További Külföld cikkek
A zimbabwei esetet mélységesen elítéljük, ami ott történt, az orvvadászat, semmi köze a vadászathoz
– mondta az Indexnek Halmágyi-Takács István, a Safari Club International (SCI) magyarországi elnöke. Az amerikai székhelyű, de nemzetközi szervezet ki is zárta tagjai sorából azt a helyi vadászt, aki az amerikai fogorvosnak, Walter Palmernek segített abban, hogy orvul megöljék Zimbabwe legismertebb oroszlánját, Cecilt.
Halmágyi-Takács Istvánt azért is kerestük meg, mert az SCI azokat a vadászokat tömöríti, akik külföldön hódolnak szenvedélyüknek. Afrika kedvelt vadászati célpont az egzotikus és gazdag állatvilága miatt. Csakhogy a SCI magyarországi elnöke szerint óriási különbség van a legális és az illegális vadászat között, márpedig Walter Palmer és helyi segítői ez utóbbit űzték. Halmágyi-Takács szerint Afrikában az orvvadászat rettenetesen nagy probléma, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az ENSZ adatai szerint évente 30-40 ezer elefántot mészárolnak le orvvadászok. De az esetek többségében nem sportvadászok követik el ezeket a bűncselekményeket, hanem a nyomorban, szegénységben élő helybéliek, akik így jutnak pénzhez.
Kevés magyarnak van rá pénze
Az orvvadászatban ugyanis elképesztő pénzek, dollárszázmilliók pörögnek. Egy orrszarvú agyaráért például Ázsiában 50 ezer dollárt is el lehet kérni. Halmágyi-Takács szerint ráadásul az Afrikában garázdálkodó orvvadászok egész más pályán mozognak, mint európai társaik, nem véletlen, hogy legutóbb az Egyesült Államok hadseregének különleges erői segédkeztek Afrikában az ellenük folyó harcban.
Walter Palmer a hírek szerint íjjal lőtte ki Cecilt, majd a hosszú ideig haldokló oroszlánnal végül puskával végeztek.
Esélyt adunk a vadnak, az életben maradás esélyét. A mi képességeink szerényebbek. Egytized annyi vadat ejtünk el, mint puskával
- ezt már Glück Balázs, a Magyar Vadászíjász Egyesület főtitkára mondta az Indexnek arról, mi a különbség aközött, ha valaki íjjal vagy puskával vadászik. A zimbabwei esettel kapcsolatban azt mondta, egyértelműen illegális vadászatról van szó, hiszen Afrikában szabad területen nem is szabad veszélyeztetett fajokra vadászni. Glück ugyanakkor úgy tudja, nem túl gyakori, hogy magyar vadászok 30-50 ezer dollárért oroszlánra járjanak vadászni Afrikába.
Igaz, Halmágyi-Takács István szerint az egy "közkeletű tévedés", hogy külföldön vadászni drága mulatság. Az SCI magyarországi elnöke azt mondta: a vadászturizmus olyan, mint a normál turizmus, vannak drága és olcsó utak. "Az olcsóbb vadászati lehetőségek megegyeznek egy görög családi nyaralás árával, a határ persze a csillagos ég" - mondta. De a legfontosabb szerinte az, hogy az orvvadászattal eltérően a legális vadászat teljesen ellenőrzött tevékenység. A legkedveltebb vadászhelyek egyébként Dél-Afrikában és Zimbabwében vannak.
A trófeavadászok évente nagyjából 600 oroszlánt ölnek meg legálisan Afrikában. A Washington Post cikke szerint a 600 oroszlán 64 százaléka amerikai vadászok számlájára írható.
Antilop már pár száz euróért akad
Az afrikai nemzeti parkokban és azok vonzáskörzetében tilos a vadászat. A legálisan vadászók egy kerítéssel elzárt, ellenőrzött területen ejthetnek el csak vadat. Persze nem egy ketrecre, hanem több ezer, esetleg több tízezer hektáros területre kell gondolni. A vadász pedig végig ellenőrzés alatt áll, kezdve azzal, hogy odahaza felszáll a repülőre - állítja Halmágyi-Takács.
Ahhoz ugyanis, hogy fegyvert vigyen egy idegen országba, engedélyekre van szüksége és a légitársaságnak is be kell jelentenie, mi van nála. Így amikor megérkezik, ellenőrzik az engedélyeit és addig kontroll alatt tartják, amíg el nem hagyja az országot. Jellemző, hogy állandóan vele van egy úgynevezett hivatásos vadász (PH - professional hunter). Halmágyi-Takács szerint a PH-k komolyan veszik a munkájukat, mert a legkisebb szabálytalanság esetén elveszíthetik a jogosítványukat. A PH-n kívül pedig rendszerint a külföldi vadásszal tart az adott területet felügyelő állami vadvédelmi szervezet embere, akinél géppisztoly van. Utóbbi nem csak arra figyel, hogy a vadász ne kövessen el szabálytalanságot, de az orvvadászoktól is megvédi a társaságot.
