Árpád
3 °C
12 °C

Obama az első elnök, aki börtönben járt

GettyImages-158204959
2015.07.17. 00:33
Az amerikai börtönök végtelenül túlzsúfoltak, és számos visszásság kíséri a büntetés-végrehajtási rendszert, aminek reformját az elmúlt elnökökhöz képest rengeteg kegyelmet kiosztó Barack Obama is célként tűzte ki. Az elnöki örökségén is dolgozó Obamának elsősorban egy börtön felkereséséhez hasonló gesztusokra futja, a valódi reform a kongresszuson múlik. Azonban nem biztos, hogy sokáig várni kell valamilyen változásokra, ugyanis ez azon ritka ügyek egyike, amiben kétpárti egyetértés is mutatkozik a demokraták és a republikánusok között.

Barack Obama az első amerikai elnök, aki hivatali ideje alatt felkeresett egy szövetségi börtönt, amivel még nagyobb súlyt akart adni a büntetés-végrehajtási rendszer reformját sürgető szavainak. Obama egész héten hangsúlyozta, hogy a börtönök túlzsúfoltak, emiatt túlságosan sok pénzt visznek el, egyenlőtlenül bánnak a kisebbségekkel, a rabok szabadulás utáni újrakezdését segítő rendszerek pedig nem működnek megfelelően.

Obama csütörtökön Oklahoma mellett látogatta meg az El Reno börtönt, ahol nem erőszakos bűncselekmények elkövetőit tartják fogva. Az elnök hat előre kiválasztott elítélttel is elbeszélgetett, írja a Vice, ami egy dokumentumfilmet is forgatott a helyszínen. „Ezek a fiatalok hibákat követtek el, amik nem sokban különböznek azoktól, amiket én, és sokan elkövettek" – mondta Obama a találkozó után. A Vice szerint felidézte, hogy egyetemi évei alatt bevallottan füvezett, és a kokaint is kipróbálta.

Szerinte az Egyesült Államoknak különbséget kell tennie az erőszakos bűnözők, és olyan emberek között, akik „hülyeségeket csináltak". Mint mondta, sok fiatal nem erőszakos drogügyek miatt kerül börtönbe. „A börtönök többek között azért túlzsúfoltak, mert ezek az emberek több tíz év börtönbüntetést kapnak, miközben több forrást kellene fordítani a felvilágosításra, támogató rendszerekre és rehabilitációra" – mondta.

A találkozó után Obamának megmutattak egy olyan, most üresen álló kétfős cellát is, ahol általában pótággyal három rabot is fogva tartanak.

Obama megkegyelmezett

A Fehér Ház egész héten kiemelt figyelmet szentel a büntetőjogi rendszernek. Obama mindjárt azzal indította a hetet, hogy eltörölte 46 olyan elítélt büntetését, akiket valamilyen nem erőszakos drogvétség miatt csuktak le. Közülük 14-en életfogytiglani börtönbüntetésüket töltötték, de az elnök szerint a büntetésük messze nem volt arányban azzal, amit elkövettek.

A Fehér Ház nem a semmiből választotta ki a kegyelemre a rabokat, rengeteg kérvény érkezett az igazságügyi minisztérium kifejezett felhívására. Ez olyannyira nem nevezhető szokványosnak, hogy Obama most már több rab büntetését törölte el, mint bármelyik elnök Lyndon B. Johnson óta. A Fehér ház pedig azt is jelezte, hogy Obama nem fog ennyinél megállni, még jó pár kegyelmet tervez elnöksége végéig, de "önmagában a kegyelmek osztásával nem lehet helyrehozni a büntetőpolitika évtizedes mulasztásait".

„Ez csak a jéghegy csúcsa, ez a 46 ember szerencsés volt" – mondta a CNN-nek Julie Stewart, a Családok a Kiszabható Minimumbüntetés Ellen szervezet alapítója és elnöke. Szerinte több mint kétezer elítélt ülhet hasonló bűncselekmények miatt, mint az Obama döntése alapján hamarosan szabadon engedett rabok, elnöki kegyelem pedig nem juthat mindegyiküknek.

