Megállapodtak Iránnal az atomprogram legfontosabb kereteiről

Két napot rá kellett húzniuk az eredeti határidőre is, de a P5+1 országok (az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) és Irán végül nagy nehezen egyetértésre jutott az iráni atomprogram szóló megállapodás legfontosabb kereteiről, aminek részleteit, vagyis a végleges megegyezést azonban csak az eredetileg is június 30-ig tervezett határidőig dolgozzák ki. Ez azt is jelenti, hogy újabb egyeztetések, több fontos, eddig nem véletlenül nem megoldódó kérdés tisztázása is hátra van.

„Ma fontos lépéseket tettünk" – mondta Federica Mogherini, az EU külügyi főképviselője, amikor Mohamed Dzsavad Zarif iráni külügyminiszterrel közösen jelentette be a megállapodást a tárgyalások helyszínén, Lausanne-ban. A megegyezésről ezeket tudni a Washington Post szerint:

• Irán urándúsítási kapacitását csökkentik. Az iráni média szerint Irán a mostani 19 ezerről 6 ezerre csökkenti a centrifugái számát. Teherán eredetileg tízezer centrifuga megtartásától indult, ezt alkudták lejjebb, de így is megmaradhat urándúsító képességének egyharmada.
• Az urándúsító centrifugák a megállapodás alapján csak Natanzban működhetnének.
• Nem marad hasadóanyag a fordói létesítményben, amiből atomfizikai és technológiai kutatóközpontot alakítanának ki. A Kom hegy alatti, fordói atomlétesítményből 2009-ben nagy botrány volt, amikor kiderült, hogy az építését Irán eltitkolta a a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (IAEA) elől, amivel alapvető szabályokat szegett meg.
• Az araki nehézvizes reaktort átépítik, hogy ne lehessen atomfegyverhez szükséges plutónium kifejlesztésére használni.
• Egy amerikai memo szerint Irán vállalná, hogy a következő 15 évben nem épít urándúsításra alkalmas atomlétesítményt.
• Azonnal enyhítenek az Irán ellen az elmúlt években bevezetett szankciókon, amint a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség jelzi, hogy Irán betartja a megállapodásban foglaltakat.

A tárgyalásokon az Egyesült Államok többek között azt akarta elérni, hogy Irán – ha felrúgná a megállapodást – legalább egy évre legyen egy atomfegyver kifejlesztésétől, engedje be az IAEA ellenőreit az összes atomlétesítménybe, állítsa le az urándúsítást, és csökkentse 20 százalékosra dúsított uránkészleteit. Irán végig azt állította, hogy atomprogramja békés célokat szolgál, azt követelte, ismerjék el jogát az urándúsításhoz, és a tárgyalásokon az elmúlt években bevezetett szankciók feloldását célozta meg.

Ez nem a vége

Barack Obama történelminek nevezte a megállapodást Iránnal. Az amerikai elnök szerint az különösen figyelemre méltó, hogy békés eszközökkel, diplomáciai úton, illetve a példátlanul szigorú szankciók nyomásával sikerült megszabadítani az Egyesült Államokat, a szövetségeseit, és az egész világot attól a biztonsági fenyegetéstől, amit egy iráni atombomba jelentett volna.

Obama elmondta, hogy miközben az iráni atomlétesítmények lebombázása maximum egy-két évvel vetette volna vissza az iráni atomfejlesztéseket, ez a megegyezés, ha júniusban valóban aláírják, évtizedekig garantálja, hogy Iránnak nem lesz atomfegyvere. Az elnök szerint attól sem kell tartni, hogy Irán csalni fog, és nem tartja be a szigorú feltételeket, mert ez a megegyezés nem pusztán a bizalomra épül, hanem egy olyan szigorú monitorozási rendszerre, amelyet egyetlen másik potenciális atomhatalommal szemben sem alkalmaznak.

Beszédében Obama Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek is üzent, azt mondta, hogy Izraelnek is meg kell értenie a békés rendezés előnyeit. Izrael viszont egyáltalán nem lelkes a megállapodástól. Juval Steinitz stratégiai ügyekért felelős miniszter Obama beszéde után azt mondta, hogy "ez a megállapodást távol áll attól a könyörtelen valóságtól, amelyben Irán semmiféle engedményt nem tesz nukleáris ügyekben és továbbra is fenyegeti Izrael és az egész Közel-Kelet biztonságát".

• „Nagy nap" – John Kerry amerikai külügyminiszter is úgy értékelte a Twitteren, hogy a keretek megvannak az atomprogram legfontosabb kérdéseinek megoldásához, de hamarosan újra kell kezdeniük a munkát a végső megállapodás megkötéséhez.
  

