Megint Csernobil kísértete járja be Európát

Szándékos gyújtogatás miatt keletkezhetett kedd este Csernobil közelében az a tűz, amely a legnagyobb volt az atomerőmű tragédiája óta eltelt 29 évben. A lángokat szerda délre megállították, a kiszabadult hamu azonban veszélyeket rejthet magában.

A történtek újra felhívták a figyelmet arra, hogy nem csak az erőmű elfedése, de a radioaktív szennyeződéssel teli erdő karbantartása is nélkülözhetetlen feladat.

Végülis nem az erőmű ég...

Sem a már leállított csernobili erőmű – amely valójában nem Csernobil, hanem az egykor 47 ezer fős, mára szellemvárossá lett Pripjaty közelében áll –, sem az 1986. április 26-án felrobbant négyes blokkot védő betonszarkofág, sem a már megkezdett, másfél milliárd euróból épülő új védőtető nem volt veszélyben a tűz miatt. A tető, amelynek költségeit nyolc éve még csak 980 millió euróra becsülték, a tervek szerint 2017 végére készül el. Két nappal ezelőtt az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker ígéretet tett rá, hogy az EU további 70 millió eurót utal ki a munkálatokra.

A lángok 20 kilométerre pusztították az erdőt, 400 hektáros területen. A szél az erőmű felé vitte a lángokat, de az oltást nem ez, hanem inkább az nehezítette, hogy a tűznek a katasztrófavédelem vezetője, Anatolij Skirjak szerint tizenöt központja is volt – ez is a szándékos gyújtogatásra utal.

Beszámolók szerint már hétfőn is jeleztek tüzeket, ezeket kedden délre sikerült eloltani. Ezután lobbantak fel a lángok kedd délután a Csornobilszka Puscsa nevű vállalat területén. A céget a honlapja szerint 1992-ben hozták létre a tiltott övezetben lévő erdők kezelésére.

Az oltáson több mint 300 tűzoltó dolgozott, két repülőgépet és egy helikpotert is bevetve. Az orosz katasztrófavédelem is felajánlotta segítségét, de – figyelembe véve, hogy Kijev szerint lényegében háborúban áll a kelet-ukrajnai szakadárokat támogató Moszkvával – az ukrán fél nem hívta be az orosz szakembereket.

Az ukrán belügyminiszter, Arszen Avakov szerint

...de körülötte az erdő is elég veszélyes

Veszélyt azonban így is hordoz magában a tűz: az erőműtől 30 kilométeres körben kialakított zárt zónában lévő növényzet ma is erősen sugároz. Ennek a mértéke méterről-méterre eltérő lehet, és az elviselhető 100 mikroröntgentől, azaz a veszélytelennek tartott sugárzás ötszörösétől egészen akár 3000 mikroröntgenig terjedhet. Ez azt jelenti, hogy

Nem véletlenül jelentek meg gyorsan a megnyugtatást célzó szakértői beszámolók, amelyek szerint a szél a 110 kilométerre fekvő Kijev felől fújt, így semmi nem fenyegeti a 2,6 milliós ukrán fővárost. A Radio Szvobodának nyilatkozó Szergej Mirnij ökológus kijelentette: a mostani tüzektől északra fekvő területek mocsaras, lakatlan vidékek Pripjatytól 30 kilométerre is, így ott sem jelent senkire veszélyt a tűz. Ráadásul az erdőnek olyan része ég, amely a sugárzástól kevéssé szennyezettnek számít – mondta a szakember, aki szerint a legnagyobb gondot ezúttal is az jelentette, hogy a hatóságok nem adtak időben megfelelő tájékoztatást, ezzel is növelve a pánikot.

Szerda reggelre már aktívabban jöttek a beszámolók a tűzről. A helyszínre kiutazott Arszenyij Jacenyuk is, majd visszatérve a kormányfő bejelentette: ezúttal nem kell tartani a sugárzástól, a mérések alapján nem haladta meg a háttérsugárzás a megengedett mértéket.

Sugárturizmus

A legnagyobb veszélyt épp a növényzet jelenti: az aszfalt utakat jobban meg lehet tisztítani a radioaktív portól, a földbe beivódott szennyeződést magába szívó növények azonban sokkal jobban sugároznak. Ez persze csak azokra a területekre érvényes, ahol az 1986-os emberi mulasztásból, szinte szándékosan kiprovokált robbanás után többsugárzó anyag rakódott le. A  sugárzás mértéke a zónán belül is eltérő lehet, de általában igaz, hogy a növények körül jobban kiakad a Geiger–Müller-számláló, mint a mosható aszfalton.

