Ausztriában nyoma sincs a káosznak

Csak szombaton 12-13 ezer menekült érkezett Ausztriába, de egész héten kemény menet volt. Így a vasárnapi nickelsdorfi látogatásunk után átmentünk Bécsbe, hogy megnézzük, ők hogyan birkóznak meg a problémával, illetve, hogy vajon miért nincsenek tovarniki, vagy pélmonostori jelenetek, miközben Ausztriába ugyanannyi menekült érkezik, mint Szerbiába, Horvátországba, vagy Magyarországra, és ugyanúgy el is hagyják az országot, mint a többieknél.

Két dologban lehetne megfogni a különbséget: kormányzati akarat és információ. A fent említett országokban az egyikből nincs, a másikat pedig valamiért nem hajlandóak megosztani azokkal, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, hogy ne legyen káosz. Ez a cikk nem egy átfogó elemzés az osztrák rendszerről, csak egy riport a bécsi menekültkezelésről annak fényében, hogy végigéltük a magyarországi helyzetet, megjártuk Szerbiát, és élőben néztük végig Horvátországban a káoszt.

Az osztrákok a nickelsdorfi elosztótáborból buszokkal szállítják a menekülteket a helyi vasútállomásra ahonnan több helyre is indítanak menekültekkel teli vonatokat. Van ami egyenesen Salzburgba, az osztrák-német határhoz megy, van amelyik a bécsi főpályaudvarra, vagy a bécsi nyugati pályaudvarra. Tehát már a határról induló vonatokkal szétszórják a menekülteket, hogy sehol ne legyen olyan helyzet, mint például a horvátországi Tovarnikban.

Megnéztük mindkét bécsi pályaudvart és környékét, valamint egy bécsi ideiglenes befogadóközpontot is.

Az új főpályaudvar (Hauptbahnhof) hátsó, földszinti részében és az épület mellett többszáz menekült volt. A menekülteknek lezárt részen két helyen is meleg ételt készítettek és osztottak az önkéntesek. A falon olyanok képei voltak kirakva, akiket családjuk, barátjuk keres, akiket valahol elveszítettek. Egy asztalnál jogi tanácsadás folyt tolmácsok segítségével, minden információ ki van írva több nyelven.

Az egyik osztrák jogász elmondta, a kérdések többsége praktikus: Hogyan juthatnak el Németországba? Vehetnek-e jegyet legálisan? Nyitott-e az osztrák-német határ? Mi van akkor, ha nincs útlevelük? Mi van akkor, ha azon kevesek közé tartoznak, akiket regisztráltak már valamelyik országban azok közül, amiken keresztülhaladtak? Stb.

A válaszok pedig a jelen állás szerint: Közvetlen vonattal Passauba, vagy buszos átszállással Salzburgon keresztül. Igen nyitott, de mindenki papírjait ellenőrzik a határon. Ha valakinek nincs útlevele, akkor leszállítják a buszról, vonatról, de már Németországban, és egyelőre még senkit nem küldött vissza Németország. Sem Ausztria, sem Németország nem küldi vissza a regisztráltakat egyelőre (az osztrákok tapasztalatai szerint a regisztráltak 90%-át Magyarországon regisztrálták).

A jogi tanácsadó mellett szintén a pályaudvaron gyermeksarkot alakítottak ki, ahol több szakember foglalkozik a gyerekekkel. Bécsből egyébként normális, menetrendszerinti vonatokra vehetnek jegyet a menekültek. Egy napnál általában senki sem marad többet a vasútállomásokon. A főpályaudvarról átmentünk a bécsi nyugati pályaudarhoz (Westbahnhof), ahol épp az éjszakai szálláshelyeiket foglalták el azok a menekültek, akik már nem tudtak elmenni az utolsó vonattal, így meg kell várniuk a hétfő reggelt. Ez a szállás közvetlenül a pályaudvar mellett van.

De ahogy megtudtuk, csak Bécsben legalább 6-7000 ágy van, amit a menekültek igénybe tudnak venni. Használaton kívüli katonai épületek, a vasúttársaság épületei, sportlétesítmények. Ezeket azért tartják fent, hogy akik nem tudnak azonnal továbbutazni, akár pénz, akár családtagok bevárása miatt, azok se töltsék az éjszakát szabad ég alatt. Ezekről a lehetőségekről pedig folyamatosan tájékoztatják a menekülteket, akik körül rengeteg önkéntes tolmács dolgozik a pályaudvarokon, illetve ideiglenes táborokban.

Az egyik ilyen ideiglenes szállást múlt hétfőn nyitották Bécsben a Duna parthoz közel egy nagyobb és egy kisebb atlétikai csarnokban. Mindkét csarnokba bementünk: a nagyobbikban az egyedül utazó férfiak szállhattak meg, a másikban a családok. Egy ügyeletes rendőr, egy biztonsági és néhány ügyeletes orvos mellett rengeteg önkéntes dolgozik itt. A nagyobb csarnokba 1800 ember, míg a másikba 600 fér el kényelmesen, de tele még soha nem volt.

Az étel készítéstől az információ szolgáltatásig rengeteg dolgot csináltak. Elmondták, a kormány adta az infrastruktúrát, az önkéntesek pedig egy Facebook-csoportban megszervezték magukat, mindenki jelzi, kinek mikor jó, majd valaki megcsinálja a beosztást. Többször volt, hogy már ki kellett írniuk, hogy ne jelentkezzenek többen, megvannak elegen bőven.

Nem tűnik egyébként annyira bonyolultnak, és épp a horvátországi riportunkból derül ki, hogy valójában nem is az: ha az az érdeke egy kormánynak, hogy a megérkező menekültek emberséges elbánásban részesüljenek, és a lehető legtöbb információt és segítséget megkapjanak ahhoz, hogy továbbutazhassanak azokba az országokba, ahová szeretnének, akkor egy nagyobb tömeg is kezelhető. (Azért azt ne feledjük, hogy Ausztriában egy jelentős arab közösség él, akik a menekültek segítségére vannak.) Ha nem ez az érdeke, akkor káosz lesz. Az uniós szabályokra hivatkozás az utóbbi hetek, hónapok történéseit nézve pedig tényleg olyan, mint komolyan venni egy Fodor Gábor közleményt.

• Pontos szervezés, hogy sehol ne tudjon kialakulni kezelhetetlen helyzet
• Önkéntesek bevonása, azokkal való együttműködés
• Folyamatos informálás minden szinten

Ehhez képest Horvátországban, Pélmonostorban öntötték a menekülteket egy felkészítetlen, használhatatlan menekülttáborba, ahol nem volt elég élelem. Majd ezer menekülttel megállt egy vonat a pályaudvaron, és onnantól másnapig a menekülteknek senki egy szót nem mondott. Magyarországon pedig hétfő hajnalban, a leghidegebb napszakban több mint háromezer, részben kisgyermekes családot hajtottak át a határon úgy, hogy előtte hosszú órákig váratták őket buszokon, vonatokon, majd sem a vöröskereszttel, sem a civilekkel nem egyeztették, akik fogadhatták volna rendesen őket.

Riportunk a jelenlegi helyzetre vonatkozik, amelyben Németország befogadja a menekülteket. Ha ez megváltozik, újra megnézzük.