Horvátország percek alatt süllyedt káoszba

Miután szerdán megnéztük a szerb-horvát határon a menekültek egyik újabb útvonalát (Sid-Tovarnik) visszamentünk Horgosra a szerb-magyar határra, hogy ott az átmeneti tábort elhagyó menekültekkel mi is Horvátországba utazzunk. Horgosról a menekültek egy részét (a nagyobb részét) a zombori határra, majd a horvát oldalról a magyar határtól néhány kilométerre található Pélmonostorra vitték.

Elnézve az összes érintett európai országot, Horvátország sem volt a helyzet magaslatán, felkészültsége az emberek fogadására minimum kifogásolható volt, ami később konkrétan káoszba fulladt. Annak ellenére, hogy napok óta pontosan tudták, hogy sokezer ember fog érkezni az országukba.

Már a határon fejetlenség volt: a szerb oldalon található határállomást néha lezárták, néha újranyitották, mi pont jó pillanatban értünk oda, átmehettünk, mögöttünk egy másik újságíró már nem. De a horvát oldalon sem volt más a helyzet: a nap első felében simán átengedték a menekülteket gyalog, amikor odaértünk azonban már rájöttek, hogy a pélmonostori tábor nincs is annyira közel, így a határt lezárták, a felgyülemlett ezernél is több menekültet buszokkal, rendőrségi kisbuszokkal szállították a táborba. Így a délelőtt gyalog átkelők százai nézték a közeli település körforgalmában, és körülötte a füvön fekve, ahogy a menekülteket buszokkal szállítják.

A pélmonostori tábort a menekültek érkezésekor még javában építették, a sátrak nagy része nem állt. Tegyük hozzá, a katonai sátrak szinte teljesen feleslegesek is, mivel a magyar és szerb példából látható volt: azok olyan törökországi állandóságot sugallnak, hogy a menekültek mindkét országban a sátrak mellett, előtt, mögött aludtak inkább. A táborban dolgozó vöröskeresztesek és civilek munkája ellenére a tábor olyan használhatatlan volt, hogy reggelre gyakorlatilag az összes kartonlapot, katonai ágyat és matracot kivitték a menekültek a tábor elé a fűre, a közeli parkokba és benzinkutakra, hogy ott töltsék az éjszakát.

Kora estére a tábor még így is megteltnek volt tekinthető, ráadásul minden elfogyott, amire szükség volt (étel, pokróc). Ennek ellenére nemhogy folyamatosan érkeztek a menekültekkel teli buszok, de 800-900 menekültet szállító vasúti szerelvényeket is küldtek a horvátok a déli terület felől. A tíz előtt érkező kb. 900 embert még beterelték a tábor felé, amivel tényleg valódi káosz lett. Erre jött a hír, hogy még két hasonló szerelvény érkezik éjszaka. Tíz perccel éjfél előtt be is futott az egyik, és végül utolsó.

Fokozandó a káoszt, a szerelvényre intercity kocsit is kötöttek, aminek azonban nem működött a klímája, így a tömött kocsiban a lehúzhatatlan ablakok, és belülről kinyithatatlan ajtók miatt annyira elfogyott a levegő, hogy amikor megállt a vonat, az emberek ütötték az ablakot, és azt mutogatták, hogy nincs bent levegő. Amikor kinyitották az ajtót, egy idős férfi gyakorlatilag ájultan esett ki, őt mentő vitte el, de többen rosszul voltak még hosszú percekig. Gyakorlatilag semmiféle információt nem kaptak, azon kívül, hogy ez itt Horvátország.

De ha ez nem lett volna elég, egy óráig a vonatról sem szállhattak le a menekültek a kirendelt húsz rendőr parancsra várt, mi legyen velük. Ment a találgatás: talán a következő vonatot akarják bevárni, vagy a megtelt tábor miatt szervezkednek. Ebből az lett végül, hogy a vonat a kb 900 menekülttel az állomáson maradt, több óra után leszállhattak, majd mindenki a peronon és az állomás környékén aludt. Hasonlóan a tovarniki helyzethez, ráadásul mára kifejezetten hasonló lett: a több ezres tábort elhagyók mind az állomásra mentek, hogy onnan vonattal vagy busszal jussanak el Eszékre, majd onnan Zágrábba.

Napközben komoly káosz volt az állmosáon a tülekedés a buszokért sokszor dulakodásba, verekedésbe torkollott. A komoly felkészületlenségre pedig a horvát vasúttársaság is bemutatta, amit a magyar szokott: az átlagosnál sokkal több ember vár egy eszékre tartó vonatot, tehát logikusan nem kapcsolunk plusz kocsikat a személyvonatra. Az összesen két kocsival megérkező szerelvényt megrohamozták a menekültek, az eredmény ebben a videóban tökéletesen látható:

A tábor létszáma időközben durván megcsappant, akik maradtak, azokat viszont a horvátok egy remek ötlettől vezérelve egyszerűen csak a magyar határhoz, Beremendhez vitték. Ha már nem volt elég csábító nekik a magyar határ közelsége, akkor meg kell őket fogni, és odavinni. Délután megnéztük Tovarnikot, ahol volt ugyan még kb 1500 ember, de a helyzet sokkal nyugodtabb volt, mint egy-két napja, sokakat elvittek Zágrábba. Az új felállás szerint azonban már a magyar határhoz is viszik őket.

Furcsa volt látni, hogy a valóság végül mindig inkább egy egyszerű facebook-troll komentjéhez hasonlít. Amíg Szerbia és Magyarország kezelte a menekültválságot úgy, ahogy láttuk, a horvátok arról beszéltek, hogy felkészültek a menekültekre, és majd ők megmutatják, hogyan kell ezt csinálni. Aztán megérkeztek a menekültek, a horvátok pedig teljesen szétestek, nem készültek fel rendesen, ennek megfelelően káosz is lett, majd először a határzárat kezdték el belengetni, majd buszokkal kezdték szállítani a menekülteket a magyar határra. A szervezettséget látva nem kizárt, hogy az akció egyeztetve volt a magyar hatóságokkal. Logikát viszont nehéz benne találni.

Több lehetőség is lehet. Az egyik, hogy Horvátország direkt nem készült fel komolyabban, eljátszották a látványos káoszt, hogy aztán bekeményíthessenek. Ez nyilván cinikus, szomorú, aljas. A másik, hogy mindent komolyan gondoltak, de annak, de még úgysem készültek fel eléggé, hogy nagyjából látták, mennyi emberről is lehet szó. Az viszont valószínű, hogy a bénázás és a káosz ellenére a menekültek jobb emlékeket őriznek majd Horvátországról, mint Röszkéről.