Amerikában már magyar határrevíziót vizionálnak

A magyar Putyin címmel jelentetett meg cikket a befolyásos amerikai külügyi lap, a Foreign Affairs. Az alcímben felteszik a kérdést, hogy vajon Putyin kottájából játszik-e Orbán Viktor, és felvetődhet-e így Orbán fejében a határrevízió. Mitchell A. Orenstein mellett a Political Capital elemzői, Krekó Péter és Juhász Attila a szerzők.

A cikk felidézi, hogy amikor az Orbán-kormány magyar állampolgárságot adott a határon túli magyaroknak − megadva nekik ezzel a szavazati jogot is −, akkor sokan féltek attól, hogy ez túlságosan fel fogja erősíteni a nacionalizmust, és támogatja a határon túli szeparatista kezdeményezéseket. Ráadásul a cikk szerint Orbán nem győzte hangsúlyozni, hogy a magyar nemzet határai nem a jelenlegi országhatároknál húzódnak, hanem leginkább a Trianon előtti határoknál.

Ez pedig erősen emlékeztet Putyin politikájára és logikájára: Oroszország is állampolgárságot ajánlott az ukránoknak és az abházoknak, ami megelőzte az orosz inváziót – áll a cikkben. A szerzők hozzáteszik, hogy Orbán Viktor célja a határok megváltoztatása helyett inkább a szavazatszerzés, emiatt játszik rá erősen a nacionalista nosztalgiára akkor, amikor a szomszédos országokban élő magyar kisebbségekről beszél.

Majd annak bemutatása után, hogy Orbánék mi mindent tettek a 2014-es választás megnyerése érdekében, mégis felvetődik a határrevízió lehetősége a cikkben. Először nem teljesen világos, hogy milyen logika szerint, de szembeállítják Orbánnak a francia szatirikus lap, a Charlie Hebdo elleni terrortámadás után tett kijelentését − „Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani" − azzal, hogy arról beszél, Magyarország demográfiai problémáira megoldást jelenthetnek a határon túl élő magyarok. A lap itt megint feltűnő párhuzamot lát Putyin politikájával, amikor az orosz elnök arról beszél, hogy szívesen látják Oroszországban az Oroszország határain túl élő oroszokat.

Ezen a ponton elszabadul a szerzők fantáziája: mint írják, Orbánnak ugyan nem szándéka igazi balhét csinálni, ettől függetlenül gyakran használ erősen nacionalista üzeneteket. Bátorítja például az autonómiatörekvéseket. Szerintük ennek az lehet a magyarázata, hogy Orbán egy olyan Európára készül, ahol akkora befolyása és hatalma lesz Oroszországnak, hogy esélyünk lehet − akár csak szimbolikusan − visszakapni elvesztett területeket. A szerzők szerint lehet, hogy Orbán abban bízik, hogy, miként Hitler 1938-ban, most majd Putyin fogja visszaadni Magyarországnak a trianoni békeszerződés következtében elveszített területek egy részét.

A szerzők hozzáteszik: a határon túl élő magyarok többsége nem támogatja az agresszív autonómiatörekvéseket, mert tudják, ők lennének az irredentizmus első áldozatai. Ezzel szemben inkább az olyan politikai törekvéseket támogatják, amelyek békés együttműködést szeretnének a többségi nemzettel.

Azt írják, a romániai magyaroknak csak egynegyede támogatja a Fideszt, és egyébként is, a nagy többség nem élt a kettős állampolgárság lehetőségével. A Jobbiknak pedig annak ellenére nincs igazán mérhető támogatottsága a határon túl, hogy óriási erőfeszítéseket tesznek ezért.

A szerzők szerint ez persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy agresszív szeparatista mozgalmak − főleg amelyek külső támogatást kapnak − ne tudjanak úgy tenni, mintha nagy többség állna mögöttük, ahogy azt például Kelet-Ukrajnában is láthatjuk. A cikk szerint ez ugyan még nem történt meg a környező országok egyikében sem, de a magyar kisebbségek nacionalista politikai felhasználása instabilitást okozhat ezekben az országokban.