Nem szólhatsz bele, kivel kötök házasságot

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának pénteki döntésével már a világ 14 országában lehet melegházasságot kötni, azaz az azonos neműek házasságát teljesen egyenlőnek ismerik el a férfi és nő között kötött házassággal. Két másik országban, Izraelben és Mexikó nagy részén ugyan nem köthetnek házasságot a meleg párok, de a külföldön kötött házasságukat ezekben az országokban is teljes értékűnek ismerik el. A világ 76 országában ezzel szemben továbbra is törvények büntetik az egynemű kapcsolatokat, öt államban pedig akár halálbüntetés is kiszabható ezért.

Bár az Egyesült Államok 50 államából 37-ben, valamint Washingtonban eddig is elismerték a melegek és leszbikusok házasságát, és a világon elsőként 14 évvel ezelőtt Hollandia fogadta el törvényesnek a melegházasságot, az amerikai döntésnek így is óriási jelentősége van. A szövetségi legfelsőbb bíróság most egy olyan ügyben hozott döntést, amelyben 16 meleg pár támadta meg négy államnak a házasságkötésüket tiltó törvényeit. A felperesek szerint az alkotmány értelmében őket ugyanolyan jogok illetik meg, mint a heteroszexuálisokat, az állami szintű korlátozások azonban anyagi kárt okoznak nekik, szabadságukban és emberi méltóságukban sértik meg őket.

Nincs különbség házasság és házasság között

A meleg emberek jogegyenlőségének biztosításában az Egyesült Államok évtizedekkel Európa mögött járt, a mostani döntés egy nagyon hosszú folyamat eredménye, mondta az Indexnek Uitz Renáta, a Közép-Európai Egyetem tanára. A döntéssel a bíróság nagyon fontos elveket mondott ki:

• A Legfelsőbb Bíróság eddig a házasság fogalma alatt a különböző neműek közötti kapcsolatot értette, de most továbbléptek.

• A melegek közötti házasság a szabadság és a törvény előtti egyenlőség alkotmányos védelméből következik. Az amerikai alkotmány mindenki számára garantálja az alapjogok védelmét.

• A házasságról szóló döntés befolyásolja az egyén sorsát. Az, hogy ki kivel szeretne házasságot kötni, a legintimebb személyes döntés és az autonómia legtisztább megnyilvánulása. Ennek szabályozásával az állam nem stigmatizálhatja az embereket, és nem okozhat jogsérelmet nekik. Az alkotmány ehhez hasonlóan a legszigorúbban védi az állampolgár egyéni döntéseit a fogamzásgátlás, a családi kapcsolatok, a nemzés és a gyermeknevelés kérdésében. 

• Az állam házasságot a társadalmi rend alappillérének ismeri el. Ha egy pár úgy dönt, hogy mindenben támogatja egymást, a pár kiérdemli a társadalom támogatását, ezért az állam minden elismerést és anyagi támogatást megad nekik.

• Az egyházak a házasságról folyó társadalmi vita résztvevői. Álláspontjukat kifejthetik ebben a kérdésben, véleményüket nyílt vitában ütköztethetik a melegházasság támogatóival, de az nem lehet döntő a meleg párok kapcsolatának állami elismerésében.

• Az alkotmány nem teszi lehetővé az USA egyik állama számára sem, hogy kizárja az azonos nemű párokat az olyan házasságból, amit az ellenkező neműek számára lehetővé tesz.

• Több százezer azonos nemű pár nevel vér szerinti vagy örökbefogadott gyermeket, ezt ma már a tagállamok többsége lehetővé teszi. Ez erős törvényi elismerése annak, hogy a melegek és leszbikusok is létrehozhatnak szerető és támogató családot.

Uitz Renáta szerint a Legfelsőbb Bíróság döntésének egyik legfontosabb eleme, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektet az egyéni autonómiára és méltóságra. A konzervatív egyházi szervezetek korábban élesen támadták az azonos nemű párok gyermekneveléssel kapcsolatos jogait. Uitz Renáta szerint az ítéletnek azért is van nagy jelentősége, mert a bíróság erről nem kíván vitát nyitni, elfogadja, hogy a gyermekek nincsenek nagyobb veszélynek kitéve egy azonos nemű mint egy heteró párok által családban. 

Anyagi kérdés is

Az, hogy ez a döntés nem korábban, hanem csak most születhetett meg, az amerikai jogrendszer sajátossága. Eleve csak a bírósági döntések töredéke jut el a legfelsőbb bírói fórumig, és bíróság szabadon választja ki, melyik ügyben dönt.

A döntés azért most született meg, mert a megelőző bírói fórumokon ellentétes döntéseket hoztak a melegházasság alkotmányosságáról.  Uitz Renáta szerint ez jelentős részben a sok évtizedes tapasztalattal rendelkező amerikai melegjogi- és polgárjogi szervezetek perstratégiájának is köszönhető. Sikerült a fellebviteli bíróságok között olyan erős ellentmondást generálni, ami szükségessé tette a legfelsőbb bíróság beavatkozását.