A magánzárkákat is felülvizsgálják

Obama nem is állt meg ennyinél, kedden már jó háromnegyedórás beszédet mondott az amerikai büntetés-végrehajtási rendszer hiányosságairól, és egy sor nagyívű javaslattal állt elő, amik lényegében az ítélet kiszabásától a szabadulás utáni újrakezdésig lefednék egy rab sorsát. „Legyünk őszinték, sok embernek börtönben a helye" – mondta, azonban utána kifejtette, hogy nem minden esetben ért egyet az egyre szigorúbb büntetésekkel. „A lelke mélyén Amerika a második lehetőségek országa" – hangoztatta a héten többször is. Kemény, de igazságos bíróságokat, és olyan börtönöket szorgalmazott, amik felkészítik az embereket a büntetés letöltése utáni újrakezdésre.

Első körben mindenképpen elérné, hogy a börtönök ne legyenek zsúfolásig tömve. Ehhez bizonyos esetekben a kiszabható minimumbüntetések eltörlésével nagyobb mozgásteret adna a bíróknak és az ügyészeknek, akik így kevesebb bűnelkövetőt küldenének automatikusan, vagy hosszú időre börtönbe. Obama aztán azzal érvelt, hogy a börtönökben tapasztalható állapotok is hozzájárulnak ahhoz, hogy sokan visszaesnek. Megbízta az igazságügyi minisztert, hogy mérje fel, hányszor tesznek büntetésként rabokat a túlhasználtnak nevezett magánzárkába, amit egyes tanulmányokban kontraproduktívnak minősítettek.

Obama a börtönévek alatt több energiát fordítana a különböző hasznos képzésekre, a szabadulás után pedig megkönnyítené a nem erőszakos bűncselekmények miatt lecsukott volt elítéltek munkába állását. Emellé pedig még szavazati jogot is adna nekik. Végül aztán a kört újrakezdve több pénzt fektetne az általános iskolai oktatásba, és segítené a fiatalok elhelyezkedését, vagyis a bűnmegelőzésre koncentrálna.

Azt azért nem lehet mondani, hogy a beszéd közben ne keveredtek volna populista kiszólások is az ötletek közé. „Mennyi mindent tudnék kezdeni 80 milliárd dollárral! Ez rengeteg pénz" – sóhajtott fel az Economist szerint egy ponton a közelgő költségvetési vitára utalva. Ennyi pénzbe kerül ugyanis az egész büntetés-végrehajtási rendszer éves fenntartása az államnak. Aztán elment abba az irányba, mennyi hidat lehetne ebből építeni, meg lehetne duplázni az összes középiskolai tanár fizetését, sőt, el lehetne törölni az egyetemi és főiskolai tandíjakat, ha felszabadulna az összeg.

Van esély republikánus-demokrata egyezségre

Az iráni atomprogramról szóló megállapodás mellett Obama újdonsült lendülettel próbálja belpolitikai fronton is tovább építeni elnöki örökségét, kihasználva közben az elmúlt hetekben neki kedvező széljárást is. Saját hatáskörben azonban elég korlátozott a mozgástere, így arra sürgette a kongresszust, hogy év végéig fogadjon el egy átfogó büntetés-végrehajtási reformot. Egy ilyen reform persze vissza is üthet politikai szempontból, ha a bevezetés után hirtelen megugranak a bűnözési statisztikák, vagy ha például egy ennek keretében kiengedett rab követ el később súlyos bűncselekményt.

Obama azonban nem vaktában vette elő újból a reform kérdését, ugyanis ha nem is minden részletben, de általánosságban ritkán látott kétpárti egyetértés körvonalazódik, republikánus és demokrata szenátorok közösen nyújtottak be kétpárti javaslatokat az elmúlt időszakban. Az egyik alapján a rabok csökkenthetnének büntetésük mértékén, ha a börtönben munkát végeznek és más benti programokban is részt vesznek. Egy másik szerint pedig akár visszamenőleg is változtatnának azoknak a raboknak a büntetésén, akiket crack miatt ítéltek el, amiért korábban különösen súlyos büntetéseket szabtak ki.

