Ki fog lemondani Merkel Nobel-díja miatt?

Az indokolatlanul odaítélt Nobel-békedíjak versenyét valószínűleg Barack Obama (2009) nyeri orrhosszal az EU (2012) előtt, de a díj 114 éves történetében korábban is nagy vitákat kavart egy-egy díjazás. Vagy épp annak elmaradása.

Nem lesz ez másként akkor sem, ha valóban Angela Merkel német kancellár nyeri a díjat – amelyet az orvosi, fizikai, irodalmi és a csak 1968-ban alapított közgazdasági Nobel-díjjal ellentétben nem a Svéd Királyi Akadémia, hanem norvég parlamentből választott bizottság ítéli oda –, elvégre már olyan is volt, hogy a bizottság valamely tagja a döntés után tiltakozásul le is mondott tisztségéről.

Biankó-díj Obamának

„Obama támogatói közül is sokan elismerik, hogy díjazása hiba volt” – írta visszaemlékezésében a Nobel-bizottság titkári posztjáról 25 év után tavaly lemondott Geir Lundestad. Vele ellentétben a bizottság elnöke, jelenleg az Európa Tanács főtitkára Thorbjorn Jagland – akit Lundestad szerint nem szabadott volna erre a posztra kinevezni – 2011-ben azt mondta: indokolt volt a 2009-es döntés – Obama ekkor három hónapja volt hivatalban –, mert az amerikai elnök előremozdította a nukleáris leszerelési tárgyalásokat Oroszországgal és „azonnal hozzákezdett, hogy hidat építsen a muszlim világ felé” – ehhez képest az orosz-amerikai viszony a hidegháború óta nem volt ilyen rossz, a muszlim világhoz vezető híd pedig alapjait pedig inkább aláaknázni sikerült semmint lerakni. Obama második elnöki cikusának végére a várakozások tehét nem teljesültek.

Obama mégis átvette a díjat, pedig le is mondhatott volna róla, ahogyan tette 1973-ban Le Duc Ho. Az észak-vietnami politicus Henry Kissingerrel közösen kapta meg a kitüntetést, de úgy vélte, hogy korai, hiszen a háború még nem ért véget. az amerikai külügyminiszter ellenben átvette a sajátját.

Náci börtön rabja se legyen Nobel-díjas

Kettejük díjazása nagy vitákat váltott ki, a norvég bizottság két tagja le is mondott. Csakúgy, mint 1934-ben, Carl von Ossietzky kitüntetésekor, igaz ott utólag talán inkább a tiltakozónak kellene magyarázkodnia azért, mert nem tetszett neki, hogy egy elítéltet illetnek a díjjal. Valóban,  az újságíró ekkor tényleg börtönben ült, a náci Németországban. A pacifista újságíró korábbi cikkeivel vívta ki a Nobel-bizottság figyelmét, amikor a versailles-i szerződés német megsértéséről írt, jelezve, hogy Berlin újjászervezi légierejét, megerősíti hadseregét. Ezért másfél évet ült. A Reichstag felgyújtása ürügyén előzetes letartóztatásba került, egy lágerben halt meg 1938-ban, a díjat nem vehette át személyesen. Adolf Hitler ezután minden németnek megtiltotta, hogy elfogadja a Nobel-díjat.

Utoljára 1994-ben mondott le tiltakozásul a Nobel-bizottság valamely tagja: ekkor Jasszer Arafatot, a PFSZ elnökét, Jichak Rabin izraeli kormányfőt és Simon Peresz izraeli külügyminisztert tüntették ki a palesztin kérdés rendezéséért tett erőfeszítéseikért. Valóban, előremutatónak tűnt a Palesztin Hatóság létrejöttének utat adó egyezmény, bár, tekintve, hogy egy évvel később Rabint megölte egy zsidó szélsőséges, 2000-ben pedig a területi kérdésekben megbukott tárgyalások után kitört a második intifáda – amit lehet, hogy most épp a harmadik követ – ez a siker is rövidtávúnak bizonyult.

A tiltakozás elsősorban annak szólt, hogy Arafat terrorista, más kérdés, hogy a fegyveres eszközök más emberi jogi harcosnál, aki viszont köztiszteletnek örvend: Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus fegyveres szárnyát is létrehozta a dél-afrikai apartheid idején, miközben börtönbüntetését töltötte. A bombamerényleteknek civil áldozataik is voltak a nyolcvanas években. Mandela 1993-ban, egy évvel azelőtt, hogy az apartheiddel szakító Dél-Afrika elnökévé lett volna, elnyerte a Nobel-békedíjat. Ez a döntés nem váltott ki vitát.

Akinek nagyon kijárt volna

Amit viszont nem bocsát meg magának a bizottság, hogy sosem díjazta Mahatma Gandhit, noha az indai erőszakmentes ellenállás ikonikus vezetőjét 1937 és 1948 között ötször is jelölték. Utólag a bizottságban is úgy érzik, erre nem is annyira Gandhinak, mint inkább a bizottságnak lett volna szüksége hitelessége érdekében. Ennek ellenére posztumusz sem adták Gandhinak a díjat, noha ezt az 1974-es módosításig meg lehetett tenni: így kapta meg a repülőgép-szerencsétlenségben 1961-ben elhunyt Dag Hammarskjöld, az ENSZ svéd főtitkára, halálának évében.