Ha ugyanis a legfelsőbb bíróság ebben a kérdésben nem dönt, akkor szövetségi államonként eltérő lett volna a meleg párok jogállása az Egyesült Államokban, ami felborította volna a jogegyenlőséget. Sokan érveltek azzal, hogy az olyan államokban élő meleg párok, amelyekben a melegházasságot eddig még nem legalizálták, bármikor elmehettek 37 másik államba házasságot kötni. Csakhogy ezt a lakóhelyükül szolgáló államban nem ismerték el, és ennek komoly jogi következményei voltak.

Itt egyáltalán nem csak érzelmi kérdésekről van szó, hanem húsba vágó, praktikus ügyekről, magyarázta a szakértő. Az el nem ismert meleg házaspárok nem számíthattak a házaspárokat megillető adókedvezményre, plusz szabadságra, nem hozhatták el a gyereket az iskolából vagy nem rendelkezhettek párjuk kórházi kezeléséről. Az emlékezetes Windsor-ügyben a legális melegházasságot kötött Edith Windsor felesége 2009-ben halt meg, és házastársa ingatlanvagyona után 363 ezer dollár örökösödési adót vetettek ki rá. Ha férje vagy a törvény előtt elismert házastársa lett volna a nőnek, akkor ezt az adót nem kellett volna megfizetnie.

Évtizedes lemaradásban az USA

Érdemes megnézni a pénteki döntést abból a szempontból is, hogy miért és hogyan jutott el az amerikai társadalom és jogrendszer eddig a pontig. A jog a hétköznapi élet viszonyait írja körül, és számos kérdésben a társadalom nagy részének igazságérzetéhez igazodik. Ahogy a viszonyok változnak, és a társadalom fejlődik, lassan ugyan, de változik a jogrendszer is. Egy-egy jelenség jogi körülírása aztán visszahat a társadalom életére is.

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága például 1857. május 6.-án úgy határozott, hogy a feketebőrűek nem számítanak állampolgárnak. 1896-ban a Legfelsőbb Bíróság az "elkülönítve, de egyenlően" elve alapján törvényesnek mondta ki, hogy a feketéket megkülönböztessék, külön helyeket lehessen kijelölni számukra a buszokon, vonatokon, a köztereken, kórházakban, iskolákban, az éttermekben vagy a temetőkben. A feketék csak 1957-ben kaptak szavazati jogot az USA-ban, de még ekkor sem járhattak a fehérek iskoláiba és egyetemre, egy 7 és egy 9 éves afroamerikai fiút pedig 1958-ban azért ítélt javító-nevelő intézetbe a bíróság, mert játék közben megpuszilták egy fehér kislány arcát. Mai szemmel nézve ez érthetetlen, elfogadhatatlan és botrányos. Ugyancsak nehezen hihető, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága még 1986-ban is természet elleni fajtalanságnak és büntetendőnek találta két azonos nemű felnőtt között a szabad belegyezés alapján (nem pénzért) létrejött szexuális kapcsolatot, amikor Nyugat-Európában ez már régen nem számított büntetendőnek.

A jog más módon is csak lassan reagált az életviszonyok változására. Magyarországon például a jogrendbe csak 1977-ben került be a férfi és nő élettársi kapcsolata, addig csak a bírói gyakorlat használta ezt a fogalmat. Spanyolországban csak 1981-ben engedélyezték a válást, Írországban pedig csak 1997-ben (a Vatikánban, Andorrában és San Marinóban most sem lehet felbontani a törvényes házasságot). Írországban ehhez képest igencsak gyorsan, 2015-ben egy népszavazás után a melegházasságot is elismerték. 

60 százalék a melegházasság mellett

Az Egyesült Államokban az azonos neműek házasságának támogatottsága az elmúlt évek során jelentősen megerősödött. Míg a Gallup felmérése szerint tíz évvel ezelőtt csak a megkérdezettek 27 százaléka támogatta az azonos nemű párok házasságának törvényes elismerését, idén már 60 százalék mondta ugyanezt. A növekedés összefügg az idősebb generációk kiesésével. Míg 1996-ban az 50-64 éves korosztály körében csak 17 százalék volt a melegházasság támogatóinak aránya, 2015-ben ebben a korosztályban már 45 százalék.

Uitz Renáta szerint a társadalom fejlődése hatással van a törvénykezésre és igazságszolgáltatásra is.  A mostani perbe is közel száz civil szervezet, egyház és szakértői csoport kapcsolódott be beavatkozóként és írta meg véleményét a bíróságnak. Az alapjogok védelme, az alkotmányosság megállapítása azonban nem közfelkiáltás kérdése. Jelen esetben tisztán emberi jogi döntésről van szó, nem az történt, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság beszállt volna az erről a kérdésről folyó népszerűségi versenybe. A döntésnek ugyanakkor komoly hatása lehet az erről a kérdésről továbbra is folyó társadalmi vitára az Egyesült Államok határain túl is.

Mielőtt beszáll a vitába, javasoljuk, hogy olvassa el a Labrisz Egyesület érveit és ellenérveit a melegházasság kérdéséről>>>