A 2016-os elnökválasztási kampányban is vissza fog még térni párszor a túlzsúfolt börtönök képe. Egyszerre kampányol a kötelező minimumbüntetések ellen a 2016-os demokrata elnökjelöltség toronymagas esélyese, Hillary Clinton, akinek férje, Bill Clinton elnökként még pont a börtönök felduzzasztásáért tett, és több republikánus elnökjelölt-aspiráns is. A Tea Party egyik támogatottja, a libertariánus Rand Paul vissza akarja adni a nem erőszakos bűncselekmények miatt büntetésüket leülő rabok szavazati jogát. Rick Perry is azzal érvelt, hogy három börtönt is bezárt texasi kormányzóként.

Megugrott a rabok száma

A pénz részét nézve 80 milliárd dolláros spórolásról nyilván nem lehet beszélni, hiszen az Economist szerint a rabok jelentős része erőszakos bűncselekmények miatt ül. 165 ezer embert gyilkosság, másik 160 ezret pedig nemi erőszak miatt ítéltek el – ha rajtuk kívül mindenki mást elengednének, még akkor is bőven több elítélt ülne amerikai börtönökben, mint Németországban. Arról nem is beszélve, hogy az első körben elengedett, vagy le sem csukott legkevésbé veszélyes rabok egyben a legolcsóbbak is, az Obama által belengetett új képzések indítása a börtönökben pedig nyilván plusz pénzbe is kerülne.

A magyar börtönök is túlzsúfoltak

Márciusban hat magyarországi rabnak ítélt meg kártérítést az európai emberi jogi bíróság a magyarországi börtönkörülmények miatt. Ha az államnak nem sikerül megoldania a túlzsúfoltsági problémát, hasonló perek ezreire számíthat.

2008-ban még csak 14782 rab ült Magyarországon, de számuk folyamatosan nőtt, 2013-ban pedig 18042-vel tetőzött. Tavaly sem lett sokkal kevesebb fogvatartott, a Büntetés-végrehajtási Szervezet évkönyve szerint 2014 végére 17890 rab ült magyar börtönökben. Ez 141 százalékos átlagtelítettséget jelentett. A büntetés-végrehajtás szerint ugyanakkor a férőhely-bővítési programmal 2019-re már 19 ezer rabnak lesz hely a börtönökben, de a túlzsúfoltságot alternatív végrehajtási módszerekkel, pl. a reintegrációs őrizettel is enyhítenék.

A Helsinki Bizottság szerint viszont értelmetlenül szigorodik a büntetőpolitika, és indokolatlanul tartanak előzetes letartóztatásban ezreket. (2014 elején a 18042 fogvatartottból 5053 volt előzetes letartóztatásban, vagyis ült jogerős ítélet nélkül.) A strasbourgi bíróság is hangsúlyozta a fogvatartottak számának csökkentését, és azt javasolta, hogy minél szélesebb körben alkalmazzanak szabadságelvonással nem járó büntetéseket. A jogvédők szerint az új férőhelyek, új börtönök vagy körletek létesítése nem igazán jó megoldás, mert időigényes és csak akkor használna hosszú távon, ha közben a börtönpopuláció növekedése megállna.

Az viszont sokat elmond az egyre inkább tarthatatlan helyzetről, hogy a világ lakosságának csak nagyjából az 5 százaléka él az Egyesült Államokban, mégis a világon bebörtönzött rabok negyede ott tölti büntetését. Ez a lehető leginkább túlzsúfolt börtönöket, és több mint 2,3 millió embert jelent. Az 1970-es évek óta a lakosság arányához képest meghétszereződött a rabok száma.

