Pandora, Gabriella
7 °C
14 °C

A szélsőjobb környékezi a menekültektől tartó német polgárt

4O5A7870 2500
2015.11.17. 14:15
Németországban eddig is volt jobboldali populizmus, bevándorlásellenesség, szélsőjobb, eddig is voltak neonácik, de ezek a jelenségek általában szűk keretek között maradtak, és a civil társadalom, a politika és a média teljes elutasításával találkoztak. A két hónapja tartó németországi menekültválság azonban egészen új jelenségeket eredményezett: menekültszállásokat, menekülteket, újságírókat és politikusokat támadnak meg. Most sem masíroznak egyenruhás neonácik a német városok utcáin, de abban az országban, ahol magyar szemmel nézve még a kereszténydemokraták is liberálisok, sokan aggasztónak tartják, hogy a populista és bevándorlásellenes szólamokra a hagyományosan erős középosztály egy része is vevőnek mutatkozik.

Majd a történelem eldönti, melyik módszer a célravezetőbb. A populista szólamokat kormányzati szintre emelő pragmatikus magyar kormányé, aminek köszönhetően a menekültválságból egy százalékot sem profitált a Jobbik. Vagy a menekültek jogait, a genfi egyezményt, a német alkotmányt és az Európai Uniót következetesen és elvi alapon védő német kormány útja, amit viszont belső harcok emésztenek, veszített támogatottságából, és szükségszerűen teret enged a szélsőséges megnyilvánulások képviselőinek.

Fekete-fehér, igen, nem

Az idegenellenesség erősödése a toleráns Németországban a parlamenti pártok eddigi politikájának kudarcát is jelzi. Miután a bevándorlás témáját már korábban lefoglalta magának a szélsőjobb és a populista jobboldal, ez a demokratikus pártokat rögtön védekező pozícióba tolta. Ebből lett az a mára tarthatatlan fekete-fehér hozzáállás, hogy ha a szélsőjobb nem akar bevándorlókat, akkor a demokratikus pártok annál többet szeretnének. Ha a szélsőjobb a határok lezárását követeli, akkor a másik oldal a nyitott határok mellett érvel. Ez a szemlélet uralkodott a német médiában is, ami a reális kételyeket megfogalmazó hangokat is azonnal szélsőjobbdalinak minősítette Németországban és külföldön. 

Ez azonban semmiképpen nem segítette a pragmatikus lépéseket. A szélsőjobb és a parlamenten kívüli ellenzék így könnyedén tudta koncepciótlannak és tehetetlennek beállítani a német kormányt. Közben a kereszténydemokrata és szociáldemokrata pártok támogatói körében is sok rossz gyakorlati tapasztalat és aggodalom halmozódott fel a menekültkérdésben, ez azonban a PC-kényszer miatt alig kapott kifejeződési lehetőséget. Két hónap alatt közel 200 ezer menekült áramlott be Németországba, ami most fulladozik a feladat súlya alatt. Mára bebizonyosodott: ezekkel az egydimenziós politikai szólamokkal nem lehet megoldani a helyzetet. 

Lángra lobbantak a menekültszállások

Az eddig nagyrészt békés hétköznapokat élő Németországban eddig is jegyeztek fel menekülttáborok elleni támadások, de ilyen sokat még sohasem, mint ebben az évben. Októberig 461 támadást regisztráltak, ezek közül 50 esetben gyújtottak fel befogadóállomást vagy menekültek elszállásolására kijelölt helyet.

A támadások már jóval a menekültek tömeges beáramlása előtt megkezdődtek. Augusztus 22–23-án két napig tartottak a zavargások a Drezda mellett fekvő Heidenauban, ahol egy üresen álló barkácsáruházban 600 menedékkérőt akartak elhelyezni. A szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) demonstrációja utáni tüntetéseket a rohamrendőrök számolták fel, könnygázt kellett bevetni és legalább tízen megsebesültek. Az események után egy időre be is kellett tiltani az utcai rendezvényeket. 

A Baden-Württemberg tartománybeli Weissach im Tal nevű községben egy frissen felújított háromemeletes épület vált lakhatatlanná a tűzben, de lángra kaptak menekültszállások Salzhemmendorfban, Freitalban és Tröglitzben is. Augusztusban maga Angela Merkel állt ki és hirdetett zéró toleranciát minden ilyen cselekedet ellen, Sigmar Gabriel alkancellár pedig csőcseléknek nevezte az elkövetőket. Merkelt Heidenauban ezután a nép árulójának nevezték, dudálással, sípolással próbálták megzavarni, és azt skandálták neki: „Mi vagyunk a csőcselék!”

