Jeb Bush ringbe szállt az amerikai elnökségért

„Újra kezünkbe vesszük a jövőnket" – mondta Jeb Bush, aki a Miami Dade Főiskolán bejelentette, hogy megpályázza a republikánusok elnökjelöltségét. „Amerika jobbat érdemel" – mondta a floridai kormányzói éveit hozva példaként. 

Mint mondta, 2008 is megmutatta, hogy a vezetői tapasztalat fontos része a felkészülésnek. Ezzel arra utalt, hogy az elnökök többsége kormányzó, nem szenátor volt megválasztása előtt. Bush azt mondta, hogy kiáll Izrael mellett, viszont Kubába csak a néppel szolidarítva menne. Azt mondta, értékelhető bevándorlási reformot fogadtatna el, és spanyolul is beszélt a bejelentésen. „Teljesen nyílt minden, ahogy egy elnökválasztási küzdelemnek lennie kell" – mondta, hozzátéve, hogy keményen fog küzdeni.

„A legcsodálatosabb ember jelenti be indulását, Amerikának szüksége van rá, ő a legjobb" – mondta fiáról közvetlenül a bejelentés előtt Barbara Bush volt first lady, aki Miamiban is ott volt.

Fél évig tartó felkészülés után Jebnek a győzelemhez most már élesben kell legyőznie a múlt árnyait, és fel kell vennie a versenyt a fiatalabb, harcosabb konzervatív kihívókkal, valamint a demokraták leginkább esélyes jelöltjével, Hillary Clintonnal. Ha viszont nyolc évvel George W. Bush nem éppen diadalittas távozása után Prescott Bush szenátor másik unokája is beköltözhetne a Fehér Házba, akkor a Bush-család az Egyesült Államok történetének legnagyobb politikai dinasztiájává nőné ki magát.

Floridában kezdte

A 62 éves politikus hét évvel fiatalabb bátyjánál, és gyerekkorukban a család úgy tartotta, hogy John Ellis Bushból, becenevén, a nevei kezdőbetűit összeolvasva Jebből sokkal nagyobb eséllyel lesz elnök, mint George W.-ból. Végül fiatalabb korában lett kormányzó, most azonban idősebben választhatják meg, mint amilyen idősen testvére második elnöki ciklusa véget ért.

Több szálon kötődik Latin-Amerikához, ami az egyre fontosabb latino szavazók miatt is fontos lehet. Egy középiskolai tanulmányúton járt Mexikóban, ott ismerkedett meg későbbi feleségével, Columba Garnica Gallóval, akivel 1973-ban összeházasodtak. Bush 21, felesége 19 éves volt akkor, azóta három gyerekük is született. Felesége révén is folyékonyan beszél spanyolul, de az egyetemen is latin-amerikai szakon végzett.

Miamiba költözve ott volt ingatlanbefektetési vállalatok megalakításánál, mielőtt a republikánusok Dade megyei elnöke lett, és1988-ban már besegített apja elnökválasztási kampányába is.

Már 1994-ben is csak kevéssel maradt le a floridai kormányzóválasztáson, négy évvel később azonban már győzött, és

A második próbálkozásnál már ráfeküdt arra, hogy a demokraták felé húzó társadalmi rétegeket is megszólítsa, emellett a mostani indulásának lebegtetésekor is kiemelte, hogy 1998-ban személyesen ment el több száz iskolába, kereste fel a választókat, amit most sem akar kihagyni. Példaképének azért véletlenül sem nevezte, de korábban méltatta Bill Clintont is, amiért szerinte meghallja az átlagemberek szavát.

Kormányzóként a környezetvédelmet, és az oktatási reformot tartotta egyik legfontosabb célkitűzésének, a közegészségügyet pedig a magánszektorba szervezte ki. George W. Bush megválasztásakor őt is támadások érték, miután néhány floridai szavazaton múlott az elnökség sorsa az elektorokból többet szerző bátyja, és az országosan viszont több szavazatot kapott Al Gore között. Mióta 2007-ben végetért második kormányzói ciklusa, Jeb Bush több vállalat igazgatótanácsában is benne volt, de már négy éve is találgatták, hogy mikor vág bele ő is az elnökválasztásba.

Bevándorlásügyben messze a fősodortól

Politikai pályája kifejezetten sikeresnek mondható, még ha sokan kevésbé is tartják karakteresnek elődeihez képest. Kormányzóként volt néhány kifejezetten konzervatívnak tartott lépése is, de a FiveThirtyEight ábrájából is jól látszik, hogy alapvetően mérsékeltebb a mostani republikánus fősodor nagyrészétől, oktatási és a bevándorlási ügyekben pedig olyan álláspontot képvisel, amit a republikánusok többsége elutasít. Támogatná például, hogy valamilyen úton jogi státuszt kaphassanak egyes illegális bevándorlók, míg az állampolgárság megadásának lehetőségét a republikánus előválasztások szavazóinak 62 százaléka ellenzi. A mérsékeltebb republikánusok szerint nyugodt stílusa is éles kontrasztban áll a Tea Party jelöltjeinek sarkos véleményeivel.

