerelvénytől egy (feltehetően zsidó foglyokból álló) embercsoport vonul egy szögesdrótokkal elválasztott úton a gázkamrák és a krematóriumok felé. A képeken a tábor területén két helyen is látható, amint ugyancsak feltehetően zsidó kényszermunkások csoportja vonul valahova.
Ezeket a képeket azonban akkor nem értékelték ki több százezer másik – haszontalannak ítélt – légi felvétellel együtt. Amikor a politikai vezetés 1944 őszén a koncentrációs táborok bombázásának megtervezését kérte a légierőtől, a szövetséges légi felderítés határozottan állította: nincs semmilyen információjuk az auschwitzi koncentrációs táborról. A valóságban a képek nagyon jó minőségben ott voltak a Brit Királyi Légierő Londontól 90 kilométerre fekvő medmenhami bázisán, és a légi felderítés olaszországi főhadiszállásán is. Csakhogy senki nem tudott róluk.
A fotók később az amerikai katonai hírszerzés, a Védelmi Hírszerző Ügynökség (Defense Intelligence Agency, DIA) archívumába kerültek. A képeket 34 évvel később, 1978-ban találta meg két CIA-s légifelvétel-elemző, Dino Brugioni és Robert Poirier. Az 1921-es születésű Brugioni a második világháború alatt maga is egy bombázógépen szolgált. 1948-tól dolgozott a CIA-nál, a 70-es évek végén pedig fiatal CIA-sok kiképzésével foglalkozott. Az Auschwitzról készített képeket ezeken a szemináriumokon használta.
Amikor azt kérdezték tőle, hogyan fordulhatott elő, hogy a képeket nem is elemezték, Brugioni azt mondta: a légi felderítők mindig megadott célokat keresnek. Akkoriban egy prioritási lista alapján az volt a feladat, hogy a képeken gyárakat, csapatmozgásokat, V1-kilövőállásokat találjanak. Olyan feladatot nem kaptak, hogy haláltáborokat derítsenek fel (részletek keretes írásunkban).
Arról, hogy hogy nézett ki a haláltábor belülről, legutóbb Edith Eger, a Kassáról a világháború után Amerikába vándorolt magyar származású holokauszttúlélő mesélt az Indexnek:
Nem akarom cukormázzal bevonni, Auschwitz tényleg a pokol volt. Csak egymásra számíthattunk, de ma is csak egymásra számíthatunk. Csak az itt és most van, csak most tudlak megölelni, ettől gyönyörű ma az életem.
– mondta, itt olvashatja portrénkat róla.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