Börtönbe zártak száma Amerikában, 1920-2013
Börtönbe zártak száma Amerikában, 1920-2013
Fotó: Wikipedia

Ezzel párhuzamosan új tendencia, hogy 1994 óta megháromszorozódott az 50 év feletti rabok száma. Szakértők szerint sokuk már nem jelentene igazi veszélyt, miközben évi 68 ezer dollárba (kb. 19 millió forintba) kerülnek fejenként. Ráadásul az is kiderült, hogy minél tovább van valaki börtönben, annál nehezebben illeszkedhet vissza a társadalomba, miközben sok államban rettentően megnehezítik, hogy az egykori rabok újra munkát kapjanak.

Obama is említette a kisebbségek kérdését, utalt rá, hogy a statisztikák szerint kilencből egy fekete gyereknek egyik szülője börtönben ül. A börtönökben büntetésüket töltő rabok 37 százaléka fekete, 34 százaléka latino, miközben a két csoport aránya a teljes lakosságra vetítve ennél jóval kisebb. Számtalan kutatás bizonyítja, hogy ez a túlreprezentáltság a bíróságok előítéletességéből is fakad.

HRW: Sorra szigorították a törvényeket

1980 óta a szövetségi börtönökben ülő rabok száma 721 százalékkal nőtt, az állami börtönökben a növekedés 30 év alatt 240 százalék volt, írta saját megállapításait 2014-es jelentésében a Human Rights Watch (HRW) emberi jogi szervezet. A nemzetközi összehasonlításban kiugróan sok rab a HRW szerint a törvényhozás téves hozzállásának köszönhető: a törvényekben sorra szigorítják a büntetéseket, és csökkentik a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét.

A szervezet a következőkre mutatott rá jelentésében:

  • 2009-ben 2500-an töltötték tényleges életfogytiglani büntetésüket 18 éves koruk előtt elkövetett bűncselekményekért.
  • Az összes életfogytos rab majdnem egyharmadának (2012-ben 49 081 főnek) esélye sincs a feltételes szabadlábra bocsátásra. Összességében minden kilenc rabból egy életfogytiglan ül.
  • Az összes szövetségi ügyészégi eljárás 40 százalékát teszik ki a bevándorlással kapcsolatos ügyek, a szövetségi börtönökbe bevonuló rabok 30 százalékát ilyen ügyben ítélik el.
  • A 65 év feletti rabok száma néhány év alatt több mint másfélszeresére nőtt (hogy miért, kiderül Ide vezet a három csapás című nagyképünkből).
  • A droggal kapcsolatos bűncselekmények miatt ülők a szövetségi börtönök több mint felét teszik ki, az USA összbörtönpopulációjának pedig 21,3 százalékát.
  • 100 000 fehér férfiből 478 ül börtönben, a fekete férfiaknál ez az arány 3023, a fehér nőknél 51, a feketéknél 129.

„A magas bebörtönzési arány nem jelent feltétlenül problémát, ha komoly bűncselekmények elkövetéséért róják ki a büntetéseket. Ehhez képest az egy éves vagy annál hosszabb büntetésüket töltők több mint fele, 53,4 százaléka nem erőszakos bűncselekményért ül börtönben” – írja a HRW.

Az életfogytiglani büntetést sem csak az erőszakos bűncselekményekre tartják fenn: gyakran drog- vagy vagyon elleni bűncselekények visszaeső elkövetőit is erre ítélik, például a három csapás miatt, ami Európa több országában, így Magyarországon is erősen megkérdőjelezhető büntetés.

Ha valaki játékpisztollyal fegyveres rablást követ el, és elítélik kétrendbeli kényszerítésért is, életfogytig tartó börtönt kaphat. Ha megöl három embert, ugyanez a büntetés csak lehetőség – magyarázta Székely László ombudsman, mi a baj a három csapással. A jogvédők szerint a szabályozás sérti a jogállamiság és a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos elvét, de a hatalommegosztás elvét is, mert kötelező büntetéskiszabási szabályaival elvonja a bírók szabad mérlegelési jogát. A három csapás nevében kapott már szlovák nyugdíjas is három szem szőlőért fél év börtönt, de ez már egy másik történet.