Végül a hivatalos kommunikáció szerint a hálaadási vacsorán átbeszélte a család, besoroltak Jeb mögé, még a korábban az indulásáért nem igazán rajongó Barbara Bush – tavaly azt mondta, elég Bush volt már a Fehér Házban – is teljes mellszélességgel kiállt mögötte. Jeb rá is feküdt a kampányban a volt first lady emlékére, és azt mondta, megütötte a főnyereményt a világ legjobb anyukájával. „Azt hiszem, jó elnök lennék" – mondta decemberben, miután belekezdett a hivatalos bejelentést megelőző esélyfelmérő szakaszba, a lehetséges támogatók és pénzforrások feltérképezésébe.

Az iraki fiaskóba máris beleszaladt

Bush fél éve tartó előfelkészülése azonban felemásan sikerült: ugyan rengeteg pénzt és potenciális támogatót szerzett többek között a jelöltségét támogató super PAC-en keresztül (a szervezeten át lényegében már a hivatalos bejelentés előtt is bőven gyűjthetett pénzt), de egyrészt sokak szerint nem tudta magát teljesen eladni az establishment felé sem, másrészt a felmérések alapján a republikánus választókat még nem győzte meg arról, hogy elkerülhetetlenül egy újabb Clinton-Bush-párharcnak kell jönnie.

Már közben is szembesülnie kellett azzal, hogy

Az NBC News egyik korábbi felmérése szerint általában véve ugyan nem volt borzasztó megítélése George W. Bush volt elnöknek: 35 százalék nyilatkozott róla pozitívan, míg 39 százalék negatívan. A támogatók mellett a kevésbé eltökélt ellenzők szemében Jeb pedig akár úgy is beállíthatja magát, mint aki kvázi képes lesz tisztára mosni a bátyja elnöksége végére megkopott Bush nevet. Azonban az elmúlt hónapokban is látszott, hogy majdnem másfél évig pengeélen kell táncolnia, elég néhány rosszul megválasztott nyilatkozat, egy-egy szerencsétlen elszólás, és máris rásütik a bélyeget, amitől nehezen szabadulhat.

Május közepén máris sikerült beleszaladnia egy kínos helyzetbe, miután feltették neki a kérdést, hogy a mai ismeretek birtokában engedélyezte-e volna az iraki inváziót. Először minden gond nélkül elmagyarázta, hogy akkoriban ő, és Hillary Clinton is a beavatkozás mellett döntött volna, majd megvédte bátyját, aki szerinte tisztában van azzal, mennyi hibát követtek el. Másnap máris magyarázkodnia kellett, hogy rosszul értette a kérdést, végül pedig két nappal később már elég konkrétan kijelentette, hogy a mostani ismeretek alapján nem avatkozott volna be Irakban. A fiaskó miatt azért csóválták a fejüket még a potenciális támogatói is, mert ez egy olyan kérdés volt, amire számítania kellett, miközben már az indianai vallásszabadságot garantáló törvény esetében is eljátszott egy visszakozást.

Apját gyakrabban emlegetheti

„Tudom, hogy a magam útját kell járnom" – mondta, amikor a nevéről kérdezték, és felidézte a floridai kampányait, ahol szerinte már nem fiúként és öccsként tekintettek rá, hanem saját magát tudta mutatni az embereknek. A CNN-nek adott interjúban is azt mondta, meg kell majd különböztetnie magát bátyjától, George W. Bushtól. Az viszont már látszik, hogy anyja mellett apjára is komolyan akar majd építeni. „Apám a legnagyszerűbb élő ember. Ha bárki mást mond, akkor kint lejátszhatjuk" – mondta.

Bush múlt héten, még a bejelentés előtt gyorsan letudott egy európai körutat Németországban, Lengyelországban és Észtországban. Nagyobb hibát nem követett el, ami Mitt Romney legutóbbi útja után, amikor a 2012-es republikánus elnökjelölt az olimpia előestéjén kritizálta a londoni rendezést, már önmagában eredmény. Ebben az esetben pedig a kissé unalmas nem is számít annyira negatív jelzőnek a vizitre. Jeb többek között George H. W. Busht, valamint Ronald Reagant – akinek az idősebb Bush az alelnöke volt – emlegette fel, akik szerinte nagy szerepet játszottak a kelet-európai rendszerek összeomlásában. Üzent Vlagyimir Putyinnak is, és azt mondta, aktívabb szerepet szán az Egyesült Államoknak Oroszországgal és az Iszlám Állammal szemben is.

