Bence
11 °C
25 °C

Antiszemita háborús bűnös szobrával akasztja ki a kormány Amerikát

homan
2015.12.09. 19:38
  • Egy volt fideszes képviselő elérte, hogy az antiszemita, németbarát Hóman Bálintról kimondja a magyar bíróság: mégsem háborús bűnös.
  • Hóman rehabilitálására hivatkozva Székesfehérvár fideszes vezetése zöld utat adott annak a civil kezdeményezésnek, hogy a volt miniszter kapjon szobrot.  Valamint tőlük 2, az Igazságügyi Minisztériumtól 15 millió forintot.
  • Három miniszter is úgy nyilatkozott, mintha elítélnék Hóman politikai örökségét, Lázár János egyenesen vállalhatatlannak nevezte. De az előkészületek nem álltak le, a kormány viszont mossa kezeit és a civilekre, a helyiekre mutogat.
  • Ellenzékiek és zsidó szervezetek után egyre több amerikai szereplő akad ki Hóman szobrának közpénzből történő támogatása miatt. Már a Fidesz régi amerikai barátai is nyílt színvallást kérnek.

Hiába tűnik elsőre teljesen jelentéktelen ügynek, de ha így folytatódik, az amerikai-magyar kapcsolatok következő diplomáciai botrányává nőheti ki magát a székesfehérvári Hóman Bálint-szobor ügye. A két világháború közötti neves történész, egyszersmind németpárti, antiszemita kultuszminiszter emlékművét állami és önkormányzati pénzből készítik el és még idén át akarják adni, mégpedig a 130. születésnapján, december 29-én.

A szobor látványterve
A szobor látványterve
A Hóman-szobor azonban nagyon nem tetszik az amerikai nagykövetnek, washingtoni kongresszusi képviselőknek, befolyásos amerikai magyar vezetőknek.

És miközben nyilvánvalóan meglennének a magyar kormánynak az eszközei, hogy leállítsa a székesfehérvári projektet, ráadásul maga Lázár János is vállalhatatlannak nevezte Hóman politikai tevékenységét, a szoboravatás napja egyre közeleg. De miért nem történik semmi?

Mikor Colleen Bell még meg is köszönte 

Hóman Bálint életművéről és antiszemita politikai szerepvállalásáról már hosszan írtunk: a jelentős történész tudományos munkássága mellett politikus is volt, aki bár személyesen segíteni próbált zsidó ismerőseinek, de kultuszminiszterként támogatta a zsidóellenes törvényeket és az utolsó pillanatig kiállt a németek és Szálasi Ferenc mellett. 

A történész rehabilitálásáért Varga István ügyvéd, volt fideszes képviselő húsz éve küzd, és idén tavasszal sikerült is elérnie, hogy a Fővárosi Törvényszék posztumusz felmentse az egykor háborús bűnösként elítélt Hómant. Az Igazságügyi Minisztérium, illetve a szintén fideszes vezetésű Székesfehérvár pedig 2015-re 15 millió, illetve csaknem 2 millió állami és önkormányzati forintot adott a Hóman Bálint Kulturális Alapítványnak arra a célra, hogy szobrot emeljenek a volt miniszternek. 

A székesfehérvári képviselőtestületen fideszes és jobbikos támogatással ment át a döntés, Cser-Palkovics András fideszes polgármester pedig többek között a népbírósági ítélet 2015-ös hatályon kívül helyezésére hivatkozott az indoklásban. Amit ugye volt képviselőtársa ért el.

Tizenöt éve rehabilitálgatják Hómant: kronológia

2001 októberében a váci önkormányzat úgy döntött, utcát neveznek el Hóman Bálintról. A történészt a népbíróság 1946-ban életfogytiglani fegyházra ítélte és a váci börtönben halt meg. Vác a rabtemetőhöz vezető, addig Híradó útként ismert utcát keresztelte el Hómanról.

2002-ben elutasították a háborús bűntett miatt elítélt Hóman Bálint perújítását, amit Hóman Kanadában élő fia kezdeményezett a Fővárosi Bíróságnál. Az ügyészség azért javasolta a kérelem elutasítását, mert a leszármazott egyetlen olyan okot sem tudott megjelölni, ami indokolná a per újratárgyalását. 

2010-11-ben egy civil kezdeményezés szobrot akart állítani Hómannak, ez azonban meghiúsult, mivel érvényben volt még a történész-politikust háborús bűnösnek kimondó ítélet.