  Fotó: Fabrice Coffrini
• John Hammond brit külügyminiszter jó alapnak nevezte az elért eredményeket, hogy „egy nagyon jó megállapodást" kössenek.
• Laurent Fabius francia külügyminiszter szerint még van min dolgozni az atommegállapodás ügyében.
• Angela Merkel német kancellár szerint fontos lépés a keretmegállapodás.
• Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár szintén üdvözölte a megállapodást
• A legfontosabb kérdésekben sikerült megállapodni, most pedig azonnal nekikezdenek a részletek kidolgozásának, hogy június 30-ra végezzenek, mondta Haszán Rouháni iráni elnök.
• Az orosz külügyminisztérium szerint a megállapodás jó hatással lesz a Közel-Kelet biztonságára

Rengeteg kérdés van még a levegőben

Az már a tárgyalások utolsó napjaira is világossá vált, hogy nem minden részletben fognak tudni megegyezni a határidőig, ezért lehet kulcsfontosságú, miről lesz még szó a következő hónapokban. A következő sarkalatos pontokban kellene még megegyezni:

• Irán nukleáris tevékenységét legalább tíz évig szigorúan korlátoznák. Ennek leteltével ugyanakkor Irán minden korlát feloldását akarja elérni, míg a többi ország fokozatosságot szorgalmaz az azt követő öt év alatt.
• Irán azt akarta, hogy az ENSZ által bevezetett szankciókat a megállapodás után hamar oldják fel, a többi ország viszont ebben is a fokozatosságra törekedett volna. A Wall Street Journal szerint úgy tűnik, hogy Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vezetője nem adott engedélyt arra a tárgyalóinak, hogy bizonyos ügyekben engedjenek az álláspontjukból, és ez is ezek közé tartozik.
• Az Egyesült Államok olyan mechanizmust akar, amivel gyorsan vissza lehet vezetni a szankciókat Irán ellen, ha megsérti a megegyezés feltételeit. Oroszország ebbe belement volna, de biztosítani akarta, hogy a Biztonsági Tanácsban gyakorolt vétójoga megmaradjon erre az esetre is.
• Irán abba sem akar belemenni, hogy a már létező fűtőanyag mennyiségét külföldre, a javaslatok szerint Oroszországba küldje, ahogy azt a P5+1 országok követelték.

Két éve tűnt fel a fény az alagút végén

Miután kiderült, hogy Irán titokban kiépítette a fordói, hegy alatti atomlétesítményét, ami a többinél sokkal jobban védett lenne egy légi csapással szemben, valamint nem engedte be több létesítménybe az atomellenőröket, az elmúlt években az ENSZ, az Európai Unió, az Egyesült Államok és több ország is bevezetett szankciókat. Ezek közé tartoznak a nehézfegyverek szállítását megtiltó, valamint az atomprogramhoz kapcsolódó eszközök beszerzésére vonatkozó korlátozások, de vagyonbefagyasztás, utazási tilalom, olajexportra kivetett szankciók is szerepeltek közöttük. A szankciók miatt komoly mélyrepülésbe kezdett az iráni valuta, a rijál, az infláció elszállt, az alapvető élelmiszerek és az üzemanyag ára is az egekbe szökött.

Irán és az Egyesült Államok között lényegében az iráni forradalom, 1980 óta nincs diplomáciai kapcsolat, és az iráni atomprogram körül beindult tárgyalások is meglehetősen nehezen haladtak. A viszony enyhülésének voltak márá előjelei, de 2013 második felében vettek egészen új irányt az amerikai-iráni kapcsolatok, aminek a csúcspontja szeptember végén Obama telefonbeszélgetése volt Haszan Rouháni új iráni elnökkel, a kirohanásairól is ismert Mahmúd Ahmadinezsád elnök utódjával.

Rouháni az ENSZ Közgyűlésében arról beszélt, hogy hónapokon belül meg akar állapodni az ország vitatott atomprogramjáról a nagyhatalmakkal.

Ezután kezdett enyhülni az atomprogram körüli patthelyzet, és sikerült is még abban az évben novemberben egy ideiglenes megállapodást kötni, de az átfogó megegyezés még váratott magára.

Kezdődött az a tologatás a határidőkkel, ami most kedden is éreztette hatását. Először egy évvel meghosszabbították a tárgyalásokat, tavaly novemberben pedig újabb hónapokat pakoltak rá. Március végéig adtak határidőt maguknak, hogy lefektessék egy megállapodás politikai alapjait, tehát gyakorlatilag megegyezzenek arról, hogy megegyeznek, aztán a részletek kidolgozása mindenképpen a hátralévő hónapokra maradt volna. Ennek a keretmegállapodás határideje járt le most.

