Huba
17 °C
33 °C

A német hadsereg tabudöntések után beveti magát Szíriában

000 DV2188957
2015.12.03. 12:49 Módosítva: 2015-12-03 16:16:47
Németország a második világháború óta kerülte a külföldi katonai beavatkozásokat, és ezt néhány hónappal ezelőtt még Szíria esetében is elutasította, most azonban ezen a téren is jelentős változás állt be Berlin politikájában. A kormány döntését pénteken hagyhatja jóvá a Bundestag. Ugyan most sem harcoló alakulatokat küldenek Szíriába, de ez lesz a Bundeswehr második legnagyobb szabású külföldi missziója: 1200 katona, felderítőgépek és egy német fregatt is részt vesz az IS elleni harcban. A németek szerint most sem egy háborúba szállnak be, hanem egy terrorszervezet ellen küzdenek.

Mindenki érthető módon felkapta a fejét, amikor Angela Merkel német kancellár amellett érvelt múlt héten a német parlamentben, hogy csak katonai úton lehet megnyerni az Iszlám Állam elleni harcot. Németország ugyanis korábban mereven elzárkózott mindenféle közvetlen katonai beavatkozástól, csak a kurdoknak küldött felszereléseket, fegyvereket és kiképzőket Irakba. Kedden azonban a kormány is döntött arról a katonai támogató misszióról, amiben összesen 1200 német katona vesz majd részt. Németország felderítő gépek mellett egy hadihajóval, valamint katonai műholdakkal is segít az IS elleni koalíciónak. A parlamentnek még jóvá kell hagynia a döntést, de várhatóan nem mennek szembe a kormánnyal, legkorábban pénteken szavazhatnak.

Volker Wieker tábornok, a német hadsereg vezérkari főnöke csütörtökön elmondta, hogy a pénteki szavazás után napokon belül elkezdődhet a szíriai küldetés, a fregatt már ki is vált az eddigi kötelékéből. A német gépeket pedig a jövő héten áttelepítik a dél-törökországi Incirlikben működő NATO-támaszpontra.

Felderítő gépek, hadihajó, 1200 katona

Merkel múlt hét szerdán találkozott François Hollande francia elnökkel Párizsban. Hollande itt a francia hadsereg tehermentesítéséhez kért segítséget az Iszlám Állam elleni műveletekben. Akkor már tudható volt, hogy a németek 650 katonát küldenek Maliba az egykori francia gyarmatra az ott állomásozó francia erők egy részének kiváltására. Merkel már arra is utalt, hogy ennél is tovább mehetnek:

Az Iszlám Államot nem tudjuk szavakkal legyőzni, katonai eszközökre lesz szükség.

Másnap egyértelmű lett, hogy az eddig a katonai megoldásoktól ódzkodó Németország politikájában változást történt.

A kormány tervei szerint:

  • a németek 4-6 Tornado felderítőgéppel segítik az IS elleni légicsapásokat
  • egy német F124 (Sachsen) típusú fregatt is biztosítja majd a térségben állomásozó Charles de Gaulle repülőgép-hordozó védelmét
  • Németország egy légi utántöltő repülőgépet is felajánl
  • a célmeghatározáshoz műholdas felderítési adatokkal is segíti a franciákat.

A repülőgépek és hajók működtetéséhez szükséges létszám előreláthatólag 1200 katonát jelent, mondta a hétvégén a Bild am Sonntagnak Volker Wieker tábornok. Németország Irakban is továbblép, az eddigi 100-ról 150-re emeli az Iszlám Állam ellen küzdő kurdok kiképzését segítő német katonák létszámát.

A világháború után jött a NATO-tagság

A Bundeswehrt éppen 60 évvel ezelőtt, 1955. november 12-én alapították. A Deutsche Welle szerint a második világháború után a német hadsereg újraszervezése lényegében akkor kezdődött meg, amikor a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) belépett a NATO-ba, de ezzel szemben is voltak azért bőven ellenérzések. Az NSZK katonái kizárólag segélymissziókban vettek részt (például Marokkóban, Olaszországban), de a hidegháború miatt gyorsan újra felfegyverezték a hadsereget. Azonban fontos kitétel volt, hogy a katonák csak önmaguk vagy szövetségeseik védelmében használhattak fegyvert, bármilyen más részvétel egy konfliktusban elképzelhetetlen volt.

Német földről nem indul többet háború

– mondta Willy Brandt kancellár.

A szíriai akcióhoz nincs szükség ENSZ felhatalmazáshoz, viszont a németek el akarják kerülni, hogy ez csak egy kétoldalú megállapodásnak tűnjön. A felajánlást a Szíriában és Irakban amerikai vezetéssel harcoló szövetséges koalíciónak teszik. A német erők feltehetően csak januárban jelenhetnek meg a térségben.