Sokatmondó volt Bush kampánylogója is, amivel a múlt hét végén álltak elő: még véletlenül sem szerepel benne a Bush név, mégha a Jebben valahol nagyon mélyen ott van az. A JEB! 2016 egyébként láthatóan fiatalos akar lenni, és be is jöhet, de elsőre azért inkább tűnik egy mobilapp, vagy egy rajzfilm logójának, mint egy elnöknek készülő nagy név legfontosabb ismertetőjegyének, amivel küzdelmes hónapokon kell átverekednie magát.

Rekordszámú induló a republikánusoknál

Miközben a demokratáknál alig-alig akar valaki megpróbálkozni Hillary Clinton mellett, a republikánusoknál a verseny ugyanis egyelőre teljesen nyílt: Jeb Bush nem csak nem emelkedik ki a jelöltek közül a felmérésekben, de a legtöbb alapján még csak nem is ő kapná a legtöbb szavazatot, ha most kellene döntésre vinni az előválasztásokat. A volt floridai kormányzó még a rajt előtt meglepetésre lecserélte eddigi kampányfőnökjelöltjét, és a Washington Post szerint a sokkal támadóbb szellemű Danny Diazzal vág majd neki a következő hónapoknak, a közösségi média szerepét helyén kezelve pedig már korábban fiatalokkal és digitális gurukkal is feltöltötték a kampánycsapatot.

A február elején az előválasztási időszakot megnyitó Iowában és New Hampshire-ben járva Bush azt mondta, hogy vidám kampányra készül, ami az optimizmusra épül majd, nem a félelemre. „Ez hiányzik Washingtonból. Arról beszélnek, mi a baj Amerikával, én inkább azt nézem, mi működik jól" – hangzik el a bejelentése előtti este nyilvánosságra hozott első nagyobb kampányvideójában is, amiben azt ígéri, hogy helyreteszi a mostani politikát.

Bushnak azonban nem elég a neve miatti egyensúlyozás, miközben tanácsadói a kormányzóságának konzervatív mérlegével is készülnek, a Tea Party támogatásával előálló Rand Paul, de akár Ted Cruz szenátorok miatt sem elképzelhetetlen, hogy annyira jobbra kell tolódnia az előválasztások során, hogy onnan nehezen tud bizonyos kérdésekben visszalavírozni középre. Romney sem véletlenül érdemelte ki a flip-flop (ide-oda ugráló) jelzőt, az előválasztások alatt próbált megfelelni a párt minél szélesebb bázisának, hogy aztán az elnökválasztáson az egyes kijelentései visszaüssenek rá.

Ráadásul ugyan pénzben és helyi támogatókban is Bush vezet, de vár rá egy házi verseny is vár a március 15-én, a győztes mindent elv szerint szavazó Floridában, ami fontos állomásnak számít majd a maga 99 delegáltjával. Beszállt ugyanis az előválasztásokba egy korábbi protezsáltja, Marco Rubio kubai származású floridai szenátor is, aki ráadásul kifejezetten erős jelöltnek számít. Az pedig már eddig is látszott, hogy ha nem is frontális támadással, de a szintén a mérsékeltebb szavazatokra is utazó jelöltek, mint az indulásának bejelentését egyelőre még lebegtető, több felmérésben is vezető Scott Walker wisconsini kormányzó is megpróbálják majd a múlt emberének, lényegében Hillary Clinton republikánus analógiájának beállítani Busht.

ha sikerül a mérsékeltebb indulók között vezető helyet kiverekednie magának, várhatóan ugyanis jobban megoszlanak majd a szavazatok az egyes jelöltek között. Már 2008-ban John McCain, és legutóbb Romney is részben ezzel a taktikával lépdelt előre a konzervatívabb jelöltek mellett. 1980 óta a republikánusoknál az előválasztásokon mindig a kvázi establishment-jelölt nyert. Azonban a New York Times szerint Jeb gyengébb helyzetből vág neki a kampánynak, mint a bátyja, az apja, vagy éppen legutóbb Mitt Romney.

Augusztus elején már vitáznak

A legutóbbi CNN/ORC-felmérés szerint Hillary Clinton 51-43 százalékkal nyerne Bush ellen, ha most tartanák az elnökválasztást, és az köztük dőlne el. Ugyanakkor Jeb és a kampánycsapata messze van még attól, hogy a hozzá hasonlóan komoly ballasztokat is cipelő volt first lady, szenátor és külügyminiszter elleni ki-ki meccsre készülhetne. Odáig egy különösen szoros republikánus mezőnyön keresztül vezet az út, és még szinte bármi lehet. Már két hónap sincs az első igazi megmérettetésig, augusztus 6-án jön az első vita, amiben csak a tíz legerősebb jelölt vehet részt, és addigra pontosabb képet kapunk az erőviszonyokról.