2011 májusában a Jobbik képviselője, Hegedűs Tamás követelte Hóman rehabilitálását egy interpellációban. Arról beszélt, hogy szerint vissza kéne állítani Hóman akadémiai tagságát is. A Fidesz-kormány államtitkára, Halász János ekkor még aggályait fejezte ki Hóman politikusi pályája miatt, és azt mondta, az kérdéseket vet fel.

2014 októberében aztán mégis elindult Hóman perújítása a Fővárosi Törvényszéken. Ezt az eljárást Harmath Kálmán, Hóman oldalági rokona indította el. Harmathot ügyvédként az a Varga István képviselte, aki több cikluson keresztül fideszes képviselő volt, és aki hosszú ideje szeretné elérni Hóman rehabilitálását.

2015 februárjában a per újratárgyalásában az ügyvéd és az ügyész is Hóman felmentését indítványozta. A bíróság a kormányzati Veritas Intézetben dolgozó Ujváry Gábort kérte fel szakértőnek, aki szerint akkoriban nem lehetett érdemben szembeszállni Horthyval. Az ügyész pedig azzal érvelt, hogy a kormányülés jegyzőkönyvei alapján nem is tudjuk pontosan rekonstruálni Hóman Bálint szavait.

2015. március 6-án bűncselekmény hiányában posztumusz felmentette Hóman Bálintot a háborús bűntett vádja alól a Fővárosi Törvényszék elsőfokú döntésében. A bíróság határozata jogerőre is emelkedett, miután Varga István ügyvéd és az ügyész is tudomásul vette a döntést.

2015-re a Hóman Bálint Kulturális Alapítvány 15 millió forintot kapott az Igazságügyi Minisztériumtól, további közel 2 milliót pedig a székesfehérvári önkormányzattól, hogy szobrot állítsanak Hómannak a városban a Ciszterci Szent István Gimnáziummal szemben. Az önkormányzat fideszes és jobbikos képviselői álltak az ügy mellé, miközben a baloldal, zsidó szervezetek és civilek tiltakoztak.

2015. június 17-én Székesfehérvár közgyűlése a Hóman Bálint Kulturális Alapítvány indítványára úgy határozott, megszavazza, hogy a történész-politikus születésének 130. évfordulóján szobrot állít Hómannak. A döntés után a DK és az MSZP helyi szervezetei tüntetésbe kezdtek, két aktivistájuk a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár oszlopához láncolta magát.

A baloldali ellenzék, illetve különböző magyar zsidó és civil szervezetek sorozatos tiltakozásához azonban amerikai szereplők, képviselők, közéleti vezetők is csatlakoztak, miközben maga az amerikai külügy egyelőre óvatosan kivár. Mivel a magyar-amerikai viszony a tavaly őszi kitiltási botrány óta meglehetősen feszült, így a Hóman-szobor körüli vita, ha valóban elkészül és felavatják, egy eredetileg mérsékelten jelentős emlékezetpolitikai és ideológiai csatából nem csupán pártpolitikai, hanem már egyenesen diplomáciai konfliktussá szélesedhet.

Pedig Colleen Bell amerikai nagykövet a Corvinus Egyetemen október végén elmondott beszédében még úgy hozta fel a témát, hogy köszönetet mondott a „magyar kormány vezetőinek", amiért azok ellenzik a szoborállítást. Egészen pontosan ezt mondta: 

Szeretném ezt az alkalmat megragadni arra is, hogy elismerésemet fejezzem ki a magyar kormány vezetőinek, akik ellenezték, hogy Székesfehérváron szobrot emeljenek Hóman Bálintnak.

A legkártékonyabb antiszemita törvények némelyikének támogatójaként a világháború előtti korszakban, Hóman öröksége sötét árnyékot vet azoknak a magyaroknak az emlékére, akiket a holokauszt áldozataiként meggyilkoltak. Székesfehérvár, amely máris mágnesként vonzza az amerikai befektetéseket és más nemzetközi cégeket, valamint a javasolt helyszín az egyik új NATO parancsnoki központ számára, többre képes annál, mint hogy ennek az embernek adózzon tisztelettel." Vagyis

Colleen Bell nagykövet beszédében a Hóman-ügy még a kormányt bíráló mondatokat ellensúlyozó, pozitív, elismerő részben szerepelt.

És a nagykövetnek akkor még tulajdonképpen minden oka meg is volt rá, hogy elhiggye, az Orbán-kormány valóban leállítja a szoborállítást. Paradox módon és akaratán kívül ő maga ártott nagyon sokat az ügynek azzal, hogy egyáltalán szóvá tette azt.