És hogy mindezért mennyit kell fizetnie a vadászoknak, az sok mindentől függ. Egyrészt attól, hogy milyen vadat akarnak elejteni. Antilopokból például viszonylag sok van, azokra már néhány száz euróért vadászhatnak, de a ritka állatokért, mint például az oroszlán vagy a kafferbivaly, 30-50 ezer dollárt is elkérnek. De függ az összeg attól is, hogy azon a helyen, ahol vadásznak, mennyire gyakori az adott vad. Ha szinte biztos, hogy belefutnak egy oroszlánba, akkor annak elkérik az árát, de ha kevés az esély rá, akkor lehet, hogy csak tízezer dollárt kell perkálniuk érte. Igaz, ha nem is látnak oroszlánt, akkor elbukják a pénzt.
Oroszlánt akar? Maradjon három hétre!
A legális vadászat helyi szervezői persze trükkösek, ahogy a vadászatból élő afrikai államok is. Éppen ezért általában kikötik, hogy egy-egy állat elejtéséért minimum hány napot kell az országban töltenie a vadászoknak. Például egy kafferbivaly lelövéséhez minimum 14 napot, egy oroszlán elejtéséhez pedig legalább 21 napot kell ott tartózkodniuk. És fizetniük a napidíjat az államnak, fizetni a szállást, ellátást, a vadászatot szervező cég díját, sőt, minden egyes elejtés pénzbe kerül. Márpedig ha valaki 21 napot van ott, akkor jó esetben nem csak egy vadat lő, ez pedig újabb és újabb bevételt hoz a vadásztársaságnak és az államnak.
Ez egy hatalmas üzlet, ahol az erkölcsi és etikai szempontok gyakran az anyagi szempontokkal szemben állnak - mondta az Indexnek Glück Balázs. Ugyanakkor a Magyar Vadászíjász Egyesület főtitkára szerint az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a befolyt összegekből tartják fent ezeket a veszélyeztetett állatokat, így a vadászat lényegében hozzájárul a fajok fenntartásához.
Úgy is lehetne mondani, hogy ugyan jó néhány oroszlán meghal, de ennek a többszörösét tartják fent, etetik
- magyarázta Glück. Hasonlóan érvelt Halmágyi-Takács István is, mint mondta, csak az SCI tavaly tízmillió dollárt áldozott vadmentésre, vadvédelemre, szaporításra. Szerinte a vadászok érdeke is az, hogy ezek az állatok fennmaradjanak.
Igaz, a rendszer kritikusai szerint a vadászok által befizetett pénzeknek csak egy töredéke jut valóban jó helyre. A BBC cikke szerint miközben a vadászok átlag 16 millió forintnak megfelelő összeget pengetnek ki egy oroszlán kilövéséért, egy 10 tagú zimbabwei család mindössze 1-3 dollárt (280-840 forintot) kap egy évre azért, hogy engedjék a földjükön a vadászatot.
A 16 milliót a minnesotai fogorvos is leperkálta, így engedélye volt. Cecil kilövése azért nem volt szabályos, mert ő a Hwange nemzeti parkban élt, annak a területén belül tilos lett volna megölni. A zimbabwei hatóságok azt gyanítják, hogy Palmerék úgy csalogatták ki a parkból egy autóra kötött vérző állattetem segítségével egy magánterületre, ahol már azt gondolták, hogy következmény nélkül lelőhetik. Az oroszlánra Palmer íjjal és nyíllal lőtt rá, de nem ölte meg rögtön, csak megsebesítette. Az állat 40 órán keresztül haldokolt. Végül egy újabb, ezúttal már puskalövés kellett ahhoz, hogy elpusztuljon. A nyakörvét és annak nyomait úgy próbálták elrejteni, hogy lefejezték és megnyúzták.
Veszélybe sodródtak a kölykök is
A botrány azért is dagadt ekkorára, mert a 13 éves Cecil nem egy átlagos oroszlán, hanem legenda volt. Azzal lopta be magát a helyiek szívébe jó három és fél évvel ezelőtt, ahogy vesztes helyzetben újra falkavezérré tudott válni. Cecil nagyjából tízéves korában vereséget szenvedett nála erősebb, fiatalabb hímektől, és kitaszították a falkából. Ez általában megpecsételi az öregedő oroszlánok sorsát, de Cecil nem sokkal később összeállt egy másik magányos hímmel, Jerichóval, és ketten visszanyerték az uralmat a régió két falkája fölött.