Baseballütőkkel a menekültek ellen 

A támadások sok esetben még üres vagy berendezés alatt álló menekültszállások ellen történtek, de több közvetlenül a menekültek ellen irányult. Augusztusban Hannovertől délre, a Hameln mellett lévő Salzhemmendorf faluban Molotov-koktélt dobtak be egy lakás ablakán, amelyben egy bevándorló nő aludt három gyermekével. Egyikük sem sérült meg. Wismarban két szírt támadtak meg maszkos emberek baseballütőkkel. Magdeburgban egy tucat szélsőjobbos támadt rá szírekre olyan súlyos sérüléseket okozva, hogy az áldozatok akár meg is halhattak volna. Freitalban egy menekült akkor sérült meg, amikor kisebb bombát robbantottak lakása ablaka előtt, és a betört üveg sebesítette meg. 

Bambergben még időben közbe tudott lépni a rendőrég egy razzián, amikor az egyik csoportnál robbanóanyagot és házilag készített kisebb bombákat is találtak. Aggasztó, hogy ha ezeket felhasználták volna, azok súlyos sérüléseket vagy akár halált is okozhattak volna. Több olyan esetet is feljegyeztek, amikor a menekültszállásokat építő munkásokat vagy a menekülteket segítő önkénteseket támadtak vagy fenyegették meg. Szeptember végén például a szászországi Niederauban sörösüvegekkel dobálták meg azokat a munkásokat, akik egy menekültszállás felújításán dolgoztak. 

Politikusok és újságírók célpontban

Az ilyen támadásokat látva sokan a náci idők utcai randalírozásait látják visszatérni, de felmerül egy másik párhuzam is: a '70-es években a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű szélsőbaloldali terrorszervezet politikusok ellen elkövetett támadásai. Merthogy most a politikusok is célponttá váltak. A már sokat emlegetett Heidenautól alig 20 kilométerre fekvő Freitalban például július végén felrobbant a Baloldal (Die Linke) nevű párt egyik helyi politikusának autója. A politikus együttműködik a menedékkérők jogainak érvényesítéséért tevékenykedő Pro-Asyl nevű civil szervezettel, és kiállt a menedékkérők befogadása mellett.

Kölnben a független, de az Angela Merkel kereszténydemokrata pártja (CDU) által támogatott Henriette Rekert október 17-én szúrta nyakon egy férfi, amikor a politikusnő a város piacán látogatta meg a kampánycsapatát. Reker súlyos sérüléseket szenvedett, de a másnap tartott választást  megnyerte, így ő lesz Köln polgármestere.

A berlini Tagesspiegel egyik újságíróját „te mocskos baloldali disznó” felkiáltással támadták meg az utcán, miután megjelent az Ez még a mi országunk? című cikke, amiben a szélsőséges támadásokról, a náci idiótákról és a bajor miniszterelnök Horst Seehoferről írt. A parlamenten kívüli párt, az Alternatíva Németországnak egyik tüntetésén egy arab származású német újságírót szidalmaztak, nemrég pedig a Die Welt forgatócsoportját támadták meg az NPD demonstrációján.

Csoportok és magányos elkövetők

A rendőrség eddig 228 elkövetőt azonosított. A többség a lakóhelyén vagy ahhoz közel követte el a támadásokat. A tettesek átlagosan 20-25 évesek, és csak ritkán cselekedtek alkoholos befolyásoltság alatt. Az esetek 49 százalékában 2-5 fős csoportok támadtak, ami valamilyen szervezettségre utal, 42 százalékuk viszont magányos elkövető. Az elfogottak több mint fele korábban már szerepelt a bűnügyi nyilvántartásokban, kétharmadukat már nyilvántartották közösség elleni uszítás miatt.

Az is jellemző, hogy a mostani támadásokat nagyrészt az egykori NDK területén lévő tartományokban követték el. Főként Szászországban, ahol már korábban is erős volt a szélsőjobb. A német politikusok szerint azonban emiatt nem szabad megbélyegezni a keletnémeteket, hiszen az idegenellenesség az egész országban probléma. 

Újraéled a PEGIDA

A helyzet és az érzékelhető társadalmi elégedetlenség ismét felerősítette azokat a szervezeteket és pártokat, amiket korábban a német politika és a titkosszolgálat (alkotmányvédelem) közös erővel szorított vissza. A Szászországban erős NPD betiltását már 2013-ban kezdeményezte a szövetségi törvényhozás felsőháza (Bundesrat), miután a párt rokonszenvez a nemzetiszocializmussal, államellenes tevékenységet végez, és aktívan szembehelyezkedik a demokratikus berendezkedéssel. Az alkotmánybíróság még vizsgálja az ügyet.