Mindegy, mit mond akárhány miniszter

Korábban ugyanis a kormány három minisztere, a kulturális ügyeket felügyelő Balog Zoltán Emmi-miniszter, a szobrot közpénzzel támogató tárca minisztere, Trócsányi László, és a már említett Lázár János is nyilvánosan elítélte Hóman politikai szerepvállalását. Egy normális országban pedig ez elvileg egyenlő azzal, hogy a kormány nem fogja hagyni, hogy a projekt megvalósuljon. 

Először is, Balog Zoltán Lázár Jánossal együtt a Zsidó Közösségi Kerekasztal augusztusi ülésén egyértelművé tette, hogy a kormány tagjai nem tekintik példaképüknek Hóman Bálintot. Másnap Lázár egy kormányinfón arról beszélt, hogy Hóman politikai tevékenysége védhetetlen és vállalhatatlan. Kiemelte azt is, hogy a kormány nem kezdeményezte a rehabilitációt, sem a szoborállítást, és a Magyar Tudományos Akadémiához sem fordult állásfoglalásért. 

Ekkor már Trócsányi László is kijelentette, hogy ő sem állítana szobrot Hómannak. Ő azzal védekezett, hogy nem hozott volna a szoborállítás pénzügyi támogatásáról pozitív döntést, csak hát arról már az Igazságügyi Minisztérium jogelődje, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium hozott egy korábbi döntést, amit neki végre kellett hajtania, ez tehát „egy technikai szükségszerűség volt".

Hasonló felelősségtologató érveléssel jött elő Latorcai Csaba helyettes államtitkár is, aki azzal érvelt, hogy civil kezdeményezésről, nem pedig kormányzati döntésről van szó (noha kormányzati döntésnek köszönhetően lett pénz a szoborra). Azonban a magyarázkodás, miszerint civil kezdeményezésről meg helyi ügyről van szó, idővel egyre átlátszóbb lett, hiszen a miniszterek nyilvános elhatárolódása ellenére a Hóman-szobor átadásának előkészületei tovább folytatódtak, egyértelművé téve, nem hogy valódi döntés nem született a terv leállításáról, de egyelőre a politikai akarat sincs meg rá. És nem valószínű, hogy azért, mert a magyar kormányban kriptonácik ülnének.

Hanem mert úgy tűnik, a német megszállási emlékmű esetéhez hasonlóan ismét belesodródtak egy olyan szimbolikus ügybe, amiből már hatalmi megfontolások miatt lett egyre nehezebb visszakozni. Különösen az amerikai bírálatok után, hiszen a mostani feszült viszonyban

legyen bármilyen jogos is egy Amerikából érkező bírálat, kérés, követelés, azt a magyar kormány könnyen rögtön szuverenitási kérdésnek tekinti.

Ez azonban már nem a magyar szakminiszterek vagy a diplomaták logikája – ők ugyebár nyilvánosan is elköteleződtek a vitában Hóman elítélésével –, hanem személyesen a miniszterelnöké. Hogy a szoborátadás előkészületei Lázár, Balog és Trócsányi nyilatkozatai ellenére is tovább folytatódtak – pedig bármelyikük bármikor leállíthatta volna azt –, arra utalhat, hogy az ügyet Orbán Viktor a saját hatáskörébe vonta.

De a Hóman-ügy nem csupán az amerikai-magyar viszony miatt érzékeny kérdés. A tervezett helyszín, Fehérvár ugyanis nem csak egy alig százezres vidéki magyar város, hanem Orbán saját szülővárosa, ahol élete egy jó részét leélte. És hát tőle aligha áll távol az a gondolat, hogy

márpedig sem a baloldal, sem a zsidók, és hát végképp nem az amerikaiak fogják megmondani, hogy mi épülethet Székesfehérváron, és mi nem.
 

Ahogy nemrég azt is egyértelművé tette, hogy a közeli Felcsút ügyeibe sem szólhatnak bele a falu (ahol gyerekkorát töltötte a Fehérvárra költözés előtt) „fejlődésének″ bírálói. Csakazértis-filozófiáját a sokat támadott és szinte minden racionalitásnak ellentmondó, 857 millió forintos felcsúti kisvasút ügyében így fogalmazta meg: „Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig."

Még csak nem is azt kérik, hogy tiltsák be

December elejére, pár héttel a tervezett székesfehérvári szoborátadó előtt a helyzet odáig fajult, hogy már szinte naponta érkeznek a külföldi, főként amerikai bírálatok. December 2-án Ben Cardin, külügyekkel és azon belül az európai antiszemitizmussal külön is foglalkozó szenátor meglehetősen ellenséges közleményben követelte Hóman és a hozzá hasonló antiszemita figurák rehabilitálásának leállítását.