A természetvédők most attól tartanak, hogy Cecil elvesztése Jericho uralmának a végét is fogja jelenteni, az pedig valószínűleg ahhoz vezet majd, hogy elpusztulnak a falkában élő kölykök is. Most éppen hét is van belőlük. Jericho egyedül nem fogja tudni megvédeni őket a vezérszerepet átvevő fiatal hímektől.
Palmer dolgozni már nem tud
Palmer kedden a fogorvosi rendelőjét kénytelen volt bezárni. Szerdán jó száz ember gyűlt oda tüntetni, a bejárathoz plüssállatokat tettek, a tábláikon gyilkosnak nevezték a fogorvost. A rendelő honlapja elérhetetlen, a Facebook-oldalát elárasztják az üzenetek, közöttük még csak nem is azok a legdurvábbak, amelyek az öngyilkosság fontolóra vételére szólítják fel Palmert.
A sajtót bejárta egy köremail, amit Palmer a betegeinek küldött ki kedden. A levél, ami a kritikák szerint nem túl sok megbánást árul el, Cecil halálát illetően nem tartalmaz újdonságot. A fogorvos megismétli, hogy ő abban a hiszemben volt, minden törvényesen, szabályosan zajlik a vadásztúrán, megbízott a felbérelt hivatásos vezetőkben, és fogalma sem volt róla, hogy az oroszlán, amit elejtett, jól ismert helyi kedvenc volt, egy kutatási program alanya. Azt írja, a vadászat az egyik szenvedélye (a családja mellett), a szenvedélyét felelősen gyakorolja, és "mélységesen sajnálja", hogy ebben az esetben mégis ennek az oroszlánnak az elejtéséhez vezetett. "Ez sohasem állt szándékomban" – állítja.
Palmer megjegyzi, hogy az ügynek semmi köze a szakmájához, sem az ellátáshoz, amit a betegeinek nyújt, velük nem is szokott sűrűn a vadászatról beszélgetni, mert tudja, hogy ez megosztó, érzelmileg telített téma, és tiszteletben tartja, hogy nem mindenki gondolkozik egyformán a vadászatról. A betegektől a levélben elnézést kér a kényelmetlenségért, és megígéri, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy mielőbb visszaálljon a normál ügymenet a rendelőben.
A wisconsini medvéről hazudott
Nem mintha makulátlan múlttal Palmer túl sok embert könnyen meggyőzne az ártatlanságáról, de szavahihetőség dolgában különösen rosszul áll most, hogy az amerikai sajtó előásta egy régebbi, vadászként elkövetett bűnügyét.
Egy fekete medvével is törvénytelenül végzett Wisconsinban 2006 szeptemberében, aztán megpróbálta átverni a hatóságokat, hazudott a nyomozóknak is. Wisconsinban lehet vadászni ezekre az állatokra, de csak három meghatározott zónában. Palmernek az egyik zónára volt engedélye, de történetesen éppen jó hatvan kilométerre volt onnan, amikor lelőtte a medvét. A dolgot úgy próbálták elsimítani a társaival, hogy elvitték a tetemet a zónahatáron belülre, kitöltötték a papírokat, mintha csak ott ejtették volna el, de végül mégis lebuktak.
Palmer októberi kihallgatásán még azt hazudta, hogy a medve a zónán belül volt. Az ügynek 2008-ban lett vége, a fogorvos végül elismerte, hogy bűnös és hogy hazudott. Akár 5 év börtönt és sok tízmillió forintnak megfelelő bírságot is kaphatott volna, de végül megúszta 1 év próbára bocsátással és nagyjából 800 ezer forintnyi pénzbírsággal.
A Minneapolis Star Tribune-nek még azt is sikerült előszednie, hogy Palmert 2003-ban engedély nélküli horgászat miatt is megbírságolták Minnesotában.
Palmer nős, két gyereke van, de arra sincs sok esélye, hogy példás családapa szerepben ébresszen maga iránt némi szimpátiát. A lapok azt is megírták róla, hogy 2009-ben egy alkalmazottja szexuális zaklatással vádolta meg. A nő szerint megjegyzéseket tett a mellére, a fenekére és a nemi szervére. Az ügy megegyezéssel zárult. Palmer nem ismerte el, hogy bűnös lenne, viszont kifizetett egy nagyjából 36 millió forintnak megfelelő összeget a volt alkalmazottnak.
A zimbabwei segítők már rács mögött
Palmer profilja a Safari Club International oldalán 43 elejtett állatot sorakoztatott fel, volt ott karibu, bölény, rénszarvas, de jegesmedve és puma is. Egy 2009-es New York Times cikkben a fogorvos azzal hencegett, hogy 100 yardról (nagyjából 91 méterről) képes eltalálni egy játékkártyát a nyilával.