Az év elején úgy tűnt, hogy csak egy rövid epizód volt a német politikában a PEGIDA (Hazafias Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen) nevű mozgalom. A tavaly ősszel és idén az év elején már több tízezres bevándorlásellenes tüntetéseket tartó mozgalom februárra szétesett, alapítói visszaléptek. A PEGIDA azonban ismét felélesztette rendszeres hétfői tömegdemonstrációit Drezdában, és tömegeket vitt az utcára több keletnémet városban is. Az egyik drezdai tüntetésen akasztófát mutattak Merkelnek, és nemrég kinyilvánították: 70 évvel a háború befejezése után befejezettnek tekintik a német nép lelkiismeret-furdalását a nácizmus miatt.

A PEGIDA-t azért nehéz körülírni, mert nem egységes, a különböző városi szervezetek eltérő radikális nézeteket képviselnek. Az alapítók általában azt hangsúlyozzák: nem a menekültek és a muszlimok ellen vannak, csak az EU és Németország átgondolatlan és kontrollálatlan menekültpolitikája ellen. Lehet, hogy ezt mondják, de a PEGIDA vezetésének idén kiszivárgott belső levelezéséből azért kemény rasszizmus árad.  A PEGIDA tüntetéseit szinte mindig ellentüntetések kísérték, és ez most is így van. A német középosztály erejét mutatja, hogy egyik októberi drezdai tüntetésen mindkét oldal körülbelül ugyanakkor erőt volt képes felmutatni, 15-20 ezer embert. A két csoportot nagyjából ezer rohamrendőrnek kellett távol tartania egymástól. 

Alternatíva?

Nem lehet nácinak nevezni a parlamenten kívüli, de az utóbbi hónapokban megerősödött jobboldali populista Alternatíva Németországnak (AfD) nevű pártot. A párt 2013-ban még nem érte el a Bundestagba jutáshoz szükséges 5 százalékot, de most már 7 százalékra mérik a támogatottságát, a keleti tartományokban pedig 12 százalékot kapnának. Az Alternatívát 2013 februárjában nagyrészt olyan kereszténydemokrata (CDU) képviselők alapították, akik nem értettek egyet Merkel eurómentő csomagjával. A EU-t nem, de az eurózónát ellenző, a német alkotmányt elfogadó, magát demokratikusnak nevező párt 2014-ben bejutott az Európai Parlamentbe, több tartományi választáson nyert mandátumot Szászországban, Brandenburgban, Türingiában, 2015-ben pedig képviseletet szerzett a hamburgi és a brémai városvezetésben.

A párt 2015 júliusában egy belső hatalmi harc miatt már szét is hasadt, ami váltást jelentett a párt irányvonalában is: a nemzeti konzervatív irányzat kerekedett felül a gazdasági liberális szárny felett. Björn Hocke, a párt türingiai frakcióvezetője ezután azzal borzolta a nemzeti lobogóval igencsak ellentmondásos viszonyban lévő németek kedélyeit, hogy egy televíziós beszélgetésen kirakott a székére egy német zászlót. A most éppen a „Bátorság az igazsághoz” szlogennel kampányoló és a PEGIDA-val rokonszenvező párt is az utcán építi tömegbázisát: Türingia tartományi fővárosában, Erfurtban hetente tartanak tüntetést, amelyen legutóbb már 8 ezren voltak. 

Képesek változni

Közvélemény-kutatások egyelőre nem mutatják a német társadalom radikalizálódását. A menekültválság miatt sokkal erősebb az a félelem a lakosságban, hogy megerősödnek a szélsőjobboldali pártok. Az Infratest-dimap kutatóintézet novemberi felmérése szerint ez a németek 87 százalékát tölti el aggodalommal. 

A szélsőségesség erősödésének megállítása is a német kormánypártok kezében van. Ehhez mindenképpen ki kell lépniük az eddigi PC-hozzáállásból. Elemzők szerint ez nem lehetetlen, Németország is képes változni. Sok embernek például már fel sem tűnik, hogy korábban kifejezetten jobbos, sőt szélsőjobbos szemléletmódként átkozta a politika és a média azt az igényt, hogy az országba érkező bevándorlók igenis tanuljanak meg németül, és tartsák tiszteletben a német törvényeket. Ma ez teljesen elfogadott szemlélet, amit a kormányzat is képvisel. 

15%

Jo Nesbo Szomjúság

3980 Ft
3383 Ft
15%

Pan-dji Vádirat

3499 Ft
2975 Ft