A robbanás miatt kiürített, 29 éve üres Pripjatyot látogató turistáknak – a város szervezett módon legálisan látogatható – külön felhívják a figyelmét, hogy kerüljék a bozótosokat, ne sétáljanak az avarban, maradjanak az utakon. Az épületek belül szintén kevésbé veszélyesek.

A feltámadó szél épp azért lehet veszélyes, mert felkapja a radioaktív port és kilométerekre viheti a sugárzást. A por miatt tilos Pripjatyban a látogatóknak enniük-inniuk a szabad ég alatt és ezért javasolnak hosszúujjú ruhát is.

Oda Buda

A zónán belül 101 település van az egykor 13 ezres Csernobillal és a 47 ezres Pripjattyal együtt, amit ki kellett üríteni 1986-ban. A terület hivatalosan ma is lakatlan, 11 faluba azonban az évek során többen visszaköltöztek. Ma körülbelül kétszáz idős embert tartanak nyilván a 30 kilométeres zónában. (Az erőműtől 10 kilométerre meghúzott körön belül azonban senki sem él.)

A hatóságok tudomásul vették, hogy többen visszaköltöztek a zónába, az idős, saját házukat visszafoglaló embereket nem telepítették ki újra. Helyette évente kétszer mérik otthonaikban a sugárzást, és támogatást nyújtanak az ott élőknek.

Az egykor kiürített települések között van Buda is: ezen a – szláv nyelveken erődöt jelentő – néven csaknem ötven település létezik Oroszországban, Ukrajnában és Belaruszban, ám ide azóta sem tért vissza senki. Az idők során egy-két, esetleg 20-30 embernek újra otthont adó 11 faluból a szerdai tűz miatt három településről ismét evakuálni kellett a lakókat. A hírek szerint Lubjankából és Ilnyiciből nem csak az embereket, de értékeiket, sőt, az ott tartott állataikat is kimenekítették, noha hivatalosan az ott megtermelt terményeket és az ott élő állatokat nem lehet kihozni.

Élet a halott zónában

A csak engedéllyel megközelíthető, 30 kilométeres zóna élővilágáról sok legenda kering: kétfejű farkasokról, mutáns pontyokról vagy épp arról, hogy az itteni erdőket kerülik a madarak.

Az igazság ezzel szemben az, hogy az elmúlt 29 évben az ember nélküli vidéken látványosan gazdagodott az élővilág. A farkas-, medve-, szarvas- és bölényállomány jelentősen nőtt, nem is beszélve a visszavadult lovakról. Az egykor vörös könyvben lévő védett állatok tehát háborítatlanul élnek a zónában. A Pripjaty folyóban valóban hemzsegnek a halak az erőmű közelében is, de nagy méretük nem a torz mutációnak, mint inkább annak köszönhető, hogy évtizedek óta senki sem halássza őket. A denevérek, vidrák és a hüllők populációja is nőtt.

Kutatások ugyan folynak a hosszútávú alacsony háttérsugárzás vizsgálatára, egyelőre azonban konkrét élettani hatást nem sikerült kimutatni. Az mérhető, hogy az állatok szervezetében felhalmozódtak a cézium és a stroncium izotópjai, de hogy ez milyen következménnyel jár, túl azon, hogy húsuk emberi fogyasztásra nem javasolt, egyelőre nem tudni.

Vannak kutatások, amelyek szerint a bodobácsok foltjai megváltoztak a zónán belül, vagy, hogy a pókok hálószövése módosult, de a szakemberek szerint az elmúlt csaknem harminc év egyszerűen kevés volt arra, hogy érdemi következtetést vonjanak le az alacsony háttérsugárzás életre gyakorolt hatásáról.

Árkokat kéne ásni

Egyes beszámolók szerint a fák lehulló leveleit nem dolgozzák fel a mikroorganizmusok úgy, ahogyan ezt sugármentes területeken teszik, így gyorsan növekszik az avarréteg, jelentősen növelve az újabb tüzek veszélyét.

A zárt zónában olyan növénymentes árokrendszert alakítottak ki, amely révén könnyebben lehet elszeparálni egy-egy égő területet, megakadályozva a tűz terjedését. Igaz, a mostani, 400 hektáros tűz arról tanúskodik, hogy a rendszer nem működik, vagy megfelelő források híján nincsen karbantartva az árkok hálózata.

A katasztrófavédelem szerint a helyzetet sikerült teljesen ellenőrzésük alá vonni, veszély nincs, ezért Skirjak arra kérte a lakosságot, hogy ne dőljön be a közösségi hálókon terjesztett pánikkeltő híreknek, mert sem a tűz nem terjed tovább, sem az égett erdő messzire szálló füstje és hamuja nem jelent veszélyt.