Ilona
18 °C
34 °C

Megszűnt a sztárrendszer, hova tűntek a sztárok?

grosics
2015.12.05. 11:27
Nagyot néztek a Hangosfilm szerkesztői, amikor egyik munkatársuk egy dél-amerikai adatbázist fedezett fel, ahol a magyar utazók és emigránsok adatlapjaihoz is hozzá lehet férni. A brazil tartózkodási és letelepedési engedélyek között magyar színészek, sportolók és politikusok papírjai is feltűnnek, ahogy a golyóstoll feltalálójáé vagy a Benfica legendás edzőjéé. Volt, aki egy életre letelepedett, mások átutazóban jártak az országban. Sohasem látott képek Páger Antaltól az Aranycsapaton át Karády Katalinig.

„Abból, amit itt majd leírok, látni fogod, hogy mik azok az aggályok, amelyek miatt nem tudom elhatározni magam egyelőre a hazatérésre. Hidd el, hogy nagyon nehéz nekem, a már tizenegy éve felgyülemlett vágyódásomat legyőzni. De vannak realitások is. És ezek a döntőek. A világ forrás állapotában van. Senki sem láthat tisztán. Az én megítélésem szerint, ami természetesen nem csalhatatlan, sok veszélynek tenném ki családomat, ha most hirtelen, engedve a mérhetetlen honvágyamnak, hazarohannék.”

A levelet 1955 végén, kevesebb mint egy évvel hazatérése előtt írta Magyarországon élő barátjának az immár négy éve argentin állampolgár Páger Antal, aki a második világháború előtt az egyik legnépszerűbb színész volt Magyarországon. A háború alatt aztán propagandaszerepekben is feltűnt, az antiszemita tanmese Őrségváltásban egy zsidó tulajdonú gyárban dolgozó keresztény mérnököt alakított, akinek munkáltatói ki akarják játszani a zsidótörvényeket. Feltűnt radikális lapok antibolsevista matinéin is.

Hangosfilm, Változó múlt

„A Hangosfilm egy éve indult, többezres fotógyűjteményének és filmes dokumentumainak digitális másolataival ingyen támogat minden kulturális célt, kiállítást, kiadványt. Magánemberként indítottam néhány filmrajongó barátommal, küldetése, hogy az oldalt bárki böngészhesse és gyarapíthassa. Állami és szakmai intézményektől független szerkesztőségünk civilekből áll, de az adatlapokhoz kapcsolt Facebook-posztokon bárki beszállhat a kutatásba, forgatási helyszínek vagy ismeretlen szereplők azonosításába. Minden észrevétel, személyes emlék, vagy talált fénykép fontos részlete lehet a magyar filmtörténetnek, és köszönjük, ha megosztja a nyilvánossággal” – mondta az Indexnek az oldal és gyűjtemény szerkesztője, Kurutz Márton, aki hivatásszerűen is az 1945 előtti magyar film történetével foglalkozik a filmarchívumban. A dokumentumokat a Változó múlt bloggere, Deák Tamás fedezte fel, aki egyben a Hangosfilm szerkesztője is.

1944-ben először Pornóapátiba, majd Ausztriába menekült, három évvel később Buenos Airesben telepedett le. Emigrációjából származik az a sosem látott kép, melyet a Hangosfilm ásott elő. Dél-amerikai emigráns színészek egész sorának tartózkodási és letelepedési engedélyeit találták meg a Familysearch.org adatbázisában.

Páger nemcsak a Dél-amerikai Magyar Színjátszó Társaság alapító tagjaként, de festőként is sokat utazott, már idézett levelében arról is ír, egy caracasi kiállításán eladott képeiből sikerült egyéves megélhetési költségét kitermelnie. Volt önálló tárlata Venezuelában, Brazíliában a Sao Pauló-i Biennálén 45 képpel szerepelt.

A levélben azt is részletezte, miért félt a hazatéréstől: „Néhány hónap kellene csak és vádakat koholnának ki ellenem. Tárgyi bizonyítékok megszerzésétől sem riadnának vissza. Vájjon tudnék-e ez ellen védekezni? Nem hiszem. Milyen hitele lehet egy amnesztiásnak? Ki hisz egy olyan embernek, egy kommunista államban, akiről köztudomású, hogy soha sem volt kommunista?”