Ma felszólítom Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy lépjen közbe ebben az ügyben és biztosítsa, hogy ezt a szobrot nem közpénzekből építik meg.

Ha ez nem történik meg, Magyarország rossz üzenetet küldene azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell kezelni az olyan kényes ügyeket, mint a holokauszt″ – ezt pedig már Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnöke írta a szervezet honlapján közzétett írásában december 4-én. Lauder szerint meglehetősen felháborító, hogy a magyar adófizetők pénzéből készül el Hóman emlékműve, aki „nemcsak antiszemita, a magyar zsidóknak a második világháború előtti és alatti üldöztetésének kulcsfigurája, a náci Németország és 1944-ben a fasiszta nyilaskeresztes rezsim támogatója volt, de élete végéig nem bánta meg bűneit".

Ugyanezen a napon a Human Rights First emberi jogi szervezet arra szólította föl az Obama-adminisztrációt, hogy gyakoroljon diplomáciai nyomást Magyarországra a Hóman-szobor ügyében. Szerintük az antiszemitizmus és a szélsőségesek elleni küzdelmet ássa alá egy ilyen emlékműnek a létrejötte.

Az amerikai külügynek azonban már van annyi tapasztalata az elmúlt évekből az Orbán-kormányról, hogy lássák, a nyílt bírálatra dac és ellenkezés csupán a válasz. Valószínűleg tehát most is azt a taktikát követik, hogy a színfalak mögött próbálják meg jobb belátásra bírni a kormányzatot, és várnak a nyilvános ledorgálással egészen addig, amíg minimális esélye mutatkozik a szobor-projekt megfúrásának, erre még húsz napjuk van. Hogy Colleen Bell a corvinusos beszédében szóvá tette az ügyet, utólag ezért is látszik már hibának: a nagykövet nem számolt azzal, hogy a kormány a beszéd egészére ellenségesen fog reagálni, még a dicséretnek szánt megjegyzésekre is.

És hát valóban visszásnak is tűnne, ha esetleg az Egyesült Államok kormánya vehemensen bele akarna szólni abba, Magyarországon hol milyen szobor épülhet – mint ahogy ezt nem teszik. Főleg akkor, amikor Amerikában jelenleg is vita folyik arról, vajon milyen történelmi jelképek vagy figurák köztéri jelenléte elfogadott, vagy éppen elfogadhatatlan azok rasszizmusa, kirekesztő jelentése miatt. A nyáron a konföderációs zászló rasszista múltjától volt az amerikai közélet hangos, majd a rabszolgatartó Konföderáció egyetlen elnökének, Jefferson Davisnek a szobra is tiltakozást váltott ki. A szoboreltávolítási láznak pedig Davisen kívül még az a Woodrow Wilson is célpontja lett, akiről az átlag magyar legfeljebb annyit tud, hogy valami jószándékú idealista-pacifista figura volt, kőkemény rasszista nézetei szinte teljesen ismeretlenek.

De vissza a Hóman-szobor elleni amerikai tiltakozáshoz: ugyancsak december 4-i dátummal küldték el levelüket Orbán Viktornak az amerikai képviselőház antiszemitizmus elleni harcért felelős kétpárti munkacsoportjának vezetői. „A magyar sajtóértesülések alapján úgy tudjuk, az ön kormánya fedezi ennek a helyi Hóman-szobor kiadásainak a nagy részét″ – emelték ki a demokrata és republikánus képviselők, hogy mi is az igazi probléma. Fontos tehát megjegyezni, Lauderhez hasonlóan 

az amerikai képviselők sem azt akarják megmondani, kinek lehet szobra Magyarországon, és nem is azt kérik, hogy Hómanét tiltsák be. Csak azt, hogy ahhoz ne asszisztáljon a magyar állam, ne adjon rá közpénzt.
 

Nem a Fidesszel és Magyarországgal van bajuk

Ráadásul ezek a képviselők egyáltalán nem azért szólaltak meg, ahogy Ronald S. Lauder sem, hogy öncélúan támadják, lejárassák vagy csicskáztassák a magyar kormányt. Sőt, Lauder és Orbán szeptember végén még egy jó hangulatú megbeszélést is folytattak, amiről egy mosolygós kép is készült, és a miniszterelnök akkor még nagyrabecsülését is kifejezte a WJC elnökének „a magyarországi zsidóság segítése érdekében tett erőfeszítéseiért″. A Hóman-szobor miatti amerikai tiltakozás mögött tehát egyáltalán nem Soros György, nem a szocialista internacionálé és nem is a kormányt külföldön feljelentgető magyar liberális értelmiségiek állnak.

