Így nyomorította meg a keletnémet embereket a Stasi

Egy szürke épület előtt állunk, mely felé közeledve a lipcseiek évtizedeken át inkább átmentek az utca túloldalára. Okkal: a keletnémet Állambiztonsági Minisztérium, a Stasi egykori főhadiszállása ez, ahol az NDK saját polgárainak fizikai és pszichés megnyomorításán fáradozott a szocialista rend fenntartása érdekében. Huszonöt évvel később a Runde Ecke (kerek sarok) néven ismertté vált házban egy állandó kiállítás mutatja be a német államvédelem munkáját és kegyetlen módszereit, konzerválva az 1989 őszén talált állapotokat.

22

Galéria: Stasi múzeumFotó: Ajpek Orsi

A levéltitok megsértéséhez magyar gép asszisztált

Nemcsak az épület homlokzata maradt meg úgy, amilyen ’89 előtt volt; a belsejében is igyekeztek mindent eredeti állapotában megőrizni a linóleumpadlótól az ablakrácson át a biztonsági kamerákig, illetve az egyik munkatárs szobájáig. A hely szelleme így nemcsak szellemként van jelen, hanem történelmi valójában is. 

Sok teremben összerándul a látogató gyomra a látottak alapján; a magyar látogatónak leginkább olyankor, amikor azt látja, hogy a rezsim fenntartásához magyarok is asszisztáltak. A múzeum igazgatója – az épület 1989-es visszafoglalásakor 23 éves – Tobias Hollitzer egy műbőrtáskát mutat, melybe egy fényképezőgépet lehetett elrejteni, a műbőr Magyarország baráti hozzájárulása volt.

A keletnémet levéltitok évtizedekig tartó megsértésében is egy leleményes magyar szerkezet segítette a Stasit: a magyar ún. gőzölő gép fémlapjára egyszerre 25 darab borítékot lehetett elhelyezni, ami alatt egy vízréteg volt. A vizet felmelegítették ötven fokra, mire egy óra leforgása alatt a borítékok maguktól kinyíltak. A visszazárásukra egy másik gépet használtak, a procedúra pedig épp ilyen hosszadalmas volt.

A házban minden egyes Nyugatról érkező levelet módszeresen felnyitottak és elolvastak, csakúgy, mint a telegramokat. A helyi Stasi hatáskörébe Lipcse és környéke tartozott, a keletnémet diktatúra alatt másfélmillió ember magánéletében turkálhattak. A Stasi persze nem vallotta be, hogy elolvassa a leveleket, „de ez nyílt titok volt” – magyarázza kalauzunk.

22

Galéria: Stasi múzeumFotó: Ajpek Orsi

Arabnak maszkírozott Stasi-ügynök

Bár a múzeumlátogató alapélménye a borzongással vegyes kíváncsiság, az ember néha önkéntelenül is felnevet a vitrinekben kiállított tárgyak láttán: ilyenek például az álruhák, köztük is az a diplomatatáska, ami egy teljes arab-férfi szettet tartalmaz az álszakálltól a hosszú köpenyig. Az ekképp arabosított Stasi-munkatársat a Lipcsei Nemzetközi Vásár forgatagába vetették be, vélhetőleg információszerzés céljából. Az akciót – a Stasi logikájának megfelelően – a valóságtól teljesen idegen kifejezésekkel láttak el, ez például az „operatív személyi álcázás” nevet kapta. A kifejezéstől röhöghetnékje támadna az embernek, ha nem tudná, hogy itt minden ugyanarra a véresen komoly célra futna ki: hogy megvédjék az NDK-t a szocializmus belső és külső ellenségeitől - kerüljön bár irreálisan sok pénzbe és erőfeszítésbe.

A szomszédos vitrinben a végletekig fokozott álcázási igyekezet egy még bizarrabb formája látható: egy felcsatolható műhas, melynek a köldökében rejtették el a fényképezőgép apró objektívét. Az egyik itt dolgozó nőtől megtudjuk, hogy ez inspirálta a kiállítás címét is, ami „Stasi: hatalom és banalitás”.

A lakások bedrótozásának mesterei

„Hallgatózó és figyelő vállalat” (Firma Horch- und Guck) volt a Stasi gúnyneve az NDK-ban, és szemléletes példákon keresztül mutatják be, hogyan drótozták be a megfigyelni kívánt emberek otthonait: keletnémet szakik osontak be a lakásokba, amikor a megfigyelni kívánt tulajdonosok nem voltak otthon, és szekrények lábaiba, asztalok hátuljába helyezték el a lehallgató-készülékeket. Arra is ügyeltek, hogy amikor kiderült, hogy a háziak új bútor vásárlására készülnek, időben eltávolítsák az eszközöket.

A privátszféra és az alapvető emberi jogok teljes sárba tiprásában élen járt egy virslire hasonlító hosszú fényképezőgép is, mely egy kb. egy milliméteres objektívbe torkollott. A problémás lakás szomszédjában átfúrták a falat, majd óvatosan áthasítva a tapétát behelyezték az eszközt. A különlegesen kialakított mini-objektív az egész szobát befogta és szorgosan szállította a kompromittáló felvételeket.

22

Galéria: Stasi múzeumFotó: Ajpek Orsi

És ha kellett, az orvosok is félrekezeltek

Ha ekkor még nem, legkésőbb akkora lefagy a látogató arcáról a mosoly, amikor eljut az „Operatív pszichológia”- feliratú tablóhoz és azon egy Wolf Biermann nevű kultzenész-költő megtöréséről olvas, és látja a szöveg mellett a fotót a bozontos, hippiforma gitárost. Húsz pontban foglalta össze a Stasi, milyen módon kell megtörni a legendás dalnokot: utasításba adták például, hogy rombolják szét a szeretteivel való kapcsolatát valamint autóját és kertjét, de a listán még az orvosi félrekezelés is szerepelt. (Biermannak végül megtiltották, hogy fellépjen az NDK-ban és kiutasították az országból.)

Hasonlóan megrázó a lipcsei Stasi-börtöncella élethű mása is. Nem emberségből alakítottak ki kétfős cellákat, hanem épp ellenkezőleg: azért, hogy még a szabadságuktól teljesen megfosztott emberekről is jelentéseket kaphassanak a beszervezett rabtárstól.

Megszállt épületből múzeum

Amilyen borzongatóan érdekes a keletnémet titkosszolgálat felépítéséről és módszereiről szóló kiállítás, legalább annyira érdekes az is, ahogyan létrejött. Az állambiztonság épületét heteken át tartó békés hétfői demonstrációk után végül 1989. december 4-én megszállták a polgári mozgalom tagjai, a Stasit megfosztották hatalmától, megállították és megakadályozták az akták megsemmisítését (ki van állítva az a gép is, amivel ezt néhány méterrel odébb a Stasi munkatársai  papírok megsemmisítését végezték) – és végeredményben hozzájárultak az NDK megszűnéséhez.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!