Palmer két zimbabwei kísérőjét már letartóztatták kedden. Az egyikük, Theo Bronkhorst az a hivatásos vadász, aki állítólag kicsalta az oroszlánt a nemzeti parkból az egyik helyi gazda, Hoest Trymore Ndlovu földjére. A másik letartóztatott a gazda maga. Augusztus 6-án állítják őket bíróság elé. A betegeknek szóló körlevélben Palmer azt írja: őt nem keresték meg egyelőre se a zimbabwei, se az amerikai hatóságok, de ha így lesz, áll a rendelkezésükre, bármilyen vizsgálat is indul. Vizsgálat pedig lesz: az Egyesült Államok hal- és vadvédelmi szervezete, az FWS eljárást indított, hogy megállapítsák az oroszlán kilövésének körülményeit, és felfedjék az esetleges törvénysértéseket. Sőt, az ügyben már Josh Earnest, a Fehér Ház szóvivője is megszólalt. Elmondta, hogy az elnöki hivatal meg fogja vizsgálni a Palmer kiszolgáltatását kérő online petíciót, amire már több mint százezer aláírás gyűlt össze.
Tömegek követelik a kiadatását
Közben már 130 ezer aláírás fölött jár a petíció, amely azt követeli az amerikai külügyminisztertől, John Kerrytől és a főügyésztől, Loretta Lynch-től, hogy működjenek teljes mértékben együtt a zimbabwei hatóságokkal és adják ki azonnal Palmert a zimbabwei kormány kérésére. A Fehér Ház hivatalos felületén indított petícióknál az a szabály, hogy ha elérik a 100 ezer aláírót, akkor a Fehér Háznak kötelező reagálni rájuk. Az aláírásgyűjtés Cecil ügyében kedden indult. Eredetileg az volt a kitűzött cél, hogy augusztus 27-re legyen meg a 100 ezer aláírás. Ez végül mindössze egyetlen nap alatt összejött.
Fut emellett egy másik petíció is, ahhoz már 737 ezren csatlakoztak. Ebben azt követelik a zimbabwei kormánytól, hogy ne adjon többet engedélyt veszélyeztetett állatok kilövésére.
Cecil 2008 óta egyike volt annak a több mint 500 oroszlánnak, amelyeket az Oxfordi Egyetemen alapított Vadvédelmi Kutatócsoport műholdas nyomkövetőkkel figyel. A csoport 1999 óta dolgozik Zimbabwében: küzdenek az orvvadászok ellen, helyi fiatalokat képeznek ki állatvédelmi szakemberré, segítenek a helyi gazdáknak, hogy minél jobban megtanuljanak együtt élni az oroszlánokkal. Közleményükben arra figyelmeztetnek, hogy vészesen fogynak az oroszlánok, mára kevesebb mint 30 ezer él Zimbabwében.
Próbálnak tanulni Cecil halálából
A kutatócsoport közleménye szerint a szomorúságuk ellenére tudósként próbálnak tanulni a Cecillel történtekből. A tudomány számára hasznos lesz megfigyelni, mi történik a falkával a vezér halála után. Arra számítanak, amitől a természetvédők is tartanak, hogy a meggyengült szövetség másik tagját is le fogják győzni a fiatalabb hímek, és a kölyköket elpusztítják.
Az oxfordi kutatók Cecil halála óta alig győzik fogadni az adományokat, csak Jimmy Kimmel 150 ezer dollárt gyűjtött a felhívásukra. A technika a túlterheltség miatt akadozik is, a kutatók azért könyörögnek, hogy aki adományozna, de a rendszer épp nem működik, ne feledkezzen meg a dologról, jöjjön vissza később, próbálkozzon újra, ők dolgoznak a fogadókapacitás növelésén.
A pénznek van helye bőven. Azt írják, évi 150 ezer fontba (nagyjából 66 millió forintba) kerül a projekt működtetése, és igazából még bővíteni is kellene. Egy nyomkövetős nyakörv 660 ezer forintból jön ki, és még évente 220 ezer forintba kerül az, hogy óránként letöltsék a műholdas adatokat. Cecil halála most az egész világon felhívta a figyelmet az oroszlánok védelmére, próbálják vigasztalni a kutatók az oroszlánt sirató embereket.
Közben a Washington Post arról ír, hogy miközben a világ Cecilt gyászolja, csendben, szinte bármi médiavisszhang nélkül egy még lesújtóbb eset történt Kenyában. Orvvadászok egy egész elefántcsaládot -egy anyát és négy borját - öltek meg egy nemzeti parkban hétfő éjszaka.