Hanem láthatóan az egyébként számos kérdésben rendkívül konzervatív és jobboldali amerikai zsidó lobbi, akiket nem Magyarország vagy a magyar kormány érdekel, hanem az antiszemitizmus kérdése, és pont. És most egyszerűen azért mozgósítják a saját netwörkjüket, mert az állami milliókból épülő Hóman-szobor bizony egy elég látványos és kövér antiszemita kiállásnak tűnik.

A tiltakozók sorában nem a legfajsúlyosabb, de talán a legérdekesebb szereplők azonban annak a keddi közös nyilatkozatnak az aláírói, akikről pedig már végképp nem lehet azt mondani, hogy a magyar kormány ellenségei, megszokott amerikai bírálói, rosszakarói lennének: Max Teleki és Katrina Lantos Swett, akik egy nagyon szenvedélyes és kemény hangvételű közös közleményt adtak ki, amiben világos beszédre és tettekre szólítják fel a magyar kormányt. 

És arra, hogy ne bújjanak többé a mögé, hogy a Hóman-szobor esetében csupán egy helyi ügyről és helyi döntésről van szó.

Teleki az egyik legjelentősebb amerikai-magyar szervezet, az Amerikai Magyar Koalíció elnöke, jó kapcsolatot ápol a Fidesszel és a magyar jobboldallal. Pár napja ráadásul a Koalíció éves gyűlésén és Mikulás vacsoráján Teleki Szemerkényi Réka nagykövettel, Orbán bizalmasával és a fideszes Németh Zsolttal, volt külügyi államtitkárral oda-vissza dicsérték egymást. Katrina Swett pedig (az amúgy holokauszttúlélő) Tom Lantos lánya, a Lantos Alapítvány vezetője. Teleki és Swett közreműködésével 2011-ben jött létre a budapesti Tom Lantos Intézet, ami az emberi és a kisebbségi jogok védelmével, kutatásával foglalkozik és a transzatlanti kapcsolatokat próbálja erősíteni.

Az ő bírálatuk tehát azért is figyelemre méltó, mert annak aztán tényleg semmi köze az amerikai diplomácia nyomásgyakorlásához, belügyekbe való beleszólásához. És hát jól mutatja, hogy a magyar kormány a Hóman-szobor ügyében bemutatott szemfényvesztésével már saját, a kétoldalú kapcsolatok normalizálásában érdekelt amerikai szövetségeseit is kezdi elidegeníteni magától. 

A Lantos Alapítvány és az Amerikai Magyar Koalíció közös állásfoglalása

Büszke magyar amerikaiakként és az antiszemitizmus elleni küzdelem régi aktivistáiként arra kérjük a magyar kormányt, hogy határozottan és egyértelműen foglaljanak állást azon terv ellen, miszerint Hóman Bálint még ebben a hónapban szobrot kap Székesfehérváron. Hóman a magyar kormány minisztereként élen járt a magyarországi zsidóellenes törvények megalkotásában, és 1944-ben a magyar zsidók deportálására szólított fel. Tény, hogy abban az évben több mint 400 ezer ártatlan magyar zsidót deportáltak Auschwitzba, és Hóman szégyenletes erkölcsi felelősséget visel azokért a tragikus eseményekért, melyekre Magyarország történetének ezen sötét fejezetében sor került.

Teljes szívünkből osztjuk annak a számtalan szervezetnek és lelkiismeretes állampolgárnak a felháborodását, akik felszólaltak a szobor terve ellen. Az amerikai képviselőház antiszemitizmus ellen küzdő kétpárti munkacsoportja "mély aggodalmát" fejezte ki a szobor miatt, és arra szólította fel a magyar kormányt, hogy "nyilvánosan ítéljék el Hómannak az ártatlan magyarok üldözésében és deportálásában játszott szerepét". Most mi is csatlakozunk hozzájuk, arra kérve Magyarország kormányát, hogy tegyék teljesen világossá, szóval és tettel egyaránt, hogy ellenzik ezt az emlékművet és minden olyan kezdeményezést, ami rehabilitálni vagy szerecsenmosdatni akarja Hóman Bálint szörnyű örökségét. Nem lesz elég, ha a kormány csak arra hivatkozik, hogy ez csupán egy helyi ügy, és a döntés is az ottaniak kezében van. A magyar nép becsülete és jó hírneve nem válhat a túszává helyi tisztségviselők elítélendő döntésének, akik egy olyan embert ismernének el, akinek az örökségén Holokauszt-áldozatok ezreinek a vére hagyott foltot.