Páger 46 évesen ment el és 58 volt, amikor 1956-ban, még a forradalom kitörése előtt végül visszatért Magyarországra. Több tartózkodási engedélye is fent van az adatbázisban, és a Páger névre keresve megtalálhatjuk feleségét, Komár Júliát és két lányukat, Juditot és Júliát is. Páger messze nem az egyetlen magyar színész volt, aki dél-amerikai emigrációban élt a világháború után. A Dél-amerikai Magyar Hírlap 1948 decemberében írt az 1948-tól 1955-ig keresztül közel 100 előadást bemutató Dél-amerikai Magyar Színjátszó Társaságról.

„Buenos Airesbe az utolsó hónapokban a magyar színművészet legkiválóbb képviselői érkeztek meg: Páger Antal feleségével, Komár Júliával, Szeleczky Zita, Hajmássy Miklós, akikhez csatlakozott Cselle Lajos, a neves rendező és színigazgató, valamint Kerecsendi-Kiss Márton író, több magyar film szerzője. Természetesen rögtön felvetődött közöttük a gondolat, hogy a magyar közönség elé lépjenek. Majdnem négy évig voltak a művészek a színpadtól és így a nyilvánosságtól elzárva. Nem csoda, hogy a mélyreható események után, új környezetben ez az első találkozás művészek és hallgatóság között, a mély meghatódottság jegyében folyt le. Az elmúlt évek közös emlékei, sorscsapások és hősköltemények éledtek újjá és teremtettek fájdalmas kapcsolatot színpad és hallgatóság között.”

A társaság eljutott Brazília legnagyobb városába, Sao Paulóba is, majd a nyolcéves fennállás után kisebb társulatok születtek utódjaiként, amelyek felléptek Uruguayban, Venezuelában és Chilében is. Vaszary Piri (akiről itt olvashatja portrénkat) ennek köszönhetően telepedett le néhány évre Caracasban, ahová az ‘56-os forradalom után újabb adag magyar érkezett, így megalakulhatott a Vaszary Piroska Színésztársulat is.

„Képzeljék, amióta emigráns vagyok, először van pénzem. Tudják, úgy érzem magam, mintha turnékra járnék a régi magyar területekre. Csak nem Kolozsvárott és nem Kassán lépek fel, hanem Caracasban, meg Santiagóban” – mondta a színésznő a Dél-amerikai Magyar Hírlapnak.

„Nem volna semmi baj, csak Magyarország ne volna olyan messze. Hogy legalább a szél elhozhatná a föld üzenetét. Mert a lélek velünk van. Sosem éreztem ezt jobban, mint Chilében, amikor előadásomra összezsúfolódott minden magyar – még az ország legtávolabbi részeiből is jöttek jelképesen – és levélben váltottak jegyet és együtt sírtunk, együtt nevettünk. Vagyis boldogok voltunk. Kívánhat ma ennél többet egy szegény vándorkomédiás, aki echós repülőgéppel szeli át az országhatárokat?” – nyilatkozta egy másik lapnak az emigrációról. Hangosfilm-kartonja korai fotóival itt elérhető.

Ne érts félre, nem vagyok antiszemita

Páger Antal hazatérése előtt egyértelművé tette, hogy úgy érzi, koholt vádak fenyegetnék a zsidók és kommunisták részéről, ha visszamenne. „Mivel az itteni színi és filmvilág, mint mindenütt a világon tökéletesen át van szőve a zsidósággal, hozzám hasonló meg se próbáljon oda közel menni. Gondolj csak vissza egy kicsit és rá fogsz jönni, hogy mi történt volna velem, ha ott maradok és a mendemondákkal felheccelt zsidók kezére kerülök!!??

Talán arról is tudsz, hogy a környezetünkben élő zsidó barátainkon is segítettem. Persze ez az akkori helyzetben csak nagy titokban mehetett. Amikor a rágalmak özönét szórták reánk, miért nem állt ki egy is ezek közül a zsidók közül? Azért, kedves Elemér, mert ők ilyenek, ők nem állanak ki. Ne érts félre, én nem vagyok antiszemita. Sőt semmiféle izmusista sem. De ezek azok a realitások, amelyeket nagyon is számba kell venni, akkor is, ha itt maradnék, akkor is, ha egyszer mégis hazamennék.