Amerikai-iráni közeledés

A megállapodásnak az Egyesült Államokban és Iránban is komoly ellenzői vannak, ezért a keretmegállapodás azért is fontos volt a tárgyalásban résztvevő feleknek, hogy ezzel állhassanak elejük. Iránban a keményvonalasok megalázó kompromisszumról beszéltek, szerintük joguk van az urándúsításhoz. Azonban ott alapvetően Hamenei kezében van a döntés, tőle függ, meddig mennek el.

Washingtonban a kongresszus mindkét házát uraló republikánusok azzal fenyegetőztek, hogy elutasítják a végső megállapodást. Egyelőre belementek abba, hogy addig nem hoznak új szankciókat, amíg tartanak a tárgyalások. A kongresszus majd április közepén ül újra össze, akkor vitatják meg a mostani keretmegállapodást. Március elején 47 republikánus szenátor közvetlen levelet írt az iráni kormánynak, emlékeztetve őket arra, hogy bármilyen megállapodást kötnek is Barack Obama elnökkel, az semmis is lehet, ha két év múlva kifut az elnöki ciklusa.

Azonban a Washington Post-ABC News felmérése szerint a válaszadók 59 százaléka támogatja a megegyezést Iránnal. Az elnöki örökségében az iráni atommegállapodásnak kiemelt helyet szánó Obama mindenesetre sokat nyerhet, ha sikerül tényleg kézzelfogható eredményt felmutatnia: az Independent brit lap vezércikkében a viszony javulását egyenesen ahhoz hasonlították, amikor Richard Nixon 41 éve Kínába látogatott.

Hozzá kell tenni, hogy bármennyire is mutatkoznak a közeledés jelei, az Egyesült Államokat és Iránt komoly politikai, ideológiai különbségek választják el egymástól. Azonban az Iszlám Állam terrorszervezet iraki előretörésekor is kiderült, hogy reálpolitikai szinten rá vannak szorulva egymásra, de legalábbis egy terepen harcolnak. Az iraki hadsereg az irániak által kiképzett síita milíciákkal indított támadást Tikrit város visszafoglalására, amibe csak hetek után vonták be az amerikaiak vezette, az IS-t már több mint fél éve bombázó koalíciót is légi csapásokhoz.

Izrael és a szunnita országok nem örülnek

Nem mindenki örül felhőtlenül az amerikai-iráni viszony mostani alakulásának, Izrael és az Öböl-menti országok, főként a szunnita Szaúd-Arábia is aggódva figyelik a fejleményeket. Izraelnek az az érdeke, hogy a rendszeresen az ország megsemmisítéséről beszélő Irán ne jelentsen tartós fenyegetést a zsidó államra. Benjámin Netanjahu miniszterelnök az izraeli választási kampányban még konkrétan az amerikai kongresszusban is felszólalt a megállapodás ellen, és az is kiderült, hogy Izrael kémkedett a tárgyalások után, az információkat pedig átjátszotta a republikánusoknak. Netanjahu a héten azt mondta, a megállapodás nagyon rossz ötlet, és egyetlen centrifugát sem szabadna Irán kezében hagyni. Izrael figyelmeztetett arra is, hogy elindulhat egy atomfegyverkezési verseny a Közel-Keleten.

A legerősebb szunnita ország, Szaúd-Arábia is attól tart, hogy a szankciók feloldásával megerősödne a síita rivális Irán gazdaságilag és katonailag. Szaúd-Arábia amerikai nagykövete egyelőre azt mondta, látni akarja a végleges megállapodást, mielőtt kritizálná azt, de közben nem volt hajlandó kizárni, hogy a szaúdiak saját atomfegyvert szeretnének. A szaúdiak szerint Irán túl sok helyen próbálta már növelni befolyását az elmúlt időszakban, beavatkozott Irakban, és a háttérből támogatja a jemeni síita húszi felkelőket is. Szaúd-Arábia többek között erre hivatkozva kezdett légi csapásokba Jemenben több szunnita ország támogatásával.

Az Iránnal a megegyezésre készülő Egyesült Államok logisztikai és hírszerzési segítségnyújtással támogatta a szaúdi beavatkozást Jemenben. A szaúdiak amerikai-iráni közeledéstől egyértelműen saját befolyásuk meggyengülését féltik a Közel-Keleten, és többen attól tartanak, hogy visszatérnek azok az idők, amikor az 1979-es iráni forradalom előtt a sah uralma alatt Irán volt az Egyesült Államok térségbeli fontos szövetségese.