Nem lesz olcsó

A francia légierő eddig az amerikai légifelderítés adataira támaszkodott, illetve olasz és katari segítséget vett igénybe az Iszlám Állam állásai elleni légi csapásokhoz. A franciák a németektől most kifejezetten felderítő gépeket kértek, összhangban a bombázásoktól elzárkózó német kormány álláspontjával. A német hadvezetés szerint a Tornadókkal be fogják tudni mérni, hol a legaktívabbak a terrorcsoportok.

A Bundeswehrnek 93 Tornado gépe van. A hetvenes években német, angol és olasz közös összefogással kifejlesztett gépnek többféle típusa van: a vadászbombázó és az elfogóvadász mellett van egy felderítő-elektronikai-zavaró változata is. Utóbbi gépek infravörös képalkotó rendszere a gép aljára épített letapogató segítségével több ezer méteres magasságból is nagy felbontású képeket tud készíteni a földi objektumokról. A képeket élőben küldi el a földi központnak. A gép szenzorai alkalmasak arra is, hogy érzékeljék az ellenséges radarok vagy más katonai eszközök jeleit, és ezeket a pozícióadatokkal együtt célként jelöljék meg. Németországnak 31 ilyen típusú felderítőgépe van.

Egyelőre még kérdéses, hol lesz a német Tornadók bázisa. Feltehetően valamelyik törökországi vagy jordániai támaszpontot használják.

A felderítési adatokat az oroszoknak, Iránnak és Szíriának nem adják át.

A legnagyobb kihívást szerintük az jelenti majd, hogy összehangolják az IS elleni országok lépéseit. Németország mindenképpen el akarja kerülni, hogy félreértésből egy újabb orosz gépet lőjenek le. 

Humanitárius segítséget nyújtottak

A német újraegyesítés után az ország szövetségesei aktívabb részvételt vártak a különböző konfliktusokban. Továbbra is megmaradt azonban a humanitárius jelleg, a második öbölháborúban alatt is elsősorban humanitárius segítségnyújtásként definiálták szerepüket. Kambodzsában, Szomáliában és Ruandában is segítettek, például légihíddal láttak el menekülteket.

Bár a németek főként csak a felderítésben vesznek részt, így is ez lesz a Bundeswehr eddigi második legdrágább vállalkozása. A költségeket a német védelmi minisztérium 134 millió euróra, azaz kb. 40 milliárd forintra becsüli (az afganisztáni misszió 263,2 millió euróba került eddig).

Kiálltak a franciák mellett

A mostani német hozzájárulás egyszerre szimbolikus, és egyszerre nagyon is valóságos katonai támogatást jelent. Szimbolikus abban az értelemben, hogy a németek ezzel is azt akarják demonstrálni:

Hisznek az egységes Európában, és amikor a mostani súlyos európai problémák idején gyengül a szolidaritás a tagállamok között, Németország mindenképpen segít az egyik legfontosabb szövetségesének,

magyarázta Niels Annen, a német szociáldemokraták külügyi szóvivője.

Persze a katonai részvétel miatt felerősödtek az aggodalmak, hogy emiatt Németország is terrortámadások célpontja lehet. Christine von der Leyen német védelmi miniszter ezt azzal utasította vissza, hogy Németország már ettől függetlenül is a terroristák célkeresztjében volt. A miniszter azt is tisztázta, hogy Németország nem áll háborúban, mert nem egy országot támadnak, hanem egy gyilkos terrorszervezetet. Ezzel egyébként Barack Obama amerikai elnök álláspontja mellé álltak, szemben a folyamatosan háborúról beszélő Hollande-dal.

Lassan ledőltek tabuk

A szíriai katonai részvételig elég nagy kanyarokkal jutott el a második világháború vége után minden katonai fellépéstől mereven tartózkodó, és sokáig csak humanitárius missziókat segítő Németország, miközben a németek próbáltak szembenézni a náci korszak miatt érzett bűntudattal.

A balkáni háborúk hoztak gyökeres változást

1992-től Németország is részt vett a Bosznia feletti légtérzár érvényesítésében, ezzel először vállalt konkrét katonai műveletben szerepet a második világháború vége óta. Ez azonban nagy politikai és társadalmi vitát is váltott ki Németországban, végül az alkotmánybíróságnak kellett kimondania, hogy a német fegyveres erők részt vehetnek ENSZ-, és NATO-missziókban, viszont csak a parlament felhatalmazásával.