Amerikában az összes rab között 50,6 százalék a szövetségi, és 21,3 százalék az összes amerikai börtönben a drogügyek miatt ülők aránya. Az Urban Institute értékelése szerint a drogügyekben kiszabott büntetések szigorítása volt a legfontosabb tényező 1998 és 2010 között a szövetségi börtönökben ülők számának ugrásszerű növekedésében.

Világviszonylatban is ott a legtöbb rab

Abszolút számok alapján (tehát nem a lakossághoz viszonyítva) az USA messze világrekorder a bebörtönzött lakosságot nézve. De a lakosság arányában nézve sem csúszik vissza sokat, egyedül a Seychelle-szigetek előzik meg. A top tízes listára jellemző, hogy a torzítóan kis méretű szigetországok (és Közép-Amerika legkisebb országa, El Salvador) mellett leginkább csak hangsúlyosan illiberális államok fértek fel rá Amerika társaságában:

Helyezés Ország Bebörtönzött lakosság aránya (100 ezer főből)
1 Seychelle-szigetek 868
2 USA 698
3 St. Kitts és Nevis (hivatalos nevén: Saint Christopher és Nevis Államszövetség) 611
4 Amerikai Virgin-szigetek (az Egyesült Államok külbirtoka) 542
5 Türkmenisztán 522
6 Kuba 510
7 Ruanda 492
8 El Salvador 465
9 Oroszország 463
10 Thaiföld 452

Forrás: International Centre for Prison Studies, az egyes országok nevére kattintva érhető el adatlapjuk az ICPS oldalán.  Magyarország 183/100 ezres arányával a 79. a listán.

Jan van der Weijst világtérképén szintén az ICPS adatai alapján az egyes országok méretét a bebörtönzött összlakossághoz igazította. Érdemes megjegyezni, hogy Kínában (ahol azért szintén nem kritikátlan az igazságszolgáltatás) több mint négyszer annyian laknak, mint az USA-ban, mégis kevesebben vannak börtönben. A két óriást Oroszország egészen összetöpörödve követi a dobogón, Kanada pedig szinte eltűnt Észak-Amerikából:

Állami szinten is lehet lépni

Az egyre szigorúbb ítéletek hívei azzal érvelnek, hogy az országos bűnözési statisztika visszaesett, mióta több ember ül börtönökben. Az 1990-es években kezdett esni a bűnesetek száma, és még a 2000-es években is folyamatosan csökkent, azonban többen is megkérdőjelezik, mennyiben függött ez össze az egyre zsúfoltabb börtönökkel. Az Economist szerint a Brennan Centre for Justice elemzőközpont azt állapította meg egyik tanulmányában, hogy hogy a vagyon elleni bűncselekmények számának csökkenésénél legfeljebb 12 százalékban számíthatott a 90-es években, hogy több ember ült a börtönökben. Statisztikák szerint a börtönöket megtöltő államokban nincs kevesebb bűncselekmény, mint azokban, ahol kevesebb rabot ültettek le.

A legtöbb rab egyébként is állami, nem pedig szövetségi börtönökben ül, ezért Obama eltökéltségén kívül a kormányzók, helyi törvényhozók is kellenének a leginkább átfogó reformokhoz, amik egyes helyeken már el is indultak. New Yorkban például már elérték, hogy az ügyészek kevesebb embert küldjenek börtönbe, és csak a legveszélyesebbekre koncentráljanak, ez pedig nem rontott a bűnözési statisztikákon. Ahhoz pedig rendőrségi, hírszerzési információt is felhasználhatnak, hogy eldöntsék, ki minősül tényleg veszélyesnek. Így adott esetben különbséget tudnak tenni két olyan ember között, akik közül egyik sem ült még börtönben, de az egyik valóban nem követett el előtte még más bűncselekményt, a másik pedig esetleg a gyanú szerint tanúk megvesztegetésével úszta meg addig a büntetést.