Ismerem jól az otthoni színivilág összetételét. Nem merném hinni, hogy lelkendezve fogadnák a hazatérésemet” – írta már idézett levelében. Végül hosszas alkudozás után tért vissza 1956. augusztus 31-én, kilenc évvel később Kossuth-díjat is kapott.

Egy másik nagy színészlegenda, Karády Katalin 1951-ben hagyta el Magyarországot, nagyon valószínű, hogy ez lehetett első tengeren túli okmánya 1952-ben – írja tartózkodási engedélyéről a Hangosfilm. Mint elvált, hontalan divatárus jelentkezett be, persze az adatok nem biztos, hogy hitelesek, a korából lazán letagadott például négy évet a Rózsák terén álló templomban megkeresztelt Kanczler Katalin keresztleveléhez képest.

A német megszállás alatt a korábbi évek legnépszerűbb díváját is elvitték, nap mint nap agyba-főbe verték. De szabadulása után, a háború utáni magyarországi fellépéseire is keserű szájízzel emlékezett vissza: „Letettek vidékre, ott kellett koncertet adni, ahol a sörösüvegeket hozzám vágták. Ez volt. Megszűnt a sztárrendszer, Karády fölösleges volt.”

1951. február 9-én hagyta el Magyarországot, itthon ezután neve sem hangozhatott el. Brazília után New Yorkban telepedett le, Frank Irmával vezette kalapszalonját. Még fényképezni sem engedte magát, csak 1973-ban adott exkluzív interjút Sándor Pálnak. A színésznőnek 2004-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet odaítélte a Világ Igaza-kitüntetést. Az indoklás szerint G. Dénes György, Gömöri János és még nagyon sok felnőtt és gyermek életét mentette meg. Brazília után New Yorkban telepedett le – a bevándorlási vízumot több mint tíz év várakozás után állítólag a Kennedy-fivérek közbenjárására kapta meg.

„Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam, mert nem szeretném. Nem szeretnék rossz illúziót adni a publikumnak, a barátaimnak, az embereknek, a nézőknek, és ezért nem kívánom, hogy közeli fotográfiát csináljanak rólam.”

Nekem lényegében mindegy, hogyan gondolnak rám, csak fontos, hogy érezzem a szeretetüket.

– mondta már idősen egyik ritka interjújában.

A magyar vonatkozású képeken feltűnik Dohnányi Ernő mellett Hajmássy Miklós és Szilassy László (azaz Ladislao Szabo) is. Mindkét színésznek több fotója is megtalálható az adatbázisban, melyben pár kattintás alatt látszik, hogy mennyit öregedtek az emigrációban. Szilassy díszlettervezőként és kereskedőként, Hajmássy agronómusként is feltűnik az akták közt.

A művészek mellett politikusok is megjelennek Kállay Miklós volt miniszterelnök (akiről a koncentrációs táborból szabadulásakor csípett el nemrég pár képet a Változó múlt) és fia mellett van kép Horthy Miklós két unokaöccséről, Purgly Lajosról és Graefl Károlyról, de Barankovics Istvánról is, aki 1945-től 1949-ig a Demokrata Néppárt elnöke volt (vagyis az 1947-es országgyűlési választások után a legerősebb ellenzéki erőt vezette a magyar törvényhozásban pártja önfeloszlatásáig).

Feltűnik André Kosztolányi tőzsdeguru, Bíró László József, a golyóstoll feltalálója, ahogy Grosics Gyula, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán és Guttman Béla, a Benfica legendás edzője is. Az Aranycsapat játékosainak engedélyei 1957. januárjában készültek, vagyis a csapat dél-amerikai feketetúráján, amikor a Honvéd focistái többek közt Grosics Gyulával, Lantos Mihállyal és Sándor Károllyal kiegészülve, az elvesztett Atlético-meccs után dél-amerikai turnéra indultak. A Bécsbe visszarepülő társaságból Czibor, Grosics, Kocsis és Puskás kint maradt, bár 1957 nyarán Grosics visszatért Magyarországra.

Még több képpel a Változó múlt bejegyzése itt, a Hangosfilm blog itt elérhető.

(Borítókép: Grosics Gyula, forrás: Familysearch.org)