A koszovói háborúban tovább mentek a németek, 14 vadászgépük is részt vett a Slobodan Milosevic csapatai ellen indított NATO-bombázásokban. Egy katonai kórházat is létrehoztak Split horvát kikötővárosban. Boszniához képest csak egy fokkal volt veszélyesebb a koszovói misszió, de ott már lövéseket is leadtak a békefenntartóként érkező német katonák. A kormányzó szociáldemokraták és zöldek azonban a régi menedékhez nyúlva humanitárius beavatkozásnak minősítették a missziót.

Sokatmondó, hogy a mostani, továbbra is jelentősen korlátozott szíriai bevetés a balkáni háborúk és Afganisztán után csak a harmadik támadó misszió a német hadsereg II. világháború utáni történetében. Afganisztánt kifejezetten fontos előképnek tekintik a mostani művelet előtt. Ott ugyanis többek között hat német Tornado segítette a NATO-szövetségeseket a tálibok helyzetéről nyújtott információkkal.

Az afganisztáni tapasztalatok nagyon pozitívak voltak

– mondta Franz Josef Jung, a CDU politikusa, korábbi védelmi miniszter is.

Több mint százezer katonával és civillel részt vettek az újjáépítésben, de ahogy a korábbi külföldi szerepvállalásaik, ez sem maradt otthoni kritika nélkül. A németek afganisztáni missziójának megítélése annyiban mindenképpen visszás, hogy pont egy német ezredes rendelte el azt az amerikai légi csapást, amiben aztán 100 afgán, többségében civil halt meg. Ennek az esetnek is komoly hatása volt a német közvéleményre. Franz Josef Jung akkor védelmi miniszternek végül le is kellett mondania miatta.

A hadsereget továbbra is körüllengő kételyek mellett a politikai tabuk is kezdtek szépen lassan ledőlni az elmúlt évtizedekben. Fontos mérföldkőnek számított, hogy 2012-ben a német alkotmánybíróság – mivel a hadseregre vonatkozó megkötéseket az alkotmányba foglalták a világháború után, ezért kell folyamatosan a testületnek állást foglalnia – kimondta, hogy egy katasztrofális következményekkel járó támadás, például egy nagyváros elleni terrortámadás esetén békeidőben is ki lehet küldeni felfegyverzett katonákat az utcákra. Ezt a párizsi támadások utáni helyzetben alkalmazták is, pedig az ilyen belföldi bevetés még néhány éve is kifejezetten rossz visszhangot keltett volna Németországban.

Habár 70 év alatt az ország súlyához képest viszonylag kevés valódi harci helyzetbe kerültek a katonák,

az egymást követő bevetések így is segítettek abban, hogy fokozatosan modernizálják a német hadsereget.

Az 1956-tól bevezetett hadkötelezettség 2011. július 1-jével szűnt meg, azóta a Bundeswehr hivatásos hadsereg, aminek a létszámát 240 ezerről 178 ezerre csökkentették. A Szíriához küldött, Sachsen-osztályú F124 típusú fregattokat pedig tíz évvel ezelőtt mint a XXI. század hadihajóit állították hadrendbe a német haditengerészetnél. Ezek a hajók nemcsak a fegyverzetükről híresek, hanem a legmodernebb technikát képviselő lokátorrendszerükről is, amely egyszerre 1000 légi célpontot is képes befogni.

Líbiából is kimaradtak

A Guardian szerint Németország lassan megbarátkozik azzal, hogy külföldre is küldjön katonákat. A második világháború után most már 70 éve vallott pacifista hozzáállásnak gyakorlati előnyei is voltak. Németország rengeteg pénzt fordíthatott más kiadásokra, például a gazdasági fejlesztésekre, miközben a NATO-védernyőre támaszkodhatott. Emellett az sem volt véletlen, hogy Angela Merkel és François Hollande együtt mentek tárgyalni az ukrajnai konfliktus alatt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel: a francia haderő bizonyos szempontból a német gazdaság kiegészítő, másik karjaként is többször megjelent.

Beszálltak a terror elleni harcba

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az Egyesült Államokkal szolidarító német parlament felhatalmazásával a Bundeswehr is beszállt a terror ellen indított háborúba. Ez azonban olyannyira kényes kérdésnek számított, hogy a többek között éppen az Egyesült Államok iraki háborújának ellenzőjeként megválasztott Gerhard Schröder kancellárról bizalmi szavazást kellett tartani a parlamentben. A kormány legfontosabb érve azonban az volt, hogy egy biztonságosabb Afganisztán biztonságosabb Németországot is jelent.

Németország összességében az évek alatt több mint százezer katonával és civillel járult hozzá az Afganisztán újjáépítését és stabilizálását célzó törekvésekhez. A német katonákat eredetileg a békésebb északi részre küldték, ahol alapvetően fejlesztési projektekben vettek részt (ők indítottak először tartományi újjáépítési csoportot, PRT-t), és a veszteségek minimalizálása érdekében számos korlátozás vonatkozott a bevetésükre, amit más országokból nem mindenki nézett jó szemmel. Északon is megromlott azonban a biztonsági helyzet, és ezeket a korlátozásokat fokozatosan feloldották. Végül ötvennél is több német katona halt meg eddig Afganisztánban.

Ursula von der Leyen védelmi miniszter pont a héten jelezte, hogy Németország 2016-ban is katonailag jelen lesz Afganisztánban, és együttműködik a NATO-szövetségeseivel. A helyi erők támogatásaként továbbra is maradtak német katonák Afganisztánban.

A German Marshall Fund Transatlantic felmérése szerint a németek fele 2011-ben Líbia esetében is indokoltnak tartotta volna a katonai beavatkozást, azonban Merkel és külügyminisztere, Guido Westerwelle úgy döntöttek: kimaradnak az akkor vég nélkülinek tűnő NATO-akcióból.

Ebben a közelgő tartományi választások is fontos szerepet játszhattak.

Ulrike Guérot, a European Council on Foreign Relations munkatársa szerint abból a szempontból nem jött ki jól a németek kimaradása a beavatkozást engedélyező ENSZ-határozatból és az akciókból, hogy ezzel olyan benyomást keltettek, mintha egy nagyobb Svájcként gondolnának magukra. A líbiai nyugati beavatkozás megítélése ugyanakkor meglehetősen vitatható. Az ország mára káoszba süllyedt, míg a légtérzárról szóló határozatnál tartózkodó oroszok és kínaiak megkerülve érezték magukat a bombázásoknál.

A német közvélemény is elmozdult

Németország a szíriai konfliktusban sem sietett közbeavatkozni. 2012-ben Westerwelle külügyminiszterként még elutasította, hogy a Bassár el-Aszad ellen küzdő felkelőket fegyverekkel támogassák. Ez 2014 nyarán változott meg, amikor a német külpolitika felismerte, hogy ha nem segítik fegyverekkel az Iszlám Állam ellen küzdő kurdokat, akkor a terrorszervezet tovább terjeszkedhet. Sokan úgy gondolták, hogy a német kormány elérte mozgásterének határait, amikor Merkel tavaly bejelentette, hogy fegyvereket és kiképzőket küldenek az iraki kurdokhoz.

Idén több minden is gyökeresen megváltozott. Egyrészt a német kormány 2012-ben még úgy vélte, Aszadnak nincs jövője a térségben. Angela Merkel idén a menekültválság megoldása érdekében viszont már azt mondta: mindenkivel kész tárgyalni a válság kiváltó okainak felszámolásában, így Aszaddal is kész leülni. A kommunikáció így sem volt teljesen egységes: Franz-Walter Steinmeier német külügyminiszter szeptemberben még azért bírálta az angolokat, mert azok katonai megoldást sürgettek, és előtte a német külügyminisztérium szóvivője is azt mondta: Németország felderítő gépekkel sem vesz részt az Iszlám Állam elleni műveletekben, van ugyanis a szövetségeseknek elég gépük az akcióra.

A párizsi támadások viszont teljesen felrázták Németország egy részét a háborúellenes rezignáltságból. Egyre többen látták úgy, hogy muszáj nagyobb szerepet vállalniuk. Már csak azért is, mert Hollande folyamatosan kiállt Merkel mellett a menekültválságban. Közben a közvélemény elmozdulását jól mutatta, hogy a Körber Alapítvány októberi felmérése szerint még csak a németek 16 százaléka támogatta volna a katonai beavatkozást,

a párizsi támadások után viszont az ARD tévé felmérésében már 41 százalék.

Fordulópont lehet?

Egyelőre az a legnagyobb kérdés, hogy a most felajánlott segítség hatására milyen irányban változik a továbbiakban a német társadalomban az újabb katonai beavatkozás megítélése. Gondosan próbálták elkerülni, hogy német katonáknak baja essen, vagy közvetlenül belefolyjanak  egy brutális polgárháborúba. A mostani akció esetleges kiszélesítése viszont megnyithatja az utat a németek későbbi katonai szerepvállalásai előtt is.

A német politikusok is végig hangsúlyozták azonban, hogy a katonai lépés csak a megoldás egyik fele, a politikai átmenet nélkül nem rendezhető a helyzet. A német politika előtt így az is kérdést jelent, hogy milyen álláspontot képvisel majd Aszad esetében. Ursula von der Leyen védelmi minszter szerint fontos a (jelenleg Aszad által jelentett) szír államiság megőrzése, de az is biztos, hogy az Iszlám Állam visszaszorítása után mindenki a diktátor nélkül képzeli el a helyzet rendezését.